Szia Edinka!
Na, jól megnőtt a Pocaklakó!Mikorra vagy kiírva?
Én gyarmati vagyok, vagyis az egész család az.Pap doktorúrról csupa jót tudok mindani. Mikor Annát vártuk, volt egy kis problémám, ami miatt bent voltam pár napig a kórházban. A doktornő szabin volt, és Pap doktor volt az egyetlen aki foglalkozott a problémámmal, kérés nélkül is rendkívül segítőkész volt. Aztán, mikor szülésre bementem ő volt az ügyeletes, és mivel a lányom nagyon gyorsan jött,ő volt ott a szülésnél majdnem végig, meg a vizsgálatokat is ő végezte.Először akkor találkoztunk, mikor a szülés előtt kb. másfél hónappal gyomortájékon begörcsöltem és a mentő bevitt éjszaka. Ő volt az ügyeletes és hát ..., röviden: császárt akart.Fáradt volt, kissé goromba volt,és nem érthette mit keresek ott, ha azt állítom, hogy nem szülési fájásaim vannak.Aztán a következő napokban végülis ő volt, aki szemmel tartott, és kiderült,hogy epegörcsöm volt, megfelelő diétát javasolt szóval, jó fej volt és már én sem néztem rá olyan ferde szemmel.Aztán másfél hónap múlva megint pont ügyeletes volt, mikor a férjemmel bementünk éjszaka. Éjfél tájékában kimentem pisilni, és egy picit véres volt a fehérneműm, hívtam hát a szülésznőmet, hogy mi legyen.Mondta, hogy menjünk be egy vizsgálatra, NST, stb.Egy óra múlva ott voltunk. Fájásom abszolút nem volt, de már tágultam és a vizsgálat után a doktorúr is megerősítette, hogy a baba reggelre várható. A szülésznő csak annyit mondott, hogy hamarabb, mert az első is gyorsan, baj nélkül jött.Még egy órát unatkoztunk a férjemmel,aztán elkezdődött a fájás, majd néhány perc és újabb.Na, ha már itt tartunk, siess haza -mandtam a férjemnek- és hozd a fényképezőt, tényleg jön a baba.Én sétáltam, közben jött a szülésznőm, nagy nehezen adott egy injekciót ( a méhszáj puhítására?),nem örültem neki.Aztán kimentem a WC-re, mert ugye a nagy eszemmel azt hittem dolgom van, pedig már a tolófájások jöttek!A szülésznő segített bemenni a szülőágyhoz és gyorsan értesítette a doktornőt, hogy jöjjön. Bent csak álltam az ágy mellett és alig kaptam levegőt, mert szinte szünet nélkül jött a fájás - nem akartam felfeküdni, csak ha már muszáj. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez a tolófájás, már a szülésznő is szólt, hogy nem szabad állva szülni,aztán hirtelen éreztem, hogy lecsusszant a baba és elkeztdetm ordítani, hogy segítsenek. Persze akkor már nem tudtam az ágyra felfeküdni, kiabáltam, hogy segítsenek, jött a másik szülésznő is, ketten rakosgattak és közben kiabáltak a doktor úrnak.Amint fent voltam, azért óbégattam, hogy tegyenek a hátam alá valamit, mert nem akarok feküdni. Segítettek, aztán rámszóltak, hogy most már ne kiabáljak,hanem nyomjak.A baba pillanatok alatt kint volt, akkor érkezett a férjem és a doktornő is.És még csak éjjel fél három volt!Épp, hogy megérkezett a fényképező!
A doktornő gratulált, kérdezte, mikor ment el a magzatvíz - senki nem tudta, nézte, hol a gátmetszés - hát az elmaradt, aztán csak annyit mondott, hogy legalább átnéz, nem sérültem-e szülés közben.
Szóval abszolút jó emlékeim vannak velük kapcsolatban.Én a doktornőt azért választottam, mert minden orvosom nő, alapvetően jobban bízom egy nőben. De ha ő nem lenne, csak a Pap doktor úrhoz járnék.Egyébként még nem várom a harmadikat, de remélem, annak is eljön majd az ideje!
Nagyon gyerekpárti vagyok!
A Nógrád -topicban szoktunk még írogatni, de egyenlőre igazán kevesen vagyunk. Kukkants be oda is!
Választottatok már nevet a babának? Hol laktok? Írjál magadról!Szia!