Sziasztok
Most van egy kis időm, előadom a sztorinkat, látom úgysincs sok jelentkező a helyemre, mindenki olyan elfoglalt
Szóval, aug 31-én voltam 30+1 idősen a III. rutinon és a 30. heti UH-on. Az UH-n már sejtettem, hogy valami nagy baj lesz, mert a nem mindeig kedves UH-s nő volt szolgálatban, és csak annyit mondott, hogy ő úgy látja, hogy kisebb a baba a koránál, de majd csak az orvos tudja megmondani, hogy mi van. Megpróbált dokit keríteni, de nem volt szabad egyik sem, ezért visszahívott du 1/2 1-re. 1/2 2-kor meg is jelent a doki, és az UH-s nő olyan kedvesen szólított be, mint még soha ( itt már tudtam, hogy nagy a baj...) Sokáig nézegetett, és azt mondta, hogy rossz hír, hogy a méhlepényem nem jól működik (szinte sehogy), és menjek fel a szülőszobára, majd ott megmondják a további teendőket. Felmentem, elkezdték rögzíteni az adataimat, mire megjelent a főorvos, és közölte, hogy mivel ők nem vállalnak 32 hetes kor előtt szülést, fel kell mennem Pestre. (Így tudtam meg, hogy meg kell szülnöm a babámat-ennyit az együttérzésről.) Rámrakták a ctg-t, de szerintem csak azért, mert várni kellett a mentőre. Kb fél óra múlva jött is a mentő, addig Ricsi hazaszaladt a kórházi pakkomért, és rögtön vittek is fel a SOTE I-re, mert a II nem fogadott. Amikor odaértünk, már nagyon vártak menket, rögtön csináltak még egy UH-t, aminek ugyanaz lett az eredménye, mint a Starjáninak, csak ott 1000 g-ra becsülték a súlyát, itt meg csak 710 g-ra. Elmondták, hogy a méhlepényem el van öregedve, szinte alig működik, és a baba már csak visszafelé fejlődött az utóbbi napokban, rögtön császározni kell. Előkészítettek a császárhoz, és mondanom kellett két nevet (egy fiút és egy lányt). Talán ez volt a legnehezebb, mert mi még egyáltalán nem voltunk felkészülve sem a szülésre, sem a névválasztásra, igaz hogy volt egy-két befutónk, de még nem volt eldöntve, mert még azt sem tudtuk, hogy kisfiunk lesz-e vagy kislányunk. Felhívtam Ricsit, és eldöntöttük, hogy akkor legyen Fruzsina és Kristóf. Már toltak is be a műtőbe, beadták az érzéstelenítőt, és este 19 óra 40 perckor már meg is született Kristóf 910 grammal és 34 cm-rel. Nekem csak egy pillanatra mutatták meg, de addigra már megérkeztek Ricsiék is, és ő megnézhette a koraszülött intenzív osztályon. Szegénykém olyan kis lila volt, meg véznácska, de most már kész kislegény!
Úgy néz ki, a tejem lassacskán elapad, de annak is örülök, hogy eddig tudtam neki küldeni, a továbbiakban marad majd a tápszer. Ha minden rendben lesz, a héten lehet hogy átküldik őt a Péterffybe, ahol ha jól hallottam, ott is lehetek vele én is. Ha megint eltűnnék egy időre, akkor ott leszek.
Sajnos én is összeszedtem valami vackot, és belázasodtam mint Tündi, és már a második hete nem tudok kilábalni belőle, remélem Tündi jobban bírja majd.
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e egyáltalán hogy mi történt velünk, mert nem akarok senkit sem elrémiszteni, de aztán úgy döntöttem, megírom, mert jó ha felkészülünk mindenre minél előbb (pl cuccok összerakása, névválasztás, mellszívó beszerzése stb). Egyébként nagyon rendesek a SOTE I orvosai és nővérkéi a gyerekintenzíven. És tényleg igaz, hogy már 23-24 hetesen is meg tudják menteni a babákat! Sajnos nagyon sok olyan lánnyal találkoztam, mint én, aki megtett mindent, hogy egészséges kisbabája szülessen, mégis ott kötött ki, és értetlenül állunk az olyan nők előtt, akik ittak, cigiztek stb és mégis kihordták a 40 hetet. Ez van.
Most már 1250 gramm a mi kis Kristófunk, majd megpróbálok képeket feltenni. Szinte mindegyiken alszik, mert mindig egy időben mehetünk be hozzá, és akkor szinte mindig durmol. Egyébként nagyon jó kisfiú a nővérkék szerint, nincs vele semmi baj, szinte rá sem kell nézni egész nap, csak a kajáját követeli ki. Remélem itthonra is megtartja ezt a jó szokását!
Jaj, bocsi hogy ilyen hosszúra sikerült
Puszi mindenkinek. Hajrá!