Szia Anita,
Nem, végre tegnap már alig éreztem valami. És köszi az együttérzést, de én már annak is örülnék, ha végre a konyhabútor kész lenne. Már sokkal könnyebb lenne.
Gyerekorvost? Elmentünk a körzeti védőnőhöz, és megkérdeztem, hogy tud-e valakit ajánlani. Persze rögtön kiderült, hogy az ott rendelő kb. 4-5 gyerekdokiból, mindössze egy jöhet nekem szóba. Ugyanis mindössze egy dokinőt lehet rendelési időn túl is felhívni, ha baj lenne. Pl, ha ismét lezúgna szegénykém a mosógépről, csak ez az egy dokinéni lenne elérhető, persze az ügyeleten kívül. Nem mintha hivogatni szeretném, de azért nem árt, ha meg van a gy.doki mobilszáma is, nem? Meg is ismerkedtünk vele. Szimpi volt, egyelőre minden OK.
Sajnálom, hogy nem oldódott meg a problémátok. Egyébként eleget van vele egykorúak társaságában? Tudod, mert egymástól is tanulnak. Például nekünk még nincs étkezőasztalunk, így tálcáról eszünk az ágyon, földön, kanapén. Na, ha ezt meglátja az én pici 11 hónapos fiam, mármint a tányérokat a tálcán, jön és ő is tunkolja bele a kis kenyerét, amit beletettem neki is a kis tányérjába, azért hogy békén hagyjon bennünk, míg eszünk. Persze nem hagy, hanem utánoz. Ezért kérdezem, hogy eleget van-e mondjuk gyerektársaságban, mert ezek a kis lurkók mindent utánoznak, hátha a tiéd is ezt tenné, nem? ...... Jegyzem meg, férjecském itt ül a kanapén nekem háttal, kezében egy újsággal várja, hogy végre ideengedjem, és halkan megkérdezte, hogy ha itt laktok Ti is az utcában, akkor miért is itt beszélgetünk? Miért nem hívlak át? Mit szólsz? Úgyhogy most megyek, mert most Ő jön.