Boni
Kókusz
Édesek vagytok! Nagyon köszönöm!
Voltam ma is Papámnál, lement a láza is. Hunyorgott rám, mert ezt kértem és kacsintott is. Teljesen feldobott. Persze mindig rettegek a holnaptól. De hiszek, erősen és remélem, hogy minden egyes nap adok neki egy kis erőt.
Azt hiszem, jobban van. De ezerszer lekopogom, még gondolatban is.
Nem létezik annál rosszabb a világon, ha az ember szülője -vagy akár testvére, férje/felesége, gyereke- magatehetetlenü fekszik, s az ember csak azzal segíthet, hogy ott van, amikor lehet, lelket próbál önteni bele és bízik, hogy átmegy a gondolat, amit próbál átadni.
Nagyon nehéz feladat elé állított a sors, de biztosan megvan az oka és érzem, hogy máris több és bölcsebb vagyok tőle.
Senkinek sem kívánom ezt a fajta megtapasztalást, de egy biztos. Innentől valahogy mindent egy kicsikét másként szemlélek... magamat is.
Jó éjt, Lányok!
Fanni