Nekem is elég hamar fájni kezdett a szopi, amint terhes lettem. Ráadásul a dokim közölte, hogy sürgőssen hagyjam abba, mert milyen veszélyes.
persze kiröhögtem, hisz akkor Hana még 3 óránként szopizott minimum, éjjel és nappal is.
Viszont a fájdalom miatt elég kedvetlenül szoptattam és hát hogyismondjam, sose felejtettem rajta a gyereket, inkább előbb lefejtettem. Azt terveztem, hogy majd az éjszakai szopikat megszüntetem, hogy majd ne 2 gyerekhez kelljen kelni ha megszületik a pici. (hahaha micsoda naív egy-gyerekes elképzelés volt)
végül a nappali szopikat sokkal inkább ki tudtam váltani, meg akkor tudtam magyarázni is hogy most miért más és miért nem a cici. Éjjel semmi esélyem se volt, hiszen a gyerek aludt és én nem szivesen kockáztattam, hogy totál felébresszem azzal, hogy inkább vizes cumisüveget adok. ráadásul iskolába jártam és az egséz első trimeszter hihetetlenül lestrapált, egyszerűen semmiféle következetes idomításhoz sem volt türelmem (meg aztán nehezen is értek vele egyet, de hát fájt ugye)
nappali szopikat kiktattam, az éjszaka viszont ment teljes gőzzel 3 óránként kb.
egyik este mikor nem voltam épp otthon, Hana idő előtt kelt és bár elég nehezen, de apukájának sikerült őt visszaaltatni, pusztán pár korty víz után.
na innentől felbátorodtam és éjjel amikor kelt (együtt aludtunk) mindig mondtam, hogy elfogyott, itt van víz, majd reggel lesz. ezt tök jól elfogadta. Pár nap múlva az egyszem reggeli szopi is elmaradt. ekkor voltam kb 4 hónapos terhes
semmiféle apasztásra nem volt szükség.
ami nagyon fura, hogy egy hét múlva már úgy viselkedett mintha soha életében nem cicizett volna. mintha megszűnt volna az agyában az a terület ami ezért felelős.
Orsi, lemaradtam valamiről? babát vársz?