Sancsi!
Én azért nem tudok ebben segíteni mert én altatásban szültem mind a háromszor!
Úgyhogy fogalmam sincs!
Sziasztok!
Új privát üzeneted érkezett!
2007.06.12 19:55
Sancsi!
Én egyik császár után sem éreztem a spinál helyét. Sőt, a bokámat is műtötték, szintén spinálban, akkor sem.
A méh ruptura esélyeiről:
Ha a terhes megelőző császármetszés után hüvelyi úton kíván szülni, támogatni kell elhatározásában. Tájékoztatni kell arról, hogy
• Az uterus ruptura nagyon ritka kórkép, de esetükben gyakoribb a tervezett hüvelyi szülésnél (20-150/10000, szemben a tervezett ismételt császármetszésnél előforduló 12/10000-hez képest)
Jóval magasabb, 500/10000 a ruptura kockázata corporalis longitudinális metszést követően, ezért ilyenkor a hüvelyi szülés ellenjavallt. Javasolt az megelőző műtét típusának tisztázása a kockázat megítélése céljából.
(Scott JR. Avoiding labor problems during vaginal birth after Cesarean delivery. Clin Obstet Gynecol 1997;40:53341.)
•Több mint egy megelőző császármetszés után is megkísérelhető a spontán szülés, de a ruptura kockázata fokozottabb (170/10000)
(Miller DA, Diaz FG, Paul RH. Vaginal birth after Cesarean: a 10-year
experience. Obstet Gynecol 1994;84:2558.)
•Ha a megelőző császármetszés és a tervezett szülés között 18-24 hónapnál rövidebb idő telt el, fokozottabb az uterus ruptura kockázata (270/10000)
(Bujold E, Mehta SH, Bujold C, Gauthier R. Interdelivery interval and uterine rupture. Am J Obstet Gynecol 2002;187:1199202.)
• Megelőző császármetszést követően az uterus hegének UH vizsgálatával a hegszétválás valószínűségének megállapítása bizonytalan.
És ezeket nem én találtam ki, hanem a magyarországi Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium császármetszásről szóló protokolljában van benne. Szóval azért messze nem olyan veszélyes vállalkozás, mint ahogy állították. Hacsak nincs valami egyéb indikációja a következő szülésednél a császárnak, akkor azért nem feltétlenül szükséges kés alá feküdnöd.
A magam részéről még így egy sima szülés és két császár után is, ha lesz negyedik gyermekem, akkor szeretném megpróbálni a sima szülést. Természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a fent idézett esélyek a hegszétválásra mennyire rettentik el. Érdekes módon a 35 feletti várandósoknak az amniocentézist minden további nélkül ajánlgatják az orvosok (annak vetélési kockázata 1%). És nagyon kevesen utasítják vissza. Ehhez képest az egy császár utáni sima szülésnél a 0,2-1,5%-os esély a problémára nekem nem tűnik olyan szörnyűnek. Főleg úgy, hogy tervezett császár sem zárja ki ennek a kockázatát. Ráadásul, ha figyelnek rád szülés közben, akkor nem valószínű, hogy nagy probléma lenne, akkor sem, ha bekövetkezik a hegszétválás. Mindezek mellé, ha még felsorakoztatom magam elé a császármetszés anyai és magzati kockázatait, akkor nálam kiütéssel győz, hogy azért csak megpróbálnám simán, ha nem jön közbe egyéb indikáció.
Üdv:
Zita
Én egyik császár után sem éreztem a spinál helyét. Sőt, a bokámat is műtötték, szintén spinálban, akkor sem.
A méh ruptura esélyeiről:
Ha a terhes megelőző császármetszés után hüvelyi úton kíván szülni, támogatni kell elhatározásában. Tájékoztatni kell arról, hogy
• Az uterus ruptura nagyon ritka kórkép, de esetükben gyakoribb a tervezett hüvelyi szülésnél (20-150/10000, szemben a tervezett ismételt császármetszésnél előforduló 12/10000-hez képest)
Jóval magasabb, 500/10000 a ruptura kockázata corporalis longitudinális metszést követően, ezért ilyenkor a hüvelyi szülés ellenjavallt. Javasolt az megelőző műtét típusának tisztázása a kockázat megítélése céljából.
(Scott JR. Avoiding labor problems during vaginal birth after Cesarean delivery. Clin Obstet Gynecol 1997;40:53341.)
•Több mint egy megelőző császármetszés után is megkísérelhető a spontán szülés, de a ruptura kockázata fokozottabb (170/10000)
(Miller DA, Diaz FG, Paul RH. Vaginal birth after Cesarean: a 10-year
experience. Obstet Gynecol 1994;84:2558.)
•Ha a megelőző császármetszés és a tervezett szülés között 18-24 hónapnál rövidebb idő telt el, fokozottabb az uterus ruptura kockázata (270/10000)
(Bujold E, Mehta SH, Bujold C, Gauthier R. Interdelivery interval and uterine rupture. Am J Obstet Gynecol 2002;187:1199202.)
• Megelőző császármetszést követően az uterus hegének UH vizsgálatával a hegszétválás valószínűségének megállapítása bizonytalan.
És ezeket nem én találtam ki, hanem a magyarországi Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium császármetszásről szóló protokolljában van benne. Szóval azért messze nem olyan veszélyes vállalkozás, mint ahogy állították. Hacsak nincs valami egyéb indikációja a következő szülésednél a császárnak, akkor azért nem feltétlenül szükséges kés alá feküdnöd.
A magam részéről még így egy sima szülés és két császár után is, ha lesz negyedik gyermekem, akkor szeretném megpróbálni a sima szülést. Természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a fent idézett esélyek a hegszétválásra mennyire rettentik el. Érdekes módon a 35 feletti várandósoknak az amniocentézist minden további nélkül ajánlgatják az orvosok (annak vetélési kockázata 1%). És nagyon kevesen utasítják vissza. Ehhez képest az egy császár utáni sima szülésnél a 0,2-1,5%-os esély a problémára nekem nem tűnik olyan szörnyűnek. Főleg úgy, hogy tervezett császár sem zárja ki ennek a kockázatát. Ráadásul, ha figyelnek rád szülés közben, akkor nem valószínű, hogy nagy probléma lenne, akkor sem, ha bekövetkezik a hegszétválás. Mindezek mellé, ha még felsorakoztatom magam elé a császármetszés anyai és magzati kockázatait, akkor nálam kiütéssel győz, hogy azért csak megpróbálnám simán, ha nem jön közbe egyéb indikáció.
Üdv:
Zita
2007.06.13 00:01
Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek a történetemet.
Máté februárban született császárral a BM kórházban (ami tudomásom szerint sajnos megszűnik.) Szombat hajnalban elfolyt a magzatvíz, aztán de. 10-ig jöttek a fájások, de csak nagyon komótosan végül teljesen abbamaradtak. Azt mondják ilyenkor 24 órát várnak utána megindítják. Hát ez történt velem is. Páromat még szombat este hazaküldték alukálni és másnap reggel hétre jött be újra. Közben meg is fáztam, 38 fokos lázam lett. Én a szülőszobán aludtam. (éjjel épp nem volt szülés) egy másik császáros volt éjfélkor, utána bejött a dokim és azt mondta még nem császároz meg, megadja az esélyt a rendes szülésnek. Aztán reggel előkészítettek (rendes szülésre.) Reggel 6-tól de. 10-ig csöpögött belém az oxitocin. Úgyhogy megtapasztaltam a fájásokat, a fiam is, akinek nem tetszett a dolog, mert nagyon gyors lett a szívverése (200, a normális 150-160 lenne.) Leállították az oxitocint, ez után maguktól is jöttek a fájások, már keztem érezni a tolófájásokat is (kakiláshoz hasonló ingert). Doki megvizsgált, azt mondta nem állt be rendesen Máté feje a szülőcsatornába, most már muszáj megcsászározni, 11.35 kor megszületett Máté 3900gr és 56 cm volt. Mikor kivették belőlem a doki odahajolt a paraván mögé és azt mondta, ez a baba túl nagy lett volna Magának. (153 cm vagyok, hogy fért el bennem egy majdnem 4 kg-s baba? és még csak a hasam se volt óriási!) Nekem nem volt rossz emlékem a császár miatt. Szerencsére elég gyorsan felépültem. Délben volt a császár, még este odahozták Mátét és szopizott az előtejből. (láttam a sárga cseppeket a cicimen.) viszont a tej nehezen indult, 4-ik napon és csak nagyon kis mennyiséget szopott 10-20gr-ot, miközben egy másik császáros anyukának már 70-80-at evett a babája.(nagyon ki voltam, minden nap sírtam, hogy nincs tejem, de szerencsére otthon azért beindult.) A mai napig vegyes étrenden vagyunk: szopi utána tápi. De azért még mindig van tej.
Sancsi
szerintem az nem jó, hogy még mindig érzed a gerincedben a spinál helyét. Én kb. két hétig éreztem és az sem volt vészes. szerintem másfél év után már rég el kellene felejteni. Dokinál nem voltál e miatt?
Szeretném megosztani veletek a történetemet.
Máté februárban született császárral a BM kórházban (ami tudomásom szerint sajnos megszűnik.) Szombat hajnalban elfolyt a magzatvíz, aztán de. 10-ig jöttek a fájások, de csak nagyon komótosan végül teljesen abbamaradtak. Azt mondják ilyenkor 24 órát várnak utána megindítják. Hát ez történt velem is. Páromat még szombat este hazaküldték alukálni és másnap reggel hétre jött be újra. Közben meg is fáztam, 38 fokos lázam lett. Én a szülőszobán aludtam. (éjjel épp nem volt szülés) egy másik császáros volt éjfélkor, utána bejött a dokim és azt mondta még nem császároz meg, megadja az esélyt a rendes szülésnek. Aztán reggel előkészítettek (rendes szülésre.) Reggel 6-tól de. 10-ig csöpögött belém az oxitocin. Úgyhogy megtapasztaltam a fájásokat, a fiam is, akinek nem tetszett a dolog, mert nagyon gyors lett a szívverése (200, a normális 150-160 lenne.) Leállították az oxitocint, ez után maguktól is jöttek a fájások, már keztem érezni a tolófájásokat is (kakiláshoz hasonló ingert). Doki megvizsgált, azt mondta nem állt be rendesen Máté feje a szülőcsatornába, most már muszáj megcsászározni, 11.35 kor megszületett Máté 3900gr és 56 cm volt. Mikor kivették belőlem a doki odahajolt a paraván mögé és azt mondta, ez a baba túl nagy lett volna Magának. (153 cm vagyok, hogy fért el bennem egy majdnem 4 kg-s baba? és még csak a hasam se volt óriási!) Nekem nem volt rossz emlékem a császár miatt. Szerencsére elég gyorsan felépültem. Délben volt a császár, még este odahozták Mátét és szopizott az előtejből. (láttam a sárga cseppeket a cicimen.) viszont a tej nehezen indult, 4-ik napon és csak nagyon kis mennyiséget szopott 10-20gr-ot, miközben egy másik császáros anyukának már 70-80-at evett a babája.(nagyon ki voltam, minden nap sírtam, hogy nincs tejem, de szerencsére otthon azért beindult.) A mai napig vegyes étrenden vagyunk: szopi utána tápi. De azért még mindig van tej.
Sancsi
szerintem az nem jó, hogy még mindig érzed a gerincedben a spinál helyét. Én kb. két hétig éreztem és az sem volt vészes. szerintem másfél év után már rég el kellene felejteni. Dokinál nem voltál e miatt?
2007.06.13 12:28
Sziasztok!
Pzita!
Köszi az infót, bár én nem félek, hogy esetleg "szétszakadnék" a következő szülésnél, ugyanis nem tervezünk 2. babát.
Syrynx!
Már terveztem hogy elmegyek dokihoz, csak még azt nem tudom, hogy mikor.
Maga a császár nekem se volt rosssz emlék. Inkább az volt a rossz, hogy én a 35. hétig rendes szülésre kézültem. Akkor tudtam meg hogy császár lesz.
Én farfekvés miatt szültem császárral.
2005. dec. 28.-án reggel 8.55-kor született meg Enéh. Még az örzőbe megkaptam szopira, csak sajna az nem jött össze, mert miközbe megpróbáltam kicsit felülni, elöntött a vér, és a dokim, valamint a szülésznőm azt mondták, jobb lenne, ha visszafeküdnék, így csak odatették mellém-mellénk.
Párom szinte végig velem volt, valamikor este zavartam haza. Sajnos egész nap az örzőbe voltam a már fent említettek miatt.
Tejem kb. a 2 nap beindult, de már terhesség alatt is csepegett.
Pzita!
Köszi az infót, bár én nem félek, hogy esetleg "szétszakadnék" a következő szülésnél, ugyanis nem tervezünk 2. babát.
Syrynx!
Már terveztem hogy elmegyek dokihoz, csak még azt nem tudom, hogy mikor.
Maga a császár nekem se volt rosssz emlék. Inkább az volt a rossz, hogy én a 35. hétig rendes szülésre kézültem. Akkor tudtam meg hogy császár lesz.
Én farfekvés miatt szültem császárral.
2005. dec. 28.-án reggel 8.55-kor született meg Enéh. Még az örzőbe megkaptam szopira, csak sajna az nem jött össze, mert miközbe megpróbáltam kicsit felülni, elöntött a vér, és a dokim, valamint a szülésznőm azt mondták, jobb lenne, ha visszafeküdnék, így csak odatették mellém-mellénk.
Párom szinte végig velem volt, valamikor este zavartam haza. Sajnos egész nap az örzőbe voltam a már fent említettek miatt.
Tejem kb. a 2 nap beindult, de már terhesség alatt is csepegett.
2007.06.15 21:53
Sziasztok!
Magam is császárral szültem 2006 augusztusában. Nem volt előre tervezett császár, elkezdtem vajúdni, ha jól emlékszem egész sokáig tartott (bár hihetetlen módon nagyon nehéz biz. dolgokra visszaemlékeznem), de nem is haladtam előre elég gyorsan, meg kiderült, h terhesbetegséget kaptam (HELLP-sy.), így császár lett.
A Sote I-en bent lehet az apa, spinális érzéstelenítést kaptam (aminek a helyét egyáltalán nem éreztem már másnapra, úgyhogy hosszas gondolkodás nélkül én dokihoz mennék a gondoddal, SANCSI). Amikor kész volt, megmutatták rögtön a babát, valamint, miután megmosták és levették róla a méhlepényt egy-két percre az arcomhoz tartották, megpuszilgathattam. Utána pedig a férjem mehetett vele megnézni a felöltöztetést és a többit. Szóval, erejükhöz mérten nagyon igyekeztek intimmé tenni a dolgot. Persze utána egy fél napig nem láthattam a babámat, majd estére lekerültem a csecsemőosztályra (csak 24 órás rooming-in van az I-es klinikán), ha akartam volna, velem aludt volna első éjjel is, de kövezzenek bár meg érte, nem akartam. A 4. nap reggel haza is mehettünk.
A csecsemősök nagyon kedvesek voltak, segítettek a szoptatásban, és egyáltalán nem stresszeltek senkit azzal, hogy nem elég a 30 g egy szopira. Az enyém 20g-at evett, biztattak, h nem lesz gond a szopival, nem hal éhen a baba. És így is lett. Most 10 hónapos a fiam, még szopik, 1X egy nap.
Ezeket azért írtam le ilyen hosszan, mert látom, hogy sok rossz élményetek van a csaszival kapcs-ban. Szeretném, ha tudnátok, h a szoptatásnak nem lehet akadálya a csaszi, persze biztosan nem javít az esélyeken, de nem természeti csapás, ha a baba nem tud már 2 percesen mellhez jutni! Mindenki "normál" szülésre készül, de vhol azt olvastam, h. bármilyen is a terhesség mindig előfordulhat, h a műtőben végződik... Én most várom a köv. babámat és lelkileg csaszira készülök, de a dokim abszolút a hüvelyit pártolja. Majd meglátjuk!
Bocs, hogy nagyon hosszúra nyúltam!
Rétes
Magam is császárral szültem 2006 augusztusában. Nem volt előre tervezett császár, elkezdtem vajúdni, ha jól emlékszem egész sokáig tartott (bár hihetetlen módon nagyon nehéz biz. dolgokra visszaemlékeznem), de nem is haladtam előre elég gyorsan, meg kiderült, h terhesbetegséget kaptam (HELLP-sy.), így császár lett.
A Sote I-en bent lehet az apa, spinális érzéstelenítést kaptam (aminek a helyét egyáltalán nem éreztem már másnapra, úgyhogy hosszas gondolkodás nélkül én dokihoz mennék a gondoddal, SANCSI). Amikor kész volt, megmutatták rögtön a babát, valamint, miután megmosták és levették róla a méhlepényt egy-két percre az arcomhoz tartották, megpuszilgathattam. Utána pedig a férjem mehetett vele megnézni a felöltöztetést és a többit. Szóval, erejükhöz mérten nagyon igyekeztek intimmé tenni a dolgot. Persze utána egy fél napig nem láthattam a babámat, majd estére lekerültem a csecsemőosztályra (csak 24 órás rooming-in van az I-es klinikán), ha akartam volna, velem aludt volna első éjjel is, de kövezzenek bár meg érte, nem akartam. A 4. nap reggel haza is mehettünk.
A csecsemősök nagyon kedvesek voltak, segítettek a szoptatásban, és egyáltalán nem stresszeltek senkit azzal, hogy nem elég a 30 g egy szopira. Az enyém 20g-at evett, biztattak, h nem lesz gond a szopival, nem hal éhen a baba. És így is lett. Most 10 hónapos a fiam, még szopik, 1X egy nap.
Ezeket azért írtam le ilyen hosszan, mert látom, hogy sok rossz élményetek van a csaszival kapcs-ban. Szeretném, ha tudnátok, h a szoptatásnak nem lehet akadálya a csaszi, persze biztosan nem javít az esélyeken, de nem természeti csapás, ha a baba nem tud már 2 percesen mellhez jutni! Mindenki "normál" szülésre készül, de vhol azt olvastam, h. bármilyen is a terhesség mindig előfordulhat, h a műtőben végződik... Én most várom a köv. babámat és lelkileg csaszira készülök, de a dokim abszolút a hüvelyit pártolja. Majd meglátjuk!
Bocs, hogy nagyon hosszúra nyúltam!
Rétes
2007.06.16 20:54
Sziasztok!
Köszi mindenkinek a hozzászólást!
Most már csak azt kell eldöntenem, hogy a körzeti orvosomhoz, vagy a nőgyógyászomhoz menjek.
Én a Margitban "szültem". A csaszinál ott lehetett a párom, igaz, egy ablakon keresztül nézhette az egészet, de mikor Enéh megszületett, rögtön mehetett vele. Nekem is megmutatták a babát (dokibácsim felemelte), de akkor még csak messziről. Miután ellátták,behozták a műtőbe megmutatni a kisasszonyt, meg is simogathattam,
és már az örzőben megkaptam, de akkor sajna nem jött össze a cicire tevés, de másnap reggel már igen!
Rétes!
Mi az a terhesbetegség? Még nem is hallottam ilyenről!
Gratula a következő babához!
Köszi mindenkinek a hozzászólást!
Most már csak azt kell eldöntenem, hogy a körzeti orvosomhoz, vagy a nőgyógyászomhoz menjek.
Én a Margitban "szültem". A csaszinál ott lehetett a párom, igaz, egy ablakon keresztül nézhette az egészet, de mikor Enéh megszületett, rögtön mehetett vele. Nekem is megmutatták a babát (dokibácsim felemelte), de akkor még csak messziről. Miután ellátták,behozták a műtőbe megmutatni a kisasszonyt, meg is simogathattam,
és már az örzőben megkaptam, de akkor sajna nem jött össze a cicire tevés, de másnap reggel már igen!
Rétes!
Mi az a terhesbetegség? Még nem is hallottam ilyenről!
Gratula a következő babához!
2007.06.17 18:43
sziasztok!
bocsika hogy így ide jöttem hozzátok de úgy gondoltam talán ti majd sok jó tanáccsal láttok el!!!
szóval én az első fiamat természetes úton de vácummal szültem és a végére eléggé rizikóssá vált a helyzet!!!!
a dokim úg határozott ogyha ismét babát szeretnék akkor az császárral fog megszületni!!!
most ismét kismama vagyok és ugyan tudom hogy császárral fogok szülni mégis tartok a dologtól!!!
hivatalosan van még 19 hetem a szülésig bár kitudja hátha a kismanó aki egyébként elvileg kisfiú lehet hogy hamarabb akar majd megszületni!!!
szóval van még időm de szeretnék tőletek kérdezni!!!
milyen az a spinális érzéstelenítés és egyáltalán milyen utánna ??
mikortól kezd kimenni a hatása az érzéstelenítőnek mikor kell illetve lehet felkelni az ágyból???
na meg még ezer kérdés de egyenlőre ennyi!!!
remélem nem baj hogy csatlakozom hozzátok!
mindenkinek szép napot !!!!
bocsika hogy így ide jöttem hozzátok de úgy gondoltam talán ti majd sok jó tanáccsal láttok el!!!
szóval én az első fiamat természetes úton de vácummal szültem és a végére eléggé rizikóssá vált a helyzet!!!!
a dokim úg határozott ogyha ismét babát szeretnék akkor az császárral fog megszületni!!!
most ismét kismama vagyok és ugyan tudom hogy császárral fogok szülni mégis tartok a dologtól!!!
hivatalosan van még 19 hetem a szülésig bár kitudja hátha a kismanó aki egyébként elvileg kisfiú lehet hogy hamarabb akar majd megszületni!!!
szóval van még időm de szeretnék tőletek kérdezni!!!
milyen az a spinális érzéstelenítés és egyáltalán milyen utánna ??
mikortól kezd kimenni a hatása az érzéstelenítőnek mikor kell illetve lehet felkelni az ágyból???
na meg még ezer kérdés de egyenlőre ennyi!!!
remélem nem baj hogy csatlakozom hozzátok!
mindenkinek szép napot !!!!
2007.06.17 21:26
Sancsi! A HELLP szindróma az olyan, mint a terhessgéi toxémia, csak annál rosszabb, mert májfunkció-rendellenességet meg vérlemezke-szétesést (?) is okoz. Nekem nagy szerencsém volt, mert csak a 36. héten alakult ki, de a fiam csak 2,3 kg lett, pedig volt már előtte 3,1 kg is. De végül attól eltekintve, h kicsit lógott rajta a bőre, jól volt. Nekem egy kicsit több kellett hozzá, h rendbe jöjjek, de az sem volt vészes. De nekem tényleg nagyon enyhe volt a lefolyása a betegségnek. Remélem, ennél a babánál nem jön újra elő! Köszönöm a gratulációt, bár már 3X lemondtam erről a babáról, sokat vérezgetek, de eddig mindig minden rendben volt a bébivel. Kapaszkodik a kis édes!
Tündi23! A spinális érzéstelenítést is a gerincedbe kapod, kb 3-4 perc alatt érzéketlen lesz az alsó részed. Utána nagyon javasolt a mozdulatlan (igazából csak a fejet nem ajánlatos emelgetni, forgatni nyugodtan lehet), teljesen vízszintes fekvés, egyébként erős fejfájás lehet a vége. Pontosan nem tudom, h mennyi idő mire kimegy, szerintem kevesebb, mint fél nap, de nekem mihelyt minden lábujjamat éreztem fel kellett kelnem járkálni és mosakodni.
Üdv nektek! Rétes
Tündi23! A spinális érzéstelenítést is a gerincedbe kapod, kb 3-4 perc alatt érzéketlen lesz az alsó részed. Utána nagyon javasolt a mozdulatlan (igazából csak a fejet nem ajánlatos emelgetni, forgatni nyugodtan lehet), teljesen vízszintes fekvés, egyébként erős fejfájás lehet a vége. Pontosan nem tudom, h mennyi idő mire kimegy, szerintem kevesebb, mint fél nap, de nekem mihelyt minden lábujjamat éreztem fel kellett kelnem járkálni és mosakodni.
Üdv nektek! Rétes
2007.06.18 16:36
Sziasztok!
Rétes!
A körzetivel szoktam telefonon beszélni, lehet majd felhívom.
Huh! Elég durva az amit írsz! Mit mondanak, mennyi az esély, hogy újra kijön rajtad?
Én "csak" toxemiás voltam, de azt mondta a dokim, hogy valószínű a többi terhességemnél is ki fog jönni.
Mennyi idős tehes vagy? Sok van még hátra? Pihenj amennyit tudsz, és remélem sem veled, sem kismanóddal nem lesz gond!
Tündi!
Spinál!
Én kb annyit éreztem az egészből, mint egy szúnyogcsípés.
Nekem egyáltalán nem volt utána bajom, de volt egy csaj, akinek vissza kellett tapasztani a getrincét, sza'l nem mindegy, hogy ki adja.
Érdemes feküdni utána, fejet nem emelgetni, és sokat inni.
Mikor kezdett elmúlni a hatása(pár óra múlva) olyan volt, mint mikor elzsibbad a lábad, és visszamegy belé a vér. Nekem ahogy múlt a hatás, eléggé viszkettem, ami kb 1 óráig tartott.
Én sajna aznap még nem tudtam felkelni, túl sok vért veszítettem, de másnap már nem volt gond, azt leszámítva, hogy maga a felülés számomra iszonyat nehéz volt, több percet is igénybe vett.
Én tuti hogy kialkudnám azt, hogy várjuk meg hogy elinduljon a szülés és ha úgy látja-ítéli biztonságosabbnak az ovosod, akkor jöjjön a császár. Lehet hogy a 2. babádat minden komplikáció nélkül meg tudod majd szűlni.
Sajnos nekem nagyon nehezen nent a csasziból való felépülés.
Rétes!
A körzetivel szoktam telefonon beszélni, lehet majd felhívom.
Huh! Elég durva az amit írsz! Mit mondanak, mennyi az esély, hogy újra kijön rajtad?
Én "csak" toxemiás voltam, de azt mondta a dokim, hogy valószínű a többi terhességemnél is ki fog jönni.
Mennyi idős tehes vagy? Sok van még hátra? Pihenj amennyit tudsz, és remélem sem veled, sem kismanóddal nem lesz gond!
Tündi!
Spinál!
Én kb annyit éreztem az egészből, mint egy szúnyogcsípés.
Nekem egyáltalán nem volt utána bajom, de volt egy csaj, akinek vissza kellett tapasztani a getrincét, sza'l nem mindegy, hogy ki adja.
Érdemes feküdni utána, fejet nem emelgetni, és sokat inni.
Mikor kezdett elmúlni a hatása(pár óra múlva) olyan volt, mint mikor elzsibbad a lábad, és visszamegy belé a vér. Nekem ahogy múlt a hatás, eléggé viszkettem, ami kb 1 óráig tartott.
Én sajna aznap még nem tudtam felkelni, túl sok vért veszítettem, de másnap már nem volt gond, azt leszámítva, hogy maga a felülés számomra iszonyat nehéz volt, több percet is igénybe vett.
Én tuti hogy kialkudnám azt, hogy várjuk meg hogy elinduljon a szülés és ha úgy látja-ítéli biztonságosabbnak az ovosod, akkor jöjjön a császár. Lehet hogy a 2. babádat minden komplikáció nélkül meg tudod majd szűlni.
Sajnos nekem nagyon nehezen nent a csasziból való felépülés.
2007.06.18 16:38
... nehezen ment...!
Bocsi!
Bocsi!
2007.06.19 10:02
sziasztok!
rétes!
köszike az infót és majd raktározom őket!
sancsi!
neked is köszike az infót!
így majd megnyugszok és nem idegeskedek rajta!
én is gondoltam rá hogy lehet meg kellene várni amíg beindul a szülés és hátha a kismanó most könnyebben meglesz na de majd lesz valahogy lényeg hogy ne legyen semmi bajunk!!!
szép napot!!!
rétes!
köszike az infót és majd raktározom őket!
sancsi!
neked is köszike az infót!
így majd megnyugszok és nem idegeskedek rajta!
én is gondoltam rá hogy lehet meg kellene várni amíg beindul a szülés és hátha a kismanó most könnyebben meglesz na de majd lesz valahogy lényeg hogy ne legyen semmi bajunk!!!
szép napot!!!
2007.07.10 21:52
Sziasztok!
Dokihoz még mindig nem jutottam el!
Potter!
Olyan, mintha görcsölne, és a hideg futkározna a gerincemen. Nem a hátamon, hanem belül, a gerincemben érzem, ott, ahol a spinált szúrták.
Dokihoz még mindig nem jutottam el!
Potter!
Olyan, mintha görcsölne, és a hideg futkározna a gerincemen. Nem a hátamon, hanem belül, a gerincemben érzem, ott, ahol a spinált szúrták.
2007.09.04 12:41
Sziasztok,
egy hete szültem császárral az István kórházban. Persze nem ezt terveztem, de a köldökzsinór előre csúszott, amikor beindították a fájásokat, és leesett a baba szívhangja. Szóval átestem a műtéten, és most már mindketten otthon vagyunk - hál Isten egészségesen, boldogan.
Valaki tudna esetleg beszélni a tapasztalatairól, hogy meddig fog fájni a seb, szabad-e sokat talpon lenni (otthoni munkák, meg a baba), és hogy mennyi idő után fogom már azt érezni, hogy nem érzem a műtétet?
Köszi,
kalevivka
egy hete szültem császárral az István kórházban. Persze nem ezt terveztem, de a köldökzsinór előre csúszott, amikor beindították a fájásokat, és leesett a baba szívhangja. Szóval átestem a műtéten, és most már mindketten otthon vagyunk - hál Isten egészségesen, boldogan.
Valaki tudna esetleg beszélni a tapasztalatairól, hogy meddig fog fájni a seb, szabad-e sokat talpon lenni (otthoni munkák, meg a baba), és hogy mennyi idő után fogom már azt érezni, hogy nem érzem a műtétet?
Köszi,
kalevivka
2007.09.10 22:03
Sziasztok!
Kalevivka!
Hogy mikor fogod nem érezni? Ez jó kérdés! szerintem soha, ugyanis ott gyakorlatilag kersztbe lettél vágva! Az már sose lesz olyan, mint volt. És hogy meddig fog fájni? Mindenkinél más és más. Szerintem sok függ attól is, hogy "mennyire vágott tacsra lelkileg" a császár.
Én néha még most is érzem, de inkább már csak viszket. Nekem úgy másfél
évig fájt.
Pihenés! Amennyit csak tudsz. Nekem anno az mondta a dokim, hogy az a bizonyos 6 hét! Jó lenne, ha addig "nyugton ülnék a fenekemen", ne akarjak nagytakarítani, ablakot mosni, nagybevásárlásról 2 teli szatyorral hazafutni, ezt, azt, szóval ahogy tudom kíméljem magam, de az ne abból álljon, hogy egész nap fekszem.
Kalevivka!
Hogy mikor fogod nem érezni? Ez jó kérdés! szerintem soha, ugyanis ott gyakorlatilag kersztbe lettél vágva! Az már sose lesz olyan, mint volt. És hogy meddig fog fájni? Mindenkinél más és más. Szerintem sok függ attól is, hogy "mennyire vágott tacsra lelkileg" a császár.
Én néha még most is érzem, de inkább már csak viszket. Nekem úgy másfél
évig fájt.
Pihenés! Amennyit csak tudsz. Nekem anno az mondta a dokim, hogy az a bizonyos 6 hét! Jó lenne, ha addig "nyugton ülnék a fenekemen", ne akarjak nagytakarítani, ablakot mosni, nagybevásárlásról 2 teli szatyorral hazafutni, ezt, azt, szóval ahogy tudom kíméljem magam, de az ne abból álljon, hogy egész nap fekszem.
2007.09.15 22:02
Sziasztok!
Kalevivka,
Én 10 hónapja szültem császárral, de de már kb 3 hét múlva nem éreztem semmi fádalmat, persze a hasizmomat elfelejtettem egy időre, oldalast keltem fel még egy darabig, de nenm hiszem, hogy rosszabb, mint egy gátseb. Sajnos nekem is baromi komplikált volt a szülés, nem volt magzatvíz burokrepesztésnél, alacsony (60-70) szívhang fájáskor, így elkerülhetetlen volt a császár 16 óra vajúdás után. De érdekes, jó emlékekkel gondolok rá vissza. Még látszik a seb, de vékony csík, és érzem körülötte a bőrt. Egyszer-kétszer fájt szülés után a gerincem egy ponton, de csak amikor leguggoltam.
Szóval embere válogatja, kinek hogyan regenerálódik a szervezete, nekem pl a bőröm maradt csúnya
üdv!
Kalevivka,
Én 10 hónapja szültem császárral, de de már kb 3 hét múlva nem éreztem semmi fádalmat, persze a hasizmomat elfelejtettem egy időre, oldalast keltem fel még egy darabig, de nenm hiszem, hogy rosszabb, mint egy gátseb. Sajnos nekem is baromi komplikált volt a szülés, nem volt magzatvíz burokrepesztésnél, alacsony (60-70) szívhang fájáskor, így elkerülhetetlen volt a császár 16 óra vajúdás után. De érdekes, jó emlékekkel gondolok rá vissza. Még látszik a seb, de vékony csík, és érzem körülötte a bőrt. Egyszer-kétszer fájt szülés után a gerincem egy ponton, de csak amikor leguggoltam.
Szóval embere válogatja, kinek hogyan regenerálódik a szervezete, nekem pl a bőröm maradt csúnya
üdv!
2007.09.18 14:37
Köszönöm a válaszokat! Már sokkal jobban kezdek lenni 3 héttel a szülés után. Persze még mindig fájdogál, de már jövök-megyek, ágyból könnyen kikelek, stb.
Lenne még egy - kissé intimebb témát érintő - kérdésem: mikor biztonságos újra a közös együttlét a férjemmel császár után?
köszi,
kalevivka
Lenne még egy - kissé intimebb témát érintő - kérdésem: mikor biztonságos újra a közös együttlét a férjemmel császár után?
köszi,
kalevivka
2007.09.19 20:08
sziasztok
Most találtam rá erre a topicra és ha lehet becsalakoznék
2 nagyfiam szinte ugyanazon oko miatt császárral születtek
Sajnos...nekem ez még mindig nagy űr, de örülök, hogy Nekik így jobb volt.
Benedek(nagyobb) 2005 szept. 21-én született
Normál szülésnek indultunk, de burokrepesztésnél nagyon csúnya volt a magzatv-z=sajna aznapi nst se volt jó)
4 órás oxi és vajúdás után mivel szinte semmit nem tágultam kimondták a császárt(amit szölásznők már 2 óra után emlegettek)
Nagyon nagyon rossz volt de nem fáj.Nem éreztem és sztem tök gyorsan felépültem(tejcsi hááát volt de pótoltuk, de egy mellgyuszi úgy beind-toota, hogy 3 hónaposan szinte csak szipi volt)
Aztán kiderült mikor 10 hónapos volt a fiam, hogy ismát terhes vagyok (kicsit korábban mint tervezutük, de ez most már így tökéletes)
Nehéz terhesség sok gond(nem indult időben szintén a szülés) : Jóslók már 35 héttől, de amikor már majdnem erősek voltak a fájások mindig elhaltak
Nos mivel már kórházban voltam márrc9-én kaptam terheléses oxit(minden ok, víz tiszta volt)fájások megmaradtak de reggel 7-13.00 nem tágultam és ismét enyhültek a féjésok...Mivel nem császárnak indult a 2. szülls sem, kissé csalódott voltam, hogy megint a műtübe megyönk, de féltem nehogy zöld legyen a víz...Na úgy is lett du 14.00 már bekakilt a vízba...de amúgy minden ok
Bocs hogy hosszó voltam...
Még annyit sajna a 2. után bennmaradt egy adag lepény(nem kicsi) így a kontroll után kapartak
SZopi most is renden volt(Sőt)
Köszi hogy elolvastástok
Gabi
Most találtam rá erre a topicra és ha lehet becsalakoznék
2 nagyfiam szinte ugyanazon oko miatt császárral születtek
Sajnos...nekem ez még mindig nagy űr, de örülök, hogy Nekik így jobb volt.
Benedek(nagyobb) 2005 szept. 21-én született
Normál szülésnek indultunk, de burokrepesztésnél nagyon csúnya volt a magzatv-z=sajna aznapi nst se volt jó)
4 órás oxi és vajúdás után mivel szinte semmit nem tágultam kimondták a császárt(amit szölásznők már 2 óra után emlegettek)
Nagyon nagyon rossz volt de nem fáj.Nem éreztem és sztem tök gyorsan felépültem(tejcsi hááát volt de pótoltuk, de egy mellgyuszi úgy beind-toota, hogy 3 hónaposan szinte csak szipi volt)
Aztán kiderült mikor 10 hónapos volt a fiam, hogy ismát terhes vagyok (kicsit korábban mint tervezutük, de ez most már így tökéletes)
Nehéz terhesség sok gond(nem indult időben szintén a szülés) : Jóslók már 35 héttől, de amikor már majdnem erősek voltak a fájások mindig elhaltak
Nos mivel már kórházban voltam márrc9-én kaptam terheléses oxit(minden ok, víz tiszta volt)fájások megmaradtak de reggel 7-13.00 nem tágultam és ismét enyhültek a féjésok...Mivel nem császárnak indult a 2. szülls sem, kissé csalódott voltam, hogy megint a műtübe megyönk, de féltem nehogy zöld legyen a víz...Na úgy is lett du 14.00 már bekakilt a vízba...de amúgy minden ok
Bocs hogy hosszó voltam...
Még annyit sajna a 2. után bennmaradt egy adag lepény(nem kicsi) így a kontroll után kapartak
SZopi most is renden volt(Sőt)
Köszi hogy elolvastástok
Gabi
a href="https://lilypie.com/">
Gabi
Gabi
2007.09.26 11:25
Kalevivka!
Nálunk kb a 7. héten jött meg az ihlet, az együttléthez, és nem is volt semmi gond. (Csak az volt a vicces, h néha csöpögött a tejem ) A doki a 6 hetes kontrollon áldását adta az akcióra, de én nem voltam még abban a hangulatban. Hamarosan azonban az is eljött, bármennyire is csodálkoztam rajta (belőlem a terhesség sajnos minden vágyat kiölt ). Azért legyetek óvatosak a seb miatt, ha fáj. Nekem nem fájt, mert már volt egy másik vágásom ugyanott, és szinte teljesen érzéketlen ott a bőröm. Különben szétjönni nem fog!
Én sokat gondolok arra, h ha csak az együttlétet nézzük a párunkkal, lehet h. a császár "praktikusabb". Nincs kitágulás, nincs gátseb. De azért remélem, h Mikit majd rendesen szülhetem.
Sok sikert, és jó babázást!
Nálunk kb a 7. héten jött meg az ihlet, az együttléthez, és nem is volt semmi gond. (Csak az volt a vicces, h néha csöpögött a tejem ) A doki a 6 hetes kontrollon áldását adta az akcióra, de én nem voltam még abban a hangulatban. Hamarosan azonban az is eljött, bármennyire is csodálkoztam rajta (belőlem a terhesség sajnos minden vágyat kiölt
). Azért legyetek óvatosak a seb miatt, ha fáj. Nekem nem fájt, mert már volt egy másik vágásom ugyanott, és szinte teljesen érzéketlen ott a bőröm. Különben szétjönni nem fog!
Én sokat gondolok arra, h ha csak az együttlétet nézzük a párunkkal, lehet h. a császár "praktikusabb". Nincs kitágulás, nincs gátseb. De azért remélem, h Mikit majd rendesen szülhetem.
Sok sikert, és jó babázást!
2007.09.27 06:28
Szia rétes,
köszi a hozzászólást! Nekem sincs még ugyan túl sok kedvem a dologhoz, egyrészt mert már olyan régen volt, hogy el is felejtettem milyen jó , másrészt meg olyan hulla fáradt vagyok, hogy inkább az alvást választom még egy-két hétig...
De a 7. hét jól hangzik, talán addigra a félelmeim is megszűnnek (újra felszakad, elkezd megint erősen vérezni, stb.) - Most 4 hetes a kisfiam.
Köszi még egyszer, és nektek is jó babázást!
kalevivka[/img]
köszi a hozzászólást!
Nekem sincs még ugyan túl sok kedvem a dologhoz, egyrészt mert már olyan régen volt, hogy el is felejtettem milyen jó , másrészt meg olyan hulla fáradt vagyok, hogy inkább az alvást választom még egy-két hétig...
De a 7. hét jól hangzik, talán addigra a félelmeim is megszűnnek (újra felszakad, elkezd megint erősen vérezni, stb.) - Most 4 hetes a kisfiam.
Köszi még egyszer, és nektek is jó babázást!
kalevivka[/img]
2007.11.29 11:39
Sziasztok!
Én új vagyok itt, de segítséget szeretnék kérni.
Tegnap kiderült, hogy császárral fog megszületni a kisbabám. Azt hiszem epidurális érzéstelenítésben.
Érdekelne, hogy mit érezhetek műtét közben? Milyen ez az érzéstelenítés? Mikor láthatom így a babát? ... stb.
Ha valakinek van ebben tapasztalata és mesélne, nagyon várom a válaszát!
Előre is köszönöm!
Én új vagyok itt, de segítséget szeretnék kérni.
Tegnap kiderült, hogy császárral fog megszületni a kisbabám. Azt hiszem epidurális érzéstelenítésben.
Érdekelne, hogy mit érezhetek műtét közben? Milyen ez az érzéstelenítés? Mikor láthatom így a babát? ... stb.
Ha valakinek van ebben tapasztalata és mesélne, nagyon várom a válaszát!
Előre is köszönöm!
vhencsi
2008.01.02 11:58
SZia alziza! Nekem is van gerinc sérvem kiszakadt nem műtőttek csak infuzios kezelést kaptam de jol elvagyok már 4 éve, dolgoztam is. Azt szeretném kérdezni Töled könnyen ki tudtad hordani a terhességed,nem voltak problémáid? Az altatásos császárszülést mi tette neked indokoltá? Orvos javasolta,te kérted vagy a sérv miatt? Kérlek irj le mindent nekem részletesen.Elnézést nem tolakodni akartam de én is ilyen problémával küszködöm sőt még van más egyéb is.Ezért kérném a segitségedet,tapasztalatodat ! Főleg az altatásos szülés hogyan müködése érdekel.Köszi a megértésed és remélem jelezni fogsz ! Jo egészséget!
2008.02.11 12:29
Sziasztok!
Megosztom veletek a szüléstörténetemet. Az enyém természetes szülésnek indult és nagyon megszenvedtem a babámért. Előtte soha nem gondoltam volna, hogy császár lesz. Szóval leendő Anyucik, akármennyire is szépek, fiatalok vagytok, és minden a nagykönyv szerint zajlott a terhesség alatt, ne zárjátok ki a császár lehetőségét. Ne gondoljatok túl sokat rá, de teljesen ne is vessétek el a gondolatát.
Én a Nyírőben szültem. Most már bezárt a szülészet.
...Pénteken este 8-kor kezdodtek a joslofajasaim, egy Cora bevasarlas utan. De nem voltak igazan fajdalmasak es 10 percenkent jelentkeztek. El is tudtam aludni. Hajnal 4-kor ebredtem arra, hogy ez mostmar faj (ma mar tudom, hogy az meg nem fajdalom). Kimentem zuhanyozni, hajat mosni, mert ugy ereztem, hogy szulni fogunk. Hajnal5-kor felebredt a férjem is, nagyon izgatott lett, ugyhogy mertuk a fajasok kozt az idot. 7 percesen voltak reggel 8-kor. 10-re egyebkent is kellett mennem CTG-re es ott mar bent fogtak a korhazban. De ott mar nem voltak olyan erosek a fajasok es nem is surusodtek. Delutanra mar szinte el is multak. Mondtak, hogy probaljak meg pihenni, mert valoszinuleg ejszaka be fog indulni.
Szoval szombat éjjel 11-kor ébredtem eros fájásokra. Éjfélig még szenvedtem a szobaban, aztan atmentem CTG-re a szuloszobaba. A szulészno megvizsgált és mondta, hogy tok jol halad a dolog, itt hajnal 3 és 5 között baba lesz. Hivtam a férjemet, hogy johet, mert szulunk. Minden tok jol haladt, surusodtek , erosodtek a fajasok, de meg kibirhato volt. Aztan beert a dokim is, megvizsgált, burkot repesztett. Iszonyat fajdalmas volt a vizsgálat. És nagyon sokáig tartott. Aztan azon tanakodtak, hogy lehet, hogy mar egy kicsit szivargott már a viz, amit en ketlek. Mivel amikor megszurta, kiomlott egy csomo meleg viz, előtte meg csak a kórházi hálóing volt rajtam, észre vettem volna. Nem gondoltam, hogy ennyi viz van odabent. Na szoval a burokrepesztesig 4-5 perces fajasaim voltak, aztan tok rendszertelenek. Hol 4 perces, 3, 7. Beultem a kadba, hogy táguljak, fel ora utan kiszáltam, mert hanytam. kiderult, hogy semmit nem tagultam a kadban. Ratettek a CTG-re es bekotottek az oxitocint. 10 egyseggel. A fekves meg rosszabbat tett. Kibirhatatlan fajasaim voltak, ha Csaba nincs ott, szerintem nem is birtam volna. De még mindig nem voltak eleg surun. Kozben felemeltek az oxitocint 30-ra. Aztan ultem labdan. A dokim fajas alatt vizsgalt, iszonyat szar volt, ja es 2-szer vegbelen keresztul vizsgalt meg. Hat az mar mindennek a teteje volt. Épp eszemmel biztos tiltakoztam volna ellene, most ez már felfoghatatlan számomra. Vegre kitagultam a varva vart 4 ujjnyira es vartak, hogy eltunjon a mehszaj. Kozben mar 130-cal kaptam az oxit. Olyan fajasaim voltak, hogy kozben azt hittek, hogy toxemias gorcsom van. 50 perc alatt tunt el a mehszaj, aztan vartunk, de nem jottek a tolofajasok. Kb. 5-10 percenkent jottek meg iszonyatos tagulasi fajasok, de sehol eg arva tolofajas. Ekkor mar majdnem reggel 7 volt. En fajdalomcsillapitoert konyorogtem. A dokim ugy dontott, hogy nem lehet tovabb varni es mutet kell. Ekkor szegeny férjem majdnem elsirta magat. Nekem mar mindegy volt, csak legyen vege. Remegtem a kimerültségtől. Kertem spinalis erzestelenitest, de azt mondtak, mar nem lehet megvarni, hogy lemenjen 2 infuzio, szoval altatnak. Hidd el , alig vartam, hogy elaltassanak es megszunjon a fajdalom. Alitolag Eszter mar a hasamban felsirt, meg ki sem emeltek, aztan ellattak es az Apukaja kezebe adtak. Olyan kis rozsaszin volt, szerencsere O jol volt az egesz tortura alatt.
Miutan felebredtem par perc mulva a kezembe adtak. Segitettek cicire tenni es rogton elkezdett szopizni. Kb. fel orat hagytak velunk. Aztan engem is atvittek az osztalyra es egy ora mulva hoztak ujra. Aznap harom orankent hoztak ki, de az egyik nover kint felejtette es 2 orat kint volt a fel ora helyett. Nem nagyon tudtam mozgolodni, kába is voltam, de jo volt, hogy egyutt aludtunk.
Picit csalodottvagyok , hogy nem normal uton szuletett a kislanyom. De ugy erzem, hogy igy is nagyon megszenvedtem erte. Van akinek harom tolofajasra kint van a gyerek, hat nekunk mar csak az hianyzott a normal szuleshez. De szep, egeszseges, kis kerek feju baba lett. Es az egeszseg a legfontosabb. A vagasom se olyan csunya. Majd elhalvanyodik. Sokkal jobb, hogy császár lett, mint ha bennakadt volna a szülőcsatornában, aztán úgy kell kirángatni, esetleg oxygénhiányosan.
(Egyébként mi ennek a sarlatán dokinak 6 számjegyűt fizettünk.)
Ma már 16 hónapos az én kicsikém. Nincs szebb, amikor reggel erre ébredek:
"Anya, Apa"
Megosztom veletek a szüléstörténetemet. Az enyém természetes szülésnek indult és nagyon megszenvedtem a babámért. Előtte soha nem gondoltam volna, hogy császár lesz. Szóval leendő Anyucik, akármennyire is szépek, fiatalok vagytok, és minden a nagykönyv szerint zajlott a terhesség alatt, ne zárjátok ki a császár lehetőségét. Ne gondoljatok túl sokat rá, de teljesen ne is vessétek el a gondolatát.
Én a Nyírőben szültem. Most már bezárt a szülészet.
...Pénteken este 8-kor kezdodtek a joslofajasaim, egy Cora bevasarlas utan. De nem voltak igazan fajdalmasak es 10 percenkent jelentkeztek. El is tudtam aludni. Hajnal 4-kor ebredtem arra, hogy ez mostmar faj (ma mar tudom, hogy az meg nem fajdalom). Kimentem zuhanyozni, hajat mosni, mert ugy ereztem, hogy szulni fogunk. Hajnal5-kor felebredt a férjem is, nagyon izgatott lett, ugyhogy mertuk a fajasok kozt az idot. 7 percesen voltak reggel 8-kor. 10-re egyebkent is kellett mennem CTG-re es ott mar bent fogtak a korhazban. De ott mar nem voltak olyan erosek a fajasok es nem is surusodtek. Delutanra mar szinte el is multak. Mondtak, hogy probaljak meg pihenni, mert valoszinuleg ejszaka be fog indulni.
Szoval szombat éjjel 11-kor ébredtem eros fájásokra. Éjfélig még szenvedtem a szobaban, aztan atmentem CTG-re a szuloszobaba. A szulészno megvizsgált és mondta, hogy tok jol halad a dolog, itt hajnal 3 és 5 között baba lesz. Hivtam a férjemet, hogy johet, mert szulunk. Minden tok jol haladt, surusodtek , erosodtek a fajasok, de meg kibirhato volt. Aztan beert a dokim is, megvizsgált, burkot repesztett. Iszonyat fajdalmas volt a vizsgálat. És nagyon sokáig tartott. Aztan azon tanakodtak, hogy lehet, hogy mar egy kicsit szivargott már a viz, amit en ketlek. Mivel amikor megszurta, kiomlott egy csomo meleg viz, előtte meg csak a kórházi hálóing volt rajtam, észre vettem volna. Nem gondoltam, hogy ennyi viz van odabent. Na szoval a burokrepesztesig 4-5 perces fajasaim voltak, aztan tok rendszertelenek. Hol 4 perces, 3, 7. Beultem a kadba, hogy táguljak, fel ora utan kiszáltam, mert hanytam. kiderult, hogy semmit nem tagultam a kadban. Ratettek a CTG-re es bekotottek az oxitocint. 10 egyseggel. A fekves meg rosszabbat tett. Kibirhatatlan fajasaim voltak, ha Csaba nincs ott, szerintem nem is birtam volna. De még mindig nem voltak eleg surun. Kozben felemeltek az oxitocint 30-ra. Aztan ultem labdan. A dokim fajas alatt vizsgalt, iszonyat szar volt, ja es 2-szer vegbelen keresztul vizsgalt meg. Hat az mar mindennek a teteje volt. Épp eszemmel biztos tiltakoztam volna ellene, most ez már felfoghatatlan számomra. Vegre kitagultam a varva vart 4 ujjnyira es vartak, hogy eltunjon a mehszaj. Kozben mar 130-cal kaptam az oxit. Olyan fajasaim voltak, hogy kozben azt hittek, hogy toxemias gorcsom van. 50 perc alatt tunt el a mehszaj, aztan vartunk, de nem jottek a tolofajasok. Kb. 5-10 percenkent jottek meg iszonyatos tagulasi fajasok, de sehol eg arva tolofajas. Ekkor mar majdnem reggel 7 volt. En fajdalomcsillapitoert konyorogtem. A dokim ugy dontott, hogy nem lehet tovabb varni es mutet kell. Ekkor szegeny férjem majdnem elsirta magat. Nekem mar mindegy volt, csak legyen vege. Remegtem a kimerültségtől. Kertem spinalis erzestelenitest, de azt mondtak, mar nem lehet megvarni, hogy lemenjen 2 infuzio, szoval altatnak. Hidd el , alig vartam, hogy elaltassanak es megszunjon a fajdalom. Alitolag Eszter mar a hasamban felsirt, meg ki sem emeltek, aztan ellattak es az Apukaja kezebe adtak. Olyan kis rozsaszin volt, szerencsere O jol volt az egesz tortura alatt.
Miutan felebredtem par perc mulva a kezembe adtak. Segitettek cicire tenni es rogton elkezdett szopizni. Kb. fel orat hagytak velunk. Aztan engem is atvittek az osztalyra es egy ora mulva hoztak ujra. Aznap harom orankent hoztak ki, de az egyik nover kint felejtette es 2 orat kint volt a fel ora helyett. Nem nagyon tudtam mozgolodni, kába is voltam, de jo volt, hogy egyutt aludtunk.
Picit csalodottvagyok , hogy nem normal uton szuletett a kislanyom. De ugy erzem, hogy igy is nagyon megszenvedtem erte. Van akinek harom tolofajasra kint van a gyerek, hat nekunk mar csak az hianyzott a normal szuleshez. De szep, egeszseges, kis kerek feju baba lett. Es az egeszseg a legfontosabb. A vagasom se olyan csunya. Majd elhalvanyodik. Sokkal jobb, hogy császár lett, mint ha bennakadt volna a szülőcsatornában, aztán úgy kell kirángatni, esetleg oxygénhiányosan.
(Egyébként mi ennek a sarlatán dokinak 6 számjegyűt fizettünk.)
Ma már 16 hónapos az én kicsikém. Nincs szebb, amikor reggel erre ébredek:
"Anya, Apa"
2008.07.09 20:54
Sziasztok!
Én is császáros voltam, 2008-02-09-én. Nálam is normálnak indult, de mivel 155 cm vagyok és a pocak nagy volt a doki 50-50%-ra saccolt. Rendesen fájásokkal indult a szülés. A kórházban is szépen előkészítettek, jöttek szépen a fájások, tágulás is szépen ment. A tolófájásoknál viszont már láttam a dokin, hogy ebből nem biztos, hogy sima szülés lesz. Pici lányom hozzám képest nagyocska lett és a doki mondta, hogy ő a mi érdekünkben nem szeretne kockáztatni. Azt az időszakot fájdalomcsillapító nélkül vittem végig, reggel 7-től este 9-ig. Miután megcsászároztak, egyből hozták Kincsőt meg is tudtam puszilgatni és miután már a műtétnek vége volt, cicire is tudtam tenni és a kis drága csak úgy kortyolt. Amikor már itthon voltunk, akkor fogtam fel igazán a történteket és bizony én is sajnálom, hogy nem tudtam megszülni rendesen. Viszont tudom, hogy mindkettőnknek ez volt a legjobb. A sebem nekem hamar gyógyult, már itthon, 4 nap után is tudtam rendesen közlekedni. Én nem ajánlom az altatást. Azért fantasztikus érzés volt így is, hogy hallottam felsírni a gyermekem, akire már olyan régóta vágytam.
Egy kérdés még. Mennyi idő után nem vészes újra babát várni?
Üdvözlettel: Bettó
Én is császáros voltam, 2008-02-09-én. Nálam is normálnak indult, de mivel 155 cm vagyok és a pocak nagy volt a doki 50-50%-ra saccolt. Rendesen fájásokkal indult a szülés. A kórházban is szépen előkészítettek, jöttek szépen a fájások, tágulás is szépen ment. A tolófájásoknál viszont már láttam a dokin, hogy ebből nem biztos, hogy sima szülés lesz. Pici lányom hozzám képest nagyocska lett és a doki mondta, hogy ő a mi érdekünkben nem szeretne kockáztatni. Azt az időszakot fájdalomcsillapító nélkül vittem végig, reggel 7-től este 9-ig. Miután megcsászároztak, egyből hozták Kincsőt meg is tudtam puszilgatni és miután már a műtétnek vége volt, cicire is tudtam tenni és a kis drága csak úgy kortyolt. Amikor már itthon voltunk, akkor fogtam fel igazán a történteket és bizony én is sajnálom, hogy nem tudtam megszülni rendesen. Viszont tudom, hogy mindkettőnknek ez volt a legjobb. A sebem nekem hamar gyógyult, már itthon, 4 nap után is tudtam rendesen közlekedni. Én nem ajánlom az altatást. Azért fantasztikus érzés volt így is, hogy hallottam felsírni a gyermekem, akire már olyan régóta vágytam.
Egy kérdés még. Mennyi idő után nem vészes újra babát várni?
Üdvözlettel: Bettó
2008.07.15 22:17
Sziasztok
Bettó és Susytunder
Mint látjátok nem sokan írnak ide.
Bettó
nekem egyik sem indult normál szülésnek.
Alex faros volt így nem kockáztattak.
Zinánál pedig azért kellett befeküdnöm,mert minden terhességem vége felé epepangásom van.E miatt döntöttek úgy ,h császároznak.
De aznap mikor megindult a szülés a dokim nem volt sehol,így 9 és fél órát vajúdtam,közben hegszétválásom lett.
Zalánnál már programozott császárom volt.Ill.lett volna,mert 3 héttel előbb jött.
Én sajna mindegyiknél aludtam. De én nem is választhattam volna másképp.
Hogy mennyi idő után nem vészes újra babát várni?
Állt 1 évet mondanak.De szerintem dokija válogatja.Meg függ a hegtől is.
Sajna nekem a hegeim soha nem gyógyultak szépen.Különösen Zinánál nem.Alergiás lettem a belső varratokra.
Amikor Alex és Zina született még nem volt ez a misgav-ladach féle császár.
Úgyhogy én járni alig bírtam.
Susytunder
Te írhatnál bővebben is magatokról
Bettó és Susytunder
Mint látjátok nem sokan írnak ide.
Bettó
nekem egyik sem indult normál szülésnek.
Alex faros volt így nem kockáztattak.
Zinánál pedig azért kellett befeküdnöm,mert minden terhességem vége felé epepangásom van.E miatt döntöttek úgy ,h császároznak.
De aznap mikor megindult a szülés a dokim nem volt sehol,így 9 és fél órát vajúdtam,közben hegszétválásom lett.
Zalánnál már programozott császárom volt.Ill.lett volna,mert 3 héttel előbb jött.
Én sajna mindegyiknél aludtam.
De én nem is választhattam volna másképp.
Hogy mennyi idő után nem vészes újra babát várni?
Állt 1 évet mondanak.De szerintem dokija válogatja.Meg függ a hegtől is.
Sajna nekem a hegeim soha nem gyógyultak szépen.Különösen Zinánál nem.Alergiás lettem a belső varratokra.
Amikor Alex és Zina született még nem volt ez a misgav-ladach féle császár.
Úgyhogy én járni alig bírtam.
Susytunder
Te írhatnál bővebben is magatokról
2008.07.16 13:35
Alziza
Kár, hogy kevesen járnak ide, pedig biztosan nagyon sokan szülnek császárral. Hátha változik ez még.
Magunkról bővebben.
Sima szülésnek indult a 39. héten. Valentín napkor este elfolyt a magzatvíz, de egész éjszaka semmit nem tágultam. Fájások voltak, de minden vizsgálatnál azt mondták, mintha még visszább húzódna a babám, nemhogy beékelődik a feje.
Semmire nem reagáltam ezért azt mondta a doki nincs mire várni, császár. Nagyon sírtam, simán szerettem volna szülni, de mára már elfogadtam, hiszen kiderült, hogy rá volt tekeredve a köldökzsinór a nyakára és rövid is volt a köldökzsinór. Örülök, hogy mindketten rendben vagyunk. 3670 grammal és 55 cm- rel született Kristófunk. Most 7 kg és 70 cm, anyatejes baba, de már adok neki néha gyümit, amit örömmel elfogad.
Szeretnénk majd kistestvért, de még legalább 1 évet várni akarunk,remélem szülhetek majd simán, de ha császár lesz az sem gond.
Kár, hogy kevesen járnak ide, pedig biztosan nagyon sokan szülnek császárral. Hátha változik ez még.
Magunkról bővebben.
Sima szülésnek indult a 39. héten. Valentín napkor este elfolyt a magzatvíz, de egész éjszaka semmit nem tágultam. Fájások voltak, de minden vizsgálatnál azt mondták, mintha még visszább húzódna a babám, nemhogy beékelődik a feje.
Semmire nem reagáltam ezért azt mondta a doki nincs mire várni, császár. Nagyon sírtam, simán szerettem volna szülni, de mára már elfogadtam, hiszen kiderült, hogy rá volt tekeredve a köldökzsinór a nyakára és rövid is volt a köldökzsinór. Örülök, hogy mindketten rendben vagyunk. 3670 grammal és 55 cm- rel született Kristófunk. Most 7 kg és 70 cm, anyatejes baba, de már adok neki néha gyümit, amit örömmel elfogad.
Szeretnénk majd kistestvért, de még legalább 1 évet várni akarunk,remélem szülhetek majd simán, de ha császár lesz az sem gond.
2008.07.16 22:01
Szia
Én is kipróbáltam volna a sima szülést,de ez van.
Ráadásul én mindháromnál aludtam.
Amikor Alex született még nem volt választási lehetőségem.
Zinánál ugye gyorsan kellet cselekedni.De amúgy sem lehetett volna másképp.
Zalánnál próbálkoztam meggyőzni magam és az aneszteziológusnak is nagy munkája volt ebben,de nem ment.
Fóbiám van,így nem bírtam volna ki úgy a műtétet,h közben fent vagyok.
Az altatóorvos már majdnem rábeszélt,de mikor előkészítettek a szúrásra olyan remegés jött rám,h azt mondta inkább tényleg jobb lesz ha alszok.
Próbáltam pedig ráveni magam nagyon,h legalább zalát láthasam egyből ahogy kiveszik,nagy öröm lett volna met nagyon sokat vártunk rá.De nem jött össze
Kristóf szép súllyal született
Én is kipróbáltam volna a sima szülést,de ez van.
Ráadásul én mindháromnál aludtam.
Amikor Alex született még nem volt választási lehetőségem.
Zinánál ugye gyorsan kellet cselekedni.De amúgy sem lehetett volna másképp.
Zalánnál próbálkoztam meggyőzni magam és az aneszteziológusnak is nagy munkája volt ebben,de nem ment.
Fóbiám van,így nem bírtam volna ki úgy a műtétet,h közben fent vagyok.
Az altatóorvos már majdnem rábeszélt,de mikor előkészítettek a szúrásra olyan remegés jött rám,h azt mondta inkább tényleg jobb lesz ha alszok.
Próbáltam pedig ráveni magam nagyon,h legalább zalát láthasam egyből ahogy kiveszik,nagy öröm lett volna met nagyon sokat vártunk rá.De nem jött össze
Kristóf szép súllyal született
2008.07.17 05:52
Alziza
Annak ellenére, hogy spinális érzéstelenítéssel csinálták a császárt, nem láttam rögtön Kristófot. Csak hallottam, hogy felsírt a következő pillanat pedig már az volt, hogy egy üvegfal mögött láttam, ahogy apa ölébe van. Aztán csak annyira hozták oda, hogy megpuszilhassam, és elvitték. Később mikor már az osztályon voltam akkor sem kaptam meg, és ezt nagyon nehezményezem, mert többször is kértem.
Szerintem ebből kifolyólag volt eleinte probléma a szoptatással, mert tuti hogy akkor éjjel adtak neki valamit cumisüvegből, és az lett az első berögződése, a szopival meg kinlódtunk.
Neked milyen volt altatás után? Nagyon kába voltál. És azt mondom ne bánd, hogy nem vállaltad a spinálist, nekem vagy 5- ször szúrtak be mire jó lett, de én már akkor azt mondtam hogy felállok és haza megyek.
Annak ellenére, hogy spinális érzéstelenítéssel csinálták a császárt, nem láttam rögtön Kristófot. Csak hallottam, hogy felsírt a következő pillanat pedig már az volt, hogy egy üvegfal mögött láttam, ahogy apa ölébe van. Aztán csak annyira hozták oda, hogy megpuszilhassam, és elvitték. Később mikor már az osztályon voltam akkor sem kaptam meg, és ezt nagyon nehezményezem, mert többször is kértem.
Szerintem ebből kifolyólag volt eleinte probléma a szoptatással, mert tuti hogy akkor éjjel adtak neki valamit cumisüvegből, és az lett az első berögződése, a szopival meg kinlódtunk.
Neked milyen volt altatás után? Nagyon kába voltál. És azt mondom ne bánd, hogy nem vállaltad a spinálist, nekem vagy 5- ször szúrtak be mire jó lett, de én már akkor azt mondtam hogy felállok és haza megyek.
2008.07.17 20:59
Susytunder
A helyzet az,h nálam az altatás sem egyszerű.
Amikor Alexet szültem pl túlaltattak.majdnem ottmaradtam.
Zina után is nehezen ment az ébredés.
Később már kiderült,h rosszul reagálok az altatásra.
Amikor az első vetélésem volt akkor is nehezen ébredtem,a műtét után.Pedig az csak felületes altatás és nem mély mint császárnál.
De most Zalánnál jól ment minden.A SOTE II-n szültem,nagyon jó aneszteziológusnál,így minden jól ment.Úgy ébredtem ahogy kell.
Bár aznap kába voltam ,ill.folyton álmos.De ez normális.
A helyzet az,h nálam az altatás sem egyszerű.
Amikor Alexet szültem pl túlaltattak.majdnem ottmaradtam.
Zina után is nehezen ment az ébredés.
Később már kiderült,h rosszul reagálok az altatásra.
Amikor az első vetélésem volt akkor is nehezen ébredtem,a műtét után.Pedig az csak felületes altatás és nem mély mint császárnál.
De most Zalánnál jól ment minden.A SOTE II-n szültem,nagyon jó aneszteziológusnál,így minden jól ment.Úgy ébredtem ahogy kell.
Bár aznap kába voltam ,ill.folyton álmos.De ez normális.
2008.07.18 21:18
Sziasztok!
Véletlenül bekukkantottam ebbe a topicba, és gondoltam írok a saját császáromról.
Nekem terhességi toxémia miatt volt indokolt a csaszi. Számomra nagy élmény volt! Ha lehet ilyet mondani...mert családias körülmények között jött világra áprilisban a kisfiam. Ám azért tartottam tőle, már amennyire felfogtam. A barátnőm volt a műtősnő és nagy biztonságot jelentett számomra az ottléte. A gerincközeli érzéstelenítéstől én is nagyon féltem, de meglepetésemre nem fájt, nagyon profi módon szúrt meg egy fiatal srác. A műtét közben még nevetgéltünk is..próbálták elhessegetni a figyelmemet a félelemről. Utólag fogtam fel, mi is történt...Nekem a kisfiamat megmutatták és öltöztetés után rögtön odaadták. Aztán egy vizsgálóba kerültem - mert tele volt a kórház - ahol nagyon gondos nővérke vigyázott rám. felkelni először nem is tudtam, annyira szédültem, csak másodszorra. Az érzéstelenítés helye két hétig fájt, de most már nincsen semmi panaszom. Néha érzem a sebet, de nem fáj, csak feszül időnként. Nem császárra készültünk, csalódtunk is, de most mér tudom, hogy ez volt a legjobb a mi esetünkben, mert gond adódott a babával és neki is jobb volt, hogy ilyen módon született meg. Nekem nem a császárt kell feldolgoznom, hanem a kisfiam műtétét, aki most már hála Istennek jó egészségnek örvend.
Azért is gondoltam, hogy leírom az "én császáromat", hogy lehet meglepő és jó élmény is! Természetesen Isten után ezt az én gondoskodó barátosnémnak köszönhetem, aki mindent elintézett nekem, és aki szuper orvost szerzett!
Szeretettel köszöntelek benneteket!
üdv
borakata
Véletlenül bekukkantottam ebbe a topicba, és gondoltam írok a saját császáromról.
Nekem terhességi toxémia miatt volt indokolt a csaszi. Számomra nagy élmény volt! Ha lehet ilyet mondani...mert családias körülmények között jött világra áprilisban a kisfiam. Ám azért tartottam tőle, már amennyire felfogtam. A barátnőm volt a műtősnő és nagy biztonságot jelentett számomra az ottléte. A gerincközeli érzéstelenítéstől én is nagyon féltem, de meglepetésemre nem fájt, nagyon profi módon szúrt meg egy fiatal srác. A műtét közben még nevetgéltünk is..próbálták elhessegetni a figyelmemet a félelemről. Utólag fogtam fel, mi is történt...Nekem a kisfiamat megmutatták és öltöztetés után rögtön odaadták. Aztán egy vizsgálóba kerültem - mert tele volt a kórház - ahol nagyon gondos nővérke vigyázott rám. felkelni először nem is tudtam, annyira szédültem, csak másodszorra. Az érzéstelenítés helye két hétig fájt, de most már nincsen semmi panaszom. Néha érzem a sebet, de nem fáj, csak feszül időnként. Nem császárra készültünk, csalódtunk is, de most mér tudom, hogy ez volt a legjobb a mi esetünkben, mert gond adódott a babával és neki is jobb volt, hogy ilyen módon született meg. Nekem nem a császárt kell feldolgoznom, hanem a kisfiam műtétét, aki most már hála Istennek jó egészségnek örvend.
Azért is gondoltam, hogy leírom az "én császáromat", hogy lehet meglepő és jó élmény is! Természetesen Isten után ezt az én gondoskodó barátosnémnak köszönhetem, aki mindent elintézett nekem, és aki szuper orvost szerzett!
Szeretettel köszöntelek benneteket!
üdv
borakata
2008.07.19 10:40
Borakata,
Megkérdezhetem emlyik kórházban szültél? Már én is gondolkodtam egyébként rajta, hogy lehet jó is, hogy császárral aszületett a kisfiam, hiszen odalent, minden maradt olyan, mint előtte. Sima szülésnél ki tudja...
Szokták mondani, hogy minden rosszban van jó is, és fordítva.
A kisfiadat miért kellett megműteni?
Megkérdezhetem emlyik kórházban szültél? Már én is gondolkodtam egyébként rajta, hogy lehet jó is, hogy császárral aszületett a kisfiam, hiszen odalent, minden maradt olyan, mint előtte. Sima szülésnél ki tudja...
Szokták mondani, hogy minden rosszban van jó is, és fordítva.
A kisfiadat miért kellett megműteni?
2008.07.19 21:22
SZia Susytunder!
A Szent István kórházban szültem. A kisfiamat a Heim Pál Kórházban műtötték, akin egy rutinműtétnek számító herekorrekciós operációt hajtottak végre. Rutin ide vagy oda, én borzalmasan éltem meg, amikor az alig pár órás gyermekemet - akit a csaszi miatt egy kis ideig vehettem csak kézbe-amikor elvitték tőlem és vissza nem engedték a szabályok miatt. Másnapos sebbel férjem és édesanyám vittek kocsival szoptatni. IStennek adok hálát, hogy nem történt vele nagyobb baj, hogy csodálatosan, alázattal viselte az egészet és hogy mindannyiunknak erőt adott a nehéz napokban. Főleg nekem, mert azért fájt a seb, és még mindig nagyon ödémás volt mindenem.
Szép nyarat!
Egy ideig nem leszek, mert pihenni megyünk 2 hétre!
üdv
Borakata
A Szent István kórházban szültem. A kisfiamat a Heim Pál Kórházban műtötték, akin egy rutinműtétnek számító herekorrekciós operációt hajtottak végre. Rutin ide vagy oda, én borzalmasan éltem meg, amikor az alig pár órás gyermekemet - akit a csaszi miatt egy kis ideig vehettem csak kézbe-amikor elvitték tőlem és vissza nem engedték a szabályok miatt. Másnapos sebbel férjem és édesanyám vittek kocsival szoptatni. IStennek adok hálát, hogy nem történt vele nagyobb baj, hogy csodálatosan, alázattal viselte az egészet és hogy mindannyiunknak erőt adott a nehéz napokban. Főleg nekem, mert azért fájt a seb, és még mindig nagyon ödémás volt mindenem.
Szép nyarat!
Egy ideig nem leszek, mert pihenni megyünk 2 hétre!
üdv
Borakata
2008.08.10 17:04
Sziasztok!
Elnézést, hogy bezavargok ide, de szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy babákkal, gyermekekkel, szüléssel, szülőséggel kapcsolatos portált.
A portál elérhetősége: http://portal.lilimode.hu
Találtok is sok érdekes dolgot, például cikkeket, (cégek tömény mennyiségű hirdetéseitől mentes) apróhirdetési rendszert, fórumot, szakértőket, recepteket, meséket és verseket, ajánlókat.
Ezen kívül egy különleges dolgot is találtok: egy ingyenesen letölthető havi magazint, amely teljesen reklámmentes.
Minden hónapban nyereményjátékot is indítunk, ami például most az iskolakezdéssel kapcsolatos, így akinek iskolába menő, vagy iskolás korú gyermeke van, azt biztos érdekelni fogja!
Azok, akik szeptember 15-ig regisztrálnak sorsoláson is részt vesznek, ahol értékes nyereményeket sorsolunk ki.
Kérlek nézzétek meg a portált, és ha tetszik, regisztráljatok!
Köszi,
hanee
Elnézést, hogy bezavargok ide, de szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy babákkal, gyermekekkel, szüléssel, szülőséggel kapcsolatos portált.
A portál elérhetősége: http://portal.lilimode.hu
Találtok is sok érdekes dolgot, például cikkeket, (cégek tömény mennyiségű hirdetéseitől mentes) apróhirdetési rendszert, fórumot, szakértőket, recepteket, meséket és verseket, ajánlókat.
Ezen kívül egy különleges dolgot is találtok: egy ingyenesen letölthető havi magazint, amely teljesen reklámmentes.
Minden hónapban nyereményjátékot is indítunk, ami például most az iskolakezdéssel kapcsolatos, így akinek iskolába menő, vagy iskolás korú gyermeke van, azt biztos érdekelni fogja!
Azok, akik szeptember 15-ig regisztrálnak sorsoláson is részt vesznek, ahol értékes nyereményeket sorsolunk ki.
Kérlek nézzétek meg a portált, és ha tetszik, regisztráljatok!
Köszi,
hanee
2008.08.16 01:27
Sziasztok!
Régóta szeretném már megosztani valakivel saját császárom történetét, talán most járok a megfelelő helyen... köszönöm, ha elolvassátok...
Annácska faros baba volt, nem volt kétséges, hogy ebből császár lesz, talán lett volna időm hozzászokni a gondolathoz. Ennek ellenére a mai napig képtelen vagyok elfogadni a történteket és ordítani tudnék, amikor a férjem, vagy anyukám (aki totál büszke rá, hogy 30 évvel ezelőtt 15 órányi "kínszenvedés" után szült meg engem) azzal jönnek, hogy ne foglalkozzak most már ezzel, a lényeg, hogy gyönyörű, egészséges kislányom van... persze...! Csakhát átélni a történteket korántsem olyan egyszerű még így, lassan másfél év távlatából sem. Hogy (sokan nem hiszik el) nem volt tökéletes az epidurál, hogy mikor betoltak a műtőbe, még fel tudtam emelni a lábamat, hogy közben nem csak a szokásos "cibálást" éreztem, hanem ordítottam, hogy fáj, hogy mindenki azt hitte, hogy hisztizek, amikor másodpercenként sírva kérdezgettem mikor lesz már vége. A fejemnél gubbasztó anesztes sem nagyon tudott mit mondani, nyelt nagyokat, meg magyrázott, hogy legyek türelmes...köszi, amikor majdhogynem élve boncolnak.
Kikapták a babámat, elvitték, vissza sem akarták hozni legalább megmutatni, pedig elvileg tökéletes állapotban volt (9/10-es Apgar), az anesztes dokinőnek jutott eszébe szólni, hogy "halló, legalább mutassátok meg neki" -és ekkor kb. 5 másodperc simi jutott nekem a kislányom pofijára...már éppen készültek felvinni az őrzőbe, amikor a férjem összeveszett a műtőssel, a liftnél, hogy nem igaz, hogy nem tud várni fél pillanatot, amíg a kezembe adja a babát, hiszen szinte nem is láttam...
Megígérték, hogy délután hozzák Annácskát, akár meg is szoptathatom. Este 7-kor (délután, mi?) lóhalálában beestek a kórterembe a kislányommal, hogy "itt van a baba anyuka, de siessen, mert megyek tovább!" Amikor a kedves felszólítás ellenére elkezdtem gombolgatni a hálóingemet, rám szóltak, hogy ezt akár be is fejezhetem, úgysem lesz rá idő... jó...
A kórházban töltött időt ne részletezem, nem ide tartozik...
A mai napig nem tudom kimondani, hogy "szültem". Nem szültem, hanem kiszedték a babámat. Szörnyű kimondani, de az első időkben csak kötelességből gondoskodtam Róla, helyette akár más baba is lehetett volna ott. Szoptatni sem tudtam, a mellem kisebesedett két nap után.
Annácska 16 hónapos, gyönyörű kislány. Néhány hónapja kezdenek éledezni az "anyai érzéseim" iránta, elég időben, klassz nem???
Ez talán az elcseszett (vagy nemlétező) "szülésélményem" számlájára írható, vagy esetleg én vagyok selejtes, nem tudom...mások beszámolóját daját, gyönyörű életadásukról bőgve olvasom mindig és Vele kapcsolatban mindenre abszolúte alkalmatlannak tartom magam. Szebben fogalmazva sz*r anya vagyok. A védőnőnk szerint nincs szülés utáni depresszióm.
Hát..., ez az én császárom története...........
Régóta szeretném már megosztani valakivel saját császárom történetét, talán most járok a megfelelő helyen... köszönöm, ha elolvassátok...
Annácska faros baba volt, nem volt kétséges, hogy ebből császár lesz, talán lett volna időm hozzászokni a gondolathoz. Ennek ellenére a mai napig képtelen vagyok elfogadni a történteket és ordítani tudnék, amikor a férjem, vagy anyukám (aki totál büszke rá, hogy 30 évvel ezelőtt 15 órányi "kínszenvedés" után szült meg engem) azzal jönnek, hogy ne foglalkozzak most már ezzel, a lényeg, hogy gyönyörű, egészséges kislányom van... persze...! Csakhát átélni a történteket korántsem olyan egyszerű még így, lassan másfél év távlatából sem. Hogy (sokan nem hiszik el) nem volt tökéletes az epidurál, hogy mikor betoltak a műtőbe, még fel tudtam emelni a lábamat, hogy közben nem csak a szokásos "cibálást" éreztem, hanem ordítottam, hogy fáj, hogy mindenki azt hitte, hogy hisztizek, amikor másodpercenként sírva kérdezgettem mikor lesz már vége. A fejemnél gubbasztó anesztes sem nagyon tudott mit mondani, nyelt nagyokat, meg magyrázott, hogy legyek türelmes...köszi, amikor majdhogynem élve boncolnak.
Kikapták a babámat, elvitték, vissza sem akarták hozni legalább megmutatni, pedig elvileg tökéletes állapotban volt (9/10-es Apgar), az anesztes dokinőnek jutott eszébe szólni, hogy "halló, legalább mutassátok meg neki" -és ekkor kb. 5 másodperc simi jutott nekem a kislányom pofijára...már éppen készültek felvinni az őrzőbe, amikor a férjem összeveszett a műtőssel, a liftnél, hogy nem igaz, hogy nem tud várni fél pillanatot, amíg a kezembe adja a babát, hiszen szinte nem is láttam...
Megígérték, hogy délután hozzák Annácskát, akár meg is szoptathatom. Este 7-kor (délután, mi?) lóhalálában beestek a kórterembe a kislányommal, hogy "itt van a baba anyuka, de siessen, mert megyek tovább!" Amikor a kedves felszólítás ellenére elkezdtem gombolgatni a hálóingemet, rám szóltak, hogy ezt akár be is fejezhetem, úgysem lesz rá idő... jó...
A kórházban töltött időt ne részletezem, nem ide tartozik...
A mai napig nem tudom kimondani, hogy "szültem". Nem szültem, hanem kiszedték a babámat. Szörnyű kimondani, de az első időkben csak kötelességből gondoskodtam Róla, helyette akár más baba is lehetett volna ott. Szoptatni sem tudtam, a mellem kisebesedett két nap után.
Annácska 16 hónapos, gyönyörű kislány. Néhány hónapja kezdenek éledezni az "anyai érzéseim" iránta, elég időben, klassz nem???
Ez talán az elcseszett (vagy nemlétező) "szülésélményem" számlájára írható, vagy esetleg én vagyok selejtes, nem tudom...mások beszámolóját daját, gyönyörű életadásukról bőgve olvasom mindig és Vele kapcsolatban mindenre abszolúte alkalmatlannak tartom magam. Szebben fogalmazva sz*r anya vagyok. A védőnőnk szerint nincs szülés utáni depresszióm.
Hát..., ez az én császárom története...........
2008.08.19 12:43
Drága Alízany!
Megdöbbenve olvastam soraidat.
Tény, hogy az epidurálásod nem volt a tuti, ezért érezhettél mindent. De az, hogy nem szültél, hanem "kiszedték a babádat" érzés, nem tudom mennyire természetes még 16 hónap után...
Félre ne érts, nem ítélkezem, nincs is jogom hozzá........ Főleg azért, mert ez az érzés bennem is volt, igaz kb. 2 hétig tartott. Én másfél napi vajúdás után szültem császárral a babámat. A vajúdás alatt végig ott volt a férjem, és akkor is, amikor a babucinkat a műtőből kivitték. A császár után kerültem a férjem tekintetét, amiből Ő persze semmit nem vett észre........ azt gondoltam, nem vagyok teljes értékű nő, hiszen nem tudtam megszűlni a gyermekem, hiába nem én voltam a hibás, hanem az alkatom és a Baba is nagy volt...... de erről a Babáink semmit nem tehetnek. Mi vagyunk az anyukájuk, szeretni kell Őket. És Ők semmiről nem tehetnek.
Alizanyu nem vagy rossz anya!!!! Szeresd, neveld fel szeretetben a gyermekedet, és ne hibáztasd Őt az orvosok hülyesége miatt!!!De ettől tényleg nem vagy rossz anya!!!!
Megdöbbenve olvastam soraidat.
Tény, hogy az epidurálásod nem volt a tuti, ezért érezhettél mindent. De az, hogy nem szültél, hanem "kiszedték a babádat" érzés, nem tudom mennyire természetes még 16 hónap után...
Félre ne érts, nem ítélkezem, nincs is jogom hozzá........ Főleg azért, mert ez az érzés bennem is volt, igaz kb. 2 hétig tartott. Én másfél napi vajúdás után szültem császárral a babámat. A vajúdás alatt végig ott volt a férjem, és akkor is, amikor a babucinkat a műtőből kivitték. A császár után kerültem a férjem tekintetét, amiből Ő persze semmit nem vett észre........ azt gondoltam, nem vagyok teljes értékű nő, hiszen nem tudtam megszűlni a gyermekem, hiába nem én voltam a hibás, hanem az alkatom és a Baba is nagy volt...... de erről a Babáink semmit nem tehetnek. Mi vagyunk az anyukájuk, szeretni kell Őket. És Ők semmiről nem tehetnek.
Alizanyu nem vagy rossz anya!!!! Szeresd, neveld fel szeretetben a gyermekedet, és ne hibáztasd Őt az orvosok hülyesége miatt!!!De ettől tényleg nem vagy rossz anya!!!!
kislány és kislánya
2008.08.20 20:18
Sziasztok
Alízanyu
Sajnálom,h így érzel!
Én,bár nagyon szerettem volna egyszer legalább simán szülni,nem éreztem ezt sosem!
Szomorú voltam,h császárral kellett szülnöm,de ez van!
Az,h szülés utáni depressziód van e nem hiszem ,h a védőnő dolga eldönteni!
Ha így érzel ahogy írod,akkor én mindenképp segítséget vennék igénybe.Akár kineziológus akár pszichológus.
Nem hiszem h a kislányodnak jó az ha Te szar anyának tartod magad!
Szerintem nem ciki segítséget kérni!!!
Mi lesz ha a következő babád is császáros lesz?Azt hiszem ezt még most rendbe kellene hozni!
Kislány
Másfél hét?Hát hogyne fájna!Hiszen szétvágták a hasadat!
A felülés még egy darabig valóban nehézkes lesz!És az összes olyan mozdulat ami a hasizmodat veszi igénybe!
De elmúlik!
Alízanyu
Sajnálom,h így érzel!
Én,bár nagyon szerettem volna egyszer legalább simán szülni,nem éreztem ezt sosem!
Szomorú voltam,h császárral kellett szülnöm,de ez van!
Az,h szülés utáni depressziód van e nem hiszem ,h a védőnő dolga eldönteni!
Ha így érzel ahogy írod,akkor én mindenképp segítséget vennék igénybe.Akár kineziológus akár pszichológus.
Nem hiszem h a kislányodnak jó az ha Te szar anyának tartod magad!
Szerintem nem ciki segítséget kérni!!!
Mi lesz ha a következő babád is császáros lesz?Azt hiszem ezt még most rendbe kellene hozni!
Kislány
Másfél hét?Hát hogyne fájna!Hiszen szétvágták a hasadat!
A felülés még egy darabig valóban nehézkes lesz!És az összes olyan mozdulat ami a hasizmodat veszi igénybe!
De elmúlik!
2008.08.21 00:55
Kedves Kislány és Alziza!
Köszönöm a biztató szavakat, mindkettőtök válasza nagyon jól esett. és úgy érzem, öntöttetek belém egy kis spirituszt...
valóban az agyrémemet még a következő baba előtt illene rendbe hozatni, bár az igazat megvallva momentán még gondolni sem bírok egy újabb babára. Milyen érdekes, nem igaz? Vannak, akik azért ódzkodnak még egy babától, mert a hüvelyi szülésből köszönik, nem kérnek mégegyszer...nem egy ilyen eset van a környezetemben is. Az igazat megvallva én magam sem tudom mitől parázom leginkább... hogy megint elcseszik az epidurált? Lehet. Hogy megint majdnem egy teljes nap után kapom meg a babát durván 2 percre? Talán. Hogy újfent úgy fogom érezni, hogy minden későbbi problémának, beleértve a szoptatási kudarcot és az "anyai ösztönöm" kései feléledését is, a kényszerből kihagyott, elveszített, soha többé be nem pótolható első, együtt töltött percek és órák hiánya az oka? Minden bizonnyal. Szóval úgy érzem, a fájdalomtól való félelem játszik benne a legkevesebb szerepet, hiszen mit nem adnék érte, ha legalább egyszer megtapasztalhatnám AZT a fájdalmat...!
Egyébként a minap olvastam egy cikket, arról volt benne szó, hogy a császáros babák, mivel a születésük nem úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, nem teszik őket az anyukájuk mellkasára, stb., hanem mindannyian tudjuk, hogyan is történik, ösztönösen nem szeretik, ha hozzájuk érnek, mert az első "emlékük" ebből a világból a durva érintés, amikor kiszedik őket az anyukájukból. Ezért aztán elhúzódnak a testi kontaktus elől, még azt sem igazán szeretik, ha az anyukájuk megöleli őket. Én ezt maximálisan tapasztalom a kislányomnál, aki csak akkor viseli el az ölelést, akkor bújik, ha álmos. Még akkor is eltaszít magától miket, ha éjjel felriad és sír, napközben meg egyáltalán nem hagyja megsimizni magát. Ez nekem azért is gáz, mert ugyebár lépten-nyomon azt hallja az ember, milyen fontos a szeretetteljes érintés és a bőrkontaktus...
Nektek nincsenek, vagy nem voltak hasonló problémáitok?
Köszönöm a biztató szavakat, mindkettőtök válasza nagyon jól esett.
és úgy érzem, öntöttetek belém egy kis spirituszt...
valóban az agyrémemet még a következő baba előtt illene rendbe hozatni, bár az igazat megvallva momentán még gondolni sem bírok egy újabb babára. Milyen érdekes, nem igaz? Vannak, akik azért ódzkodnak még egy babától, mert a hüvelyi szülésből köszönik, nem kérnek mégegyszer...nem egy ilyen eset van a környezetemben is. Az igazat megvallva én magam sem tudom mitől parázom leginkább... hogy megint elcseszik az epidurált? Lehet. Hogy megint majdnem egy teljes nap után kapom meg a babát durván 2 percre? Talán. Hogy újfent úgy fogom érezni, hogy minden későbbi problémának, beleértve a szoptatási kudarcot és az "anyai ösztönöm" kései feléledését is, a kényszerből kihagyott, elveszített, soha többé be nem pótolható első, együtt töltött percek és órák hiánya az oka? Minden bizonnyal. Szóval úgy érzem, a fájdalomtól való félelem játszik benne a legkevesebb szerepet, hiszen mit nem adnék érte, ha legalább egyszer megtapasztalhatnám AZT a fájdalmat...!
Egyébként a minap olvastam egy cikket, arról volt benne szó, hogy a császáros babák, mivel a születésük nem úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, nem teszik őket az anyukájuk mellkasára, stb., hanem mindannyian tudjuk, hogyan is történik, ösztönösen nem szeretik, ha hozzájuk érnek, mert az első "emlékük" ebből a világból a durva érintés, amikor kiszedik őket az anyukájukból. Ezért aztán elhúzódnak a testi kontaktus elől, még azt sem igazán szeretik, ha az anyukájuk megöleli őket. Én ezt maximálisan tapasztalom a kislányomnál, aki csak akkor viseli el az ölelést, akkor bújik, ha álmos. Még akkor is eltaszít magától miket, ha éjjel felriad és sír, napközben meg egyáltalán nem hagyja megsimizni magát. Ez nekem azért is gáz, mert ugyebár lépten-nyomon azt hallja az ember, milyen fontos a szeretetteljes érintés és a bőrkontaktus...
Nektek nincsenek, vagy nem voltak hasonló problémáitok?
2008.08.21 12:26
Alizanyu
Hát én egyik gyerekemnél sem tapasztaltam,h nem szeretik ha hozzájuk érek!
Nekem mindegyik bújós volt!
Nem hiszem,h ez így igaz!
Sokat számít szerintem,h mi történik az utána következő napokban!
Zalán pl majdnem 4 héttel előb született,és 1 napig nem láttam,mert inkubátorba kellett tenni!(majd beleőrültem)
De amikor megkaptam nem nagyon tettem le a kezemből.
Szerettem,ha rajtam aludt!Nagyon sokat volt kézben!
Soha nem hagytam sírni például.És evés után rajtam aludt el.Aztán amikor megébredt és nem tudott visszaaludni az ágyában akkor is volt,h rajtam tovább aludt!Amikor nagyobb lett akkor pedig csak úgy aludt el,h simizni kellett!
Pedig én még szoptatni sem tudtam!!
Az is igaz,h rá nagyon sokat vártunk!Közel 3 évig!
De Alex és Zina is sokat voltak kézben!Alex pl 1 éves koráig csak úgy aludt el,ha ringattuk!
Úgyhogy szerintem ez nem igaz!!!!
Hát én egyik gyerekemnél sem tapasztaltam,h nem szeretik ha hozzájuk érek!
Nekem mindegyik bújós volt!
Nem hiszem,h ez így igaz!
Sokat számít szerintem,h mi történik az utána következő napokban!
Zalán pl majdnem 4 héttel előb született,és 1 napig nem láttam,mert inkubátorba kellett tenni!(majd beleőrültem)
De amikor megkaptam nem nagyon tettem le a kezemből.
Szerettem,ha rajtam aludt!Nagyon sokat volt kézben!
Soha nem hagytam sírni például.És evés után rajtam aludt el.Aztán amikor megébredt és nem tudott visszaaludni az ágyában akkor is volt,h rajtam tovább aludt!Amikor nagyobb lett akkor pedig csak úgy aludt el,h simizni kellett!
Pedig én még szoptatni sem tudtam!!
Az is igaz,h rá nagyon sokat vártunk!Közel 3 évig!
De Alex és Zina is sokat voltak kézben!Alex pl 1 éves koráig csak úgy aludt el,ha ringattuk!
Úgyhogy szerintem ez nem igaz!!!!
2008.08.31 18:05
Figyelj Alízanyu!
Ne haragudj azért, amit írok. Őszinte próbálok lenni, hogy segíthessek! Tele vagy félelemmel, negatív energiákkal, ami érthető, sajnos a negatív tapasztalataid miatt......... Nagyon fontos, hogy megpróbáld ezeket a negatív rezgéseket messzire elzavarni a fejecskédből. Ennek az első lépése az, hogy (tudom, hogy a csapból is ez csöpög), de elfogadd önmagad. Önmagad, mint NŐT, és Önmagad, mint ANYÁT!!! Hidd el, nem vagy rossz anya, és mint Nő is biztosan megállod a helyed, hiszen valahogy csak lett egy Gyermeked. Szóval, kétségbe esésre semmi okod!!! Örülj mindennek!!! Főleg a Gyermekednek.
Az, hogy nem fogadja úgy a közeledésed a Picid, ahogy szeretnéd, változtatható!! Próbálkozni kell szüntelenül, és mindig jó kedvvel, szeretettel!!! Hidd el, ha a Picikéd érzi azt, hogy a Te közeledésedben felé semmilyen félelem nincs- az esetleges visszautasítása miatt- meg fog nyílni Neked. Oda fogja adni Magát. Ő egy kis külön egyéniség, külön lélekkel. És minden lélektől mi azt kapjuk vissza, amit mi adunk Nekik. Ne félj, közelíts szeretettel, pozitívan, és tényleg hidd el, hamarosan le sem tudod rakni majd a karjaidből, annyira fontos lesz az ölelésed Számára.
A kudarcaidat akár a szülésnél, akár a szoptatásnál, valahogy félre kell raknod. Félned pedig nem szabad. Nincs is mitől!! Valahogy csak nevelted eddig is a gyermeked, és most is ott van melletted, egészségben, nem??? Akkor tényleg klassz anya lehetsz!!!!
Szóval kitartás, és csak pozitívan.
Ne haragudj azért, amit írok. Őszinte próbálok lenni, hogy segíthessek! Tele vagy félelemmel, negatív energiákkal, ami érthető, sajnos a negatív tapasztalataid miatt......... Nagyon fontos, hogy megpróbáld ezeket a negatív rezgéseket messzire elzavarni a fejecskédből. Ennek az első lépése az, hogy (tudom, hogy a csapból is ez csöpög), de elfogadd önmagad. Önmagad, mint NŐT, és Önmagad, mint ANYÁT!!! Hidd el, nem vagy rossz anya, és mint Nő is biztosan megállod a helyed, hiszen valahogy csak lett egy Gyermeked.
Szóval, kétségbe esésre semmi okod!!! Örülj mindennek!!! Főleg a Gyermekednek.
Az, hogy nem fogadja úgy a közeledésed a Picid, ahogy szeretnéd, változtatható!! Próbálkozni kell szüntelenül, és mindig jó kedvvel, szeretettel!!! Hidd el, ha a Picikéd érzi azt, hogy a Te közeledésedben felé semmilyen félelem nincs- az esetleges visszautasítása miatt- meg fog nyílni Neked. Oda fogja adni Magát. Ő egy kis külön egyéniség, külön lélekkel. És minden lélektől mi azt kapjuk vissza, amit mi adunk Nekik. Ne félj, közelíts szeretettel, pozitívan, és tényleg hidd el, hamarosan le sem tudod rakni majd a karjaidből, annyira fontos lesz az ölelésed Számára.
A kudarcaidat akár a szülésnél, akár a szoptatásnál, valahogy félre kell raknod. Félned pedig nem szabad. Nincs is mitől!! Valahogy csak nevelted eddig is a gyermeked, és most is ott van melletted, egészségben, nem??? Akkor tényleg klassz anya lehetsz!!!!
Szóval kitartás, és csak pozitívan.
kislány és kislánya
2008.09.03 18:24
Sziasztok!Én két császáron vagyok túl az egyik három éve volt mert 4270gr-os lett a lányom a fiam egy éve született császárral,nincsenek rossz emlékeim,nem tudom milyen rendesen szülni ez sokáig bántott de van két egészséges gyermekem.A második császárom spinálban volt,számomra az rosszabb az utóhatások miatt,de nem vészes.Amiért írok,hogy kiderült,hogy megint babát várok és ha van itt valaki aki esetleg 3.császáron túl van írjon mert mindenki ijesztget(a nőgyógyászt és a férjem kivéve).Szóval írjon valaki valami pozitívat!Éva
