Pompi!
Tényleg elég kicsike az a kép!
Kaja ügyben én a dokival konzultálok (a védőnőnk nem jár, és én sem megyek hozzá), tehát addig semmit nem adok, mig vele nem beszéltem.
Egyébként Emesével 3 hósan már kezdeni kellett a főzeléket vagyis a krumplit, most Lukáccsal a jövő hét közepétől javasolta, tehát 2 hetet csuszunk Emeséhez képest. Ugy látszik, 1,5 év alatt is vannak változások az orvosi véleménykben. Én saját főzésü ételt adok, csak akkor van konzerv, ha utazunk. Ellentétben Katával, nem kifejezetten bio amit eszünk, de igyekszem a helybéli nénikéktől beszerezni, időm és energiám sincs biopiacra járni. Üzletházakban egyáltalán nem veszek zöldséget.
Kismokus!
Szerintem is elég "edzésszagu" ez a bébiuszás. Emesét vittem én is, itt sokkal lazább minden, semmi nem kötelező, az oktató mindenkinek azt mutatja, ahol éppen tart a baba. Pöri meg is szerette a vizet, az idén alig lehetett lehalászni ha fürdeni mentünk. Lukut ugy néz ki, egyszerüen nem tudom elvinni, mert egyedül a 2 kicsivel ez kivitelezhetetlen. De megfogadtam, ha pancsolni megyünk, mindig be fogom tenni a vizbe, mert láthatólag élvezi, és nekem az elég, uszni ugysem a bébiuszástól fog megtanulni.
Kata!
A szomszédasszonyod különös nőszemély lehet, bár a történelem előtti időkben, amikor pl. az én Mátém volt csecsemő, ezen senki nem akadt fenn. Azért én régen se voltam ilyen szabadelvü, most is megtörténik, hogy Pörinek külön főzök, mert olyasmi van ebédre nekünk, amit Neki nem akarok még adni. De igaz, hogy nem bio, és nem is saját kerti, viszont saját főzésü, anyai szivem-lelkem beleadva
Viszont nem csináltam ügyet abból sem, hogy egyéves szülinapján csokitorta volt, mert más nem is lehetett volna
Pézsé!
Gyönyörü pici Petrád! Gondolom jól lezajlott a keresztelő. Mit dolgozol?
Renoka!
Már Te is dolgozol? Örülök hogy hallok Rólatok! Miklóskád ezek szerint szépen növöget, aranyos kisfiu!
Mi 3 napig egyedül vagyunk, "Apuci hóóógászik". Békében zajlott az első napunk, már gördülékenyen folynak az esti tevékenységek is, Luku teljes erőből kiveszi a részét az ágyikózásokból is, ugyhogy könnyen vagyunk. Majdnem mindent egyszerre csinálnak Emesével, reggel és este legalábbis, és ami a lényeg, hogy egyszerre tudom lefektetni Őket, 9 órakor végetér a napjuk. Persze még emlékszem a kezdeti dilemmákra, de 3 hónap alatt beállt az életünk. A napom viszont nagyon gyorsan eltelik, este meg meg kell csinálnom, amire nappal nem jutott időm. Igy hát a netezés most kicsit háttérben...