sziasztok!
hát, nem tudom, én nem hiszem h az alig 3 évesemet egész napra be fogom adni. Szoktatni fogom, h bizonyos napokon bennt aludjon, h nehogy azt higgye h neki nem kell, de végülis itthon vagyok, sztem nem most kell neki megtanulnia mi az ÉLET. Ráérünk még arra, ott van rá az egész élete..
Persze azt látom, mennyivel kényelmesebb így, de nem értek egyet azzal, h csak tanulja meg h bennt kell aludni.. Kövezzetek meg, de sztem ha nem kell menni dolgozni (és én már a kezdetektől tudtam, h 3 éves korukig velük akarok lenni) akkor egy alig 3 évesnek nem biztos h szüksége van gyermektársaságra, ráadásul reggel 8- tól du fél4-4 ig. Az csak később jön. Kell a szocializálódás, ok, ezt elismerem, de ő még csak nyári 3 éves! Még épp hogy..
Egy barátnőm el tudta intézni, h heti 2szer gyógytornára járatta, és azon a két napon már nem vitte be. Hát, ezt én nem tudom megoldani.
Amúgy lehet az is hozzájárul a véleményemhez, h én így is hazahozok némi lóvét, mindenféle járulékaival a gyednek (pl.havi 10es kajajegy, EP), úgyhogy nem lenne akkora hatalmas különbség, h visszateperjek dolgozni. Életem végéig dolgozhatok, hogy a fene essen bele.. Miért ne használjam ki ezt a kis időt a gyermekeimmel?! Szóval, én ezért nem ragaszkodom annyira a délutáni ovihoz.
Andi,
Mi is minik vagyunk, 4 gyerek van akik nyáriak, és a 6!!! évesek között.. azért nem semmi. Több időt foglalkozik velük az ovónéni (beszámol, h mit evett, nem úgy mint Veráéknál), a nagyobbaktól lesik el a dolgokat. Aztán jövőre igazi kiscsoportosok lesznek, némi előnnyel (remélem)
Vera,
ez tényleg genyaság, nálunk azt mondták, nem fogják megszabni h haza kell vinni ha van kistesó. Ez szimpi. Így hagynak némi mozgásteret a szülőnek is.
Manóci,
lehet h szoktatás kérdése,
DE
én szoktatom a kiságyához, de nem mindig szokik.
Mikor felvisít éjjel pl 11-kor, vagy fél 1-kor, vagy akármikor, 1szobában a bátyjával, hiába mondom neki, h neked itt a helyed, túlvisít a kiscsaj. Megoldás: 1.ledugom az ágyába, simi-simi, visít-visít, feláll, ledugom, dühöngő őrült lesz. 2. kiviszem, hogy nehogy felkeltse akkor már édesen alvó tesókáját. Majd visszaviszem, (szopi, egyebek) és újabb próbálkozás.
Sztem mivel nem minden gyerek egyforma, így vannak könnyebben elalvóak, és olyanok is akikkel meg kell küzdeni. Volt idő, kb másfél éve, h két hétbe is telt, többször is,h az addig jól alvó gyerekkel megértessük, h még mindig a kiságya a legjobb hely. Hatalmas sírás árán. Ugyanazokkal az elvekkel indultam neki, mint te, tudom, h az ágyában a helye, csak ők nem tudják néha.
Amúgy Levi simán besétált a terembe ma, jól érezte magát, ovónéni azt mondta, minden okés volt, jól érezte magát..