Viky30: Nagyon köszönöm a gratulációt!
Gyorsan beleolvastam ki mit írt és biztosan furcsának fogjátok találni amit most írok, de olyan hihetetlen távolinak tűnik a pocakos korszak, pedig még csak másfél hete volt a szülés! Biztosan Ti is hasonlóan fogjátok érezni magatokat ... minden perc egy új megoldandó kérdés, most hogy itt van "Falatka", ahogy a párom hívja Hannát.
Amikor készültünk a szülésre mindent elolvastunk a párommal, eljártunk felkészítőre ... egészen odáig, hogy terhességi időszak, szülés, babakelengye - és most kellett, hogy rájöjjek, arról, hogy hogyan szopiztassak, adjunk-e cumit vagy sem, gyermekágyi időszakban a női test, stb. nem is olvastam és fogalmam sincs.
Tehát, akkor egy szülés történet, hogy mi hogyan éltük meg:
Kedden reggel összeszedtem magam, hogy elugrom a bankfiókba, és mivel hideg volt az idő félcipőt akartam venni. Próbáltam felemelni a lábam, hogy bekössem a cipőfűzőm és egyszer csak éreztem, hogy jön a víz a lábam között. Nem volt sok, de aztán löketekbe még 3x jött vizecske. Gyorsan csörögtem a páromra, hogy forduljon vissza - épp munkába indult - mert folyik a magzatvíz.
A kórházba úgy 2 óra múlva értünk be, rögtön a szülőszobán kezdtünk. Ügyeletes dokibá kikérdezett, felvettek a szülészetre, magzathangot hallgattunk és fájás erősséget néztünk. Nem voltak még ekkor fájások. Ügyeletes dokibá megvizsgált, megállapította, hogy a méhszáj 1 ujjnyira nyitott és még nagyon magasan van a baba feje. Egy nagyon édes szülésznőt kaptunk - Szilviát (nem volt fogadottunk, és ő volt műszakban) - aki előkészített. A borotválás teljesen oké, nem kellemetlen dolog, a beöntés sem volt vészes, rosszabbnak képzeltem. Szerencsénk volt mert épp végzett egy kismama az egyágyas szülőszobán, ezért mire a beöntés után visszajöttünk már elő is volt készítve nekünk. Közben beköltöztetett a párom a kórtermembe, és a beöntés után vettem egy zuhit is.
Visszamentünk a szülőszobára és indult a lényeg. Ami az időt illeti, 9.50-kor indult el a magzatvíz, 11 fele értünk be, és úgy 1/2 1-re minden előkészítéssel megvoltunk. Mivel úgy tűnt ez nem egy teljes magzatvíz elfolyás, csak a felső repedéses lassú folyás típus és nem voltak még fájásaim gyakorlatilag egyáltalán és a doki bácsi nem akarta, hogy 36 órát ott keccsöljünk a szülészeten, ezért az ügyeletes orvossal adatott nekem egy gyorsító tablettát. Ez nagyon kellemetlen művelet, fel kell tenniük egészen a méhszájba egy Pro.... valami tablettát, ami gyakorlatilag a fájásokat indító hormon. Na ennek az lett az eredménye, hogy 10 perc múlva miután ezt feltette 3 perces fájásaim lettek !!! Azaz teljesen átugrottuk a 20 perces, 10 perces, 5 perces fájásokat ... ami egyrészt utólag azt gondolom, hogy szerencse volt, de akkor ott mellbe vágó élmény volt, mert erősek is voltak és gyorsan jöttek egymás után és hirtelen úgy éreztem, hogy 'úristen' mibe vágtam én itt bele, hogy fogom ezt kibírni. A párommal ahogy írtam voltunk felkészítőn, így elkezdtük alkalmazni a vajúdó pózt, amit kiválasztottunk illetve a légzéseket. Na ebből az lett, hogy hiperventilláltam - azaz túl sok levegő jutott be - és hánytam egy hatalmasat. Szerencsére nem ettem semmit reggel óta, reggel is csak gyümit, úgyhogy gyakorlatilag víz volt, nem gusztustalan hányás. A szülésznő mondta, hogy ne így lélegezzünk, hanem lassabban, és igaza lett. Tehát végül nem alkalmaztuk egyik tanult vajúdó légzés technikát sem
, hanem egy teljesen mást, de az bejött.
Ahogy írtam nektek én az utolsó három hétben ittam minden nap a málna levél teát és én ennek tulajdonítom, hogy a tágulásom hihetetlen gyors volt első babához képest. Gyakorlatilag 1 ujjnyiról 3 óra alatt kitágultam a szükséges 5 ujjnyira, és kezdődhetett a kitolás. A tágulási szakról még annyit, hogy bár a javaslat az, hogy minél tovább maradjunk függőleges helyzetben, én nem bírtam, tehát az oldalamon, fekve vajúdtam a legtöbbet. A labdát is kipróbáltuk, alapvetően nem rossz, 3-4 fájást azon csináltunk meg, de nekem egyszerűen ez a függőleges helyzet annyira nehéz volt, hogy végül ezt is feladtuk. A lazítás nagyon fontos a fájások között és nekem ez fekve ment a legjobban.
Az elején megbeszéltük a szülésznővel, hogy nem kérek epidurált. Ahogy elindultak ezek a 3 perces majd nagyon gyorsan a 2 perces fájások annyira erősek voltak, hogy szóltam neki, hogy ezt nem fogom kibírni mégis kérem az epdiurált. A málnalevél teának hála azonban olyan gyorsan zajlott minden és már meg is szoktam a fájás erősségeket, így végül nem került rá sor.
A doki bá közben nem volt megelégedve a burok állapotával és úgy döntött, hogy burkot repeszt. És azt mondta, miután ez megvolt és egy ágytálba lejött közel 3-4 liter víz, hogy ez a magzat burok nem létezik, hogy meg volt repedve és nem létezik, hogy ebből már folyt volna el, tehát szerinte amit én magzatvíznek néztem, az csak nyákdugó volt. .... Hát nem tudom - tiltakoztam két fájás között
- de aztán abban maradtunk, hogy ez már sosem fog kiderülni. Viszont én láttam a magzatvíz színét - kicsit rózsaszínes volt és pont ugyanilyen víz folyt belőlem is. Utólag úgy gondolom, hogy mégiscsak jól tettük, hogy bementünk, mert nekem pozitív Streptom volt, tehát ha egy kicsi valóság alapja is volt, hogy a magzatvizem folyt - amiről én megvagyok győződve - akkor jobb, hogy nem vártunk még 2-3 napot, mert esetleg fertőzés érhette volna a kicsit a repedt magzatburkon keresztül.
Na és ezután jött a nemulass számomra, mert nagyon erős a gátizmom - a sportoló múltnak köszönhetően - illetve a burok repesztés miatt kicsit összeesett a méh és gyengültek a fájások. Így Hannácsk a maga 4 kg-jával nagyon lassan tudott átjutni a medencén. Én úgy éreztem, hogy kb. 1 órát tartott a kitolás, pedig ugye a szülés felkészítőn úgy tanultuk, hogy a gátmetszés után 1 tolás és megvan a baba ---- hát nálam szerintem ennél jóval több volt. A kitolásból csak arra emlékszem, hogy úgy éreztem minden erőm elhágy, és nagyon fájt, ezért üvöltenem kellett, amitől nem maradt bent a levegő. Nem mertem sosem megkérdezni, hogy mennyi van még hátra, mert féltem, hogy ha megmondják összeomlok. Ezért fájás csoportról fájás csoportra éltem és koncentráltam. Doki bá mondta, hogy akkor most megnyomja a hasam. Aztán próbáltunk egy olyat, hogy 5 tolás jobbról, 5 tolás bal oldalt fekve. Ezzel próbáltuk elhelyezni a kis fejecskéjét jobban a medence átjutáshoz. Aztán 5 középről. Aztán 1 nagy tolás úgy, hogy nyomja a hasam, aztán 5 tolás a hátamon egyedül .... és így tovább, és így tovább. .... Tényleg azt hittem, hogy sosem lesz vége. Doki bá, mondta közben, hogy az a nagy szerencsénk, hogy Hankának a kicsi szíve erős volt és megtartotta a 120-160-as ütemszámot végig ezalatt a kitolás alatt és nem romlott a magzatszívhang. ÉS VÉGÜL MEGLETT!!!! Kiért a kicsi drága. Én addigra már nem teljesen voltam magamnál a fáradtságtól, már remegett a combon, a lábam, a csípőm.
Nagyon nagy élmény volt, amikor kint volt. És olyan megváltás.
Feltették a mellkasomra a kicsi babát és jó érzés volt először megérinteni. Apás szülés volt nálunk, végül a párom még a köldökzsinórt is elvágta, pedig eleinte onnan indultunk, hogy ő elájul a vértől, inkább nem is lenne bent. De neki is nagyon nagy élmény volt és nekem rengeteget segített. Mindent tűrt, hogy kapaszkodjak bele, szorítsam, ahogy csak bírom, hogy hozzá bújjak. Sokat jelentett. És ő is odabújt hozzánk, hozzám és a kicsihez.
A párommal aztán mi abban egyeztünk meg, hogy ő kimegy a babával, amikor viszik mosdatni és kint is maradnak, amíg engem stoppolnak és csak amikor meg vagyok mosdatva és felöltöztettek, akkor jönnek vissza. Addig kint ültek és olyan édes fotókat csináltak róluk a szülésznők. A stoppolásról még annyit, hogy a doki bácsi másnap elárulta, hogy a gátban volt artériás vérzésem, de szerencsére gyorsan el tudta kapni egy kapoccsal. Egy héttel a szülés után rámertem venni magam, hogy megnézzem lent a sebem --- és nem olyan gáz, mint gondoltam. A "gátmetszés" gyakorlatilag nem a gát metszését jelenti, hanem a gát tetejétől oldal irányban kifele egy vágás a bőrön. Azért írom ezt le nektek, mert én ettől oltárira be voltam sz***va, hogy átvágják a gátam ... de valójában nem ez történik!
Aztán nagyon kellemes volt, mert visszajöttek a páromék a kicsivel és mellre tettük és képzeljétek még ott a szülőszobán tökéletesen elkapta mindkét mellemet. Ügyesen szopott az első perctől. Aztán még ért egy örömteli élmény, egyszer csak megjelent az anyukám a szülőszobán ... nem is számítottam rájuk, mert ők vidéken élnek, de amikor a párom írt nekik sms-t, hogy elindulunk a kórházba, akkor kocsiba ültek és feljöttek és mint kiderült ott ültek kint a szülőszoba előtt.
2-kor indultak a fájások és 18.18-ra meg lett Hannácska!
Aztán kitoltaka a szülőszobáról, 11-ig örömködtünk a családdal. Teljesen csacsogi voltam ... még dolgozott bennem az adrenalin.
Aztán azért az első két éjszaka nagyon nehéz volt. Ez is valami olyasmi, amire nem voltam felkészülve, erről nem szólt a fáma - értsd szülés felkészítő, illetve könyvek. Én első este 11-kor miután elment mindenki és a nővérrel kimentünk először WC-re elájultam. És utána még a második napon is, nem tudtam a szobám ajtaján túl egyedül kimenni, mert megszédültem. A zuhanyzások végére, mindig izomremegésem lett az első két nap, de olyan szinten, hogy mire visszaértem az ágyba, már a teljes testem remegett és kocogott a fogom. Második éjjel rémálom szerűen ébredtem éjfél után, hogy mennyire fáj a combtövem ... és közben az izom remegés ... úgyhogy elkezdtem parázni, hogy nem fogok tudni járni. Merthogy az első két nap gyakorlatilag nem tudtam járni. Aztán Anyu második naptól feljött és velem volt egész nap, különben nem tudtam volna a kicsit kihozni magamhoz. Nem álltam stabilan egyedül a lábamon. Nem tudtam éjjel egyik oldalamról a másikra fordulni, nem tudtam felállni, nem tudtam leülni és nem tudtam menni. Hát erre nem voltam felkészülve. Aztán edzettünk. Először a folyósó végéig mentem el és vissza. Aztán már Anyuval letúráztunk a lépcsőn a kávé automatáig és vissza. Aztán már kimentem az épület elé és felmentem majdnem a János büféig ... és így szépen feledzettem magam a 3. nap végére.
Tanulságok:
1. Nekem a fekvő vajúdó póz kényelmesebb volt, mert lazítani tudtam közben.
2. Nem szabad gyorsan levegőzni, nehogy hányás legyen belőle.
3. Tenna betétből a legnagyobbat vegyétek a Super-t, mert nagyon erős lehet a vérzés az első éjjel - nekem az volt.
4. Valami tapasztalttal beszéljétek meg, hogy mi a pontos különbség a magzatvíz folyás és a nyákdugó között
5. Számítsatok esetlegesen az erőtlenségre - legyen segítségetek az első napok folyamán.
6. Az első székelésben a glicerin kúp segített, tudom ajánlani, ha a hashajtó nem segít
7. Nagyon gyenge tud lenni az ember a szülés napján - de gyorsan javul!
Puszi nektek ! Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett
Emese
ui. azóta annyi minden történt Hannácska első 10 napjában, hogy arról is tudnék egy kisregényt írni ... de ettől most megkíméllek benneteket
sajnalom, hogy dietaznod kell 
Az hagyján, hogy a kedvesünk csodálkozik, de mikor mi lepjük meg saját magunkat, az a valami! 
[/URL]
