Na újra itt! Most tele a poci.
Ami a rövidített változatból kimaradt:
Juca: a sütis mondást nem ismertem, de a forró sütis, nyálcsorgatós szituációt igen.
Bármennyire is próbára tesz az élet, azért tudok még örülni más babájának, de csak szépen lassan, fokozatosan tessék adagolni a híreket!!
Egy héten egy új baba bőven belefér, na de egy nap négy??
Mire te mutatod a pozitív tesztedet, addigra biztos megemészetem a tegnapi babadömping okozta sokkot.
Mimi! Gratula a fogyáshoz! Nekem hiába a futás, hiába a Norbi kaja a kis hájacskáim ragaszkodnak hozzám. A mérleg már 2 kilóval kevesebbet mutat ugyan, de szerintem csak a felesleges víztől szabadult meg a szervezetem. Most is nagyon rendi voltam, tonhalat ettem salátával.
Luca: én is dolgoztam olyan helyen, ahol beteg gyerekeket kezeltek. Leginkább hydrocephallal (vízfejűség) és nyitott gerinccel. Sokszor a kettő együtt volt.
A gyerekek két év alattiak voltak, szinte senki nem érte el a két éves kort. A szülők nem látogatták nagyon őket, ha be is jöttek 10 perc után már mentek is. Nem írom most le, hogy mik voltak, mert nem akarok senkit elijeszteni, vagy megrémíteni, de akkor, ott úgy éreztem, hogy jobb lett volna nekik, ha meg sem születnek.
Ellenben nem tudom milyen érzés lehet, ha már mocorog a baba a hasamban és akkor kellene kimondanom, hogy nem akarom megszülni, mert beteg. Hát remélem, hogy ilyenen nem kell gondolkodnom majd. Viszont én is megcsináltatok minden vizsgálatot, én sem vagyok már mai csirke
, ráadásul első szülés lesz.
Az egyik rokonomnak 18. terhességi héten mondták az orvosok, hogy a gyereknél halmozott fejlődési rendelleneséget látnak és jobb lenne, ha beindítanák a szülést. De ő ragaszkodott a babához. A 23.héten beindult a szülés (vetélés) még két hétig méhszáj összevarrással, fektetéssel, gyógyszerekkel bent tudták tartani, majd 25(!!!) hetesen megszülte. A gyerek alig volt több 500 grammnál, de élt. Mondták neki, hogy engedje elmenni, mert nem egészséges, de ő továbbra is ragaszkodott, hogy mentsék meg. A kislány most 12 éves, mozgáskorlátozott, nem tud járni, nem tud a kezével semmit megfogni, tolókocsiban ül, de magának hajtani nem tudja, értemi fogyatékos, nem beszél, nem kommunikál és vak. Ha az anyjának az lenne az élete értelme, hogy megpróbálja valamennyire is élhetővé tenni a gyereke életét, akkor azt mondanám, hogy ez igen, le a kalappal, ez aztán az anya, de ő 1 év után kijelentette, hogy nem bírja ezt a stresszt és visszament dolgozni, a nagymama nevelte a kislányt, amíg volt ereje hozzá, aztán intézetbe dugták, mert nem volt aki pelenkázza, etesse, fürdesse. Hiába a rokonom, messziről elkerülöm, nem is akarom látni. Mármint az anyát. A gyereket meg nem lehet megkérdezni, hogy örül-e az életének, mert semmilyen szinten nem kommunikál. Na, erre az esetre sajnos azt mondom, hogy hagyni kellett volna, amikor 23 hetesen beindult a vetélés. Mert lehet megszülni beteg gyereket, de azt utána vállalni is kell, minden nehézségével, minden hátrányával együtt. Az egy igen szép feladat, tisztelek mindenkit, aki végigcsinálja. De azért megszülni egy beteg gyereket, hogy egy kórház elfekvő osztályán, vagy valamilyen zárt intézetben élje és fejezze be az életét, az nem jó senkinek.
Na, de mi optimisták vagyunk! Nekünk szép egészséges gyerekeink lesznek.
Az enyém lehet, hogy most ágyazódik!!