Sziasztok!
Na, én sem tudtam sokáig aludni. Már egy órája fent vagyok, idáig feküdtem az ágyban, hátha vissza tudok aludni, de nem, úgyhogy inkább írok nektek.
Mivel igazából nincs miről, nem történt semmi új, csendben drukkolok a kis petesejtemnek, hogy termékenyüljön, osztódjon és megtapadjon, ezért egy gondolat a tegnapi párbeszédhez.
Az ember hivatalosan megnevezve egy pszichoszomatikus egység. Áll egy testből és egy lélekből. Mindkettő egyformán fontos és kihatnak egymásra. Ha valakinek megbetegszik a teste, megbetegszik a lelke is. Mindannyiann láttunk már depressziótól meggyötört rákbetegeket. Ha a lélek beteg, megbetegszik a test. Láttuk a rákbetegek bánattól és félelemtől meggyötört családját is, akik belebetegedtek abba, hogy szerettük beteg. És sajnos (vagy szerencsére) mindkét oldal egyformán fontos. Hiába kezelik a gyomorfekélyest savcsökkentőkkel, diétákkal, ha nem változtat a stresszes életmódján.
Ezek nagyon sarkosítotva ránk is vonatkozik. Hiszen van valami testi problémánk: elveszítettünk egy (több) terhességet, van akinek még adódik hozzá más is, hormonprobléma, elzáródás, stb. És emiatt "beteg" a lelkünk is, hisz gyászolunk, aggódunk, stresszelünk, hogy mi lesz. Előszöris meg kell adni a mi testnek jár: kivizsgálás, gyógyszerek, hormonok, műtétek, ezt jól tudják az orvosok. És utána meg kell adni, ami a léleknek jár, és itt nagyon széles a lehetőségek tárháza: lehet fordulni Istenhez, vagy más hithez, lehet menni pszichológushoz, asztrológushoz, kineziológushoz és mindenféle lógushoz, lehet számolni a Jónás naptárban, lehet beszélgetni erről egy barátnővel, szülővel, lehet kártyát vetni, ingázni, lehet írni a babanetre, mert ez is csak egy terápia a lelkünknek. A legjobb terápia apához odabújni és elsírni neki, hogy ebben a hónapban sem jött össze és hagyni, hogy ő jól megvígasztalja az embert. És ez az amiben nem tud az orvos segíteni, vagy legalábbis nagyon kevés. (Mármint nem az odabújásban, hanem a lelki terápiákban
)
Az, hogy kinek mi segít, az attól függ, hogy ki melyikben hisz. Ha nem hiszünk valamiben, attól az még segíthet másnak, aki bízik benne és el tudja fogadni. Nincs csodaszer vagy csodamódszer. Az egyiknek ez jön be, a másiknak valami homlokegyenest más. Amit tehetünk, hogy elfogadjuk mások "hitét" és gyógymódjait, támogatjuk, vele együtt örülünk és ha nem jön össze mégsem, akkor vele együtt sírunk. Teljesen mindegy, hogy mi az, csak gyógyítsa a lelkét. Ezáltal mi is gyógyulunk egy kicsit. És ez gyógyítja a testet is és egyszercsak megérkezik a nagyon várt kisbaba.