Hajni!
Köszi az érdeklődést, egy kissé el vagyok havazva.....
Viki!
Gratula a jó eredményhez!
Gergőnek mi is nagyon boldog névnapot kívánunk!
Anikó!
Ne legyél elkeseredve, még kevés idő telt el! Nagyon sokat kell várni, de tényleg elmúlik!!!!!!!!!!
And!
A rosszul alvók mindig újra és újra próbálkoznak, sztem ez most megint egy ilyen periódus lehet.
Lili a dackorszakát lendíti fel újra és újra....
Juci!
Együttérzek!
Csikken!
Továbbra is szép kis család vagytok!
Nagyon csini a lakás!
Én az elmúlt pár napban egy óriási érzelmi hullámvasúton ültem/ülök...
Először is vasárnap volt az osztálytalim, mint tudjátok.
Annyira izgultam, mikor mentem a találkozóra, hogy majdnem visszafordultam
(Ez a bezártság következménye is). Aztán meg attól féltem, hogy nem ismerem meg a többieket, meg a nevekkel bajban leszek
, de nem.
Sok sikertörténet volt, sok hasonló, mint az enyém, meg több szomorú is (sajnos épp a barátnőimé).
Az egyik legérdekesebb sztori nekem az volt, hogy a 18 éve látott osztálytársnőm, aki AMerikába ment férjhez, szinte ugyanazt az életet éli, mint én, csak pár ezer km-rel arrébb. Korán férjhez ment, zenetanár, házhoz jönnek a magántanítványai, egy kisvárosban lakik (5000 fő, mint NK), a 2 gyereke a helyi suliban, a férje Bostonban tanít
Mivel akkor kezdődött a közös beszélgetés, amikor haza kellett volna jönnöm, ezért nem jöttem és a gyerekek lefeküdtek nélkülem, Andris szopi nélkül, de felébresztettem, mert majd szétdurrantam. Sőt, amikor odaértem, akkor lett volna a délutáni szopi ideje és elkezdett folyni a tejem
, úgyhogy kénytelen voltam kabátban ücsörögni, amíg meg nem száradt... Na ilyen is csak velem fordulhat elő, bemegyek a sok trendi fiatal közé csorgó tejjel
(és már féléve nem volt ilyen, biztos az érzelmi felfokozottság)
Annyira felpörögtem, hogy alig bírtam elaludni...
Na és akkor másnap reggel a 18 éves önmagamból hirtelen megint 36 éves anyukának kellett lennem (először azt gondoltam az óracsörgéskor, hogy nem kelek fel, de rájöttem, hogy de
)
Az ünnepség után sokkal simábban ment a becuccolás a suliba, mint gondoltam (5 full megpakolt nagy szatyor+a táska). Tulajdonképpen nem meghatódottságot éreztem, hanem féltést. Hogy a gyerekem meg tud-e majd felelni, nem is az iskolának, vagy az első osztálynak hanem az életnek úgy általában véve. Ki tudja-e majd használni a lehetőségeit, a képességeit, boldog lesz-e...
Meg az olyan praktikus dolgok, hogy tud-e majd magára vigyázni, jól érzi-e majd magát a többiek között....
Fú de nem egyszerű dolog ez...legszívesebben kézenfogtam volna és hazahozom....
Így is az utolsó anyuka voltam, aki elhagyta a terepet...
Az oviból vitték át őket kézenfogva anyolcadikosok. Az oviban Andris mindeáron be akarta tuszkolni Lilit a csoportba, nem értette, hogyhogy most nem megy be (az előtérben várakoztunk). A kis fogasa persze már ki volt osztva másnak... ANdrisnak eszébe jutott, hogy akkor bemegy ő, mert jó kis autók vannak bennt. Esköszöm bennt maradt volna, ha arról van szó
Lili viszont rendkívül jól érezte magát az iskolában
Már az ünnepség reggelén reggel láttam, hogy így lesz és csak én aggódom szét magam... A karzatról nézhettük a tornateremben megtartott ünnepséget. Hát a kislányom ott fecserészett a barátnőivel...körbenéztem ki viselkedik még így---és hát a 8.-os fiúk
Szerintem Lili azért meg fog még lepődni egy-két dolgon!
Az első nap 3 órájuk volt, beszélgettek a beszélgetőszőnyegen (van kanapé is ott, könyvszekrény, csinos függönyök, nagyon tuti), színeztek, megnézte a tanító néni, hogy ki ismeri fel a betűket (megkapták a nevüket leírva), faleveleket ragasztottak fel a faliújságra, és ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy kell, akkor lehullik a falevele.
Ja és a szerelme, Bence mellett ül! De majd cserélgetik őket, hogy máshogy merevedjen el a nyakuk!
Mikor mentem Liliért kifelé jött az egyik elsős kislány és elkámpicsorodva kérdezte apukáját: holnaptól tanulunk?
Hát bizony!
Mondtam is Lilinek, hogy akkor játszhatsz, ha megírtad a leckét.
- ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉn????? - kérdezte és így nézett:
Sztem Lili azt hiszi, a suli, az egy nagy buli!
Fú én annyira belevetettem magam ebbe a tanévkezdésbe, mintha legalább is én lennék elsős....
Füzetet vonalazok mert a leckét nem ám csak úgy írják be a füzetbe, hanem táblázatot kell szerkezteni, sőt van külön napközis üzenő (amikor úgy artam a dátumokat, hogy 09.12. szerda, 09.12 csüt., 09.12 péntek.... akkor rájöttem, hogy sztem én már fáradt vagyok )
Elvállaltam a szülői munkaközösséget, aminek következtében címlistát gyártok, jegyzőkönyvet írtam...(hiába nem bírok a véremmel
- de igazából csak untam a szülőit, írnom kellett valamit, hogy kibírjam...)
Megvolt az első balett is, amit nem láttam, csak hallottam, az alapján tetszett