Kiemelt témák

Sziasztok
Nekem lenne egy problémám, elég nagy. Természetesen a szexról van szó mi más lehetne.
A férjemmel már 10 éve élünk együtt és van két kisebb gyerekünk. A házasságunk elején szinte minden nap szeretkeztünk, napjában többször is, de ahogy az idõ múlt úgy a szeretkezések száma is csökkent. Ma már csak heti egy van de tölem havi egy is lehetne.
És itt a probléma, én szinte egyáltalán nem akarom, oké ha valahogy elkezdjük akkor már minden jó, de egyszerûen én nem kívánom meg a férjemet. Õ persze többre is igényt tartana de nekem nincs hangulatom hozzá.
A férjemet nagyon szeretem, nem iszik, mostmár nem is dohányzik, imádja a gyerekeket, és engem is szinte rajongásig, rengeteget segít nekem a háztartásban, elmosogat, kipórszívózik, szinte minden reggel. És persze én úgy érzem hogy azért a heti egynél többet érdemelne.
De mire este lesz én kipurcantam a gyerekektõl (5 és 2 évesek) mert ugye egész nap rohanok velük, reggel az oviba utána vásárolni a kicsivel, haza játszani, fõzni, mosni, délután menni az oviba, sétálni, este ha hazaérünk megfürdetni a gyerekeket, vacsora, és sorolhatnám, és ez minden nap, így mire este végre elalszanak a gyerekek én nem vágyom másra csak egy kis nyugalomra, arra hogy egy kicsit nézzem a tévét anélkül hogy ugrálni kelljen mert az egyik szomjas a másik bekakilt, stb. és persze sajnos a páromhoz sincs már energiám pedig nagyon megérdemelné.
Én szeretném ha valahogy segítenétek rajtam, vagy ha nektek is volt ilyen akkor azt is jó lenne ha leírnátok, hátha egy kicsit tudnék változni. Én néha még arra is gondoltam hogy szedek valami gyógyszert vagy nem tudom amitõl több kedvem lesz szeretkezni.
Tegnap volt egy kis vitánk ezen és én mondtam a férjemnek hogy nem tudok ezen változtatni én ilyen vagyok vagy elfogad vagy vége a házasságunknak, persze õ mondta hogy ha soha nem feküdnék le vele akkor sem hagyna el, de azért sajnálom õt mert tényleg mindent megtesz nekem és én nem tudom neki viszonozni.
Eszti

Kedves Eszti!

Mi 3 éve élünk együtt a férjemmel, és ugyanez a problémánk... fél éve megszületett a kislányunk, és azóta kéthetente, vagy hetente szeretkezünk... aszituáció nagyon hasonló, amikor elkezdjük, akkor már jó, de elkezdeni nincs kedvem... én sem tudom mit tegyek...


Katalin

Kedves Eszti!

Nagyon szeretnék neked segíteni, már csak azért is mert én is Eszter vagyok.
Sejtem, hogy milyen elkeserítõ dolog ez, csak én a másik oldalról. Szinte azt is mondhatnám, hogy cseréljünk. Az én párom mióta itthon (kb. 9 hónapja) vagyok nem segít, mondván azért vagyok itthon, mégis nekem van több energiám a szeretkezéshez, õ fáradt már munka után.
Talán egy kicsit másképpen kellene beosztanod az idõdet és akkor nem lennél annyira fáradt. (Persze nem biztos, hogy mindez segít). Úgy látom a napjaink hasonlóan telnek. Én reggel a nagyobbikat iskolába viszem, aztán du-ig itthon vagyok a kicsivel.
Nem igazán értem, hogy csak azért nem akarod, mert fáradt vagy, vagy esetleg más ok is van. Mert egy kicsit furcsán hangzik, hogy "többet is érdemelne". Csak azért, hogy neki jó legyen? És veled mi lesz?

Most egyenlõre ennyit, megyek aludni, mert nemsokára kezdõdik az éjszakai "mûszak".

Hogy ne keveredjünk:
Tike

Lányok,
akkor az mit szóljon, ahol két-három havonta van "házasélet"?
xy

[url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/280/70.html?1048513511" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/280/70.html?1048513511[/url]

Hát, az is egy topik. de azt hiszem, ez kicsit másról szól...
xy

Sziasztok! Most en is inkabb nevtelen maradok. Szerintem ne gondolkozz rajta,hogy van-e kedved vagy nincs, hanem egyszerüen kezd el es kesz. Ugy is mondhatnam rohand le. Legalabbis nalunk bevallt. Mivel tul.keppen te is elvezed utana. Persze nem tudom,hogy milyen vermersekletü a ferjed, de lehet hogy tetszene neki. Sziasztok.

Sziasztok,

A vasarnap reggelt probaltatok mar?
(2 mentolos cukor az agy melle, egy kis maszirozas, aztan...)

Udv, ZoliApu.

UI: Kicsit vedve a ferfiakat. Az "eheztetes" sok mindent tonkre tehet!

Csak azt árulja el nekem valaki, hogy lehet reggel, amikor a gyerek minden nap 6-kor kukorékol? Ha meg sír a másik szobában az minden, csak nem romantikus. Nálunk legalábbis ezért tûntek el a reggeli szeretkezések. De a mentolos cukor finom szex nélkül is
K.

És mi a teendõ, ha a sok probálkozásra kapott visszautasítás után, már nekem sincs kedvem?

Sziasztok!

Sajna nekünk is elõbb ébred a gyerekünk, mint a libidónk, de ez a mentolos cukor dolog nem hagyja nyugodni a fantáziámat! ZoliApu, ne hagyj hülyén meghalni! Minek a mentolos cukor??? Ezt a figurát nem ismerem!

legutóbbi Névtelen! Vagy nem jól kezdeményezel, vagy nálatok valami nagyon-nagyon nagy baj van! Nálunk a hízelgõ, törleszkedõ odabújás már önmagában elég szokott lenni, de olyan férfival még életemben nem találkoztam, akinek a második kuki-puszi magasságában még ne lenne kedve a folytatáshoz...

Mégegy Névtelen

Sziasztok! Most szólok hozzá elõször ilyesmihez.
Harmadik gyermekemet várom, a nagyobb 4 éves a kicsi 1. Tavaly ilyenkor iratkoztam be intimtorna tanfolyamra, mert én is úgy voltam vele, mint a sok nõ körülöttem, és látom itt is akad sorstárs.
Hát ha kiváncsi rá valaki, szívesen részletezem, hogyan változtatta meg az életemet ez a torna. Ugyanis 8 évig úgy éltem együtt a párommal, hogy nem igazán voltam oda a szexért, de manapság (azóta még egy tanfolyamot is elvégeztem) minden nap több órán keresztül a szexrõl fantáziálok, és élvezem, és kezdeményezek, és rosszul esik, ha a férjem fáradt, és visszautasít...
Soha nem gondoltam, hogy idáig el fogok jutni.
Tavaly ilyenkor annyira elegem lett abból, hogy így fog az életem zajlani továbbra is, gondoltam, hogy szexológushoz fordulok, de aztán így döntöttem, és mindenki nagyon jól járt. annyira, hogy 5 hónapos volt a kicsi, mikor újra bejelenthettem a következõ babát a családnak.

Ennél jobb tanácsot nem tudok adni.

üdvözlettel
Rné

Kedves Nevtelen, (05.08.12h:21)

Probaljatok lepasszolni egy ejszakara a gyereket? (Anyunak v. anyosnak)


Kedves Rne,

Gratulalok! Bizony a szenvedely hamar elillan. Utana tenni kell azert, hogy mukodjon az agy.

Udv, ZoliApu.

UI: A legtobb embernek ebredesnel -hogy is irjam szepen- "alvas-szagu a lehelete". A mentolos cukor megoldja ezt a problemat.

Kedves Rné!
Tudsz valami címet, vagy telefonszámot írni, hol lehet ezt a tornát fellelni? (Bp)
Mennyi ideig tart a tanfolyam és mikor érezted elõször a csillapítatlan vágyat? Öt éve éreztem ilyesmit utoljára.... szeretnék újból kicsit nimfomániás lenni.


Köszi!
Monca

ZoliApu!

Nálunk minden rendben van a szexuális élettel, csak reggel nem mûködik sajna, de ezt talán kibírjuk. A gyereket meg nem akarom lepasszolni, mert rendelésre nem megy a szex.

De én tudom ajánlani a hétvége délutánt mindenkinek, amikor alszik a csemete! Akkor már a mentolos cuki sem kell Vagy este, ahogy elalszik, rögtön akciózni, és hagyni a mosogatnivalót, stb, mert utána már fáradt az ember.

K.

De jó nektek, hogy volt az életetekeben olyan idõszak, mikor szerettétek a szexet. Én azért sajnálom a férjemet, mert engem szinte egyáltalán nem érdekel a szex. Esetleg friss szerelemnél egy kicsit. De ez minden. Amúgy csak kötelességbõl vagyok benne, és csak néha, mert így nem lehet túl sûrûn. És nagyon szégyellem magam emiatt. Lelkifurdalásom van. De nem tudok mit tenni. Egyszerûen nem kívánom, soha életemben nem érdekelt az egész téma. És úgy tudom, a családomban nem én vagyok az egyetlen, akinél ez a helyzet.
Na, akkor én mit tegyek, hogyan szabaduljak meg a lelkifurdalásomtól, pontosabban, mit tegyek, hogy a férjem jobban érezze magát? Csodálom, hogy még bírja mellettem.

Kedves Monca!

tudok persze

www.intimtorna.hu

Ott mindent megtalálsz.
A tanfolyam vagy 5x2 óra (egy héten egy nap, tehát 5 héten keresztül), vagy 2x5 óra (egy hétvége).
Az ára kicsit húzós (10e), de ha azt veszi az ember, hogy ezzel sokminden megoldódik sok évre, és megpróbálja máshol lefaragni a költségeket (pl. napközbeni telefonbeszélgetések, pszichikai alapon történõ csoki-, ruhavásárlás stb...), akkor mindképpen megéri.
valamit valamiért.

Kedves Új hozzászóló!

Mielõtt elkezdtem a tornát, engem sem érdekelt a dolog különösebben, szerelmünk hajnalán még igen, de a több évi együttfekvés-együttkelés már nem hozza az embert izgalomba egy idõ után.
A torna épp abban segített, hogy rájöjjek, mindebben nem én vagyok a hibás, és nekem is van vágyam, és igenis nõ vagyok, és nagyon jó szeretõ is vagyok mellesleg, nem muszáj a falat bámulni szeretkezés közben hogy "meszelni kéne". És persze megtanultam, hogy tudom a szeretkezést érdekessé, újszerûvé tenni.


Neked mindenképpen ajánlom a tornát, meglátod, micsoda változást fog jelenteni.
Vidéken is vannak trénerek.

Mellesleg a szülés után pár héttel (nem bírtam kivárni a 6 hetet, már a 4. héten rávetettem magam a páromra) azt mondta a zuram, hogy szûkebb vagyok, mint szülés elõtt... nahát ezt se hittem volna a rendszeres torna.
a menstruációs görcsöket is enyhíti, rendbentartja az altestet, regenerál, erõsít, szülés közben nagy segítség, nem lesznek idõsebb korban és terhesség alatt inkontinencia problémák, na dicsérjem még?

csók
Rné

új hozzászóló!

Abszolút jó szándékkal kérdezem, nehogy félreértsd: Te eljutsz olyankor az orgazmusig? Vagy egyáltalán, valaha is eljutottál? Ha igen, "magadtól" van rá igényed? Mert tpasztalataim szerint sok nõnek nem adatik ez meg. Ha Neked sem, akkor elõször "önkiszolgáló" módon kéne megszeretned, megismerni testedet és hidd el, ebben is gyakorlat teszi a mestert Utána már tudni fogod, mit vársz a párodtól, tudsz neki segíteni benne, stb.
Igaz, sokkal fiatalabb koromban, de én is ebben a cipõben jártam.

Kedves Anonymus!
Igen, ezzel a részével semmi gond. Inkább az van, hogy egyszerûen nem érdekel a dolog, nem vonz, nem foglalkoztat, nem izgat fel, õszintén szólva eszembe se jut hétszámra. És ez mindig így volt. Ha nagyon szerelmes voltam, akkor esetleg néha voltak olyan napjaim, hogy vágytam a dologra (még sokkal fiatalabban), de majdnem-plátói szerelemnél nem csoda, ha az ember egy idõ után kicsit vágyik rá.

Kedves Rné!
Majd elgondolkozom rajta. Eddig sose jutott eszembe. Az változtat az ember hozzáállásán is? Az érdeklõdési körén? Mert nálam nem fizikai a probléma, inkább az érdeklõdés hiánya a gond.

Új hozzászóló!

Szerintem gondolkodj el a dolgon, de minél hamarabb
Persze hogy változtat a hozzáálláson.
Csak el kell szánnod magad, hogy elkezd a tanfolyamot.

Egyébként szvsz az már haladás, ha elkezdett zavarni a dolog, és mégiscsak érdekel valamilyen szinten, ha itt vagy (vagy a párod tuningolt, hogy keress fel ilyen topikokat?).

Nagyon sok ilyen problémával küzdõ nõ kezd el intimtornázni.
Mert egy ilyen tanfolyamon nemcsak gyakorlatok vannak, hanem sok duma is.
Mondom, nekem szexológus helyett jól bevált.
Benned is munkál a fajfenntartó ösztön, csak még nem tudod, éppen hol dolgozgat

üdv
Rné

Kedves Rné!
Lehet, hogy elmegyek ilyen tanfolyamra. Egyébként nem a párom tuningolt, hanem én érzem pocsékul magam, amiért ezt az alapvetõ dolgot nem tudom megadni neki (és persze ez zavarja is, sõt lassan romlik a házasságunk). Hogy magamnak nem tudom megadni, az engem nem zavar, mert nem hiányzik, sõt... Az intimtorna ezen is változtat? Fogom akarni is, vagy csak képes leszek rá, hogy irányítsam a testemet?

Kedves Új hozzászóló!

Kérdezett Anonymus valamit, és szépen kikerülted a választ, pedig engem is nagyon érdekel.
Hogy valaha életedben volt már orgazmusod? és maszturbáltál már valaha?
Mivel itt mindenki anoním maradhat, nyugodtan válaszolhatsz.

Az intimtorna sokat változtat az ember hozzáállásán. Egyáltalán az, hogy rádöbbensz arra, hogy van hüvelyed, csiklód, amit érezni tudsz, azzal hogy megtanulod az izmaidat mozgatni, egész más dimenzióba helyezõdik minden gondolatod, amit eddig arról az "elhanyagolt" testrészedrõl eddig gondoltál.
Meg fogsz lepõdni.
És tényleg ne vacakolj sokáig.

És azon túl, hogy a férjed igényeit szeretnéd kielégíteni, érdekel Téged az, hogy mért nem érdekel a dolog?
Mert hogy egy csomó nõ érdektelenséget mutat a kapcsolatában egy idõ után, hát az igen gyakori. Nade hogy már az elején sem....
nekem ez fura.
Nem lehet, hogy ez benned valami gyerekkorból visszamaradt szorongás része? úgy értem, valami miatt kifejlõdhetett egy páncél, amivel egyszerûen nem engeded, hogy az agyadig eljussanak ezek a dolgok, mint élvezet, szex, orgazmus stb...
Hm?

õszintén érdekel a válaszod.

üdv
Rné

Szia Rné, köszi a címet, feltétlen elmegyek. Csak egy probléma van. Énígy is nagyon szûk vagyok, inkább tágítani kéne a dolgokat, remélem, nem leszek még szûkebb a torna hatására?

Üdv!
Monca

Kedves Rné!
Adtam választ Anonymus kérdésére. Igen és igen a válasz.
Szorongás meg valóban van, nálam az is a gond, hogy szinte képtelen vagyok elengedni magam, lazítani, stb. (Néha megy csak, és alig pár dologtól.) Meg még sokminden nehezebb az állandó feszültség miatt, mint másoknak, de ezek sajnos már kialakult dolgok. Szóval - nyilván nem nehéz kitalálni - az élet többi területén is vannak gondjaim a szorongás miatt. Csak azokon egy picit - de csak picit - jobban tudok uralkodni. Ezügyben viszont a józan ész által irányított önfegyelem (lehet, hogy nem ez a jó szó) nem segít.
Ezért vannak kicsit kétségeim afelõl, hogy az intimtorna, ami - eddigi tudomásom szerint - "csak" egy fizikai változásra törekszik, segíthet. De ezzel együtt tényleg lehet, hogy kipróbálom, mert valóban egyre nagyobb lelkifurdalásom van, és utálom már magam amiért rossz lehet az én férjemnek lenni. Õt meg sajnálom, amiért engem vett el.
Egyébként - mielõtt megkérdezed, már válaszolok is - pszichológusnál már voltam, de a szorongáson nem tudott segíteni. Nem is ígérte meg. Amúgy jó fej volt, de hát nem varázsló.

Amennyire én tudom, szorongással már pszichiáterhez kéne menni, gyógyszerrel kiválóan oldható/kezelhetõ. Ettõl még valaki nem õrült és nem is drogfüggõ, még mielõtt kikérdnéd magadnak. Sajnos, a pszichológusok szerintem csak arra jók, hogy rájöjjenek, mi van és mitõl, de a megoldásban már legtöbbször nincs segítség. A pszichiátria más: ha egyszer elfogadja az ember, hogy az agyban ugyanúgy kémiai folyamatok mennek végbe, mint a test egyéb részeiben, akkor könnyen belátható, hogy ott is borulhat az egyensúly, csakúgy mint pl. cukorbaj esetén. Senki nem tartja cikinek inzulinozni magát. Ugyanígy nem ciki vegyi úton biztosítani a lelki egyensúlyt. Én szedtem antidepresszánst, hát ég és föld a különbség. Szex területén is, meg amúgy is.
Egy kört szerintem megér,keress meg egy orvost.

Új hozzászóló!
Az intimtorna, ha sikerül átérezned, nem csak egy fizikai változást idéz elõ, hanem segít eljutni az önmegismerésig és eljutni az életmódváltáshoz. Egészséges ételek, testmozgás stb. Ha rám hallgatsz, mielõtt beszedsz egy csomó gyógyszert, elmész te is és elküldöd a párod is!!! intim tornára. Én Kriston Andreához jártam, õ mondta, hogy férfiaknak is tart foglalkozásokat. Érdemes utána járni. Aztán jöhet a Gésák titka... És sajnálat helyett próbáljatok meg olyan helyzetet teremteni az együttléthez, amikor még véletlenül sem zavarhatnak meg, keressetek romantikus helyeket, kezdjetek el õrült helyen szerelmeskedni, aztán ha kibírjátok, hazáig húzzátok egymást. De fontos, hogy eleinte meghitt és csendes legyen minden, ne érezd, hogy õt akarod kielégíteni, gondolj arra, hogy ez mindkettõtöknek jó és csak akkor jó mindkettõtöknek, ha kettõtökre gondolsz közben. És segítesz neki, hogy ellazítson. Nekem ez bejött. Egy régen eltemetett rossz emlék sokáig üldözött. Ma már nem.
Remélem nektek is bejön.

Az is a baj, hogy mi már szinte ellenségekként élünk együtt. Attól tartok, az egyik ok épp az, hogy én sosem tettem semmit a jó szexért, csak kerültem az alkalmat. Õ meg már a lelke mélyén meg lehet sértõdve - teljesen joggal. És többek közt ezek miatt már annyira sokat bántottuk egymást, hogy már a szerelemnek árnyéka sincs meg, sõt sokszor szeretet sincs, csak állandó "mosolyszünet". Mint két ellenség, komolyan. Persze az érem másik oldala az, hogy míg vele meg nem ismerkedtem, én a "szeretkezés" kifejezést használtam. Õ soha, õ mindig csak azt mondta "szexelni". És szerintem nem is engem kíván, hanem a szexet. De akkor is: én vagyok a nõ, valamit tennem kellett volna, hogy ne jussunk idáig. Most már: egy ellenséges emberrel kinek van kedve ágyba bújni? Nekem nem sok.
Aki pszichiátert javasolt, annak azt válaszolom: sosem szoktam gyógyszert szedni. Szinte semmire. Lehet, hogy helytelen, de ilyen vagyok, nálunk az egész család ilyen. És én valószínûleg ilyen is maradok.

Szia Új hozzászóló!

Ha ennyire mérges a viszony, mi köt még mindig össze benneteket? Gyermek van? Szerintem a kommunikációs csatornák nem mûködnek. Nálunk is gyakran ez a helyzet. Próbáljátok meg kibeszélni, mi is a baj, esetleg utazzatok el, de mindenképpen beszélgessetek! A szex majd jöhet akkor, ha lélekben is együtt vagytok!

Párterápia is lehet egy megoldás. Ott egy harmadik embernek mondjátok el, mi a bajotok egymással, a másik jelennlétében.

Ha meg akarod menteni a házasságodat, kezdd el minél hamarabb!

Üdv:
Monca

Sziasztok!
Csináltam egy nevet magamnak, hogy ne legyek névtelen.

Tehát:

Gésák Titka, az igen. most végeztem el. De az csak intimtorna után jön.
hát az éppen arról szól, hogy mi magunk hogyan vetkõzzük le szexuális szorongásainkat,s tudjunk örülni, necsak kiszolgálni.

És kedves új hozzászóló! Nem választanál valami nevet, mert egy idõ után félek, hogy le foglak rövidíteni...
Szóval.

Ahogyan vki mondta, az intimtorna NEMCSAK testi tréning, de ezt már írtam is.

Másrészt.
Nekem is voltak gyerekkorból visszamaradt s felnõtt korban keletkezett szorongásaim a szex miatt. már nincsenek. pedig nem jártam se pszichológushoz, se pszichiáterhet, a házasságom abszolút mélypontján sem jártunk párterápiára.
Nem tartom helyesnek ezt az "egybõl szakemberhez rohanunk" világot.
Egyedül TE vagy, aki a gondjaidat megoldhatja, és neked kell merned elgondolkodni, magadba nézni, és változtatni.
Ha pedig eldöntöd, akkor kitartani és végigcsinálni.

Sok ismerõsöm van, aki mindenféle személyiségtréningekre és terápiára jár, mindnek kudarc a házassága, és nekem sikerült a párommal megoldanom a saját dolgaimat.
Merni kell beszélgetni, vitatkozni, elmondani, kibeszélni.
s változtatni.
A pszichológus annyit tesz, hogy kérdéseket tesz fel, amire úgyis csak te magad tudod a választ.


Harmadrészt:

ne haragudj, kedves új hozzászóló, de hogy mondhatsz ilyen marhaságot, hogy a férjedet sajnálod, amiért téged vett el?
Hát az nem véletlen, hogy téged vett el!
Olyanok a beírásaid, mintha csupán egy teljes csõdként élnéd meg saját létezésed.
Hát vedd már észre, hogy értékes ember vagy!!!


Elnézéseket kérek a kirohanásaimért, ilyen hirtelen ember vagyok.
Lehet rámszólni.


üdv
Rné

Kedves Rné!

Ezen a szinten, ahol az Új hozzászóló tart, lehet, hogy szükséges, hogy valaki megfogalmazza azokat a kérdéseket.

Régebben nekem is voltak olyan gondolataim, hogy szegény férjem, miért engem vett el, de már tudom, hogy micsoda baromság ioyeneket gondolni. Írj egy listát a jó és rossz tulajdonságaidról és vedd számba, azok a rosszak miért rosszak? Lehet, hogy idõközben megváltozik a véleményed. Lehet, hogy rájössz, ez nem is egy rossz tulajdonság, egyszerûen csak egy rosszul beidegzõdött szokás, amin lehet változtatni.

Csak kérlek, ne gondold, hogy semmit nem érsz, mert ez így nem igaz. Minél inkább elhiszed, annál inkább ezt fogod kisugározni a környezeted felé, és a végén mindenki el is hiszi majd. Köztük a férjed. Ne feledd, amit gondolsz magadról, az vagy.

Sok sikert!
Monca

Engem az is érdekelne, hogy mi a "normális " szex.

Mármint hetente hányszor??? persze nem arra gondolok amikor éjjel nappal melózik valaki és dög fáradt hanem úgy normális körülményeknél.


Bea

Igen, Monca igazad van. És Rné neked is. A lista épp tegnap jutott eszembe, mikor hangulatilag (magammal kapcsolatban) nagyon a mélyponton voltam. A pszichológus annak idején egyébként felajánlotta a párterápiát, de a férjem nem jött el. Igaz, én se mondtam neki egynél többször, hogy jöjjön. Valamelyik nap elbeszélgettünk õszintén, de sokkal boldogabbak nem lettünk. Kimondtuk, hogy miért is házasodtunk össze, meg hogy nem igazán passzolunk egymáshoz, meg hogy azért még most is ugyanaz a helyzet, ami akkor volt: hogy jobb együtt, mint egyedül, és hogy még akkor is családot akar az ember alapítani egy bizonyos kor fölött, ha nem a lángoló szerelem a rendezõ elv. A baj akkor van, ha kettõnk közül csak az egyikünk tud együttélni azzal, hogy nem a "tökéletes"-t sikerült "kifogni". Nálunk én tudom ezt normálisnak venni, sõt elégedett lenni így, a férjemnek viszont sajnos fáj, hogy én messze nem vagyok tökéletes. Õ alapvetõen egy elég kompromisszumképtelen ember. És ráadásul nem töpreng el a részleteken, így nem is nagyon tesz különbséget "hibás áru" és "számomra nem megfelelõ" között. Tehát a szemében én hibás áru vagyok.
Egyébként gyerekünk van. És pillanatnyilag õ köt össze minket. Elõtte évekig éltünk együtt. Vagy inkább egy fedél alatt. Mindketten elég zárkózottak vagyunk, és amíg nem voltunk egymásra utalva, addig elvolt mindkettõnk a saját világában, és minden egész jónak tûnt. Csak mióta a gyerek megvan, azóta mérgesedett el a viszony. De nem tudom, ha visszamennék az idõben a jelenlegi tapasztalataimmal, tennék-e bármit másképp. Nem hiszem. Ráadásul van még valami: a szex énnálam nem megy, ez sajnos valóban az én "szégyenem". És nem csak most, hanem sosem ment igazán. Senkivel. Hát hogyne sajnálnám a férjem, és hogyne szégyellném magam, mikor jóformán semmit se adok neki. Tényleg nem tudom, miért vett el. De azt tudom, hogy mostanság kizárólag azért nem hagy el, mert akkor a gyerektõl is meg kéne válnia. Ebbõl nem is csinál titkot. Meg érzem amúgy is.
Tudom én, hogy mikor és hol "rontottuk el", de ettõl nem lesz jobb.

Szia Bea!
Nekem azt szokták mondani, hogy hetente legalább egy, de inkább több.
Persze ha a pár mindkét tagjának elég a kevesebb, akkor más az a normális. (Állítólag a szüleim például mindketten beérték nagyon kevéssel. És nem érezték kevésnek, habár a kívülálló csodálkozott kissé. Ezzel együtt a mai napig szeretetben élnek együtt, egyikük sem fordult soha más felé, stb. Szóval nekik így kerek az élet - szerencsére mindkettejüknek.)

Ú.h.!

Szinte biztosan tudom, hogy ki vagy. Ha tévednék, akkor van egy klónod itt a babaneten. Csípõbõl hárítasz, mint aki be van oltva boldogság ellen. "sosem szoktam gyógyszert szedni. Szinte semmire."-hát ez már a te bajod. lehet, hogy tényleg nincs is rá szükséged, de lehet, hogy van. egy a lényeg: egyetlen életünk van. ha azt elszúrod, nincs pótélet, amin javítani lehetne. Idõs korodban nagyon fogod bánni, hogy elúsztak az évek nélküled és semmit nem tettél, hogy jó legyen. Lehet, hogy intimtorna, lehet , hogy válás, de lehet, hogy gyógyszer. mindegy, csak valami, amitõl változnak a dolgok. de, aki tehetetlen és meg sem próbál élni a világ kínálta segítségek egyikével-másikával, azzal nincs mit tenni.

Nem mindegy, hogy ki vagyok?
Csodálkoznék, ha tudnád, mert még csak nagyon kevesekkel "találkoztam" itt. De szerintem ha valaki névtelen, mert túl intim a téma, akkor nem illik azt találgatni, hogy ki lehet. Hangsúlyozom, nem poénból névtelenkedem.
A lecseszést meg köszi, sokat segítettél vele.

Névtelen, még egy percig vitatkoznék. "Egyetlen életünk van" - írod. Az "egyszer élünk" elv nevében sok önzõséget lehet elkövetni. Az intimtornára azt mondtam, hogy talán kipróbálom, mert mért ne, mikor senkinek se ártok vele, nekem meg lehet, hogy használ. De például a válásra viszont azt mondom, hogy a gyerek sínylené meg, tehát hiába, hogy egy életem van, ennyi miatt - hogy kihûlt a kapcsolat - nem teszek ilyet a gyerekem ellen. Ha utólag bánni fogom (magam miatt), akkor sem. Nem egy szörnyeteg a férjem, csak elszúrtam/elszúrtunk valamit, és most isszuk a levét. De ezért még nem kell senki másra nem gondolva otthagyni csapot-papot. És ez azért még nem tehetetlenség.

Nehogy mar az intim tornaval akarjatok rendbehozni egy csodtomeg-hazassagot!!!
Felek, hogy teljesen rossz iranyba terelgetitek ezt az asszonykat!
Amugy ha valakinek szuk a huvelye, annak nem lesz tagabb az intimtornatol. Egyszeru fizika, biologia...

Névtelen 23.56!
Na hát azt se nehéz kitalálni, hogy te ki vagy: te vagy a "fikázós névtelen", akit mindenki úgy szeret a Babaneten.
Vagy keverlek valakivel? Akkor ezer bocsánat.

Igen, kevered valakivel, mert a "fikazos nevtelen" az en vagyok.....vagy mar hamisitanak????

Van a fikázós névtelen, aki komolyan csinálja, meg van itt egy-két ráérõs taknyos is, akik csak mókázásból. Te az utóbbiak közül vagy. Nem lenne érdekesebb számotokra egy olyan fórum, ahol cicababákat lehet hergelni? Kisgyerekes anyukák beszélgetéseibe belekotyogni nem lehet túl nagy élmény, ráadásul mindig az a vége, hogy leégtek, meg kiderül a korotok.

okoska,
olvass vissza! Nem csak az intim tornáról volt szó!
Amikor én voltam tanfolyamon, akkor volt ott egy szûk hüvelyû lány is. Neki is tudtak tanácsot adni!

új hozzászóló,
szerintem is el kéne mennetek kettesben valami szép, csendes helyre, ahol megbeszélhetitek a dolgot. De ehhez a férjed is kell. És meg kell értetned vele, hogy Te szeretnéd megpróbálni helyre hozni a házasságotokat, de ezt csak vele együtt tudod megtenni. Ha õ csípõbõl hárít mindent, akkor Te hiába görcsölsz. És úgy tûnii, neked sem elég elmondanod egyszer amit szeretnél.

A válás pedig szerintem pont a gyerek érdeke is tud lenni. Nem tudom, mennyit marjátok, vagy marjátok-e egymást, de egy gyerek mindig megsínyli, ha a szülei veszekednek. Egy-egy egészséges vita kell, de a csúnya veszekedések károsak. Akkor inkább egyedül.

mindig viccesnek tartom a babanet alkalmi sherloch holmes-ait. én se nem a fikázós, se nem taknyos kölyök nem vagyok. vno, nem baj. véleményem azért még lehet.

Kedves Új hozzászóló!
Egyre szimpatikusabb vagy nekem.
komolyan.

Monca!
Amilyen szinten Új h. tart, nem muszáj még a manapság divatos "próbáljuk meg mással megoldatni a problémánkat"-szakemberhez fordulni.
Én is tartottam már olyan szinten, hogy a környezetemben mindenki rá akart beszélni már orvosokra is, és megúsztam nélkülük. hiszem, hogy magunk vagyunk a megoldás kulcsa, nem pedig egy külsõ segítség.

okoska:
jó nevet választottál, te az a szemüveges típus vagy, aki mindenbe beleszól kapásból ?

névtelenke:

szvsz a válás nem jó találmány.
én is akartam válni. többször is.
és rájöttem, hogy vannak életre szóló döntések, ilyen a házasság is, aki már eldöntötte, az vállalja a következményeit is.
Milyen könnyû manapság, nem? Nem mûködik? Váljunk el! nagyon egyszerû. hol lesz a gyerek, nálad vagy nálam? aztán lesz kislányom új apukád, új anyukád... és a gyerek jól leszívja.

Oké, elfogadom, hogy bizonyos esetekben jól jön egy válás. pl. az én szüleim is elváltak, ha még vártak volna egy kicsit, akkor nem érintett volna olyan megrázóan.
Úgy értem, a gyerek korától nagyon is függhet a dolog.
hogy õ mit él át akkor, ha látja/érzi, hogy milyen rossz otthon a légkör, szemben azzal, hogyha elválnak, valaki soha nem lesz otthon a két szülõbõl.

és képzelj el egy apát (hát még anyát), micsoda dolog elszakítani a gyerekétõl, akármilyen szinten.
és ha Új hozzászólóék meg tudják ezt beszélni, most vagy késõbb, hogy együtt maradnak, és javítani akarnak, vagy különmennek, és mindenkinek rossz lesz, akkor az az õ jó vagy rossz döntésük lesz.
A mellékelt ábra szerint nem a válást tartják megoldásnak - nagyon helyesen.

lehet, hogy kicsit túlkomplikáltam...
bocs

Rné

Rné,
én sem azt mondtam, rohanjanak a válóperes ügyvédhez. Csak annyit jegyeztem meg csendben, hogy lehetmek olyan esetek, amikor jobb. Most nem mennék bele személyes élményeim elmesélésébe, még névtelenül sem, legyen elég annyi, hogy volt idõ, mikor úgy éreztem, jobb lett volna, ha a szüleim elválnak.
Mindezek mellett teljesen egyetértek azzal, amit írtál.

De hagyjuk õket dönteni, mi csak ötleteljünk!

Kedves U.h.,

Nekem nagyon tetszik a mentalitasod. Nagyon tetszik az, hogy nem akarsz tobbe sodrodni, hanem felvallalod a problemat, es a megoldason gondolkodsz. Peldamutato ez a magatartas!

(Megjegyzem, ha mindenki igy gondolkodna, talan nem is lenne annyi valas! A problemak elol nem szabad elfutni, hanem azokat meg kell oldani. Es naivsag azt hinni, hogy egy uj emberrel majd nem lesznek problemak. A valasrol meg mar ismerhetitek a velemenyem.)

Egy kis segitseg a ferfiak gondolkodasahoz. Sok ferfi ugy gondolja: "ha a parja nem akar az ágyban Vele lenni, akkor Ot mar nem is szeretik". Es ebbol az kovetkezik, hogy "ellenseges" lesz.

Gratulalok Neked, mert jo uton haladsz. Es elobb-utobb celba is fogsz erni!

Udv, ZoliApu.

UI: "Massal megoldani a problemat (Pszichodoki)": Miert ne? Hiszen ha eltorik a kezem, azt sem en rakom gipszbe.

ZoliApu:

bocs, de az utóirat szerintem nem jó hasonlat.
az nem egy "baleset" eredménye, hogy a házasságommal baj van. viszont a kéztörés általában baleset eredménye.
Persze, a pszichodoki jó arra, hogy ne én gondolkodjak, hanem tegye fel helyettem más a kérdéseket.
A pszichológus sem fogja helyettem megválaszolni, csak begipszeli, de az már az én szervezetemen múlik, mennyi idõ alatt gyógyul be.

Kedves Rne,

Koszonom kiegeszitesed. En ugy gondoltam, hogy "ez a doki, es az a doki is gyogyit". Okoktol fuggetlenul.

Udv, ZoliApu.

Rné, abban igaza van ZoliApunak, hogy nem mindenki tud, akar stb. elkezdeni egyedül gondolkodni, vagy éppen nem a helyes kérdéseket teszi fel magának. Ha pedig így van,akkor miért ne fordulhatna olyan emberhez, aki tudja mit kell kérdezni? Egyébként semmindig az a helyes terápia, ha a pácienst "csak" rádöbbentik a megfelelõ válaszokra.

Vagy most ugyanarról beszélünk?

Szerintem nagyjából ugyanazt mondjátok, de minél többféleképpen, annál érthetõbb és annál sokszempontúbb. Úgyhogy egyáltalán nem baj. Én például nem vagyok mindig és mindenben dokiellenes, sõt már magamtól is eljutottam a pszichológushoz, de van ahol õ már nem lehet ott helyettem, ahol nekem kell egyedül helyt állni. Amikor jártam hozzá, az jó volt, és a felismerések is sokat érnek. De a változtatás nehézségeit leküzdeni nekem kell.
Az ötletbörzét meg nagyon köszönöm, igazából pont erre vágytam, és arra, hogy olyanokkal találkozzak, akik hasonló cipõben jártak vagy járnak.

Sziasztok,

Lehet, hogy kicsit maskepp mennek at az informacios csatornan az infok, mint ahogyan azt a kuldo(en) szeretne.

Tehat, szerintem nagyon becsulendo, hogy valaki oda mer allni, es szembe mer nezni a SAJAT FELELMEIVEL. Hiszen volt/van egy dolog, amit regota nem tudott megoldani. Es ennek ellenere, most a csalad bekejeert, (esetleg ferjeert) kepes osszeszedni magat, es felveszi a kesztyut ellene.

Tobb lehetosege is van:
-beszelgetes a ferjjel,
-intimtorna,
-kicsit utanaerdeklodni, (amit mar meg is tett, hiszen itt van.)
-pszichodoki, (En ugy erzem, hogy nem volna szerencses kizarni ezt az alternativat sem, csak azert mert egy kicsit uj meg, vagy esetleg nem elterjedt, vagy mert tarsadalmilag nem elfogadott. Bar velemenyem szerint, egyaltalan nem ciki dokihoz menni.)
-vagy ezek egyvelege.

Ha a problema megoldodott, onnantol szvsz. nagyjabol mindegy, hogy az milyen uton tevodott meg. Es direkt irtam passzivban, mert nem fontos, hogy milyen segitseget vett igenybe a megoldashoz?
A cel: Hogy ne legyen ez es ez a gondja. Ha a doki ebben segitseget tud adni, akkor miert kellene kizarni, mint lehetseges alternativat? Nagyjabol erre gondoltam.

Udv, ZoliApu.