Kozkivanatra a szuletestortenetunk:
Nagyon regota foglalkoztatott mar az otthonszules gondolata, de elozo ket szulesemnel sajnos meg nem latszott megvalosithatonak az "otlet". Mikor Miki megfoganasarol tudomast szereztunk elhataroztam, hogy megvalositom nagy almomat, es megtalalom ra a modot, hogy otthon szulethessen meg, csaladi kornyezetben. Mivel Nemetorszagban elunk atmenetileg, ez nem utkozott akadalyba, csak a megfelelo szulesznot kellett megtalalnom. Szerencsere sikerult varandossagom kezdeti szakaszaban olyan babat talalnom, akiben maximalisan megbizom, es egesz lenyeben szimpatikus. O vegezte a terhesgondozast is, havonta, majd az utolso hetekben kethetente, hetente, majd a kiirt idopont utan masnaponta hazhoz jott, eltoltott velunk egy kis idot, mikozben beszelgettunk, elvegezte a szukseges vizsgalatokat, es gondot forditott nemcsak az en lelki apolasomra, a babaval valo kapcsolatepitesre, hanem meg a masik ket csemetemmel is foglalkozott. Egy-egy ilyen alkalommal masfel, neha harom orat is velunk toltott! Kimondhatatlanul halas vagyok neki mindazert, amit tett ertem, es az egesz csaladomert!
A szules varhato idopontja elott harom hettel megkaptam a mobilszamat, osszeirtuk a szukseges telefonszamokat, ellenoriztuk az "anyaglistat". A listan ugyan rengeteg minden szerepel, de ezek tobbsege megtalalhato egy normal haztartasban, igy csak nehany dolgot kellett megvasarolni (dekubitusz lepedo, betetpelenka).
Az utolso heten mar ketszer talalkoztunk es hosszabbra nyultak a magzati szivhang hallgatasok. Kisbabankkal szerencsere mindig minden a legnagyobb rendben volt, egyszeruen csak nem sietett kifele. Huvelyi vizsgalat csak akkor tortent, ha en kertem. Az utolso hetekben mar voltam annyira kivancsi, hogy igenis kertem, csak hogy tudjam hogy allunk, van e valami elojele a kozelgo szulesnek.
Elso ket gyerekem Dani es Gyuri mindketten 10 ora 20 perckor jottek a vilagra, es most is szinte biztos voltam benne, hogy delelott fogok szulni. Allitolag az ejszakai szules sokkal gyakoribb, de en kineztem magamnak a delelotti orakat, hogy legalabb frissen es kipihenten vaghassak neki a vajudasnak! Anyukam meg januar 28-an megerkezett segiteni (kizarolag a haztartasban es a nagyobb gyerekek korul), es egyre turelmetlenebben varta o is velunk egyutt a nagy esemenyt!
Februar 11-en reggel ebredes utan jott az elso olyan kontrakcio, ami alapjan mar biztos lehettem abban, hogy ma szulunk! Egy picit meg vartam, aztan felhivtam a szulesznot, aki enyhen komas allapotban vette fel a telefont, mint kesobb kiderult ejszaka "beeloztek" es a sorban utanam kovetkezo kismama megszult. Ennek ellenere ugy haromnegyed ora mulva teljes menetfelszerelessel jelent meg "Karin neni", addigra mar osszeszedte magat, mig en kezdtem egyre komasabb allapotba kerulni. Kicsit szegyelltem is magam, amiert felebresztettem alig par ora alvas utan fel kilenckor a rendszertelen, eppenhogy ot perces, es fel percig tarto fajasaimmal.
Anyukam osszepakkolta Gyurit, es elmentek setalni. Ez az en keresemre tortent, bar "elvileg" szerettem volna, ha a gyerekek is tobbe kevesbe jelen vannak a szulesnel, gyakorlatilag viszont sokkal jobbam ereztem magam egyedul. Igy sokkal jobban tudtam koncentralni az egyre erosodo fajasokra. Setalgattam, es ucsorogtem az altalam amugy soha nem hasznalt karosszekben. Zuhanyoztam is neha, a forro viz nagyon jol esett. Telt az ido, fajasok egyre erosodtek. Aztan bevonultam a haloszobaba, es a korhazban szulok rutinjaval (ketto utan ezt mar nehez levetkezni), utolso erofeszitesemmel elnyultam az agyon, es innentol kezdve csukott szemmel, felkomaban koncentraltam vegig a fajasokat. A magzatburok meg mindig ep volt, ugy ereztem, hogy ez kicsit hatraltatja a folyamatot, es lassabban tagulok, mint ahogy szeretnem (alapjaban veve eleg turelmetlen alkat vagyok
). Hamarosan azonban eljott az a pillanat, amikor ugy ereztem, eltunt a mehszaj, bar igazi tolofajasaim meg nem voltak. A szuleszno ezt meg is erositette, nyomhattam, de valahogy nem talaltam meg a kenyelmes poziciot. (Haton, vagy oldalt fekve igazabol csak kengyelbe tett labbal kenyelmes..
). Ferjem es Karin neni segitsegevel megfordultam negykezlabra, es igy valoban konnyebbnek bizonyult. Miki gyorsan haladt elore, meg mindig burokban. Mar kitapintottam a kezemmel a buksi fejet a szulocsatorna vegen, mikor egy hatalmas robbanassal elszakadt a burok. Mintha egy vizzel teli lufi lett volna bennem!
Itt meg arra is emlekszem, hogy az jart a fejemben, hogy ha nem lesz gatmetszes, en bizony szetszakadok, es emiatt nyomni sem tudtam szaz szazalekosan. Aztan a kovetkezo fajasnal meg mar ugy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy tul legyunk rajta, es mar nem erdekelt semmi, nyomtam ahogy csak birtam (azt hiszem olyan hangok kisereteben, mint amiket teniszbajnoksagokon hallani
). Viszont most meg egy kicsit vissza kellett volna tartanom, de nem ment, es Miki feje, es par masodperccel kesobb az egesz teste szorcsogo-cuppogo hangok kozepette kibukkant!
Gyermek rogton ezer decibellel orditani kezdett, ki is harcolta maganak vele a 10/10-es Apgart, o sem akarta alabb adni, mint a batyjai! Tudtuk elore, hogy kisfiu, de azert "leellenoriztem", mert titkon remenykedtem, hogy tevedett az ultrahangos doki! A szuleszno gyorsan atugyeskedte a labam kozott a csuszos kisbabat, hogy megfoghassam. Olyan furcsa volt, meg hozzam volt "kotozve" es megis, mar onallo eletet elt! Ott tartottam a kezemben a pici, puha kisbabamat! Probaltam, probaltuk kozos erovel mellre tenni, de a szoporeflexnek nyoma nem volt! Kis dragam csak nezett tagra nyitott szemmel, hogy mit akarunk a szajaba tuszkolni minden aron?! Mivel az elozo ket babam nem szopott, igy erre most kulonos hangsulyt fektettunk, es mintegy masfel ora probalkozas utan Miki megis elkapta a cicit! Kozben a koldokzsinort is elvagta Apuci, es a gyerekek is hazajottek anyukammal.
Az elso kis ismerkedes es a lepeny megszuletese utan kaptam par oltest, pontosan azt hiszem hatot. Meg is voltam ijedve, mert kiderult, hogy harom iranyban repedtem. Ketsegbeesesem a sebek teljes begyogyulasaval egyidejuleg, pontosan ket nap mulva mult el! A repedes csak egy feluleti serules, nagyon hamar gyogyul, ossze sem lehet hasonlitani a gatmetszes okozta serulesekkel, amikor fontos izmokat is atvagnak! Varras utan lezuhanyoztam, es Mikit is lemertuk, feloltoztettuk! 3460 grammot nyomott a mazsan, es 54 centi hosszu volt (mint kiderult grammra pontosan megegyezett az ejszaka szuletett kislannyal)! Meg oltoztetes elott Dani megrovidithette a koldokzsinort, mivel meg vagy 20 centis volt (ott lett eloszor elvagva, ahol befuzodott), csak hogy o is kivehesse a reszet a kistestver szuletesebol! Sot, mitobb, ezt a koldokzsinor darabkat megszarithatta maganak (meg mindig ott virit a futotesten
).
Kozosen asztalhoz ultunk az ilyenkor "tradicionalis" husleveshez, Miki ekozben a hordozokendoben durmolt, mert egyszeruen keptelen voltam lerakni, megvalni tole egy percre is! Majd keresunkre Karin neni megmutatta a mehlepenyt, Daninak kulon magyarazott vagy fel orat, hogy mi micsoda rajta es miket kell nezni, vizsgalni!
Ugy este ot ora tajban eljott a bucsu ideje, a szuleszno magunkra hagyott minket. Probaltam aludni Mikivel magam mellett, de nem sikerult. Egesz ejjel csak ot bamultam egy kislampa fenyenel. O aludt, en meg beszeltem hozza. Vartam, hatha felebred, es szopizni akar, de csak bekesen aludt. Olyan szep volt, ahogy ott mellettem szuszogott!
Ez tortent 2003. februar 11-en. Az elkovetkezendo napok szamomra sokkal nehezebbek voltak, mint maga a szules, a szoptatassal megszenvedtunk, de ez alkalommal siker koronazta erofesziteseinket. Es ezert orok halaval tartozom a szulesznomnek, hogy mindenben maximalisan tamogatott hozzaertesevel es egyutterzesevel is!
Azota cseperedunk, lassan tul leszunk a hasfajos korszakon is, mert az sajnos az otthon szuleto babaknal is elofordul! Miki ma eszrevette a kezet, es faradhatatlanul csapkodott egy, a keze ugyebe fellogatott csilingelo bohocot!
Menta, meg a kerdeseidre roviden valaszolok, bar errol orakat lehetne diskuralni!
Korhazi-otthoni viszonylat: tok jo volt otthon maradni, a sajat megszokott kornyezetemben, sajat klotyomon ulni (mar bocs, de nekem ez is szempont!!!), sajat zuhanyzomat, agyamat hasznalni! Nem vizsgalt felorankent egy epp arra jaro orvos, sot, az egesz terhesseg es szules alatt csak akkor volt huvelyi vizsgalat, ha en kertem, vagy legalabb beleegyeztem! Nem volt semmi " kotelezo gyakorlat", csak "szabadon valasztott", es nagyon jo volt, hogy olyasvalaki volt mellettem, aki vegigkiserte a terhesseg kilenc honapjat, es engem is ismert kivul-belul! Mert a terhesgondozas lelki, psziches gondozas is volt egyben, nagyon sokat beszelgettunk! Egy-egy alkalom masfel-ket orat jelentett, nem brutto ot percet, ahogy azt "valasztott orvosunknal" megszokhattuk! Nekem ez olyan sokat jelentett, es jelent a mai napig, hogy elbogom magam oromomben, hogy ez megadatott! A korhazi szuleseimbol is mindenre emlekszem, es megsem emlekszem semmire! Pedig azokat is magabiztosan eltem meg, hittem a babam, a magam es a termeszet erejeben, megis, mintha eroszakkal atvettek volna az iranyitast tolem! Nem emlekszem peldaul lepenyi szakra (az elsonel kirangattak belolem, be is szakadt, ami utan persze jott egy kis kikanalazas, erzestelenites nelkul persze, es meg ordibaltak is velem, hogy lazitsam mar el magam egy kicsit...), koldokzsinor atvagasra. Most lattam eletemben eloszor mehlepenyt, es koldokzsinort is!
Ahogy GEA is irta, abban is biztos voltam, hogy megvan bennem es a babamban az ososzton, kooperacioban megoldjuk, es minden a legnagyobb rendben lesz! Ezt igy gondoltam mar az elso terhessegemnel is, de 18 evesen, szuleimmel egyutt lakva ezt meg emliteni sem mertem, aztan Franciaorszagban meg nem igazan tudtam utanajarni a temanak, orultem, hogy talaltam egyetlen olyan korhazi dokit, aki beszel legalabb angolul! Erre az alkalomra vartam egesz eletemben, ugy erzem!
A csalad: na ez erzekeny pont, mindenki ellenezte, kezzel-labbal tiltakoztak. Igazabol engem es a gyereket is feltettek, es nem ertettek, miert akarok en "kockaztatni". Anyukam szules elott par nappal egy ejszaka a nyakamba ugrott, sirva, remegve, hogy menjek be hetfon egy korhazba (akkor mar par napja tulhordtam). Ezen nagyon kiakadtam!!! Vegulis kedden szuletett Miki, es anyukam azota nagyon buszke, hogy a legkisebb unokaja otthon szuletett! Mindenkinek ujsagolja, es dicsoiti o is a szulesznomet, es az otthonszules intezmenyet!
En otthon jartam a nogyogyaszomhoz is (a pecsetekert es az igazolasert), meg voltam 4D ultrahangon is, csak a poen kedveert (Anyu izgult is, hogy torzszulott lesz a gyerek!), de az erdemi terhesgondozast a szulesznom vegezte.
Targyi dolgok: kell hozza egy varandos anyuka, ez elengedhetetlen, a tobbi opcionalis, ahogy GEA irta. A dekubituszlepedonek vettuk a legnagyobb hasznat azok kozul a dolgok kozul, amik altalaban nincsenek otthon egy atlag haztartasban. A tobbit korhazi szuleshez is megveszed, pl. Tena betet, halos bugyi...
Menta, ha ennyire erdekel, tenyleg legjobb, ha ellatogatsz egy informacios hetre! En annyira kivancsi voltam mar Gereb Agira, hogy most, amikor otthon voltunk Mikivel egyutt elmentem egy par orara Agi "eloadasat" meghallgatni ! Erdemes, meg akkor is, ha nem mostanaban tervezel babat! A Szuletes Heten ugy tudom jonehany nemzetkozi "otthonszulos" szaktekintely is reszt vesz, bacsak otthon lennek, hogy lathassam-hallgahassam oket!
Most viszont megyek aludni, mert meg szukseg lesz ram ejszaka...
Zsuzsi