Vigyázat, regény következik!!!!
Nelli
Köszönjük!!
Szilvi
Gábor kedd este ment vissza Debrecenbe. Mi most azért nem mentünk, mert pár dolgot haza kell hoznia, mert a mostani albérlet kisebb, mint a régi. A cuccok mellé meg nem férnénk az autóba. Na, meg nem akarjuk szegény Ficit ennyit utaztatni. A Gábor apjának házában lakunk, de ő nem lakik itt, hanem a barátnőjével, meg annak a fiával bent a városban. Azért minden nap hazajön, van, hogy többször is. Néha jó, mert akkor lepasszolom neki Ficit egy kis időre, de sokszor elég zavaró tud lenni. Tudom, hogy az ő háza meg minden, de hát mégis. Ja, meg itt van a cég telephelye is, úgyhogy minden papírja, a műhelye is itt van.
Nem kérdezel indiszkréteket!
Timi
Azért elég kemény szülésed volt. Minden elismerésem!! És igen, a fájdalmat olyan hamar elfelejti az ember.
Majd ha tudsz, dobj már egy képet Anna babáról!!
Kismok
Jaj, ez a szájába dugom a kaját, ha anyuci nem látja felállás baromi idegesítő lehet. Nálunk is állandóan az volt a szöveg, hogy régen már x hónaposan kenyérhéjat rágcsáltak stb., mégsem lett semmi bajuk. De már bocsi, ez a gyerek az enyém, ha nem adok neki kenyérhéjat, akkor nem adok, kinek mi köze hozzá. Ha meg vkire rábízom a gyereket, akkor lesz szíves azt enni adni neki, amire én azt mondom, hogy mehet. Na!
Azért Anyukám részéről már sokkal jobb a helyzet. Apukám a kicsit nehéz eset. Nem is merném rábízni Ficit. Egyelőre.
Elalvás terén kicsit javultunk. Ma már másodszorra be tudtam rakni az ágyába, tegnap meg elaludt cicin (hú, milyen régen volt ilyen), és simán leraktam. Viszont ma egész nap a kenguruban cipeltem magammal, különben ordított volna. Úgyhogy így csináltam meg a kajáját, az én kajámat (még jó, hogy csak melegítenem kellett), így pisiltem…
Sajnos, itt a házban az a gond, hogy a szobánk fent van a tetőtérben, a konyha lent. Itt lent viszont egyik szoba sem olyan, hogy le tudnám tenni mászkálni. A miénk még kupis, a nagypapié…hát az is, meg kosz is van. A konyháról meg ne is beszéljünk. Meg amúgy sem maradna meg egy helyben. Ez van. Már szinte várom, hogy menjünk vissza Debrecenbe, ott sokkal kényelmesebb.
A pelusozással nem is az a gond, hogy nem marad fekve. Az már régóta így megy. Jó megoldás a felhúzós pelus, azt még rá tudom bűvölni vhogy. De mostanában SÍR, mikor ráfektetem a pelenkázóra.
Nem értem, miért?? De biztos ez is elmúlik majd.
Hiszti az már nálunk is van. Ma már teljesen kikészített. Ha vmit nem engedek neki, akkor sírás teli torokból, és nem pár percig, hanem jó 10 percig. Ja, és nem egyszer egy nap. Már nem is számolom…
Úgyhogy most kicsit rongyosak az idegvégződéseim, de holnap estére itthon lesz Gábor!! Jippi!!
Hoppá! Kicsit sokat írtam netán?!
Kriszta
Örülök, hogy gyakrabban fogunk látni!! Remélem, a megbeszélés sikerrel fog járni. Köszi a jókívánságokat!
Az evés most is úgy megy, hogy felviszem a szobába a kajáját, leülök, ő mászik, én utána, becélzom a száját, és ha szerencsém van, akkor nem a szemébe vagy a homlokára kenem a kaját.
Mondjuk érdekes módon, a joghurtevést végig tudja ülni. A fene se érti!
Sajnos, hiába nézi ki a kaját a számból, nem tudunk egyszerre enni, úgyhogy szerintem tök mindegy, hasonlít-e a két kaja egymásra.
Mona
Ajaj, de ismerős érzések ezek. Őszintén szólva, ha Gábor Győrben nem hozott volna ebédet, meg reggel nem várja meg, míg reggelizek, asszem éhen haltam volna. Takarítás, átöltözés, pisilés olyan ritkák voltak, mint a fehér holló. Most meg általában a polóm néz ki úgy, mintha lehányták volna. Édes Ficikém ugye eszik, kajás a szája, közben rám mászik, szépen beletörli a száját a pólómba… De biztos jobb lesz! Nem akarlak elkeseríteni, de én még mindig várom.
Remélem, azért a többi lánynak lesz igaza. Biztos én vagyok béna.
Hú, ez a vérvétel durva. Én „csak” a sírását hallottam mindig, mikor vittük vérvételre, de akkor is majd megszakadt a szívem.És sajnos vittük párszor. A legrosszabb meg a hasi stb. UH volt. Nekem kellett lefogni.
Nincs annál rosszabb.
Szilcsi
Hú, Anyukámnak meg az volt a mániája, hogy biztos szomjas, azért sír. Pedig nem is volt kánikula, tejem meg volt elég. Hiába magyaráztam. Egyszer vhova el kellett mennem, otthagytam vele Ficit. Mire mentem vissza, mondta, hogy adott neki egy kis teát, mert szerinte tuti szomjas volt, mert megitta. Alig voltam ideges.
Érdekes, nálunk ilyen gond nem volt a cumival. Inkább most van, hogy ha este álmában kiesik, akkor néha felébred rá.
Sírásra a reakciójuk: meg különben is így erősödik a tüdeje!! Hrrrrr……..
Amúgy ált. én sem hagyom Ficit sírni, de mikor már majd egy órája rovom a köröket a szobában, ő meg még mindig nem alszik, akkor be szoktam tenni az ágyába, amitől üvölt. Ilyenkor szoktam hagyni sírni. Mindig reménykedem, hátha abbahagyja hamar, de nem.
Aztán kiveszem és folytatom a köröket…
Hú, Szilárd tényleg fura!
Pedig tényleg mennyire vágytatok a babára. Nem mondta, miért ilyen? Nem lehet, hogy kirekesztve érzi magát; vagy fura neki a helyzet, nem tudja, mit kezdjen Boldival?! Szerintem nyomd a kezébe, ha hazajön. A fürdetést meg csináljátok együtt. Esetleg ő fürdesse, Te készítsd elő a fürcsire. Vagy fordítva. Én összetehetem a két kezem, hogy Gábor olyan, amilyen. Szerintem férfi ennyit nem segít, mint ő. Ráadásul néha még neki van lelkiismeret-furdalása, hogy CSAK ennyit segít.
Szegénykém! Biztos, hárpia vagyok!
Nálunk ő fürdet. Délben is hazajár, hoz kaját. Ha otthon van, sokat Ficizik. A hét elején is kaptam két napot, hogy pakolászhassak, ő meg játszott Ficivel. Egyedül a pelenkázást és a (Fici)kajacsinálást nem vállalja.
Manda
Annyira, de annyira……..+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Rejtjel
Nagyon ügyi vagy Mesivel! Én eddig úgy vettem észre, hogy én vagyok itt a legbénább….
Tiza
Már én is várom, hogy visszaköltözzünk. Nekem is mehetnékem van sokszor. Sokszor meg nem.
De innen Vasasról kicsit nehézkes a bejutás. De ha visszajöttünk, megoldom.
Debrecenben is tök rossz, hogy nincs ismerős, akivel össze tudnék futni. De ott azért könnyebb bejutni a városba. Gyalog kb. 15 perc.
Köszönöm a Répa dícséretet! Azért Te sem panaszkodhatsz Marcira!! Tündéri kis Manó!! És jól kikerekedett. De még mindig olyan pindurinak tűnik.
Na igen, én már Fici méretéhez vagyok szokva. Olyan furi, hogy már legalább 30 cm-rel nagyobb, mint született.
Örülök, hogy sól sikerült az ünneplés, és Marci is jól viselkedett!!
Na, mennem kellene aludni. Igaz, már 2-3 napja 7-fél 8-ig is alszik.