Sziasztok!
Jártam erre sokat, de nem írtam.
Most, hogy lezárult a dolog én is megosztom, nálunk mi volt.
Iván él éves lehetett, mikor dokinéni mondta ugyan, hogy van egy kis szűkület, de semmit nem kell vele csinálni, megoldódhat...Hát nem oldódott. Utólag hülyének érzem magam, amiért ezt elhittem...Merthogy fitymatúltengés is volt, de azt ő nem látta/nem mondta...
A kétéves kontroll után kezdtem el húzogatni, akkor sem mondott amúgy a doki semmit, csak azt, hogy van egy kis szűkület
Aztán majd' két hónap után visszavittem, hogy hzom én, de utálja is, meg nincs semmi változás. Egyáltalán nem lehet hátrahúzni. Ekkor küldött a sebészetre. Ott a doki (aki állítólag Budapest legjobb gyereksebésze, ami a kést illeti lehet...) úgy hátrahúzta, amikor vizsgálta, hogy szegénykém 2 napig nem engedte, hogy felé nyúljak
Oké, hogy úgyis műteni kell, de minek kellett előtte még kínozni?
Műtét előtt (teljes körülmetélés) mi is mondtuk, hogy neki is csupaszkukaca lesz, mint apucinak, megyünk a kórházba, ott alszik egy nagyot és a dokibácsi meggyógyítja a kukacot. Bár neki semmi gondot nem okozott, ezért nyilván nem értette, hogy erre meg miszükség...Mostmár tudom, hogy a fájdalomról is kellett volna beszélni, de a valóságban azt hiszem ez nagyon megnehezítette volna azt a 6 órát, ami ébredés és műtét között volt. Persze valószínüleg megérte volna. VAgy nem is tudom. Nem rám haragudott, de tény, nem minig hiszi el, hogy nem fogja bántani a doki. Mással kapcsolatban hisz nekem. Ezt is rendbe lehet ám hozni, csak idő kérdése!!!
Szóval műtét előtt, nyugtatókúp ellenére a csilláron lógott. Épp nyusziugráltunk a folyosón, mikor jött a műtősfiú
Amíg lehettet elkísértem, simán elment, pedig nem ez a típus.
Aztán visszahozták és a horror itt kezdődött! Szörnyű volt az egész! Tartottam magam, próbáltam nyugtatni, semmi esély...Azonnal fel akart állni, amit tilos (!), kitépte a branült, azt sem tudtam hirtelen honnan ömlik a vér és közben üvöltött, hogy nagyon fáj (most először használt fokozatot) és próbálta letépni az alsónacit
Rettenetes volt
Mivel reggel 5-kor kelt már fáradt is lehetett meg egyáltalán. Szegény mire elaludt volna ébreszteni kellett, hogy inni kell. Muszáj volt. Alig ivott, de vissza nem tudott aludni. SZinte csak zokogott, nem akart inni és patakokban folyt róla az izzadtság. Jól meg is fázott
Semmi sem volt jó, még szopizni sem akart, pedig azt reméltem, hogy így legalább megnyugszik és folyadék ot is kap. Szóval du. 1/2 1-től este 1/2 5-ig összesen 3dl folyadékot tudtunk beletölteni. Annyira dacos volt, hogy ha sikerült is a szájába tuszkolni az itatót vagy poharat, kiköpte, ami befolyt
ÉS mindehhez csak sírt és sírt és izzadt. Doki kerek perec megmondta, hogy amíg nincs pisi, addig nem enged haza
Utáltam érte. Tudtam, hogy otthon menni fog és az ivás is vagyis a szopi. Ivánt annyira kiborította a kórház, hogy ha már megláttt valami fehér-zöld ruhás embert közeledni ordított. elég volt, hogy a kórterem előtt elmenjen az illető. Már mi is nagyon kivoltunk. Tudtam, hogy biztosan kell neki pisilni, de előtte le kell fejteni a kötést és az nem lehet egy leányálom. Ezt újabb üvöltés követte. Aztán 5 után lelépett a doki. Végre
Semmi okosat nem tudott mondani. Mikor panaszkodtam, hogy nem akar inni, akkor csak annyit mondott, hogy ha reggelig, akkor reggelig, de pisi előtt nem enged haza
Saját felelősségre hazavihetem, de azzal csak bajt csinálhatok. Szóval 1/2 6-kor megérett bennem, hogy senki nem érdekel én hazaviszem, mert az én gyerekem és tudom mire van szüksége és az nem a kórház nyomasztó légköre, hanem az otthoni nyugalom! Nővérke rendes volt. Mondta menjünk nyugodtan, nem minden doki ragaszkodik a pisiléshez.
Végre itthon. Villámgyors vetkőzés és irány az ágy. Bő 3/4 órát szopizott, megnyugodott és persze pisilt is
De horror folyt.köv.
A kötözések. Minden pisi után a kontrollig...Úgy 4 napig ketten szorítottuk le. Én ráültem, férjem/anyu a kezét szorította le. Rémes volt. Ő közben üvöltött, és vizesre izzadta a haját, ruháját. Ezt gyorsan megelégeltem. Szegény már előre rettegve kiabált, hogy "Anyu nem bánt!"
Miután láttam, hogy szépen gyógyul, a harmadik nap felé, már csak napi 3x cseréltünk kötést. Pisi után leszedtük, de újat nem tettünk fel! Gyönyörűen gyógyult. Már csak azért is, mert jobban szellőzött
Aztán 2 nap múlva már csak reggel és este kötöztük. Aztán az egyhetes fordulón végleg felhagytunk vele. Kontroll és varratszedés a 10. napon volt. Azt mondta nem fáj, de azért sírdogált. Doki tanácsa: továbbra is tetrán+lidocain következő kontroll az egyhónapos fordulón. Hát én nem kentem semmivel.
Először is az éjjel-nappal szobatiszta gyerekem (igaz, csak 2,5 hónapja, de pikk-pakk egyszerre ment minden tök magától éjjel és nappal is) csak pelusban volt hajlandó létezni újra.Végre két hét után le tudtuk róla varázsolni. Nem is szólt, ha bepisilt-bekakilt. Kakilni műtét után 3 napig nem, pusztán a félelem miatt, jött a paraffin olaj, ami megoldotta. Nem mert elaludni napokig. Szörnyen félt. Az arca felé sem lehetett közelíteni az első napokban az altatás emléke miatt és novemberben volt a műtét, de még mostanában is vannak rémálmai emiatt. Az orvosoktól és műtősöktől retteg. Az orvosi rendelők látványától is sírva fakad.
Voltunk megint kontrollon. Igaz 2 hetet késtünk, mert először annyian voltak, mikor odamentünk. Szép volt neki és működött. Gondoltam ráér. Nem tévedtem
Doki tanácsa: Ftorocort a következő kontrollig, ami másfél hónap múlva. Tessék???? Minek a szteroid? És egyáltalán a Tetrán is minek kellett szerinte olyan sokáig? Totál feleslegesen gyógyszerezné a gyerekemet, mellesleg nem akrámikkel, hanem nagyon is erős gyógyszerekkel!Még hányszor akarja felzaklatni a gyerek lelkét feleslegesen? Varratszedés oké, de utána??? Akkor látta hogy sikerült, nem? Szóval a Ftorocort szerinte azért kell, hogy a heg kifehéredjen
Mi van? Vékony bőr, érzékeny terület. Ki fog az fehéredni magától is, igaz nem 1 hónap alatt. Mikor látta a nemtetszésemet, akkor azt mondta, kenhetem körömvirággal is
Szóval akkor minek a szteroid, haa teljesen natur körömvirág is elég?! Hát azért, hogy nehogy túlhegesedjen. Mondom, de teljesen szép, semmi nem utal erre vagy ő úgy látja? Nem látja úgy, de előfordulhat. Oké, ez benne van a pakliban, d eha az ember figyeli, akkor időben észreveszi és ráér akkor kezelni. Ebben az esetben sem vagyok meggyőződve róla. hogy csak a szteroidos krémek hatnának
Mindezen felbuzdúlva gyerekorvost is váltottunk. Egy homeopátiával is foglalkozó dokinénit. Ő azt mondta, semmit-de semmit nem kell vele csinálni! Szép, a heg magától is gyógyul idővel. Kenhetem körömvirággal, az segít, de látja, hogy a gyerek milyen zaklatott, felesleges naponta 2x, de egyáltalán , kínozni. Mire a lányoknak mutogatja teljesen helyrejön
Azt mondta a dokinéni, hogy nem szükséges kontrollra visszajárnunk a kh-ba. Mikor viszem valami miatt, majd ő megnézi és persze én is néha kukkantsak oda, hogy mi a helyzet.
Mint kiderült akit ez a doki műtött még 2 múlva is behív kontrollra, azaz műtétet követő két éven belül többször és még utána is. Csak tudnám, hogy feleslegesen minek kell gyötörni a gyerekek lelkét!!!! Engem mindenki azzal vígasztalt, hogy el fogja felejteni. Így hogy????
Örülök, hogy hallgattam a megérzéseimre és nem bólogattam a "fehérköpenyes isteneknek"!
Azért írtam le mindezt, hogy az, akinek azt mondják, hogy "meglátod gyorsan túl lesz rajta!" az se érezze, hogy ő az egyetlen. Persze előtte én is érdeklődtem. Kevés volt a negatív reakció, bezzeg utána
Sokan mondták, hogy náluk is kemény volt...
Sok függ attól is, hogy mennyi idős a gyerek. Iskolapéldája volt a kórtermünk. A 6 hónapos, a 15 hónapos és Iván, a 27 hónapos. Már bent látszott, hogy minél fiatalabb, annál jobban tűri. A kicsi már hazamenetel előtt vigyorgott is
Vannak doki, akik azt vallják, hogy a fertőzésveszély miatt megvárják, hogy szobatiszta legyen. Azt hiszem én pont ebbe buktam bele! Hiba volt. Mostmár én is azt mondom, hogy ha gond van és úgy fest, hogy nem javul, akkor minél előbb!! Oké, sokkal sűrűbben kell pelustcserélni. Na és? De mennyi kíntól mented meg a gyerekedet!!!! És egy 6 hós pl. tuti, hogy nem fog rá emlékezni. Legalábbis tudatosan nem, max. a tudatalattiban marad meg nála...