2007.08.29 12:35
Szerző: juditdora
Sziasztok!
Végre sikerült megírnom ezt a történetet. Jó olvasást.
Vencellel 2007. augusztus 13-ra voltam kiírva. Saját számításaim szerint is ezen a napon kellett volna megérkeznie. Láss csodát 13-án reggel negyed 6-kor arra ébredtem, hogy egy kicsit görcsöl a hasam. Ezt követően negyed 7-kor kezdett folyni a magzatvíz. Felkeltettem a páromat és elindultunk a Szent Imre kórházba. Szerencsére, mivel elég korán volt még, nagyon hamar beértünk. 6:55-kor bementem a vajúdóba és ott vártam, hogy csináljanak egy CTG-t, majd ezt követően megvizsgáltak. Megállapították, hogy 1 ujjnyira vagyok csak kitágulva. Az ügyeletes orvos dr. R. M. felvette az adataimat, nagyon kedves és segítőkész volt. A bent lévő szülésznő 9 órakor adott antibiotikumot, mert a streptococcus szürés eredménye pozitív volt. Ez azt jelentette, hogy a vajúdás alatt négy óránként kaptam egy adagot. Mivel fájásaim nem voltak a férjemmel maradtam kint a szülészet előtti váróban. Ott beszélgettünk, illetve olvastam. A doktornőmet telefonon értesítettem reggel, hogy nem megyek a Margit kórházba CTG-re, mert már itt vagyok a kórházban. Azt ígérte, hogy 13 óra körül jön és megnéz. Meg is érkezett. Megállapította, hogy a helyzet változatlan. Abban maradtunk, hogy ha reggelig nem indulnak el a fájások, akkor kapok egy tablettát és ha az sem hat, akkor jön az oxitocin. Délután 17 óra körül elkezdődtek a fájások. Közben készítettek egy újabb CTG-t is. Fél 11-re már olyan erősek és gyorsak lettek a fájások, hogy szóltam a szülésznőnek, hogy nézzen meg valaki. A combom zsibbadt, a párom maszírozott. A fájások már 5 percesek voltak és legalább 40 másodpercig tartottak. Előbb a szülésznő, majd az ügyeletes orvos is megnézett. Még mindig csak 1,5 ujnyira voltam kitágulva, viszont a fájások erősödtek. Javasolták, feküdjek le és pihenjek, ebből csak reggel lesz szülés. Megpróbáltam pihenni, de a helyzet rosszabodott. Kimentem a férjemhez és kértem, hogy maszírozza a derekamat, combomat a fájások között. Fél 1-kor újra szóltam a szülésznőnek, hogy kérnék valami fájdalom csillapítót, mert abba egyeztünk a doktornővel, hogy epidurállal fogok szülni. A szülésznő azt válaszolta, hogy “Arra vártunk, hogy elinduljanak a fájások, fájdalomcsillapítót nem ad!” Közben egy másik szüléshez megérkezett egy fogadott szülésznő, aki reggel látott és szólt az ügyeletesnek, hogy jó lenne, ha nem kint a folyosón vajúdnék ilyen fájásokkal. Így bekerültünk egy szülőszobára. Fél 3-kor újra megnézett a szülésznő, javasolta, hogy álljak a zuhany alá, mert az elfog lazítani és segíteni fog. Azt is megígérte, hogy egy óra múlva jön. A zuhany alatt áltam fél órát. Visszamentünk a szülőszobába, de 5 perc után inkább újra a zuhanyt választottam. Hát az egy órából kicsit több lett, mivel roham mentővel hoztak egy anyukát szülni és a Szent Imrében éjjel csak egy szülésznő van bent, ha nincs fogadott szülésznőd. A férjemet kértem, hogy nézzen valakit aki megnéz, de szegényt leszólták, hogy csak várjunk türelemmel. Reggel 4 órakor rácsörögtem a doktornőre, de nem vette fel:-( Közel negyed 5-kor jött oda egy fiatal orvos, aki megállapította, hogy a méhszáj el van simulva és már 3,5 ujjnyira ki vagyok tágulva. Rohant és telefonált a doktornőnek. Ekkor már a szülésznő is ott volt, az ágyra dőltem és nyögtem a fájásoktól. A párom kért, hogy a tanultak szerint vegyem a levegőt. A szülésznő adott a férjemnek egy kis olajat és azzal maszírozta tovább a derekamat. A doktornő 5 órakor érkezett meg. Megvizsgált, megállapította, hogy a méhszáj teljesen elsimult és szülünk. Kértem fájdalom csillapítást, de mondta, hogy arra már nincs idő. Még egy CTG-t csináltak és utána elkezdtünk nyomni. Azonban az ágyon fekve a fájások lassulni kezdtek. Fél 6-kor kaptam egy kis oxitocint, de az sem használt. Aztán állva próbáltam meg nyomni, hátha a gravitáció segít. Sajnos ez sem segített. A doktornő meg a szülésznő együttesen megpróbálta kiprésselni belőlem a babát, de ez sem jött össze. Ekkor már negyed 7 volt és jött az ügyeletes orvos, aki szintén megvizsgált. A doktornő és a doktorúr megpróbálta kinyomni a babát, hogy a hasamat is nyomják de nem sikerült. Nekem pedig már nem volt erőm több mint 10 órás vajúdás után nyomni. Akkor derült ki, hogy a babának magas boltozati fekvése van. Utólag most már tudom, ez azt jelenti, hogy amikor a babának ki kellene jönnie akkor megakad egy helyen, azaz beékelődött. Szóltak, hogy császár lesz, epidurálban, mert nem tudom megszülni a fekvése miatt. De mire beértünk a műtőbe már az altatás mellett döntettek. Arra még emlékszem, hogy betoltak a műtőbe és sokan voltak bent, aztán elaludtam. 2007. augusztus 14-én 6:49-kor 3850 grammal és 58 centiméterrel megszületett Szabó Vencel. Sajnos én csak reggel 8 óra után láthattam meg először 5 percre, ekkor a férjem tolta be. Mivel nem kelhettem fel így 17 óra körül tolta be a csecsemős hölgy újra, mert nagyon sírt. Szerencsére anya hangja megvigasztalta, mert a terhességem alatt rengetegett beszéltem hozzá. Ez volt a mi szülésünk története. Mindenki levonhatja a tanulságot én is levontam. Ha kíváncsi rá valaki, személyesen elmesélem.
Ha a férjem nem lett volna velem ebben a több mint 24 órában, nem tudom, hogyan viseltem volna el a vajúdást. Örök hála és köszönönet Neki érte.
Juditdora