Egyáltalán nem vagy indiszkrét, ha titoknak tartanám, fel sem hoztam volna a témát
! Ahogy így számolom, lassan 10 hónapja... mostanában úgyis mindent hetekben számolok, akkor 40 hét
nahát, hogy ez milyen ismerős szám
!
Elmondhattuk volna, csak úgy gondolom, hogy a munkahelyre pont nem tartozik. A barátaim tudják, de azt, hogy a munkatársak ezek csámcsogjanak, valahogy nem akartam. Nagy köztünk a korkülönbség is (20 év), én vezető-féleség vagyok, a fene sem akarta, hogy erről pletykáljanak.
Meg alapban, halál zavarban leszek, amikor elmondom a többieknek, hogy miért voltam betegállományban, mert eddig mindenki úgy tudta, hogy egyedül vagyok
!
Mondjuk az osztályomnak már mondtam betegállomány előtt (az előzményhez hozzá tartozik, hogy a főnökömnek elmondtam július 23-án, ő annyira rosszul fogadta, hogy egy hétig görcsöltem miatta, ezért is irattam ki magam), a kollegáim tök aranyosak voltak, nagyon jól fogadták és szemtúl szembe meg sem kérdezték, hogy ki az apuka...
A főnöknőm meg csak 21-én jön vissza a szabijából, van benn még három nyugodt napom, hogy utána mi lesz... mielőtt elmentem volna, közölte, hogy mire ivsszajövök, találjam ki, hogy rendesen szeretnék-e dolgozni (eddig napi 16-18 órákat dolgoztam, amit most nem bírok) vagy végig kiiratom magam. Hisz meg kell tanulnom, hogy a cég érdekei előrébb valóak... no comment... egy hármoéves gyerek anyukája egyébként...