Olyan szép hosszút írtam, de elszállt....
Megprobálom újra.
Alapvetően a teherbeeséssel nekem nincs gondom, vagyis igen, de ez nálunk férfi probléma. Páromnak kevés és lassan mozgó kiskatonái vannak! Velem inkább az a gond, hogy nem tudom kihordani a babákat!
Fiam 28 hétre született. Megrepedt a burok, amit akkor dokim, mi is úgy gondoltunk, hogy véletlen volt, nem kellett volna ablakot pucolnom! Azóta tudom, hogy ez nem azért volt! Szerencsére fiam rendben van, szép "nagy" súllyal született. 1420g és 42 cm volt! Viszont rengeteget küzdöttek, hogy életben maradjon. Sem az orvosok, sem fiam nem adta fel a küzdelmet! Sok gond volt vele, de mára rendbe jött!
Fiam születése után nem sokkal terhes lettem, de a 8. héten elvesztettük a babát! A miértekkel akkor nem foglalkoztunk, örültem, hogy van egy fiam, akiért még akkor is aggodnunk kellett! Késöbb jöttek elő a kérdések, de az orvosom csak annyit mondott, hogy véletlen, van ilyen! ..nyád! Na, akkor kellett volna váltanom, én hülye nem tettem!
Teltek az évek nem történt semmi, beszélgettünk róla, hogy biztos történt velem valami mikor elvesztettük a babát, férjem állitotta, hogy vele van gond! Nagyjából ezzel ki is merült az ezzel kapcsolatos téma! Persze szerettünk volna babát, de nem túl görcsösen!
8 év után aztán nem jött meg, máskor is volt ilyen, egyáltalán nem gondoltam, hogy megbabásodtam! Mikor egyértelmű jelei voltak a terhességnek csináltam egy tesztet a 6.héten, ami innen nézve persze, hogy pozitív lett, de akkor ez olyan hihetetlennek tünt! Féltünk, hogy újra baj lesz ezért orvosommal minden átbeszéltünk, hogy nehogy megint baj legyen! Ő csak annyit javasolt, hogy most az ablak pucolását bízzam másra! Nagyjából ezzel ki is merült a jó tanács! Most már tudom,hogy nem tanácsra, hanem nagyon komoly vizsgálatokra és gyógyszeres kezelésre lett volna szükségem!
A 18. héten meg is történt a baj, egyik pillanatról a másikra elfolyt a magzatvíz! Orvosom visszakérdezett mikor hívtam, hogy baj van, hogy nem-e bepisiltem és azt éreztem! Normális? Mondtam neki, hogy volt már ilyenben részem akár milyen régen is volt, azt elfelejteni nem lehet! Akkor rögtön korházba küldött, hogy majd jön ő is! Reggel jött. Akkor már megnézték a magzatvíz mennyiségét és az átlagosnál lényegesen kevesebb volt! Dokim bejött, közölte, hogy el kell abortálni a magzatot és kiment! Azóta nem láttam! Szerencséje!
Nem részletezem, hogy mit éreztem, mert ti itt mindannyian tudjátok ezt!
Vegyes érzésekkel teli hónapok következtek! Gyászoltuk a mi kis kincsünket, de már egy újabb babán dolgoztunk! Közben megtörtén férjem vizsgálata is, ahol kiderült, hogy kevés, nagyon lassan mozgó kiskatonái vannak! Akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy itt a világvége, soha nem lesz nekünk kisbabánk! De nem adtuk fel, mert valószínű, hogy elötte sem volt sokkal jobb a mennyiség és minőség és mégis sikerült!
Nem kellett sokat várni a csodára, következő hónapban már nem jött meg! Annyira boldogok voltunk! Új orvos, új remények! Dokim kikezelt mindenféle nyavajámból, teljesen pozitívan álltunk a dologhoz! 19. héten hétfőn uh, minden rendben, a baba gyünyörűen fejlődik! Kedden doki! Megdicséri az afp eredményem és a babáról készült képeket, majd magvizsgál! És ekkor jött a feketeleves.... A burok a hüvelyben.... Azonnal korház, ahol meg sem vizsgálnak, nehogy megrepedjen a burok. Egész éjjel mozdulatlanul, megemelt lábakkal feküdtem és kértem a mi kis angyalunkat, hogy húzodjon vissza, maradjon velünk! Aztán reggeli uh-on kiderült, hogy a sors és a gravitáció ezt másképp akarta! A baba lába már a hüvelyben volt! Két válsztásom volt. Várunk, hogy magától induljon meg a folyamat vagy felgyorsítjuk az eseményeket és kapok infuziót! Utobbi mellett döntöttem, igy is üres voltam teljesen, nem bírtam volna ki még egy napot a családom nélkül! Annyira érzéketlen és üres lettem, egyszerüen megakartam halni! Akkor úgy éreztem ezt nem tudom feldolgozni soha! Az idő valamelyest enyhítette fájdalmamat, most már feltudok kelni úgy reggel, hogy nem a babák ez első gondolataim! Talán túl vagyok a nehezén!
Most megint probálkozunk! Nem túl nagy sikerrel. Párom azóta túl van egy herevisszér műtéten, nagyjából mostantól probálkozhatunk igazán! ennyi a történetem!
Fiam nagyon jól viselte ezt az egészet, bár ha lesz legközelebb, amig nem látszik a pocak, nem fog róla tudni, mert azért őt is megviselte! Azt, hogy probálkozunk, nem tudja! Probálok minnél több időt tölteni vele, mert nagyon egymagában volt az elmúlt egy évben! Ez azért jót tesz a lelkemnek is!
Szombathely mellett lakunk. Most nem dolgozom, nincs is szándékomban egy darabig! Nemrég költöztünk ide és rengeteg munka van még a ház körül! Fiam születése elött dolgoztam, azóta igazából nem, mert az igazsághoz tarozik, hogy iskolás koráig rengeteg gond volt vele. Magatartás zavar, a mozgása sem indult be könnyen, rá kellett segíteni, a szemével is voltak gondok! Úgyhogy az én dolgom az volt, hogy orvostól orvosig vittem!
Hát ennyi a mi kis történetünk! Remélem nem zavartam senkit a történetemmel!
Leírnátok ti is röviden, hogy mi történt veletek? Egyszerűen nincs időm visszaolvasni az elejéről!