hű de sokat írtatok...
Minden újat és persze a régieket is szeretettel üdvözlök!
Igtazából most nem szeretnék egyenként írni senkinek, de általánosságban van egy gondolatom.
Ha sikerül elengedni azokat a gyötrelmeket, rossz élményeket, amik felhalmozódnak bennünk, csak akkor érdemes belevágni az új próbálkozásba. Szerintem a lelkiállapoton (és itt a terhesség kiviselésére gondolok) nagyon sok múlik. Persze el lehet veszíteni egy babát hormonhiány miatt is, meg ezer okból. De a szomorúságot és a sérelmeket cipelni, fölösleges...
Az újaknak pár sor rólam/rólunk. Alacsony spermaszám miatt egy éve lombikoztunk, de nem sikerült. Pozitív teszt után jött a szomorúság. Én pár hónappal később a lombik miatt depressziós lettem, amiből később azt hittem kigyógyultam. Most májusban elmentem egy természetgyógyászhoz, aki azt mondta, hogy a lelkem még nincs jól. Ő egyébként doktorált orvos, és homeopátiával meg biorezonanciával kezel. Egy hónapos kezelés után visszanyertem a régi lelkem
Azóta nem vagyok allergiás és 100%-ban biztos vagyok benne, hogy lesz spontán babánk.
A párom is kapott kezelést és mindketten nagyon bizakodóak vagyunk.
Az egész problémát már úgy látom, mintha a szervezeteinkben valahol megbillent egyensúly, most helyreállt volna. Nekem a ciklusaim is teljesen mások, megváltozott az emésztésem....stb.
Összegezve, próbáljatok ebben végtelenül nehéz helyzetben egyensúlyra lelni! Sajnos én is tudom milyen nehéz, nem lehetetlen!