Sziasztok!
Légzésfigyelünk nekünk sincsen. Nem láttam értelmét, mivel folyton azzal idegesitettem volna magam, hogy biztos nem működik, vagy ha egyszer beriaszt, akkor el se megyek a gyerek ágya mellől x napig. Én igy voltam nyugodtabb. Ez is felfogás kérdése. :d
Hanna külön szobában van születésétől fogva. Annyi volt nekem a könnyités, ohgy én aludtam az ő szobájában, és a végén és költöztem el tőle. Nyugodtabban aludt, mint előtte. Kb 3 hete aludtunk egy ágyban egész éjjel és nagyon gázos volt. Hanna olyan, mint egy sajtkukac...
:D Nekem ez igy jobb, hogy most is békésen elalszi az ágyában, nem kell izgulnom, hogy leesik-e a nagyágyról, meg hogy felverem-e azzal,h ogy bemegyek aludni.
Amikor hazajöttünk a kórházból én nagyon kész voltam. A hormonok olyan kis idagzsábát csinálták belőlem hogy el se tudom hinni,h ogy a család nem tiltott ki... hhi
Nem volt könnyű megbirkózni azzal a hatalmas felelősség tudattal, ami irtózatos erővel tört rám. Mindenért aggódtam... nem volt könnyű. Ma már lazábban kezelem a helyezetek.
Rám is fér!
Tudom, ha nem igy csináltam volna a dolgokat, ahogy a megérzéseim diktálják, tuti nem lennék most ilye nyugis.
Minden létező infót beszereztem a számomra fontos dolgokról (szopi, matrac, szoba, ruhák, stb) és a megérzésemre hagyatkoztam... Mindenkinek ezt tudom ajánlani. Minden anya és gyereke más. Nem lehet egy sémát se ráhúzni senkire... Ezért jó ez az egész.
Kicsit elfilozofálgattam.. sorry