2007.08.05 23:04
Szerző: nán-dorka
Következzen a szüléstörténetem! Beraktam az elejére a történet elejét is, hátha vki már nem emlékszik.
A reggel 9 órás vonattal mentem be CTG-re csütörtökön, május 31-én. Hétfőn már voltam, és az orvosommal úgy beszéltük meg, h a héten kétszer kell menni. Csütörtökön volt benn a választott szülésznőm, ezért mentem aznap.
Előző éjjel enyhe hasmenésem volt, a hüvelyváladékom kicsit eltért az eddigiektől. A mobilomon új háttérképet állítottam be – legalább fél éve óta az volt, amit a kisfiam szeretett volna. Általában nem érdekelt ez a dolog, de akkor éjjel beállítottam egy képet, amin egy ajándékozó figura van. Tetszett a gondolat, h egy kis ajándékot kapok majd a babám személyében. (Sokkal később jutott csak eszembe, h hiszen a lányom neve azt jelenti: Isten ajándéka!)
Autóval, vonattal és metróval mentem. A vonaton eszembe jutott, h amikor összehúzódásom van, még azt hiszik, h mindjárt szülni fogok. A metrón arra gondoltam, jó lesz, ha az órámra pillantok, mert mintha gyakrabban érezném. És úgy éreztem, nem kizárt, h látszik rajtam, h fáj. De senki nem nézett rám.
A liftben is éreztem az összehúzódást. Mondtam is a kismamatársaknak CTG közben, h kíváncsi vagyok, mit mond a szülésznő ezekre a nagy kiugrásokra, amik az összehúzódásokat jelzik. Kettő 100-as is volt a kb. 25 perc alatt.
A szülésznő nem mondott semmit rájuk. Feltettem még 1-2 kérdést, pl. h mit tehetek most és majd ott a gátvédelem érdekében. Azt mondta, majd szülésnél mondja, h mit. Az összehúzódásokra azt mondta, nem akar fölöslegesen megvizsgálni, lehet aztán, h majd éjszaka jövök. Elmentem, de nem teljes meggyőződéssel. A vécén is éreztem még egyet, és úgy döntöttem, bár furcsának tűnik, h búcsúzás után visszamegyek, én mégis visszamegyek, vizsgáljon csak meg. Megvizsgált: a méhszáj 5 cm-re nyitva volt.
Akkor már a szülésznő is azt mondta, hogy a kórház kertjénél ne menjek messzebbre. Azt is mondta, hogy ha megrepeszti a burkot, pár óra alatt megvan a baba. Én udvariasan kérdeztem, muszáj-e ezt, mire ő azt mondta, hogy ő ebben tud segíteni, különben fölösleges. Ezt aztán meg kellett emésztenem és mindenkivel próbáltam (telefonon) megbeszélni. Nem értettem, miért lenne ez szükséges.
Lementem a kórház kertjébe, és végigtelefonálgattam mindenkit. Anyósomat és egy ovistárs anyukáját, hogy vigye haza a fiamat, és ott majd anyósom fogadja őt. A férjemet, a dúlát, az orvosomat, hogy mindenki tudjon róla, itt az idő - és jöjjön.
A telefonálgatások után aztán leültem egy padra. A szülésznő előzőleg azt mondta, figyeljem, hogy rendszereződnek-e a fájások. Mikor elkezdtem figyelni, már 3-5 percesek időközök voltak csak az összehúzódások között. Hosszú légzésekkel elég jól elviselhetők voltak. A kellemes napsütésben néztem a virágágyásokat, és az összehúzódások közben időnként félköröket rajzoltam az egyik lábammal a porba. Szerencsére az emberek a többi padnál magukkal voltak elfoglalva, én szépen vajúdtam magamban.
Aztán már közeledett a dúlám a kórház felé. A férjem viszont, aki hazament a csomagért, dugóba került. Még szívesen maradtam volna lent egy kicsit, de elkezdtem aggódni, h el kéne foglalnom az alternatív szülőszobát. Mivel én még vécére mentem, a dúlám hamarabb érkezett a szülőszobára, mint én. Bementünk az alternatívba, szerencsére szabad volt.
A szülőszoba kicsit hűvös volt. Klíma működött benne, amin nem lehetett állítani. Nem volt velem semmi, amit be szerettem volna vinni, de a papucson kívül nem is hiányzott nagyon más. Eleinte a nagyágy mellett álltam, majd a bordásfalnál töltöttem jó hosszú időt. A hosszú be- és kilégzések jelentősen csökkentették az összehúzódások fájdalmát. A légzésekben segített a dúla, volt, h külön kértem őt, lélegezzünk együtt, mert annyira lényeges volt a különbség aközött, mikor bevetettem ezt a fájdalomcsillapítási eljárást és amikor nem. Volt, amikor úgy éreztem, teljesen elfújja a fájdalmat ez a légzés.
Ezenkívül a dúlám vizet melegített és a hasam aljához rakott melegvizes pelenkát. Ezt is nagyon jónak éreztem.
Egy idő után intenzívebbé váltak az összehúzódások és meglepetten közöltem a dúlámmal, h ez fáj! Úgy éreztem, el bírnék aludni az összehúzódások között, de lefeküdni nem akartam, mert azt éreztem, hogy ottragadnék az ágyon.
Közben a dúla készítette a vizet a kádba.
Aztán mégsem oda mentem, hanem az ágyra feküdtem vhogy. És ha jól emlékszem, akkor kiáltottam először a fájdalomtól. A dúlám biztatott, h ügyes vagyok, a szülésznő talán megvizsgált és azt mondta, lihegjem el a fájásokat. Megérkezett a férjem, majd az orvosom is. A férjem simogatott, amit úgy emlékszem, kértem, h ígyebbül, úgyabbul csináljon. Masszírozta a derekamat alul, ami jólesett. Jó volt, hogy ott volt mellettem az ágyon.
Az orvos azt mondta, válasszak pozíciót a szüléshez. Fogalmam sem volt, és úgy éreztem, nincs erőm megmozdulni. Az orvosom a négykézláb állást javasolta, a nagyágyra feltettek egy nagylabdát, és azt javasolták, h a felsőtestem azon legyen és a férjem tartson. Amennyire emlékszem, ez így kényelmes volt.
Már fekve is éreztem székelési ingert. Vki azt mondta, hogy még két nyomás és megvan a baba. Erre én, aki nyomásellenes vagyok, és utána is néztem, h nem muszáj nyomni az anyának, sőt, a gátvédelemnél egész másként megy, no, erre a mondatra én rendesen nyomni kezdtem. Érdekes, h ellentétben a fiam születésénél tapasztaltakkal, ekkor képes voltam nyomni, sőt, mintha önkéntelenül nyomtam volna vmennyire, és tudatosan ehhez csak hozzátettem volna. Mondta az orvos, hogy csak akkor nyomjak, mikor összehúzódást érzek. Én olyat akkor már nem éreztem. Aztán mondták, h ott a feje, és tapintsam meg. Dörgött egyet az ég, amikor Dorka fejecskéje kibújt. Kérdeztem talán az orvost, h most se nyomjak, nem rossz az a babának, erre mondta, hogy hát elég szorult helyzetben van. A következő égzengéssel kicsusszant a teste. Megnéztem, majd segítettek nekem lefeküdni és megfogni őt. De szép, és de hasonlít a testvéréhez! De jó volt, köszönöm - mondtam. Aztán kijött a lepény, talán akkor is kellett nyomnom egyet. Az apja elvágta a köldökzsinórt.
Az orvosom közölte, hogy repedtem és össze kell varrni. Hát, az borzasztó volt, az ujja érintését is úgy éreztem, mintha tűvel szúrna.
Az apjával együtt elment a pici felöltözni. Addig nem is sírt. A szülésznő segített mellre tenni, Dorka lelkesen szopott. Fantasztikus érzés volt.
az én drága egyetlen kisfiam tegnap este 9-től reggel fél 6-ig aludt!!! 
A másik dologhoz is szorítok hogy minnél hamarabb rendeződjenek a dolgok a párkapcsolatodban.
Mondtam neki hogy ő csak ne mártírkodjon hogy néha lekell adnia az anyagot mert ő legalább egyedül van abban a helységben még bennem vagy öten túrkálnak. És én sem érzem magam selejtnek ez miatt. Hihetetlenek ezek a pasik. Vmivel kevesebb spermájuk van mint kéne lennie és már romba dől az önbecsülésük. Bezzeg mikor nekem kiderültek a bajaim akkor tudta osztani az észt hogy nem kell elkenődni meg ilyenek!! 
Reg jart mar itt..
Ő hason alszik, és bevándorolja a fél ágyat, így a fej alatti pelus kilőve. 
Így megint itthon maradtunk. 
Bár 2 nappal ezelőtt volt cervix váladék, az csak azt jelenti, hogy a kapu nyitva van a kiskatonák előtt. Csak éppen nincs mit elkapniuk.
