Sziasztok!
Hencsi, először is ne aggódj a pocak méret miatt nekem is alig volt, még amikor a kórházba befektettek túlhordás miatt akkor a benti kismamák nem hitték el hogy már meg kellett volna szülnöm, és az anyósom állandóan azzal jött hogy alig eszem, kicsi lesz a gyerek, miért vigyázok az alakomra ahelyett hogy híznék... és István 3440 grammal, és 54 cm-el makkegészségesen jött világra!
Nekem teljesen problémamentes terhesség után, január 11 helyett (erre a napra voltam kiírva) január 16-án született meg a kisfiam. Ez egy kedd hajnal volt, és hétfőn kellett reggel befeküdnöm a kórházba, mondva hogy túlhordás van. Nekem este 5 körül kezdtek kb negyedórás rendszeres fájásaim lenni, amik még nem fájtak úgy igazán, csak éreztem a keményedéseket, mondtam ott a kórházban a kismamáknak hogy szerintem nekem 15 perces fájásim vannak, ezek kb este 10 körül kezdtek sűrűsödni, gondoltam lefekszem még aludni
de ekkor már 5 perces fájásaim voltak és kezdett elég kemény lenni a dolog, fél tizenkettőkor kimentem az éjszakás nővérhez hogy szerintem nekem 5 perces fájásaim vannak, ő azonnal lekísért a szülőszobára és onnan már vissza sem engedtek. Ahogy megvizsgált az ügyeletes doki rögtön borotválás, beöntés, és én már a wc-ről hívtam a férjemet hogy zuhanyozzon, egyen, és induljon Szekszárdra mert a szülőszobán vagyok. Nekem nagyon erős fájásaim voltak, ez már úgy éjfél és 1 között volt, de én ekkor már minden fájás alatt hánytam, és kiküldtek ugyan sétálgatni de nem bírtam, csak hánytam és kapaszkodtam a férjembe, aztán szóltam a szülésznőnek hogy engedjen vissza a szülőszobába, mert nem bírok sétálni. Szekszárdon nagy népszerűségnek örvend hogy a kismamákkal gázt szívatnak, amitől kicsit elkábul a fájások alatt, de én azok kevesek közé tartozom akik ettől a gáztól is csak hánynak. De ekkora már csak a gyomorsav jött visszafelé úgyhogy nem is erőltették tovább, úgyhogy én minden jómodoromat elfelejtve végigüvöltöttem a fájásokat. A fogadott dokimnak nem szóltak, csak akkor amikor 4 óra körül éreztem hogy nyomnom kell, ekkor szólt a férjem a szülésznőnek hogy nézzen már be, mert lehet hogy jönnek a tolófájások... Na ekkor a férjem nyomatékosan kérte a szülésznőt hogy szóljon már a fogadott dokimnak, és kb 4.30 kor ért be a dokim, akkor mondta hogy itt fél órán belül baba lesz
Én alternatív szülőszobában szültem, ahol volt kád, bordásfal, labda, de a szülésznők igazán rám se néztek, azt meg nem kérdezték hogy akarok, e valamit használni, amit sajnálok, mert a melegvizes fürdő szerintem jó lett volna. A dokim miután megérkezett megvizsgált, és burkot repesztett, és bekötöttek oxitocin infúziót, amitől kicsit szédültem, és nem kaptam levegőt, úgyhogy kaptam egy kis tiszta oxigént az orrom alá egy kis csövön. A burokrepesztés után olyan erős tolófájások jöttek, hogy azt vissza sem lehetett tartani, de a baba sajnos elakad, és vákuummal kellett segíteni. Én ebből nem igazán emlékszem csak arra hogy folyamatosan mondják hogy nyomjak-nyomjak, de már olyan fáradt voltam és annyira fájt mindenem, hogy nem érzetem mikor jön a tolófájás, csak a doki kiabált, hogy Kati fájás van nyomjon, nyomjon. Közben a másik doki ráfeküdt a hasmara és úgy próbált "segíteni". A végén elkezdett esni a szívhangja a kicsinek, és a doki annyit mondott hogy vagy most kiszedjük vagy császár, na mikor ezt meghallottam olyan erő lett bennem hogy két nyomásra kint lett az István!
Tudom hogy ez nem a legmegnyugtatóbb történet, de ezek nagyrészére és csak a férjem elmeséléseiből emlékszem, mert szerencsére ő végig velem volt. A vákuum szerencsére "csak " egy nagy sebett hagyott István fején, agyi károsodást nem mutattak az UH-ok. Szekszárdon sokan szülnek vákuummal, ami egyébként ma már a normális kórházakban nem nagyon jellemző, mert nem veszélytelen, de én erről csak utólag tájékozódtam.
Amint odaadták Istvánt minden csodálatosnak tűnt, és 5 perccel utána már mondtam hogy jöhet a kistesó és ezt a mai napig így tartom.
Nekem volt gátmetszésem, ami előtt adtak érzéstelenítő injekcót, a szuri kellemetlen volt, de addigra már annyira feszített lent minden, hogy igazából nem nagyon törődtem vele, a gátmetszést már nem is éreztem, igaz egy fájás közben csinálta a doki. Amikor összevarrt akkor is csak az érzéstelenítő szuri fájt, a varrást már alig érzetem, inkább csak nagyon fáztam közben. Nem értem miért nem tudtak adni egy lepedőt legalább a mellkasomra, én nagyon meg is fáztam a szülőszobán.
Nekem volt varratszedésem is, de nem fájt, a legkellemetlenebb az a szétterpesztett lábbal való fekvés volt, mert még mindig feszített a seb. Nekem a gátsebem nagyon gyorsan gyógyult, szinte másnaptól már tudtam ülni, az aranyerem sokkal jobban fájt.
Nos, így hirtelen ennyi, nagyon szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre!
Ja és egy kép az első percekről