Panni,
hát megnyugtató, hogy másnak is vannak ilyen gondjai, és nem csak mi járunk ilyen cipőben. Köszi, hogy leírtad.
A picibabát, aki elment, nagyon sajnálom, meg hogy ilyet kellett átélnetek, de aztán most örülhettek, mert minden rendeződött. Én is elolvasnám, hogy milyen vírus okozta a gondot.
Egyébként nálatok milyen érvek szóltak a 3. gyerek mellett? (nem muszáj megírni, csak ha akarod, arra gondolok, hogy mivel győzted meg, azon felül, hogy majd "megveszel" érte
)
Erika,
szerintem "csak" annyi, hogy a párom fél. Van is rá oka, mivel neki egyedül kell előteremteni az egész család megélhetését, ha vele valami történik (munkahelyre gondolok) akkor nekünk annyi. Félretenni nemigen tudunk, ő pedig gyűjtögetni is szeretne + ha jön a harmadik, akkor még több kiadásunk lesz, bevételünk pedig még jó pár évig nem lesz több, mivel én nem fogok tudni dolgozni. Ezenfelül "élni" is szeretne, már öt éve "nem élünk", és ha jön a harmadik, még három ilyen évet hozzá is adhat, és a három gyereket meg már nem is fogja senki elvállalni, magyarul mi kettesben soha sem leszünk már. (Most sem vállalja el a két gyereket senki, több napról nem is beszélve!!!)
Valószínűleg lesz még jó sok beszélgetésünk, mint ahogy volt is már az elmúlt években, aztán majd meglátjuk. Mivel már pár hónapig próbálkoztunk, ezért nem látom úgy, hogy teljesen reménytelen lenne a dolog a részéről, csak ő is olyan mint én, biztosra szeret menni, és az "emberélet" nem játék. Csak én nőből vagyok, így ez nálam meg van spékelve az én bolyolult lelkivilágommal (de mint látjuk, nem vagyok ezzel egyedül
)
Igen, utána együtt voltunk, tehát akár már terhes is lehetek ebben a hónapban, akkor meg már nincs visszaút. Egyébként én is félek, és biztosan ezt is érzi, így meg nehezen fogom meggyőzni. Tehát tök logikus: ne legyen harmadik gyerek. Hogy miért nem tudok én csak logikusan gondolkodni?!? (Persze ha ésszerűen gondolkodsz, sose lenne gyereked, mert azzal csak a gond van. Az első is csak azért jött már akkor, mert azt mondtam, hogy nem várok tovább: vártam, hogy diplomázzunk le, aztán vártam, hogy teljen le a katonaság, aztán vártam, hogy legyen jó állás, aztán jó állásváltás, aztán új lakás, aztán mégis inkább most legyen családi ház, és akkor besokalltam! A kistestvér azért jött akkor, mert a GYED alatt kellett megfoganjon, most meg lejár a GYES is nemsokára, és nem akarok várni megint, mire jó állást találok stb. Ha egyszer visszamegyek dolgozni, akkor azt már "teljesen" szeretném csinálni, nem félig itt és félig ott is lenni, aztán mindenbe belefogok, és semmit sem tudok rendesen csinálni.)
Erika, ti mióta próbálkoztok?
Most abbahagyom, mert regényt tudnék írni!
Nyáriorgona