Sziasztok!
3 napig nem tudtam jönni, jó sokat írtatok!
Wish,
szegény Balázs, fölrúgtam volna az orvost, az biztos! Hihetetlen, hogy ez a bunkó orvosnak mondja magát!
Segíteni nem tudok sajna, én is csak a köményes teát hallottam székrekedésre. Meg hogy anyatejes babánál nem gáz az se, ha napokig nincs, persze csak ha jó a közérzete. De hogy ez az egy segítség lenne, hát elég gáz! Tényleg, nektek az infacol nem segít? Olivérnek tök folyós tőle a kakija. Örülök azért, hogy megoldódott végül magától!
Én nem tudom, hogy nekem tejkő volt-e vagy bleb, talán az utóbbi. Én feláztattam, és addig kapirgáltam, amíg lett rajta egy pici luk, így ki tudott rajta folyni a tej, és szinte hihetetlen, de még aznap láttam, hogy tűnik el. Másnapra el is múlt a fájdalommal együtt!
Rendi vagy, hogy megosztottad velem!
Pompi,
A matrózruhás kép a párom gyerekkori haverjának a lagziján készült.
De megértem a te álláspontodat is, mi itt szinte senkit nem ismertünk, így nem kellett tartanom a sok matató embertől. Egyébként mi Olivért visszük mindenhová /plázákba is / kb. 2 hetes korától. Néha nekem is átfutott az agyamon, hogy akár beteg is lehet, de aztán mindig azzal nyugtatgattam magam, hogy az anyatej megvédi. Aztán lehet, hogy tényleg!
Apával mindig is nagyon menősek voltunk, most pedig visszük a gyereket is, sőt a kis szőrmók kutyánkat is. Nem egyszerű, bár gondolom nektek se a két mazsolával!
Napszemcsi,
Remélem minden rendben volt a vizsgálaton!
A felvegyem, ne vegyem kérdésben szerintem én a lehető legrosszabb tanácsadó vagyok az állandó felkapkodásokkal. Bár a csajok tanácsaira hallgatva azért mostmár néha hagyom egy kicsit nyüszögni. Így általában már tudok enni, meg írni nektek is!
A teába miért teszel cukrot? A babáknak mindig az a legédesebb íz, amit mi adunk nekik. Tehát ha nem adsz cukrot, nem tudják milyen, nem fog nekik hiányozni! Persze, ha már megszokják, akkor utána mindig mindenbe kéne.
Melcsi,
Zabálnivaló lehet Emese, ahogy gondoskodik Lukácsról! A keresztlányom is egy tündér, mikor segít Olivér gondozásában! Megeszem, ahogy állandóan fontoskodik, gondolom nálatok is így van, bár gondolom, azért igencsak oda kell rájuk figyelni, hogy ne legyen baj a túlszeretgetésből!
Anikó,
Szerintem ne aggódj a hurkák miatt! /Titkon örülök is kicsit, hogy nem vagyok egyedül az én fiammal!
/ Olivér 6850 gramm, és 65 cm, úgyhogy lehet, hogy hamarosan mi is elérjük a ti súlyotokat!
Zsuzsi, Orsi, Pompi,
Hát, nekem is ott volt a táskámban a gumiöv, de az én hasamra se kívánkozott túlságosan, úgyhogy épp tegnap ajándékoztam el használatlanul.
Manó,
Eltűnik, ha csinálsz új tickert, mert akkor az új lép a helyébe!
Írta vki, hogy nagyon nyáladzik a gyerek, nos hát az enyém is. Tudja vki mitől van? (Elég kicsi még ahhoz, hogy a foga jöjjön, nem?
) Lehet, hogy a természet rendezi Olivér hurkácskáit, eddig kb. 2 óránként evett, pár napja pedig 3, de inkább 4 óránként, és mennyiségre is sokkal kevesebbet! (Az a 150-es szorzós dolog az elképesztően sok, szerintem ő sose eszik meg annyit!
) Úgyhogy azért kicsit aggódom, hogy nehogy elfogyjon a gyerek!
Amúgy meg jókedvű, egy csomót mosolyog, meg „beszélget”. Az apjával tátott szájjal hallgatjuk, olyan édes!