Sziasztok!
Köszi az együttérzést, nagyon aranyosak vagytok és nagyon jól esett!
Timesz: dehogy kell átélned ilyen borzalmakat! Neked se és a többieknek se. Ez nagyon ritka eset. Amúgy annakidején én is azért mentem Bruncvik doktorhoz, mert csak csupa jót hallottam róla, és az akkori sztk-s doki (annak, aki ismeri: Wallner) is őt ajánlotta.
Tényleg ez az egyik legnagyobb fájdalom... ha nem a legnagyobb. Azóta csodálkozom, hogy túléltük, és nem őrültünk bele teljesen, mióta megvan a másik 2 gyerekem, mert így jöttem rá, mit vesztettünk...
Josi: nagyon sajnálom a babádat. Tudok ajánlani egy honlapot, ahova hasonló sorsú szülők járnak, de csak akkor javaslom, hogy meglátogasd, ha elég erős vagy... Én is csak a sebeimet tépkedem mióta a honlapot olvasom, és ez nem biztos, hogy jó. Szóval:
www.angyalokszulei.hu. Van, akinek segít a feldolgozásban.
A Vargadokit úgy találtam, hogy a védőnőm javasolta, hogy a legjobb talán. Na, nem is csalódtam benne. Nagyon hosszú történeteket tudnék mesélni róla, meg fogok is, ha kéritek, de sztem nem jobb sokkal a többinél, csak azért vagyok neki ennyire hálás, mert 2 gyerekemet köszönhetem neki.
Az előzmények tekintetében, mikor a lányomat szültem 2004 decemberében, nagyon figyelt, nehogy megint megtörténjen... Előkészíttetett császárra is, és rögtön nyomatta belém az oxitocint. Jó, ennek tényleg lehetett a másodlagos fájásgyengeség is az oka, ami a zárómon is szerepelt, de nekem meggyőződésem, hogy siettetni akarta a szülésemet... Burkot is repesztett, gátmetszés is volt. A lányom meg is született "röpke" 4 - és nem 14! - óra alatt, makkegészségesen. És, ami a legfontosabb, végig bíztatott, hogy ügyes vagyok, mit csináljak, meg jól csinálom, meg mindjárt itt a baba - esküszöm, ez mindennél többet jelentett. Ezt csinálta a fiamnál is, most áprilisban, pedig az ő szüléetése már nem volt olyan egyszerű... Nagy baba volt hozzám képest - 158 centi vok és 48 kiló alapban, igaz, szüléskor 70 voltam.. -, Ármin pedig 3570 gr. Ráadásul úgy bújt ki, hogy az öklei a feje mellett voltak... Ezért kellett nála is gátmetszés, bár a doki mondta, hogy 3.-nál már nem szokott csinálni (egyik ismerősöm a 2.-kat is gátvédelemmel szülte nála). Elment a szívhang itt is, a doki rámszólt, hogy mindenképpen meg kell szülni... Aztán sikerült is. Úgy megijedtem... És most is egyfolytában dicsért, akármilyen béna voltam. Sőt, még a kezem is megfogta, amíg a párom átment a bal oldalamra! (Átküldték, mert oxigént kellett, hogy kapjak.) Ármin már 2 óra alatt született, mire beértünka kórházba, a doki úgy döntött, beöntést se kell, hogy kapjak... A szülésznők is irtó rendesek voltak, főleg az egyik, Timi nevezetű. De a lányomnál is nagyon aranyosak voltak, őket nem tudom, hogy hívják. Úgyhogy a szülésznőktől sem kell "tartanotok" - legalábbis az én tapasztalatom ez.
Jaj, olyan sokat tudnék még írni, meg fogok is, de most mennem kell.
Minden jót nektek!