2007.11.11 13:03
Szerző: pbriguci
Sziasztok!
Nem vesztem ám el,csak inkább olvasó üzemmódban vagyok.Minden nap olvaslak titeket ám,nem vagyok teljesen hűtlen a csapathoz!
Sok jó hírrel nem szolgálhatok,sajnos!
Az elmult egy-másfél év az építkezésről szólt nálunk,tetőteret építettünk,igy nem sok időm volt magammal és a baba kérdéssel foglakozni.
Januárban sikerült elvégeztetni az immungenetikai vérvételt mindkettőnknél összekeverték a vérünket és megnézték nem termelek-e ellenanyagot a férjem vérével szembe/,amit persze én jártam ki magamnak,3 hónap mulva lett eredmény,ami negativ lett.Ez volt az utolsó vizsgálat,ami még magyarázatot adhatott volna a sorozatos baba elvesztésekre,de negativ lett.
Majd nyáron felkerestem kedvenc orvosomat,nézzünk hormonszinteket,majd potlás után ujra probálkozunk,nem tehetünk mást,mivel senki nem tud semmi magyarázatot adni,miért történik mindez velünk!
Ekkor kiderült a mellékvesém nagyon sok kortizolt termel,hogy mennyi köze van az én bajomhoz nem tudtuk,de mondta a doki,menjek endokrinologushoz,majd ha kiderül mi van,akkor menjek vissza hozzá.
Ez is megtörtént,kicsit biztam abba,talán lesz magyarázat,de 2 hónapi vérvételek után+ hasi,pajzsmirigy UH,vércukorterhelés,vizeletgyüjtögetés után,az endokrinologus szerint nem betegség,hanem stressz okozhatja ezt a problémát,köze nincs a problémámhoz.Hát gondoltam,köszi,de ez ellen nem tudok tenni.
Viszont kiderült hogy van egy vese cystám ill.kehelykövem,most megyek majd urologushoz,bár állitolag csak megfigyelni fogják,2-3 havonta,és van egy 1,5 cm-es epekövem,a sebész szerint leélhetem igy is az életem,lehet soha nem fog panaszt okozni,de mikor mondtam,hogy én szeretnék gyereket,akkor azt mondta,műtét.
Igy ,most ha minden ok,elküldött egy csomo helyre,akkor december elején kiveszi a kövemet,és reményeim szerint jövö tavasszal nekikezdhetünk a babaprojektnek.
Kicsit neki keseredtem,soha vese és epe panaszom nem volt,ha orvoshoz megy az ember csak beteggé teszik.
Ráadásul betöltöttem a 36-ot is,és ugy érzem baromi hosszu még az ut,és még hátrébb tartok,mint ahol 1,5-2 éve álltam.
Ennyi történt velem,örülök,hogy nem felejtettetek el,és gondoltok rám,biztosíthatlak titeket ,elsők között lesztek akik majd a jo hirről értesültök.Nekem ez a topik nagyon sokat jelent, sok erőt adott annak idején is,mindig meghallgattátok a gondjaimat,félelmeimet,és tudom őszintén szurkoltatok nekem!
Remélem nem sokára jo hirekkel jövök vissza,mégegyszer,köszi,hogy gondoltatok rám!
Puszi
Brigi