2007.07.21 15:41
Szerző: emma1976
Hello lányok! leírtam a történetünket. A kezdet az az, hogy szombat éjjel belázasodtam, bementünk a kórházba, ott fogtak, gyógyszereztek. Már egész héten nagyon-nagyon rossz volt a közérzetem: az állansó hőemelkeséd, a baba nyomása stb. Na és akkor eljött a vasárnap éjszaka a kórházban:
Hajnalban: vmi csöpög belőlem: magzatvíz? vizelet? folyás?
Baba feje nagyon-nagyon lent, eszméletlenül nyom.
Le a szülészetre: nővér szerint, reggel a labor megmondja, hogy magzatvíz-e. Fel a szobámba, csalódottan. Semmi alvás, fáj mindenem.
Reggel 5-kor ki az ágyból, zuhany, hajmosás, borotválkozás. 6.30-kpr hívom Tamást, hogy itt nem lesz semmi, hazamegyünk egyben. Pihenek az ágyikóban, majd 7 -kor kiszállok, és zutty és jó nagy adag víz. Juhhé, ez már biztos a magzatvíz! Tamást hívom, sztorno minden, jöjjön azonnal. Nővérnek mondom mi történt, mutatom a betétemet, megerősít, hogy igen, ez a rózsaszín víz rényleg az. Úgy örülök! Mosolyogva szedem a cuccom, és megyünk a szülészetre. Ügyeletes doki megvizsgál, megerősíti, hogy a szülés elkezdődött, azt mondja, nem turkál sokat, mert a baba feje annyira lent van, nem akarja elmozdítani. Telefon Krisztának (szülésznő), dokinak. Krisztina 10 perc múlva ott is van, megviszgál: szűk 2 ujjnyira ki vagyok tágulva!!! De jó hír ez, mert még nem is rossz, nem is fáj! Borotválás, beöntés. Egyáltalán nem kellemetlenek. Közben folyamatos zutty-zutty, és minden magzatvíztávozásnál nagy könnyebbséget érzek. 8-kor megyek be a szülőszobára. Alig várom, hogy Tamás megérkezzen, meg a dokit megismerhessem. Tamás 8.10 körül ér, nagyon izgatottan. Doki 8.30 körül jön, első ránézésre szimpatikus. A csapat összeállt, megnyugodtam. Doki megvizsgál, elég brutál módon, a méhszáj nagyon hátul van, ezt húzta előrébb. Ő is 2 ujjnnyi tágulást mond. Annak érdekében, hogy az össze-vissza jövő fájásaim rendszereződjenek, azt mondja oxitocyn infúziót kapok. Nem örülök, de megnyugtat, hogy először nagyon keveset, aztán megnézzük a hatást, és megbeszéljük, hogy an tovább. 9-kor kezdik csepegtatni az infúziót, hamarosan beállnak a 3-4 percenkénti fájások. Jó erősek (100-120 körül) de köztük van időm pihenni. Szülőágyat próbáljuk fekve, ülve, sehogy sem jó, inkább ülök az ágy szélén, meg néha állok. 10 előtt jön a nagy ötlet: Krisztina áthozza a labdát! Hú, ez milyen szuper!!! Ráülök, Tamás egy kisszékre mögém ül. Fájáskor kérem, hogy ne érintsen, de a szünetekben simogat és segít ellazulni. Fájás közben vadul ringatom a csípőm a labdán. Sok fájásnál jön még mindig a magzatvíz. 10 körül újabb vizsgálat, 2 és fél ujjnyinál tartunk, kérdezem a dokit, mit gondol, 5 körül meglesz a baba? Doki válasza, ha ígyhaladunk 3-ra is. Na ez jó hír, akkor 5 órát kell kibírni, és még nem elviselhetetlen. Azért kérem, hogy egy aneszteziológus legyen készenlétben, ha ennél is rosszabb lesz, szeretnék EDA-t, de kiderül, hogy a 3 közül senki nem tud jönni. Hú, ez meglep. Akkor nincs vésztartalék, ezt végig kell csinálnom, mese nincs. Fél 11-kor nagyvizit, nagyfőnök szerint még nagyon mosolygok, szóval ez eltart egy darabig, nagyon szurkol, hogy hüvelyi szülés legyen. 11-kor megemelik az oxitocint. Na innen szünet szinte nincs, csak 30 körülre megy vissza a fájás, és újrakezdődik. Nincs ugyan 100 körüli, csak 60-70, de pihenés nélkül 3x annyira fáj. Kicsit megijedek, ez 4 órán keresztül ilyen lesz??? Vizet szerencsére végig kortyolgathatok, meg szőlőcukrot szopogatok, ez sok erőt ad. Szülésznő adagolja a homeos méhnyak lazítót. Fél 12 előtt Krsztina megkéri Tamást, hogy csomagolja össze a cuccaimat, költözhetünk egy egyágyasba. Fél 12 után mondom Krsiztinának, hogy felállok a labdáról kinyújtani a lábam, hoyszen ott ücsörgök jó ideje. Ahogy felállok, egy olyan óriási, görcsös fájás tört rám, hogy azt gondolom, kis sem bírom! Rágörnyedek az ágyamra, sokáig tart és vérzek. Doki és szülésznő összenéz: kérdezik, székelési inger van? igen! Na akkor fel az ágyra, jön a kitolás. Micsoda??? Nem tudom felfogni. És Tamás nincs itt!!! Felfekszem és mondom, hogy azonnal kerítsék elő a férjemet. Tamás rohan, ő sem fogta fel, mi történt. Annyit hallok, hogy várjak, míg jön a fájás, akkor nyomjak. Tamá fogja az egyik lábam és a fejem, szülésznő a másik lábam. Jön egy fájás, vágnak a kicsi feje kint van! Aztán még egy és kicuppant a teste. Döbbenetes, leírhatalan, mámorító érzés. Csak sírunk és nevetünk. Tamás elvágja a köldökzsinórt, és a mellkasomra teszik a magzatmázas gyönyörűségemet. Csodálatos! Aztán picikét elviszik, jön a varrás. Adnak még fájdalomcsillapítót, így el lehet viselni, csak nagyon türelmetlen vagyok, mikor kapom vissza a babámat. Kb. 20 perc múlva ez is eljött, még mindig magzatmázasan, meztelen testemre fektetik, irány a cicik! Mámorító!