Sziasztok!
Mindig eszembe juttatok valamit. Bocsánat, ha közhelyeket halmoznék.
Monácska,
költői kérdésedre, hogy ami más országban elfogadott, az itt mért nem - unásig ismételt válasz, hogy azért mert ez egy ilyen szociokulturális környezet.
Ppetike, én kórházban szültem és ott is fogok. (Bár nem a lakhelyemen, mert azon a helyen nem láttuk biztosítottnak a zavartalanságunkat, hog yfinoman fogalmazzak.)
Kórházban szülőként is azt gondolom, hogy épp ideje kis hazánkban az otthonszüléssel kapcsolatos szemléletváltásnak, de EGYÁLTALÁN a szüléssel kapcsolatos szemléletváltásnak, aminek az otthonszülésre vonatkozó kérdések-válaszok egy részét képezik.
Igen, sok macerával jár a hivatalos procedúra, de volt idő, amikor a sorkatonai szolgálat megtagadása vagy a vallásosság, esetleg egy iskolaválasztás is sok macerával járt. És ez nem csupán politikai berendezkedés kérdése volt.
A környezetemből sokan óvtak, hogy micsoda nehézségekkel fog járni, hogy nem a lakhelyemen szülök. Holott pont fordítva volt. Akár a gyakorlati, akár a lelki-szellemi részét tekintem. De már különösebben nem magyarázgatom, hogy mért lesz jó pl. a bábánkkal beszélgetni a kislányom születéséről, mennyi egyéb dologban segít, mért jó, ha ő és az orvos ismeri a személyiségvonásaimat, félelmeimet. A kislányom számára ez nem lesz újdonság.
A védőnők néha egészen "érdekesek". A mienk sokáig utált, azért mert nem abban a kórházban szültünk, ahol ő dolgozott. Szerencsére alig akadt dolgunk vele, de megfordult a fejemben, hogy kár, hogy nem válaszható. De jó, hogy felmerült ez a téma, mert az unokahúgom most kezd védőnőként és beszélni fogok vele erről.
Saara, Tóthzsu,
azt nézem, hogy nagyon közeli napokra esik a szülésünk.
És
Bmo,,
Ppetike ,minden pocakosnak gratulálok, jó látni, hogy gyarapodik a fórum.
Ó, remélem, nem hagytam ki senkit.
További szép napot mindenkinek!