Tegnap voltunk dokinál, vett kenetet, és megnézte a méhszájat, azt mondta kinyílt
, valószínű még júliusi baba lesz. Nos én itt elvesztettem a fonalat
, elkezdtek keveredni a gondolatok a fejembe, és semmit nemtudok
, hogy ezek után még mit is mondott Hogy, hogyan kapom meg a kenet eredményét, vagy mikor menjek legközelebb, és hogy mennyire van nyítva a méhszáj
, de ezt a papíromra sem írta fel.
Mikor kijöttem, annyira elkapott a sírógörcs, úgy pityeregtem mint egy gyerek
, de azt pontosan nemtudnám ám elmondani hogy miért
Szegény apa, nagyon megijedt, hogy valami nagy baj van
A lakás sajnos már tuti nem lesz kész, szóval vagy ide a szuterinbe hozzuk a babót, vagy az anyuékhoz, de ezt a párom nagyon nem akarja
Szerinte a babóval is kibírunk itt lent 2-3 hetet
Aztán elmentünk kórház nézőbe
Megmutattak mindent, szobát, szülőszobát, alternatív szülőszobát, csecsemőgondozót. Egy órát beszélgettünk a szülésznővel, rendkívül kedves volt, és amúgy is minden nagyon szép, és tiszta. Nagyon próbált rábeszélni az EDA-ra, de a párom meg ellenzi, nem a pénz miatt, hanem hogy gerincbe adják. Még meggondoljuk
, ugyis az én döntésem lesz
Elvileg csak a tisztálkodószereimet, papucsot, és köntöst kell vinni, mindent adnak, még bugyit is
Na de persze azért viszek mindent.
Szülés után állandóan velem lehet a baba, de azt mondták lelkiismeretfúrdalás nélkül bármikor a csecsemősökre lehet bízni.
Volt ott egy 2 napos gyönyörű kislány, Dinita volt a neve, teljesen elvarázsolta a páromat, hazáig róla beszélt, hogy milyen szép, picurka, nyúgodt, gyönyörű arca van, stb. Mondtam neki, hogy hahó, nekünk fiúnk lesz, és azt mondta, hogy biztos benne, hogy az is ilyen szép lesz
Aztán persze hazáig ismét pityeregtem, és annyira éberen aludtam, hogy mindig a kórházon, és a szülésen járt az eszem, de a páromnak is, mert 3.30-kor azon nevettünk, hogy mindketten ébren vagyunk, és a babóról kezdünk beszélgetni
Bocsi, hogy hosszú voltam
Megyek visszabújok az ágyikóba