Sziasztok,
Hugi, már majdnem leírtam, hogy ne aggódj a szopi miatt, biztosan menni fog, de szerintem nem ilyen válaszra vágysz. Igaza van Pocoknak és Ildinek:nyugalom, önbizalom, hit. Csak annyit tennék hozzá, hogy próbáld úgy felfogni, hogy ez a természet rendje (tudom vannak szélsõségek!). Ne akarj holmi "titkokat" tudni, mert nincs. Praktikák vannak, ezek tárháza óriási, türelembõl kell rengeteg. Picit írok rólunk, ami csak egy példa. Elsõ gyermek, csodaszép szülés, óriási boldogság. Én bevallom, egy picit féltem a szopitól, mert, hogy kicsik a melleim (azóta biztosan tudom, nem függvénye a dolognak) és nem tudtam elképzelni, hogy ez "nekem sikerülhet". Nem is nekem sikerült, hanem a kisfiamnak!!
Óriási dicséretet kapott a csecsemõs nõvérkétõl, aki volt olyan kedves és segített. Azóta is jön a kisember(14,5 hónapos) és húzza a pólómat felfelé, ha végzett (mint a redõnyt): lefelé.
Ja és, amit azóta is bánok, hogy születése után nem tettem azonnal mellre. Pedig a férjem kérdezte is a szülésznõt, hogy nem kellene? Õ azt mondta, hogy ráér... Én hülye, ebbe belenyugodtam. És, ami bakit még csináltam: adtam neki cukros vizet. Persze semmi baja nem lett tõle, de sajna nem voltak elõre ennyire pontos ismereteim, hogy mi a jó és mi felesleges. A tejem elég sokára indult be rendesen, azt hiszem sokat görcsöltem rajta, hogy még mindig nem az igazi. Kicsike mindig volt, de azért a doki felírt egy adag tápszert, na ettõl szállt el az agyam, hogy egy hét után ilyen türelmetlenek körülöttem (nem a tápszerrel volt a gondom, azt, mint az esernyõt az esõ ellen, mindig hurcoltam magammal utazáskor, hogy NE legyen rá szükség). Védõnõ is azt javasolt, hogy ne 2, hanem 3(!) óránként szoptassak, mert iszonyúan kimerülök. Én lökött meg hallgattam rá. Ha elõbb megtalálom a Babanetet sokkal kevesebbet aggódtam volna az elején.
Visszatérve a szopira: ez nem verseny, hogy sikerül vagy sem. Egyszerüen ez lesz a legtermészetesebb módja a babád táplálásának. De, ha mégsem, azt sem szabad tragédiának felfogni, mert a tápszeres babák is ugyanolyan tuti gyerekek lesznek, mint a szopis társaik.
Most már csak egy kíváncsi kérdés bárkihez, akinek van tapasztalata: igaz az, hogy a császárosok nagy átlagban "nem tudnak" szoptatni?! Ugyanis a nagynéném erre hivatkozott lánya esetében, mikor megtudta, hogy az én kisfiam viszont még mindig cicizik.
Ildi nagyon finisbe vagy, hajrá
Pocok, küldtem mailt.
Évica