Sziasztok!
Manó és bigacsiga Kata,
Szóval, ott kezdeném, hogy én császárral szültem, de elõtte a szülõszobán vajúdtam "röpke" hat órát (természetesen elõtte még otthon másik "röpke" négyet)
Tehát mondhatni szinte mindenhol szereztem tapasztalatokat a kórházban
Mikor beértünk a kórházba, felvették az adatokat, megvizsgált a doki, beöntést kaptam, és borotválás is lett volna, de én elõtte ezt otthon megtettem. Nálam burkot kellett repeszteni, és oxitocin injekciót is kaptam, hogy gyorsabban táguljak, igy nem sétálgathattam, ellenben lehetett inni és szõlõcukit is enni. Mi az apás szülõszobában voltunk, velem volt a párom. Van a szülõszobában nagy labda, bordásfal. Elég nagy a szoba, közben még a rádió is szólt, szóval egész barátságos az egész, bár a "normál" szülõszoba nem egy leányálom, bár oda csak bekuksiztam, ott három ágy van, ha jól emlékszem. Ja, a szüléshez adnak hálóinget, de utána a sajátodat kell hordani! A dokim édipofa, nem akarok ódákat zengeni róla, õ Hammersberg Elemér. Kb félóránként bejött vizsgálgatni, megnézte a CTG görbét és mindig voltak jó poénjai, amit akkor inkább csak Robi értékelt
A szülésznõk is nagyon kedvesek, a legtöbb nagyon fiatal, még a huszas évek elején jár, de akármit kérdeztem, segitõkészek voltak, és folyton mosolyogtak! Mivel Regikénk szivhangja többször 100 alá süllyedt (130-140 a normális), ezért döntöttek a császár mellett. Megkérdezték, hogy altatásban vagy érzéstelenitõvel akarom, de én akkor már olyan fáradt voltam, hogy az egybefolyó fájások mellett is simán bealudtam, hogy inkább az altatás mellett döntöttem. Semmi perc alatt a mûtõben találtam magam, ott is kedves volt az egész csapat, a mûtõsfiú még a kezemet is simogatta
Sajnos apucik nem lehetnek jelen a császárnál, de Robi elbeszélése alapján, rögtön ahogy lefürdették, már a kezében volt...Részleteket tudnék irni a császárról, de nem tudom mennyire érdekel, ha igen, szólj, arról is irok majd. (sajnos soha nem lehet tudni...
A lényeg, hogy mûtét után egybõl magamhoz tértem, és már hozták is Regikémet
A babák úgy voltak velünk, hogy reggel hét körül hozták kb másfél órára, aztán 10 körül újra, akkor délután kettõig ott voltak, és végül a látogatás után fél hét körül hozták újra szintén kb másfél órára. Látogatni tulképp egész nap lehet, csak a szobába nem lehet bemenni, és a babákat csak öttõl hatig mutatják tv-n.
A csecsemõsök is nagyon segitõkészek! A babák a saját rucijukban vannak (nagyon ari kengurus ruháik vannak), pelenkát is adnak, amikor csak kérsz.
A szobák nagyon szépek, mert most lett az összes felújitva, minden szobában van tv, fürdõszoba, egy szobában négyen vannak.
Én nem voltam elõkészitõn, és a szülõszobát is akkor láttam elõször, amikor amnioszkópiára kellett járnom, mert azt ott csinálják bent.
A hazamenetel úgy mûködik, hogy a normál szülés esetén öt nap után, császár esetén nyolc nap után lehet elhagyni a kórházat, de ha még nem vagy biztos magadban, pl. szoptatás stb., nyugodtan maradhatsz, segitenek. Õk intézik a baba papirjait is, tb kártya, személyi, stb. A piciket minden reggel vizsgálja gyermekorvos, és a vizitnél elmondják, hogy van-e valami vele.
Elhiszem, hogy izgatott vagy, és az a 26. hét már nem is kevés!
Lényegében szerettem nagyon ott lenni, mert a takaritónénitõl kezdve a fõorvosokon át mindenki nagyon rendes, segitõkész, aranyos volt! És tényleg igaz az egész intézményre, hogy szülõotthon, semmi kórházjelleg érzésem nem volt egyszer sem! Nagyon családias, barátságos az egész hely!
Egy dolog ami sántit, az a kaja....
de az melyik kórházban nem?! Gondolom utánpótlás lesz bõven a látogatóktól!! További sok pihenést, és könnyû szülést kivánok neked!
Ha még lenne kérdésed, ami idõközben felmerül, irj bátran, szivesen segitek!
puszi,
Kriszta