Lányok!
Nagyon édesek vagytok, köszönöm szépen a sok gratulációt!
Tegnap jöttünk haza a kórházból, ahol tényleg nagyon sokan voltak, mégsem akartak a 2. nap kivágni.
Most minden percem be van osztva, de ahogy tudok, írok születéstörténetet, és rakok fel képeket.
Néhány szóban: rekord gyorsaság azt jelentette, hogy a kisebb fájások 1/2 10-10 körül, az erősebbek 11 körül jöttek, 1/4 1-kor indultunk a kórházba, és 1.02-kor már megvolt Brigike. Majdnem a kocsiban szültem, a magzatvíz ott ment el, és már jött a székelési inger.
Front mellett lehet, hogy az is közrejátszhatott, hogy délután a doki nagyon erősen megvizsgált. Csütörtökre tett javaslatot a burokrepesztésre, mert már kétujjnyira ki voltam nyílva, és rövidült a méhszáj. Én este beszéltem Brigikével, kértem, jöjjön ki az éjjel, na de azt nem gondoltam, hogy ennyire szófogadó lesz, és ennyire gyors
Dorka és Domcsi nagy szeretettel fogadták őt. Domcsit le sem lehet vakarni melőle. Szegénynek nagyon strammnak kell lennie, hogy mellettük nyugalomban legyen
Az éjszaka még nagyon kemény volt, mert ugyanazt csinálja kint, mint a pocimban: nappal eszik, alszik, éjjel meg fent van, és sokat eszik, meg még bántják a szelek.
Kívánok mindenkinek ilyen gyors szülést! Bár amilyen gyors volt, olyan brutál erősségű a fájdalom.
Jövök majd, de most mennem kell.