Maci_2,
az én kislányom is hasonlóan volt: a 39. héten született, nagyon szûk úton jött ki
, nagyon megviselte a szülés, csúcsos volt a feje jó sokáig (hetekig), mint egy kis ufó, úgy nézett ki. Egész nap aludt, egyszerûen semmit nem evett, a kórházban mindenki tömködött bele mindent (cumisüveggel is, azt kapásból köpte ki), késõbb engedtek haza bennünket, pedig akkor sem igazán szopott, csak szerintem ránk untak. Itthon is jól rám ijesztett a védõnõ, hogy alig gyarapodott (kéthetes korára visszaszedte a születési súlyát), és amit eszik az messze nem elég, és hogy képzelem, hogy ilyen sokáig van a cicin (tovább is mondhatnám, de ez már a védõnõs topikba tartozik). Én meg kétségbeesetten keltegettem éjjel-nappal három óránként, elnyûttem két mérleget, meg az ébresztõórát (éjjelre mindenig felhúztam), közben fejtem éjjel-nappal és bõgtem. Három hetesen mindehhez hirtelen felébredt és elkezdett nem aludni napközben. Evés továbbra is éppen hogy (mikor hogy), alvás cipelészés közben, kiságyban üvöltés. Egy hónapos: cici kiköpködése, konok tekintettel, vagy tanácstalan cumizás (mintha elfelejtett volna szopni). Másfél hónapos: hol eszik, hol nem. Egyetlen alkalommal ébred fel az éhségtõl: az éjszaka közepén. Akkor halálra eszi magát, amennyire a cicik engedik. Két hónapos: hol eszik, hol nem (hol 50, hol 180). A bal cicibõl háromnapos kora óta alig hajlandó, van, hogy kapásból kiköpi. Anya naponta kétszer megnézi, hogyan kell tápszert csinálni. A digitális mérlegben lemerül a duracell. A gyereket közben elkezdi érdekelni a világ, az evésnél mindenesetre jobban. Egy órák, másfél órák a cicin, négyóránként, mert gyakrabban nem kéri. Anya az idegbetegséghez közelít, azt érzi, ha egy percre lazít, a kisasszony passzolja az egész evéstémát.
Ja, hadd tegyem hozzá: mindeközben hathetes kora óta "beszél", vigyorog, egy hónaposan az oldalára fordul, két hónaposan kinyomja magát hason a kezével - és hetente átlag 15 dekákat hízik.
Két és fél hónaposan hirtelen megtáltosodott: napi stabil hat kajálás, ebbõl egy éjjel (késõ este viszont nincs), két alvás napközben, minden ok. Ki tudja, miért és hogyan. Azért egy trükköm van: igyekeztem leszokni a mérlegrõl. Nálam ez úgy ment, hogy elõször éjszaka nem mértem (úgyis elaludt a cicin). Innentõl máris nem tudom, mennyit evett összesen, szóval a többi mérés jelentõsége is egybõl csökken. Aztán, mivel reggel mindig többet eszik, elkezdtem csak reggel-délelõtt mérni, illetve csak akkor, amikor éreztem, hogy sokat evett ;) Plusz ennek ellensúlyozására gyakrabban (ne röhögjetek, naponta) tiszta súlyt mérek. Ebbõl látom, hogy gyarapodik, és innentõl az már nem lényeg, hogy egy-egy evésre mennyi jut. Közben egyik pillanatról a másikra elkezdtek világos igényei lenni, ezeket igen egyértelmûen jelzi. Etetni most sem könnyû, mert ficereg, vigyorog, minden elvonja a figyelmét,néha le is kell tenni közben, nyúlnak az evések (meg a cici
)), büfizik, kakil, mindent csinál evés közben. DE: már több hete kifejezetten jól eszik, 18-20 dekákat dob hetente, szóval elrendezõdött, egyik napról a másikra, magától. Egyet vettem észre: idegen helyen, illetve társaságban kezdettõl fogva jobban evett.
Cicóka most múlt három hónapos, három-négy napja annyit eszik, mint egy kis víziló. Tegnap jóformán egész délután evett (másfél óránként kért), lassan nyugalomba teszem a fejõgépemet. Ja: és a múlt éjszakát átaludta.
A tanulság:
1. egész biztosan nem hal éhen a te babád sem, még ha úgy is néz ki eleinte
2. az orvos mondhat akármit, rá fogsz jönni, hogy te tudod a legjobban, hogy a te babádnak mi a jó, rá figyelj elsõsorban
3. vannak olyan gyerekek, akikhez extra adag türelem kell, meg trükkök, meg erõs szív
, úgy látszik, a tied meg az enyém ilyenek. De egy hónapja még én sem gondoltam: tényleg nagyon meghálálják.
4. még ha most nem is hiszed, a dolog egyik napról a másikra, vagy egyik pillanatról a másikra is hirtelen rendezõdhet
Sajnálom, hogy most nem tudok neked többet mondani/segíteni, de addig is, amíg a nehéz idõk tartanak, küldök egy nagy-nagy türelemcsomagot
Üdv
Kriszi + Cicóka (13 és fél hetes)