Sziasztok kismamak!
kinek voltak (vannak) szülés utan levert, siros napjai, amelyek majdnem depresszioba hajlottak?
vagy kinél hianyzott az un. anyai öröm az elsö idökben?
szivesen beszélgetnék rola.
bea
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2000.05.28 16:30
Szia!
Sokszor kerültem a szakadék szélére, legszívesebben elmenekülnék. Ezt valahogy úgy értem, hogy jó lenne végre kimozdulni emberek közé, akár babával is, meg egy kicsit több megértés és segítség jól jönne azoktól, akik a barátoknak mondják magukat. Minden nehéz: nem tudsz bevásárolni, felszálni a buszra, mozogni egyet, esetleg szeretkezni és még ki tudja mi-mindent...
Ani
Sokszor kerültem a szakadék szélére, legszívesebben elmenekülnék. Ezt valahogy úgy értem, hogy jó lenne végre kimozdulni emberek közé, akár babával is, meg egy kicsit több megértés és segítség jól jönne azoktól, akik a barátoknak mondják magukat. Minden nehéz: nem tudsz bevásárolni, felszálni a buszra, mozogni egyet, esetleg szeretkezni és még ki tudja mi-mindent...
Ani
2000.05.28 19:34
Miutan megszultem a lanyomat, a harmadik napon, meg a korhazban, olyan depresszio tort ram, hogy reggel hetkor telefonaltam a paromnak, hogy jojjon be hozzam azonnal. Ehhez valoszinuleg hozzajarult az is, hogy az elotte valo nap hazament a ket szobatarsam, es egyedul voltam a babaval egy hatalmas korteremben, eleg nyomaszto volt. De hamar elmult. Kedves Ani, en is nagyon gyakran erzem ugy, hogy rettenetesen szeretnek emberek koze menni, elmenni egy moziba, vagy csak ugy nezelodni, setalni, kirakatokat nezni. Mivel egy Balatonparti kis telepulesen lakunk, erre nem sok lehetoseg van. A csaladom 400 kilometerre lakik innen, meg arra sincs lehetosegem, hogy felpakoljam a gyerekeket, es elmenjek az anyukamhoz traccsolni egyet. Szoval en is neha nagyon vacakul erzem magam.
szerencsere a parom mindenben megprobal segiteni.
Udv
Eva
szerencsere a parom mindenben megprobal segiteni.
Udv
Eva
2000.05.28 21:28
Kedves mindenki!
Először a depresszióról:
Rám a küórházban tört, és hál'Istennek nem is tartott sokáig. Csak ültem az ágy szélén, és bőgtem mint a záporeső. Bár talán az is közrejátszott, hogy császár volt, tehát nem úgy történt, ahogy vártam, azonkívül velem is voltak komplikációk a szülés után.
Anyai érzések:
Sokáig azt hittem, nem vagyok normális, mert senkitől sem hallottam ilyesmiről, ami velem történt. Persze szerettem a kis pockomat, elláttam rendesen, de valahogy az igazi ANYAI érzésnek nyoma sem volt. Kb. három hónapos lett a kölykőce, mire (én így nevezem) szerelmes lettem belé. Ez azóta is tart. Kicsit tudathasadásos a dolog, mert tényleg olyan szerelem-féle. De ami az anyai érzések (ilyen lassú /?/) kialakulását illeti, csak nemrég hallottam, hogy van ez néha így is. Van, akinek még tovább tart (egy ismerősömnél a gyerek már négy éves volt, mire az anyja "úgy érzett", bár ott szerintem már pszichológushoz kellett volna fordulnia (jóval előbb) a mamának.
Sziasztok
Zsóka
Először a depresszióról:
Rám a küórházban tört, és hál'Istennek nem is tartott sokáig. Csak ültem az ágy szélén, és bőgtem mint a záporeső. Bár talán az is közrejátszott, hogy császár volt, tehát nem úgy történt, ahogy vártam, azonkívül velem is voltak komplikációk a szülés után.
Anyai érzések:
Sokáig azt hittem, nem vagyok normális, mert senkitől sem hallottam ilyesmiről, ami velem történt. Persze szerettem a kis pockomat, elláttam rendesen, de valahogy az igazi ANYAI érzésnek nyoma sem volt. Kb. három hónapos lett a kölykőce, mire (én így nevezem) szerelmes lettem belé. Ez azóta is tart. Kicsit tudathasadásos a dolog, mert tényleg olyan szerelem-féle. De ami az anyai érzések (ilyen lassú /?/) kialakulását illeti, csak nemrég hallottam, hogy van ez néha így is. Van, akinek még tovább tart (egy ismerősömnél a gyerek már négy éves volt, mire az anyja "úgy érzett", bár ott szerintem már pszichológushoz kellett volna fordulnia (jóval előbb) a mamának.
Sziasztok
Zsóka
2000.05.28 22:21
SZiasztok,
néha az a megérzésem, ha a nök nem korhazban szülnének, talan kimaradna ez a lehangolo, borzaszto érzés a kismamak életéböl.
Kivancsi lennék egy otthon szült anyuka véleményére is, hogy ö mit érzett.
Annak ellenére, hogy én egy jol felszerelt, modern, kedves orvosokkal, segitökész növérekkel, "szoptato-barat" korhazban szültem, esténként, a sötétedéssel és a férjem hazamenetelével rŕmtört a mehetnék, a honvŕgy.
Ugy éreztem magam, mintha börtönben lennék bezŕrva, pedig "csak" 6 napig voltam bennt, alig vartam, hogy kiszedjék a varratokat a sebemböl (mert nekem is csaszarral ment, sok szenvedés utan) és irŕny haza.
Otthon 2 nap (!!) kellett, hogy felfogjam, hogy van Tv-nk, vannak ismerösök, stb. és hogy van élet a korhazon kivül is, ami egyaltalan nem ŕllt meg, söt tovabb folyt nagy meglepetésemre...
otthon annyira el akartam foglalni magamat, hogy a friss sebbel a fürdöszobat pucoltam, dolgozni akartam menni, mint addig.
én pŕr nappal a szülés utan hagytam abba a munkat, ugyhogy igazan frissek voltak még a reakcioim.
Szerencsére anyukam 3 hétig ott volt segiteni, a babat hozni-vinni, fözni és eröt adni.
Mindig el akartam nyomni a sirŕst, ami egyszer ugy kitört rajtam, hogy egész este sirtam.
én valahogy nem is a babara gondoltam, hanem mindig azt gondoltam, hogy mostantol majd megcsal a férjem, én mar nem vagyok se szép, se vonzo, csak egy oriasi mellü mozgo tejbŕr, aki egy kis manoval a kezében ül otthon és nem csinŕl semmit.
Persze gondolataim megalapozatlanok voltak, de annyira bele tudtam magamat lovallni, hogy amikor a férjem reggel dolgozni ment,akkor is meg voltam gyözödve, hogy ö most biztos valaki mashoz megy.
De szerencsére ez elmult, ki kell beszélnie magabol az embernek a félelmeit, banatait és mindjart jobb lesz.
én mar mindenkit felkészitettem szülésem elött, hogy van, LEHET ilyen hangulatom is, ugyhogy nem kell magukra venniük rossz hangulatomat.
Anyosomékat a szülés utani 2 napban imadtam, amikor bejöttek, nézegették kis unokajukat, segitettek, de a 4-5 napban kifejezetten utaltam öket, hogy minek jönnek mar megint, hogy tartja a gyerekemet, miért tartja egyŕltalan...
egy kis emberke uj értelmet ad az életünknek, egy idöre nincs több spontanitas, nincs több elöre tervezés, ö van a középpontban, mar nem a parunk és nem mi magunk.
a 2. honapban én is rŕjöttem, hogy sok helyre lehet menni a babaval is, vasarolni, emberek közé menni, kirandulgatni, stb.
na, most elég sokat irtam, ti jöttök...
bea
Sok
néha az a megérzésem, ha a nök nem korhazban szülnének, talan kimaradna ez a lehangolo, borzaszto érzés a kismamak életéböl.
Kivancsi lennék egy otthon szült anyuka véleményére is, hogy ö mit érzett.
Annak ellenére, hogy én egy jol felszerelt, modern, kedves orvosokkal, segitökész növérekkel, "szoptato-barat" korhazban szültem, esténként, a sötétedéssel és a férjem hazamenetelével rŕmtört a mehetnék, a honvŕgy.
Ugy éreztem magam, mintha börtönben lennék bezŕrva, pedig "csak" 6 napig voltam bennt, alig vartam, hogy kiszedjék a varratokat a sebemböl (mert nekem is csaszarral ment, sok szenvedés utan) és irŕny haza.
Otthon 2 nap (!!) kellett, hogy felfogjam, hogy van Tv-nk, vannak ismerösök, stb. és hogy van élet a korhazon kivül is, ami egyaltalan nem ŕllt meg, söt tovabb folyt nagy meglepetésemre...
otthon annyira el akartam foglalni magamat, hogy a friss sebbel a fürdöszobat pucoltam, dolgozni akartam menni, mint addig.
én pŕr nappal a szülés utan hagytam abba a munkat, ugyhogy igazan frissek voltak még a reakcioim.
Szerencsére anyukam 3 hétig ott volt segiteni, a babat hozni-vinni, fözni és eröt adni.
Mindig el akartam nyomni a sirŕst, ami egyszer ugy kitört rajtam, hogy egész este sirtam.
én valahogy nem is a babara gondoltam, hanem mindig azt gondoltam, hogy mostantol majd megcsal a férjem, én mar nem vagyok se szép, se vonzo, csak egy oriasi mellü mozgo tejbŕr, aki egy kis manoval a kezében ül otthon és nem csinŕl semmit.
Persze gondolataim megalapozatlanok voltak, de annyira bele tudtam magamat lovallni, hogy amikor a férjem reggel dolgozni ment,akkor is meg voltam gyözödve, hogy ö most biztos valaki mashoz megy.
De szerencsére ez elmult, ki kell beszélnie magabol az embernek a félelmeit, banatait és mindjart jobb lesz.
én mar mindenkit felkészitettem szülésem elött, hogy van, LEHET ilyen hangulatom is, ugyhogy nem kell magukra venniük rossz hangulatomat.
Anyosomékat a szülés utani 2 napban imadtam, amikor bejöttek, nézegették kis unokajukat, segitettek, de a 4-5 napban kifejezetten utaltam öket, hogy minek jönnek mar megint, hogy tartja a gyerekemet, miért tartja egyŕltalan...
egy kis emberke uj értelmet ad az életünknek, egy idöre nincs több spontanitas, nincs több elöre tervezés, ö van a középpontban, mar nem a parunk és nem mi magunk.
a 2. honapban én is rŕjöttem, hogy sok helyre lehet menni a babaval is, vasarolni, emberek közé menni, kirandulgatni, stb.
na, most elég sokat irtam, ti jöttök...
bea
Sok
2000.05.29 09:20
Sziasztok, szerintem a depresszio kialakulasaban elsosorban a hormonok a felelosek. En a 9 honap alatt olyan jol ereztem magam mint meg soha. "Kerek" lett a vilag (is). Nagyon vart lombikbabank van, azzal az erzessel legalabb nem kellett kuzdeni hogy kell-e nem kell-e stb. Bar mi eppen a gyerektelenseg miatt mar korabban is jartunk kulon-kulon pszichologushoz, azert az oknelkuli siras nalam is elojott. En nem gondoltam semmi rosszra, csak ugy pl.a konyha kozepen, aki eppen ott volt annak a vallan bogtem egy joizut. Bar nekem hangulatkeltonek ott volt az utolso boszniai haboru ami marc. 23-an tort ki (azert tudom ilyen pontosan mert 21-en szuletett a kisfiam). A Tv-t ki sem volt szabad nyitni a jelenletemben, mert itt (Olaszo) talan a foldrajzi kozelseg meg a rengeteg menekult miatt masrol sem volt szo. Voltak iszonyatos remalmaim (olyan koncentracios tabor szeruek)a szules utan amikre ha most gondolok, mar nem bogok, de akkor honapokig ez volt. A pszichologusom sokat segitett azt hiszem. Az anyai erzesekrol meg annyit, hogy a szules utan felhivtam az unokahugomat akinek egy 6 eves kisfia van es aki a terhesseg alatt is rengeteg jo tanacsot adott, meg az is tetszett ahogyan a gyerekevel banik stb. Szoval o kerdezte meg hogy akkor most van mar "Anyai Erzesem"? Ravagtam hogy van persze, aztan elgondolkodtam. Mit kene most ereznem? Olyan nem volt mint amikor Szerelmes voltam, meg semmi kulonos. Jo volt a babahoz rohangaszni a nurserybe (nem voltunk rooming-in-ben), a napjaimat meg kitoltotte sokaig hogy szopik-nem szopik, sebes cici, fajdalom, bimbovedo, folyas, erzekeny gat(pedig csak 1 oltesem volt, mert nem vagtak), kakilok-nem kakilok, a baba kakil-nem kakil, kiuteses az arcocskaja, dupla meres stb vagyis ilyen fizikai gondok. Nekem biztosan sokat segitett hogy a ferjem errol a depressziorol tajekozott volt es meg amikor undok voltam vele sem vette fel, mindent a gyermekagyra kent. Es volt segitsegem a hazimunkaban, Anyukam 7 hetig. Azt pedig hogy Anyosom hogyan (es egyaltalan minek) tartja kezben a gyerekemet en sem ertettem :-))) De o is nagymama szegeny nemcsak az en Anyukam :-)))
2000.05.29 16:41
Sziasztok! A depresszióhoz szeretnék hozzá szólni.Én 21 évesen véletlen estem teherbe.Úgy döntöttünk megtartjuk a babát,bár én nem voltam felkészülve rá.Öt hetesen elvesztettem a picit.Nagyon nagy urt éreztem magamba,ezután jöttem rá hogy mennyire szeretnék anya lenni.Öt hét után ismét gyermeket vártam.Boldog voltam,már nagyon vártam ot.Amarilla születése után kb. 3 hónapig mégsem éreztem anyai ösztönöket és ami még rosszabb mindig sirtam.Úgy éreztem megfulladok a bezártságtól.Azóta van egy 2 hónapos kisfiam is.Nála már nincs problémám az anyai ösztönömmel,de mellette is elofordulnak az oktalan sirások.Szerintem is a hormonokkal van összefüggésben,amirol azt olvastam hogy szülés tán kb. hat hónapig tart mig helyre áll a hormonháztartás.Úgyhogy kitartást az apukáknak és sok türelmet hozzánk! BELLA
2000.05.29 20:12
Sziasztok!
Szeretnék hozzászólni a fennt említett témához. Két gyermekem van amikor az elsőt szültem minden tökéletes volt szinte 10 centivel a föld fölött jártam . el sem tudtam gondolni , hogy van ilyen depressziós állapot szülés után . Két év után született meg a második gyermekem, kb.2napos volt a kisfiam amikor rámtört ez az ismeretlen érzés. Nem tudtam enni, aludni és iszonyatosan vágytam haza az első gyermekemhez. Nagyon furcsa érzés volt azt gondoltam , hogy ugyanolyan boldog leszek , mint az első szülésnél és ehelyett csak bőgtem és szinte képtelen voltam szerelemmel szeretni a második babámat. Nagyon sokat segítettek a családtagjaim elsősorban a párom és anyukám. Rengeteg olyan lehetőséget teremtettek , hogy a "nagylányommal kettesben lehessünk, úgy , mint azelőtt és azt hiszem ez neki is jót tett. Aztán persze minden helyreállt és megjött a szerelem az öcsike iránt is, és imádom mind a két gazembert. Nem tudom , hogy nálam a hormonok okozták vagy nehezen tudtam átállni arra , hogy két gyemekem van. de mindenesetre nehéz napok voltak állandóan lelkiismeretfurdolásom volt. Kitertás minden anyukának !Üdvözlettel :Szilvia
Szeretnék hozzászólni a fennt említett témához. Két gyermekem van amikor az elsőt szültem minden tökéletes volt szinte 10 centivel a föld fölött jártam . el sem tudtam gondolni , hogy van ilyen depressziós állapot szülés után . Két év után született meg a második gyermekem, kb.2napos volt a kisfiam amikor rámtört ez az ismeretlen érzés. Nem tudtam enni, aludni és iszonyatosan vágytam haza az első gyermekemhez. Nagyon furcsa érzés volt azt gondoltam , hogy ugyanolyan boldog leszek , mint az első szülésnél és ehelyett csak bőgtem és szinte képtelen voltam szerelemmel szeretni a második babámat. Nagyon sokat segítettek a családtagjaim elsősorban a párom és anyukám. Rengeteg olyan lehetőséget teremtettek , hogy a "nagylányommal kettesben lehessünk, úgy , mint azelőtt és azt hiszem ez neki is jót tett. Aztán persze minden helyreállt és megjött a szerelem az öcsike iránt is, és imádom mind a két gazembert. Nem tudom , hogy nálam a hormonok okozták vagy nehezen tudtam átállni arra , hogy két gyemekem van. de mindenesetre nehéz napok voltak állandóan lelkiismeretfurdolásom volt. Kitertás minden anyukának !Üdvözlettel :Szilvia
2000.05.29 21:16
Kedves Anyukák! Természetesen nálam is jelentkezett a depressziós, sírós hangulat. Nálam az segített, hogy felismertem, igen ez az, és tovább nem sajnálom magam és kész. Én öt gyerekem mellett, azonnal munkába álltam, mert örültem, hogy a rokonság megoldotta, hogy amíg kórházban vagyok (3 nap) segítsen valaki a férjemnek. Éppen a konyha felújítása közben kezdtem el szülni, úgyhogy a takarítást már én fejeztem be. Nem mártír akarok lenni. Csak azt tettem, amit a déd- az ük- a szép- stb. anyáim. Szóval kissé túllihegjük ezeket a természetes dolgokat. Üdv: Timi
2000.05.30 12:45
Szia Timi! Egyet értek a túllihegéssel kapcsolatban,mert sok kismama hajlamos az önsajnálatra és túlságosan is óvják magukat.A terhesség nem betegség,jól ki van találva. Én mind a két terhességemet végig rohangáltam és végig vezettem a 9.hónap végéig,pedig nekem sem volt mindig leányálom.Én azt vettem észre hogyha foglalkoztam azzal hogy éppen mikor mi fáj,sokkal nehezebben múlt el és ráadásul le is hangolt.A környezetemben élo lányok,kismamák szó szerint eltávolodtak tolem,mert tükröt tartottam eléjük és nem fogadták el. MINDENKINEK! Nem hiszem,hogy elkellene itélni azokat az anyukákat akik nem ülnek otthon a babérjaikon és nem töltik a nap 24 óráját csemetéjük mellett.Elképzelhetonek tartom,hogy az arany középút megtalálása ebben a témában is helyén való! Várom leveleiteket! BELLA
2000.05.31 21:41
Szia Aniko! Én szerencsés helyzetben vagyok,mert van egy nagyon kedves hölgy ismerosöm aki szivvel-lélekkel"szereti"a babáimat és számithatok rá ha úgy alakul.Nem utolsó sorban még az édesanyám is szivesn segit.Véleményem szerint szükség van az anyukáknak is egy kis szabadidore,mert utána sokkal nagyobb erobedobással tud foglalkozni a gyermekeivel.Az igazat megvallva szoktam lelkizni egy picit ezen,de utána mindig jó a viszontlátás és a gyerekek is jobban várnak.A bébiszittert viszont nem választanám,mert ha fiatal és ráadásul gyermektelen,akkor szerintem nem alkalmas erre a feladatra. Üdvözlettel:Bella
2000.06.01 08:00
Sziasztok!
Ez egy mas tema, de nem tudom hova irjam...
Szoval sterilizalas a babanak:
Ti hogyan meddig , mivel sterilizaltatok olyan dolgokat mint pl.: cumi.
Masik: egy 3 honapos bgabanak mifele napirandje kell legyen. Mi igeny szerint szopunk, az a kerdesem, hogy mennyire kell szerintetek mar " vekkerre jarni".
Koszi a hozzaszolasokat!
Erzsi
Ez egy mas tema, de nem tudom hova irjam...
Szoval sterilizalas a babanak:
Ti hogyan meddig , mivel sterilizaltatok olyan dolgokat mint pl.: cumi.
Masik: egy 3 honapos bgabanak mifele napirandje kell legyen. Mi igeny szerint szopunk, az a kerdesem, hogy mennyire kell szerintetek mar " vekkerre jarni".
Koszi a hozzaszolasokat!
Erzsi
2000.06.01 08:39
kedves Erzsi!
az en lanyom is harom honapos, es mi is igeny szerint szopcsizunk, de erdekes modon nalunk magatol kialakult egyfajta napirend, azzal, hogy delelott alszik egy orat, ebed utan alszik egy nagyot,(bevallom, ezt en eroltettem, mert a fiam akkor alszik, es ha "zaj" van nem tud elaludni.
Egyebkent en ugy vettem eszre, hogy a lanyom magatol raallt a kb. negyorankenti evesre, hidd el, nem eroltettem nala a dolgot. Egyebkent a gyermekorvosunk szerint nem art, ha bizonyos dolgokban kialakitunk egyfajta napirendet a babanak, mert az allandosag megnyugtatja. Pl, a furdes ideje, a seta ideje, stb.
a sterilizalasrol: nekem csak egyetlen "dilim" van:a mosas, de akkor sem a kifozes, hanem az, hogy nem mosom a pici holmijat mosoporral, mert szerintem allergias ra(lehet, hogy csak kepzelodom)minden cuccat kezzel mosok, es mososzappannal(mint oreganyam, nem?-tiszta dili!!!) cumut nem hasznalunk, ugyhpogy arrol nem tudok irni.
udv
Eva
az en lanyom is harom honapos, es mi is igeny szerint szopcsizunk, de erdekes modon nalunk magatol kialakult egyfajta napirend, azzal, hogy delelott alszik egy orat, ebed utan alszik egy nagyot,(bevallom, ezt en eroltettem, mert a fiam akkor alszik, es ha "zaj" van nem tud elaludni.
Egyebkent en ugy vettem eszre, hogy a lanyom magatol raallt a kb. negyorankenti evesre, hidd el, nem eroltettem nala a dolgot. Egyebkent a gyermekorvosunk szerint nem art, ha bizonyos dolgokban kialakitunk egyfajta napirendet a babanak, mert az allandosag megnyugtatja. Pl, a furdes ideje, a seta ideje, stb.
a sterilizalasrol: nekem csak egyetlen "dilim" van:a mosas, de akkor sem a kifozes, hanem az, hogy nem mosom a pici holmijat mosoporral, mert szerintem allergias ra(lehet, hogy csak kepzelodom)minden cuccat kezzel mosok, es mososzappannal(mint oreganyam, nem?-tiszta dili!!!) cumut nem hasznalunk, ugyhpogy arrol nem tudok irni.
udv
Eva
2000.06.01 21:34
Kedves Erzsi,
felejtsdd el az orŕt, a baby-d is utalni fogja.
Amikor éhes, adj neki enni, min. 2 ora azért teljen el, de max. 4 ne. Ezt nappalra értem.
éjszaka is igény szerint.
Az én lanyom is 3 honapos, napirendünk még nagyon nincs, probaltunk, pl. fürdetéssel minden nap, egy idöben, aztan 4 hét mulva ramripakodott a gyerekorvos, hogy elég hetente egyszer fürdetni olyan szaraz lett a böre.
Most mindegy mikor fürdetjük, nala mar az esti elalvasok "ritmusa"kialalkult. 9-10 körül alszik mint a bunda. Hogy meddig?
Eleinte reggelig, majd az utobbi idöben éjjel is felkelt enni. Megszoptattam, aludtunk tovabb.
Nagyobb az étvagya. Egy 3-4 honapos baba még nagyon különbözö adagokat eszik, nap mint nap.
Jasmine minden 2-2 és fél oraban. Multkor én is az oramra néztem, na letelt 2 ora, biztos éhes a gyerek, mellre raktam, szopizott kicsit, elaludt, majd elmentünk vasarolni, és egy ora mulva ujra rŕzenditett, ugyhogy ujra meg kellett szoptatni, mert akkor jött el az igazi éhség ideje.
Nappali alvasokrol ne is beszéljünk, mert nalunk az alig van. Talan du. 3-4 körül van egy kicsi alvas, de akkor tart egy oranal tovabb, ha én is mellé bujok.
Ezért majd én is egy kicsit gondban leszek, mert a 4. honaptol én visszamegyek dolgozni (szombatonként), és a babat majd a férjem hozza be egyszer etetésre. A KéRDéS: Mikor??
mivel még nem nagyon van pontos idöbeosztasunk.
A babat pedig nem akarom üvöltetni hagyni, hogy demost neked pont kettöig ki kell birnod, mert csak akkor lesz kaja...
Szoval etess, altass amikor a baba kéri, ha éppen a Postan vagy akkor ott.Inkabb egy kiegyensulyozott baba, mint egy allandoan bömbölö, mindig megzavart kis emberke.
A cumikat pedig én csak eleinte (3 honapig) sterilizŕltam (kiföztem forro vizben 5 percig), majd mostanaban kb. hetente fözöm ki öket, inkabb csak lemosom.
Szerintem "ennyi" kosz kell a baba szervezetének, mert mindent ugysem tudunk fertötleniteni. Ellenŕlobb lesz a szervezetük a korokozokkal szemben.
Nem is beszélve arrol, hogy sokan (ismerösök, rokonok) a baba kezét puszilgatjak, mert "én nem akarok az arcŕra puszit adni", aztan a gyerek meg a masik pillanatban azt az öklét nyalogatja.
Ennyit a steril vilagrol. :)
megj.: Mindenestre ha anyatejet adsz cumisüvegben, azt feltétlen fözdd ki elötte. Biztos, ami biztos, az anyatej a legsterilebb, hat maradjon is az!!!
üdv. Judit
felejtsdd el az orŕt, a baby-d is utalni fogja.
Amikor éhes, adj neki enni, min. 2 ora azért teljen el, de max. 4 ne. Ezt nappalra értem.
éjszaka is igény szerint.
Az én lanyom is 3 honapos, napirendünk még nagyon nincs, probaltunk, pl. fürdetéssel minden nap, egy idöben, aztan 4 hét mulva ramripakodott a gyerekorvos, hogy elég hetente egyszer fürdetni olyan szaraz lett a böre.
Most mindegy mikor fürdetjük, nala mar az esti elalvasok "ritmusa"kialalkult. 9-10 körül alszik mint a bunda. Hogy meddig?
Eleinte reggelig, majd az utobbi idöben éjjel is felkelt enni. Megszoptattam, aludtunk tovabb.
Nagyobb az étvagya. Egy 3-4 honapos baba még nagyon különbözö adagokat eszik, nap mint nap.
Jasmine minden 2-2 és fél oraban. Multkor én is az oramra néztem, na letelt 2 ora, biztos éhes a gyerek, mellre raktam, szopizott kicsit, elaludt, majd elmentünk vasarolni, és egy ora mulva ujra rŕzenditett, ugyhogy ujra meg kellett szoptatni, mert akkor jött el az igazi éhség ideje.
Nappali alvasokrol ne is beszéljünk, mert nalunk az alig van. Talan du. 3-4 körül van egy kicsi alvas, de akkor tart egy oranal tovabb, ha én is mellé bujok.
Ezért majd én is egy kicsit gondban leszek, mert a 4. honaptol én visszamegyek dolgozni (szombatonként), és a babat majd a férjem hozza be egyszer etetésre. A KéRDéS: Mikor??
mivel még nem nagyon van pontos idöbeosztasunk.
A babat pedig nem akarom üvöltetni hagyni, hogy demost neked pont kettöig ki kell birnod, mert csak akkor lesz kaja...
Szoval etess, altass amikor a baba kéri, ha éppen a Postan vagy akkor ott.Inkabb egy kiegyensulyozott baba, mint egy allandoan bömbölö, mindig megzavart kis emberke.
A cumikat pedig én csak eleinte (3 honapig) sterilizŕltam (kiföztem forro vizben 5 percig), majd mostanaban kb. hetente fözöm ki öket, inkabb csak lemosom.
Szerintem "ennyi" kosz kell a baba szervezetének, mert mindent ugysem tudunk fertötleniteni. Ellenŕlobb lesz a szervezetük a korokozokkal szemben.
Nem is beszélve arrol, hogy sokan (ismerösök, rokonok) a baba kezét puszilgatjak, mert "én nem akarok az arcŕra puszit adni", aztan a gyerek meg a masik pillanatban azt az öklét nyalogatja.
Ennyit a steril vilagrol. :)
megj.: Mindenestre ha anyatejet adsz cumisüvegben, azt feltétlen fözdd ki elötte. Biztos, ami biztos, az anyatej a legsterilebb, hat maradjon is az!!!
üdv. Judit
2000.06.03 15:58
Sziasztok anyukák! MÁS: érdeklodnék hogy van e olyan anyuka aki hordja vagy szeretné hordani gyermekét bármilyen tornára? A kislányom/Amarilla/2éves múlt márciusban és szeptemberben szeretnénk beiratni ritmikus sportgimnasztikára.Ha van jó ötletetek szivesen fogadom. Köszi mindenkinek:Bella
2000.06.03 22:26
Kedves Bella! Én azt hiszem, pont az ellentéted vagyok. Nekem sajnos senki sincs, és nem is volt
aki vigyázzon a gyerekekre. (Öt gyerekem van 7-2 évig bezárólag) De nem kell mártírt csinálni belőlem, ki lehet bírni. Ami pedig a lelkizést illeti, szerintem az a legrosszabb. Vállald önmagad. Ha úgy érzed, hogy el kell menni, akkor menj! De amikor a gyerekeddel vagy, akkor szívvel és lélekkel legyél vele. (Ettől még el lehet mosogatni!!!) Üdv: Timi
aki vigyázzon a gyerekekre. (Öt gyerekem van 7-2 évig bezárólag) De nem kell mártírt csinálni belőlem, ki lehet bírni. Ami pedig a lelkizést illeti, szerintem az a legrosszabb. Vállald önmagad. Ha úgy érzed, hogy el kell menni, akkor menj! De amikor a gyerekeddel vagy, akkor szívvel és lélekkel legyél vele. (Ettől még el lehet mosogatni!!!) Üdv: Timi
2000.06.05 10:30
Bella!
Nálunk 3 ill. 4 éves kortól vannak ilyen torna lehetőségek. Én négy évesen vittem a lányomat. Ez egy ilyen előkészítő akármi, alapja lehet balettnek, rsg-nek, jazz-balettnek.
Sajna úgy jöttek össze a dolgok, hogy sok nagyobbal van együtt, és nem igazán lett ott barátja, a tesói meg a torna ideje alatt otthon játszhatnak, így hiába szeret tornázni, most nagyon az a hozzáállása, hogy abbahagyja.
Amennyire én látom a helyzetet, a 3 éves kort érdemes megvárni, legalábbis mifelénk nem ismerek kisebbeknek helyet, meg szerintem akkor még nem is nagyon tudják megcsinálni. Meg sok függ a csoporttól, jó ha azonos korúak. Nálunk most szer is volt már a tavasszal, hát szegény lányom alig bírja el. (karika volt, meg egy esernyős gyakorlat, hát az esernyő, bár nem a felnőtt esernyő) végképp nagy neki).
Amúgy meg tényleg lazábbak, amíg kisebbek, ilyen szempontból jobb elkezdeni.
Ha ismersz jó helyeket, meséj róla!
Ildi
Nálunk 3 ill. 4 éves kortól vannak ilyen torna lehetőségek. Én négy évesen vittem a lányomat. Ez egy ilyen előkészítő akármi, alapja lehet balettnek, rsg-nek, jazz-balettnek.
Sajna úgy jöttek össze a dolgok, hogy sok nagyobbal van együtt, és nem igazán lett ott barátja, a tesói meg a torna ideje alatt otthon játszhatnak, így hiába szeret tornázni, most nagyon az a hozzáállása, hogy abbahagyja.
Amennyire én látom a helyzetet, a 3 éves kort érdemes megvárni, legalábbis mifelénk nem ismerek kisebbeknek helyet, meg szerintem akkor még nem is nagyon tudják megcsinálni. Meg sok függ a csoporttól, jó ha azonos korúak. Nálunk most szer is volt már a tavasszal, hát szegény lányom alig bírja el. (karika volt, meg egy esernyős gyakorlat, hát az esernyő, bár nem a felnőtt esernyő) végképp nagy neki).
Amúgy meg tényleg lazábbak, amíg kisebbek, ilyen szempontból jobb elkezdeni.
Ha ismersz jó helyeket, meséj róla!
Ildi
2000.06.07 20:30
Szia Éva!
Egy hozzászólás a mosószappanhoz: egyáltalán nem talállak érte dilisnek. Csak egy könnyítő javaslat, hogy ne kelljen kézzel mosnod: (anno én a konyharuhákat mostam így, mosószappannal, mert így fehérebbek lettek éas kijött az összes zsírfolt). Szóval, én lereszeltem a szappant sajtreszelőn vagy akármilyen reszelőn, és úgy tettem bele a mosógép dobjába, nem az adagolóba. Undok egy munka a lereszelése, viszont nem kell kézzel mosnod. Próbáld ki!
ui: egyébként én mosóporral mosok, de duplán öblítek és nem használok öblítőt, megóvandó gyerkőcömet az esetleges allergiától. Annyi egyéb allergizáló anyagot beszív, megeszik az ember...
Egy hozzászólás a mosószappanhoz: egyáltalán nem talállak érte dilisnek. Csak egy könnyítő javaslat, hogy ne kelljen kézzel mosnod: (anno én a konyharuhákat mostam így, mosószappannal, mert így fehérebbek lettek éas kijött az összes zsírfolt). Szóval, én lereszeltem a szappant sajtreszelőn vagy akármilyen reszelőn, és úgy tettem bele a mosógép dobjába, nem az adagolóba. Undok egy munka a lereszelése, viszont nem kell kézzel mosnod. Próbáld ki!
ui: egyébként én mosóporral mosok, de duplán öblítek és nem használok öblítőt, megóvandó gyerkőcömet az esetleges allergiától. Annyi egyéb allergizáló anyagot beszív, megeszik az ember...
2000.06.12 18:36
Sziasztok!
Nemrég költöztünk el pestről Százhalombattára,kicsit egyedül vagyok, mert a barátaink is elpártoltak tölünk a távolság miatt.22 éves vagyok van egy 8 hónapos kisfiam és ugyanolyan életet élek mint a szülés elött, szerintem is meg lehet oldani, hogy kikapcsolodjak gyerek nélkül, bár nekem ez csak hétvégén megy. Ezért is érzem magam sokszor egyedül hétköznap.
Megragadom az alkalmat,hogy ha esetleg ir valaki battáról, akkor szivesen megismerkednék vele.
Nemrég költöztünk el pestről Százhalombattára,kicsit egyedül vagyok, mert a barátaink is elpártoltak tölünk a távolság miatt.22 éves vagyok van egy 8 hónapos kisfiam és ugyanolyan életet élek mint a szülés elött, szerintem is meg lehet oldani, hogy kikapcsolodjak gyerek nélkül, bár nekem ez csak hétvégén megy. Ezért is érzem magam sokszor egyedül hétköznap.
Megragadom az alkalmat,hogy ha esetleg ir valaki battáról, akkor szivesen megismerkednék vele.
2000.08.07 16:51
<A HREF="../../publ/hangulati_elet.htm" TARGET="_top">
A hangulati élet zavarai a szülés utáni időszakban</A>
<A HREF="../../publ/depresszio.htm" TARGET="_top">
A gyermekágyi depresszió okai</A>
[url=../../szak/psz03.htm" TARGET="_top]A pszichiáter válaszol[/url]
[url=../../szak/psz02.htm" TARGET="_top]A pszichiáter válaszol 2.[/url]
<A HREF="http://www.origo.hu/csalad/maganelet/000105baby.html" TARGET="_top">
Gyermekágyi depresszió</A>
<A HREF="http://vega.medinfo.hu/weblap/vedono/gyesneur.htm" TARGET="_top">
Gyes neurózis</A>
A hangulati élet zavarai a szülés utáni időszakban</A>
<A HREF="../../publ/depresszio.htm" TARGET="_top">
A gyermekágyi depresszió okai</A>
[url=../../szak/psz03.htm" TARGET="_top]A pszichiáter válaszol[/url]
[url=../../szak/psz02.htm" TARGET="_top]A pszichiáter válaszol 2.[/url]
<A HREF="http://www.origo.hu/csalad/maganelet/000105baby.html" TARGET="_top">
Gyermekágyi depresszió</A>
<A HREF="http://vega.medinfo.hu/weblap/vedono/gyesneur.htm" TARGET="_top">
Gyes neurózis</A>
2000.08.07 17:04
Miután megszültem a lányomat, a harmadik napon, még a kórházban, olyan depresszió tört rám, hogy reggel hétkor telefonáltam a páromnak, hogy jöjjön be hozzám azonnal. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy az előtte való nap hazament a két szobatársam, és egyedül voltam a babával egy hatalmas kórteremben, elég nyomasztó volt. De hamar elmúlt. (Éva)
Csak ültem az ágy szélén, és bőgtem mint a záporeső. Bár talán az is közrejátszott, hogy császár volt, tehát nem úgy történt, ahogy vártam, azonkívül velem is voltak komplikációk a szülés után.(Zsóka)
Néha az a megérzésem, ha a nők nem kórházban szülnének, talán kimaradna ez a lehangoló, borzasztó érzés a kismamák életéböl.
Annak ellenére, hogy én egy jól felszerelt, modern, kedves orvosokkal, segítőkész nővérekkel, "szoptató-barát" kórházban szültem, esténként, a sötétedéssel és a férjem hazamenetelével rámtört a mehetnék, a honvágy.
Úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék bezárva, pedig "csak" 6 napig voltam bennt, alig vártam, hogy kiszedjék a varratokat a sebemből (mert nekem is császárral ment, sok szenvedés után) és irány haza.
Otthon 2 nap (!!) kellett, hogy felfogjam, hogy van Tv-nk, vannak ismerősök, stb. és hogy van élet a kórházon kívül is, ami egyáltalán nem állt meg, sőt tovább folyt nagy meglepetésemre...
Otthon annyira el akartam foglalni magamat, hogy a friss sebbel a fürdőszobát pucoltam, dolgozni akartam menni, mint addig.
Szerencsére anyukám 3 hétig ott volt segíteni, a babát hozni-vinni, főzni és erőt adni.
Mindig el akartam nyomni a sírást, ami egyszer úgy kitört rajtam, hogy egész este sírtam.
Én valahogy nem is a babára gondoltam, hanem mindig azt gondoltam, hogy mostantól majd megcsal a férjem, én mar nem vagyok se szép, se vonzó, csak egy óriási mellű mozgó tejbár, aki egy kis manóval a kezében ül otthon és nem csinál semmit. (Bea)
Szerintem a depresszió kialakulásában elsősorban a hormonok a felelősek. Én a 9 hónap alatt olyan jól éreztem magam, mint még soha. "Kerek" lett a világ (is). Nagyon várt lombikbabánk van, azzal az érzéssel legalább nem kellett küzdeni, hogy kell-e nem kell-e stb., azért az oknélküli sírás nálam is előjött. Én nem gondoltam semmi rosszra, csak úgy pl. a konyha közepén, aki éppen ott volt annak a vállán bőgtem egy jóízűt. Bár nekem hangulatkeltőnek ott volt az utolsó boszniai háború, ami márc. 23-án tört ki (azért tudom ilyen pontosan, mert 21-én született a kisfiam). A Tv-t ki sem volt szabad nyitni a jelenlétemben, mert itt (Olaszország) talán a földrajzi közelség meg a rengeteg menekült miatt másról sem volt szó. Voltak iszonyatos rémálmaim (olyan koncentrációs tábor szerűek)a szülés után, amikre ha most gondolok, mar nem bőgök, de akkor hónapokig ez volt.
Nekem biztosan sokat segített, hogy a férjem erről a depresszióról tájékozott volt és még amikor undok voltam vele sem vette fel, mindent a gyermekágyra kent. (Zsuzsanna)
Két gyermekem van. Amikor az elsőt szültem minden tökéletes volt, szinte 10 centivel a föld fölött jártam, el sem tudtam gondolni, hogy van ilyen depressziós állapot szülés után. Két év után született meg a második gyermekem, kb. 2 napos volt a kisfiam, amikor rám tört ez az ismeretlen érzés. Nem tudtam enni, aludni és iszonyatosan vágytam haza az első gyermekemhez. Nagyon furcsa érzés volt, azt gondoltam, hogy ugyanolyan boldog leszek, mint az első szülésnél és ehelyett csak bőgtem és szinte képtelen voltam szerelemmel szeretni a második babámat. Nagyon sokat segítettek a családtagjaim, elsősorban a párom és anyukám. Rengeteg olyan lehetőséget teremtettek, hogy a "nagylányommal kettesben lehessünk, úgy , mint azelőtt és azt hiszem ez neki is jót tett. Aztán persze minden helyreállt és megjött a szerelem az öcsike iránt is, és imádom mind a két gazembert.(Szilvia)
Természetesen nálam is jelentkezett a depressziós, sírós hangulat. Nálam az segített, hogy felismertem, igen ez az, és tovább nem sajnálom magam és kész. Én öt gyerekem mellett azonnal munkába álltam, mert örültem, hogy a rokonság megoldotta, hogy amíg kórházban vagyok (3 nap) segítsen valaki a férjemnek. Éppen a konyha felújítása közben kezdtem el szülni, úgyhogy a takarítást már én fejeztem be. Nem mártír akarok lenni. Csak azt tettem, amit a déd- az ük- a szép- stb. anyáim. (Haraszti Gáborné, Timi)
Sokáig azt hittem, nem vagyok normális, mert senkitől sem hallottam ilyesmiről, ami velem történt. Persze szerettem a kis pockomat, elláttam rendesen, de valahogy az igazi ANYAI érzésnek nyoma sem volt. Kb. három hónapos lett a kölykőce, mire (én így nevezem) szerelmes lettem belé. Ez azóta is tart. Kicsit tudathasadásos a dolog, mert tényleg olyan szerelem-féle. De ami az anyai érzések (ilyen lassú /?/) kialakulását illeti, csak nemrég hallottam, hogy van ez néha így is.(Zsóka)
Egy kis emberke új értelmet ad az életünknek, egy időre nincs több spontaneitás, nincs több előre tervezés, ő van a középpontban, már nem a párunk és nem mi magunk.(Bea)
Az anyai érzésekről meg annyit, hogy a szülés után felhívtam az unokahúgomat, akinek egy 6 éves kisfia van és aki a terhesség alatt is rengeteg jó tanácsot adott. Ő kérdezte meg, hogy akkor most van már "Anyai Érzésem"? Rávágtam, hogy van persze, aztán elgondolkodtam. Mit kéne most éreznem? Olyan nem volt, mint amikor Szerelmes voltam, meg semmi különös. Jó volt a babához rohangászni a nurserybe (nem voltunk rooming-in-ben), a napjaimat meg kitöltötte sokáig hogy szopik - nem szopik, sebes cici, fajdalom, bimbóvédő, folyás, érzékeny gát, kakilok - nem kakilok, a baba kakil - nem kakil, kiütéses az arcocskája, dupla mérés stb. vagyis ilyen fizikai gondok. (Zsuzsanna)
Én 21 évesen véletlen estem teherbe. Úgy döntöttünk megtartjuk a babát, bár én nem voltam felkészülve rá. Öt hetesen elvesztettem a picit. Nagyon nagy űrt éreztem magamban, ezután jöttem rá, hogy mennyire szeretnék anya lenni. Öt hét után ismét gyermeket vártam. Boldog voltam, már nagyon vártam őt. Amarilla születése után kb. 3 hónapig mégsem éreztem anyai ösztönöket és ami még rosszabb, mindig sírtam. Úgy éreztem, megfulladok a bezártságtól. (Bella)
Sokszor kerültem a szakadék szélére, legszívesebben elmenekülnék. Ezt valahogy úgy értem, hogy jó lenne végre kimozdulni emberek közé, akár babával is, meg egy kicsit több megértés és segítség jól jönne azoktól, akik a barátoknak mondják magukat. Minden nehéz: nem tudsz bevásárolni, felszállni a buszra, mozogni egyet, esetleg szeretkezni és még ki tudja mi-mindent...(Ani)
Nagyon gyakran érzem úgy, hogy rettenetesen szeretnék emberek közé menni, elmenni egy moziba, vagy csak úgy nézelődni, sétálni, kirakatokat nézni. Mivel egy Balaton parti kis településen lakunk, erre nem sok lehetőség van. A családom 400 kilométerre lakik innen, még arra sincs lehetőségem, hogy felpakoljam a gyerekeket, és elmenjek az anyukámhoz traccsolni egyet.(Éva)
Én szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy nagyon kedves hölgy ismerősöm, aki szívvel-lélekkel "szereti" a babáimat és számíthatok rá, ha úgy alakul. Nem utolsó sorban még az édesanyám is szívesen segít. Véleményem szerint szükség van az anyukáknak is egy kis szabadidőre, mert utána sokkal nagyobb erőbedobással tud foglalkozni a gyermekeivel. Az igazat megvallva szoktam lelkizni egy picit ezen, de utána mindig jó a viszontlátás és a gyerekek is jobban várnak. A bébiszittert viszont nem választanám, mert ha fiatal és ráadásul gyermektelen, akkor szerintem nem alkalmas erre a feladatra. (Bella)
Nekem sajnos senki sincs, és nem is volt, aki vigyázzon a gyerekekre. (Öt gyerekem van 7-2 évig bezárólag) De nem kell mártírt csinálni belőlem, ki lehet bírni. Ami pedig a lelkizést illeti, szerintem az a legrosszabb. Vállald önmagad. Ha úgy érzed, hogy el kell menni, akkor menj! De amikor a gyerekeddel vagy, akkor szívvel és lélekkel legyél vele. (Ettől még el lehet mosogatni!!!)(Haraszti Gáborné, Timi)
Csak ültem az ágy szélén, és bőgtem mint a záporeső. Bár talán az is közrejátszott, hogy császár volt, tehát nem úgy történt, ahogy vártam, azonkívül velem is voltak komplikációk a szülés után.(Zsóka)
Néha az a megérzésem, ha a nők nem kórházban szülnének, talán kimaradna ez a lehangoló, borzasztó érzés a kismamák életéböl.
Annak ellenére, hogy én egy jól felszerelt, modern, kedves orvosokkal, segítőkész nővérekkel, "szoptató-barát" kórházban szültem, esténként, a sötétedéssel és a férjem hazamenetelével rámtört a mehetnék, a honvágy.
Úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék bezárva, pedig "csak" 6 napig voltam bennt, alig vártam, hogy kiszedjék a varratokat a sebemből (mert nekem is császárral ment, sok szenvedés után) és irány haza.
Otthon 2 nap (!!) kellett, hogy felfogjam, hogy van Tv-nk, vannak ismerősök, stb. és hogy van élet a kórházon kívül is, ami egyáltalán nem állt meg, sőt tovább folyt nagy meglepetésemre...
Otthon annyira el akartam foglalni magamat, hogy a friss sebbel a fürdőszobát pucoltam, dolgozni akartam menni, mint addig.
Szerencsére anyukám 3 hétig ott volt segíteni, a babát hozni-vinni, főzni és erőt adni.
Mindig el akartam nyomni a sírást, ami egyszer úgy kitört rajtam, hogy egész este sírtam.
Én valahogy nem is a babára gondoltam, hanem mindig azt gondoltam, hogy mostantól majd megcsal a férjem, én mar nem vagyok se szép, se vonzó, csak egy óriási mellű mozgó tejbár, aki egy kis manóval a kezében ül otthon és nem csinál semmit. (Bea)
Szerintem a depresszió kialakulásában elsősorban a hormonok a felelősek. Én a 9 hónap alatt olyan jól éreztem magam, mint még soha. "Kerek" lett a világ (is). Nagyon várt lombikbabánk van, azzal az érzéssel legalább nem kellett küzdeni, hogy kell-e nem kell-e stb., azért az oknélküli sírás nálam is előjött. Én nem gondoltam semmi rosszra, csak úgy pl. a konyha közepén, aki éppen ott volt annak a vállán bőgtem egy jóízűt. Bár nekem hangulatkeltőnek ott volt az utolsó boszniai háború, ami márc. 23-án tört ki (azért tudom ilyen pontosan, mert 21-én született a kisfiam). A Tv-t ki sem volt szabad nyitni a jelenlétemben, mert itt (Olaszország) talán a földrajzi közelség meg a rengeteg menekült miatt másról sem volt szó. Voltak iszonyatos rémálmaim (olyan koncentrációs tábor szerűek)a szülés után, amikre ha most gondolok, mar nem bőgök, de akkor hónapokig ez volt.
Nekem biztosan sokat segített, hogy a férjem erről a depresszióról tájékozott volt és még amikor undok voltam vele sem vette fel, mindent a gyermekágyra kent. (Zsuzsanna)
Két gyermekem van. Amikor az elsőt szültem minden tökéletes volt, szinte 10 centivel a föld fölött jártam, el sem tudtam gondolni, hogy van ilyen depressziós állapot szülés után. Két év után született meg a második gyermekem, kb. 2 napos volt a kisfiam, amikor rám tört ez az ismeretlen érzés. Nem tudtam enni, aludni és iszonyatosan vágytam haza az első gyermekemhez. Nagyon furcsa érzés volt, azt gondoltam, hogy ugyanolyan boldog leszek, mint az első szülésnél és ehelyett csak bőgtem és szinte képtelen voltam szerelemmel szeretni a második babámat. Nagyon sokat segítettek a családtagjaim, elsősorban a párom és anyukám. Rengeteg olyan lehetőséget teremtettek, hogy a "nagylányommal kettesben lehessünk, úgy , mint azelőtt és azt hiszem ez neki is jót tett. Aztán persze minden helyreállt és megjött a szerelem az öcsike iránt is, és imádom mind a két gazembert.(Szilvia)
Természetesen nálam is jelentkezett a depressziós, sírós hangulat. Nálam az segített, hogy felismertem, igen ez az, és tovább nem sajnálom magam és kész. Én öt gyerekem mellett azonnal munkába álltam, mert örültem, hogy a rokonság megoldotta, hogy amíg kórházban vagyok (3 nap) segítsen valaki a férjemnek. Éppen a konyha felújítása közben kezdtem el szülni, úgyhogy a takarítást már én fejeztem be. Nem mártír akarok lenni. Csak azt tettem, amit a déd- az ük- a szép- stb. anyáim. (Haraszti Gáborné, Timi)
Sokáig azt hittem, nem vagyok normális, mert senkitől sem hallottam ilyesmiről, ami velem történt. Persze szerettem a kis pockomat, elláttam rendesen, de valahogy az igazi ANYAI érzésnek nyoma sem volt. Kb. három hónapos lett a kölykőce, mire (én így nevezem) szerelmes lettem belé. Ez azóta is tart. Kicsit tudathasadásos a dolog, mert tényleg olyan szerelem-féle. De ami az anyai érzések (ilyen lassú /?/) kialakulását illeti, csak nemrég hallottam, hogy van ez néha így is.(Zsóka)
Egy kis emberke új értelmet ad az életünknek, egy időre nincs több spontaneitás, nincs több előre tervezés, ő van a középpontban, már nem a párunk és nem mi magunk.(Bea)
Az anyai érzésekről meg annyit, hogy a szülés után felhívtam az unokahúgomat, akinek egy 6 éves kisfia van és aki a terhesség alatt is rengeteg jó tanácsot adott. Ő kérdezte meg, hogy akkor most van már "Anyai Érzésem"? Rávágtam, hogy van persze, aztán elgondolkodtam. Mit kéne most éreznem? Olyan nem volt, mint amikor Szerelmes voltam, meg semmi különös. Jó volt a babához rohangászni a nurserybe (nem voltunk rooming-in-ben), a napjaimat meg kitöltötte sokáig hogy szopik - nem szopik, sebes cici, fajdalom, bimbóvédő, folyás, érzékeny gát, kakilok - nem kakilok, a baba kakil - nem kakil, kiütéses az arcocskája, dupla mérés stb. vagyis ilyen fizikai gondok. (Zsuzsanna)
Én 21 évesen véletlen estem teherbe. Úgy döntöttünk megtartjuk a babát, bár én nem voltam felkészülve rá. Öt hetesen elvesztettem a picit. Nagyon nagy űrt éreztem magamban, ezután jöttem rá, hogy mennyire szeretnék anya lenni. Öt hét után ismét gyermeket vártam. Boldog voltam, már nagyon vártam őt. Amarilla születése után kb. 3 hónapig mégsem éreztem anyai ösztönöket és ami még rosszabb, mindig sírtam. Úgy éreztem, megfulladok a bezártságtól. (Bella)
Sokszor kerültem a szakadék szélére, legszívesebben elmenekülnék. Ezt valahogy úgy értem, hogy jó lenne végre kimozdulni emberek közé, akár babával is, meg egy kicsit több megértés és segítség jól jönne azoktól, akik a barátoknak mondják magukat. Minden nehéz: nem tudsz bevásárolni, felszállni a buszra, mozogni egyet, esetleg szeretkezni és még ki tudja mi-mindent...(Ani)
Nagyon gyakran érzem úgy, hogy rettenetesen szeretnék emberek közé menni, elmenni egy moziba, vagy csak úgy nézelődni, sétálni, kirakatokat nézni. Mivel egy Balaton parti kis településen lakunk, erre nem sok lehetőség van. A családom 400 kilométerre lakik innen, még arra sincs lehetőségem, hogy felpakoljam a gyerekeket, és elmenjek az anyukámhoz traccsolni egyet.(Éva)
Én szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy nagyon kedves hölgy ismerősöm, aki szívvel-lélekkel "szereti" a babáimat és számíthatok rá, ha úgy alakul. Nem utolsó sorban még az édesanyám is szívesen segít. Véleményem szerint szükség van az anyukáknak is egy kis szabadidőre, mert utána sokkal nagyobb erőbedobással tud foglalkozni a gyermekeivel. Az igazat megvallva szoktam lelkizni egy picit ezen, de utána mindig jó a viszontlátás és a gyerekek is jobban várnak. A bébiszittert viszont nem választanám, mert ha fiatal és ráadásul gyermektelen, akkor szerintem nem alkalmas erre a feladatra. (Bella)
Nekem sajnos senki sincs, és nem is volt, aki vigyázzon a gyerekekre. (Öt gyerekem van 7-2 évig bezárólag) De nem kell mártírt csinálni belőlem, ki lehet bírni. Ami pedig a lelkizést illeti, szerintem az a legrosszabb. Vállald önmagad. Ha úgy érzed, hogy el kell menni, akkor menj! De amikor a gyerekeddel vagy, akkor szívvel és lélekkel legyél vele. (Ettől még el lehet mosogatni!!!)(Haraszti Gáborné, Timi)
2000.08.23 13:11
Kedves Pethes Ildikó!
Pontosan hová vitted a gyerkőcödet tornázni? És mennyibe kerül, mettől meddig tart?
Ne haragudj, hogy így faggatlak, de engem is mostanában kezdett el foglalkoztatni a dolog. Niki elmúlt három éves és úgy gondolom, hogy nem ártana neki egy kis mozgás, pláne, hogy nagyon-nagyon sok energiával rendelkezik. Ráadásul imád mozogni, tornázni, táncolni.
Ha esetleg valaki tud több címet, telefonszámot, szívesen venném. (Elsősorban a III., XIII. kerület lenne megfelelő) Köszönettel: Tímea.
Pontosan hová vitted a gyerkőcödet tornázni? És mennyibe kerül, mettől meddig tart?
Ne haragudj, hogy így faggatlak, de engem is mostanában kezdett el foglalkoztatni a dolog. Niki elmúlt három éves és úgy gondolom, hogy nem ártana neki egy kis mozgás, pláne, hogy nagyon-nagyon sok energiával rendelkezik. Ráadásul imád mozogni, tornázni, táncolni.
Ha esetleg valaki tud több címet, telefonszámot, szívesen venném. (Elsősorban a III., XIII. kerület lenne megfelelő) Köszönettel: Tímea.
2000.08.28 13:43
Szia Timea!
Mi a XVII. kerületben lakunk, itt tornázik a lányom is, gondolom nem túl jó hely nektek. Bár ugyanez a tanárnő Káposztásmegyeren is van. De azóta itt is többet is láttam, szóval biztos sok van. Nálunk a tavalyi helyzet: heti 2-szer 45 perc (délután, mi történetesen fél 6-ra jártunk, mert nekünk az volt jó), és havi 2300Ft volt. A gyermek olykor kevéssé lelkesedett, tavasszal úgy volt, hogy csak a júniusi (évzáró) bemutatóig csinálja. Azóta viszont! Most tök lelkes, tetszett a bemutató neki, ahol nagyobbak is voltak, láthatta mi lehet a dologból. Most még szünet van, két hét múlva kezdenek újra, ez egyébként tipikus, hogy ilyenkor szept. közepe felé kell jelentkezni ilyesmire. És a lányom mostanában balerina szeretne lenni...
Ildi
Mi a XVII. kerületben lakunk, itt tornázik a lányom is, gondolom nem túl jó hely nektek. Bár ugyanez a tanárnő Káposztásmegyeren is van. De azóta itt is többet is láttam, szóval biztos sok van. Nálunk a tavalyi helyzet: heti 2-szer 45 perc (délután, mi történetesen fél 6-ra jártunk, mert nekünk az volt jó), és havi 2300Ft volt. A gyermek olykor kevéssé lelkesedett, tavasszal úgy volt, hogy csak a júniusi (évzáró) bemutatóig csinálja. Azóta viszont! Most tök lelkes, tetszett a bemutató neki, ahol nagyobbak is voltak, láthatta mi lehet a dologból. Most még szünet van, két hét múlva kezdenek újra, ez egyébként tipikus, hogy ilyenkor szept. közepe felé kell jelentkezni ilyesmire. És a lányom mostanában balerina szeretne lenni...
Ildi
2001.05.31 23:54
Sziasztok!
Nekem a második szülés után voltak rossz érzéseim és alvászavarom.Nagyon fáradt és ingerült voltam.
időben felismertem a jelenséget és el tudtam képzelni,hogy el fog múlni a rossz gondolatsor.
Mindez idő alatt nagyon szerettem a babámat és szoptattam is, az mindig megnyugtatott. Nagyon fontos hogy minden szülő anya tudjon erről a jelenségről és a családtagok is .A hormonok okozzák és az ember ilyenkor mindent másképp fog fel.
Nekem a második szülés után voltak rossz érzéseim és alvászavarom.Nagyon fáradt és ingerült voltam.
időben felismertem a jelenséget és el tudtam képzelni,hogy el fog múlni a rossz gondolatsor.
Mindez idő alatt nagyon szerettem a babámat és szoptattam is, az mindig megnyugtatott. Nagyon fontos hogy minden szülő anya tudjon erről a jelenségről és a családtagok is .A hormonok okozzák és az ember ilyenkor mindent másképp fog fel.
2009.03.03 22:08
Sziasztok!
Az én gyerkőcöm ugyan már 20 hónapos, de engedjétek meg nekem, hogy egy picit "bepofátlankodjak" ebbe a topicba. Segítségeteket szeretném kérni. Pszichológus vagyok, és idén végzek (legalábbis remélem) tanácsadó szakpszichológusként. A szakdolgozatom témája az, hogy az első gyermek érkezése a sok-sok öröm és csoda mellett milyen nehézségeket okozhat a frissen szülővé vált pár életében. Mert lássuk be, ez az időszak, a sok gyönyörűség mellet rengeteg nehézséggel és krízishelyzettel van teli - persze vannak olyan párok, akik könnyebben veszik ezeket az akadályokat, vannak akik kevésbé. Szóval erről írom én a szakdolgozatomat, ami egy kérdőíves vizsgálatra épül. A vizsgálat olyan témaköröket ölel fel, mint szülői szerepek, gyermek születés utáni lelki és fizikai változások, a társas élet változásai stb. Az egész vizsgálat arra van kihegyezve, hogy mennyire élik meg különbözőképpen az anyák és az apák ezt az időszakot, és hogy ezek a különbségek mennyire okoznak problémát a párkapcsolatukban.
Biztosan rájöttetek már, hogy önkéntes segítőket keresek, akik kitöltenék ezt a kérdőívet. A válaszadás természetesen névtelen, a kérdőívet e-mailben küldöm el. A kitöltés kb 20 percet vesz igénybe, és a kitöltőknek annyit tudok felajánlani cserébe a segítségükért, hogy az eredményekről visszajelzést kapnak. Amiből remélhetőleg néhány hasznos tanács kerekedik, hogy hogyan vészeljük át a gyerekszületés utáni időszakot, anélkül, hogy erre a párkapcsolatunk rámenne - mire figyeljünk oda, miről gondolkodnak másképp a férfiak.
Olyan érdeklődők jelentkezését várom, akiknek egy gyerkőcük van, és akiknek a párja is hajlandó lenne 20p-t szánni a kérdőív kitöltésére.
Még egyszer bocs a bepofátlankodásért. Segítségeteket előre is köszönöm.
Az én gyerkőcöm ugyan már 20 hónapos, de engedjétek meg nekem, hogy egy picit "bepofátlankodjak" ebbe a topicba. Segítségeteket szeretném kérni. Pszichológus vagyok, és idén végzek (legalábbis remélem) tanácsadó szakpszichológusként. A szakdolgozatom témája az, hogy az első gyermek érkezése a sok-sok öröm és csoda mellett milyen nehézségeket okozhat a frissen szülővé vált pár életében. Mert lássuk be, ez az időszak, a sok gyönyörűség mellet rengeteg nehézséggel és krízishelyzettel van teli - persze vannak olyan párok, akik könnyebben veszik ezeket az akadályokat, vannak akik kevésbé. Szóval erről írom én a szakdolgozatomat, ami egy kérdőíves vizsgálatra épül. A vizsgálat olyan témaköröket ölel fel, mint szülői szerepek, gyermek születés utáni lelki és fizikai változások, a társas élet változásai stb. Az egész vizsgálat arra van kihegyezve, hogy mennyire élik meg különbözőképpen az anyák és az apák ezt az időszakot, és hogy ezek a különbségek mennyire okoznak problémát a párkapcsolatukban.
Biztosan rájöttetek már, hogy önkéntes segítőket keresek, akik kitöltenék ezt a kérdőívet. A válaszadás természetesen névtelen, a kérdőívet e-mailben küldöm el. A kitöltés kb 20 percet vesz igénybe, és a kitöltőknek annyit tudok felajánlani cserébe a segítségükért, hogy az eredményekről visszajelzést kapnak. Amiből remélhetőleg néhány hasznos tanács kerekedik, hogy hogyan vészeljük át a gyerekszületés utáni időszakot, anélkül, hogy erre a párkapcsolatunk rámenne - mire figyeljünk oda, miről gondolkodnak másképp a férfiak.
Olyan érdeklődők jelentkezését várom, akiknek egy gyerkőcük van, és akiknek a párja is hajlandó lenne 20p-t szánni a kérdőív kitöltésére.
Még egyszer bocs a bepofátlankodásért. Segítségeteket előre is köszönöm.
Rita
Oldal: 1 / 1
Társoldalunk kínálatából
Gyermekpszichológus: "A mesék nem azonnal ható szérumok, hanem élethosszig tartó, immunitást nyújtó rejtett üzenetek"
Egy első osztályt kezdő gyereknek szinte hetek alatt kell elfogadniuk az... »
