Új privát üzeneted érkezett!
2007.06.22 21:37
Sziasztok
Csak egy pár percre kukkantottam be. A munkahely nem jött össze, még fel sem hívtak azóta.
Köszönöm mindenkinek a drukkokat.
Pupy:
köszönöm jól vagyok
ha már a fogorvosnál tartunk, én egy pár éve rendberakattam a fogaimat, de azóta, pontosan már három éve lesz, hogy nem voltam fogorvosnál
aztán lett egy lukas fogam és két hete felkerestem a testvérem fogorvosát, aki egy tündéri doktor néni és megcsinálta fogam, de nekem is idő volt mire rászántam magam mire elmentem, pedig én nem félek, de már gyökérkezelni is kellett
remélem tényleg ezután már jöhet a baba, őszintén szólva már az első beültinél is lukas volt
Tényleg valaki használja közületek a forever termékeket?
Nekem ajánlották és most vettem az aloe vera gélt, ami végül is méregtelenítő, három hónapos kúrát kell csinálni. Hátha segít a következőnél.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a talira, nagyon jók lettek a képen, mindenki nagyon szép és a babák is tündériek
Igyekszem minél hamarabb jönni
Csak egy pár percre kukkantottam be. A munkahely nem jött össze, még fel sem hívtak azóta.
Köszönöm mindenkinek a drukkokat.
Pupy:
köszönöm jól vagyok
ha már a fogorvosnál tartunk, én egy pár éve rendberakattam a fogaimat, de azóta, pontosan már három éve lesz, hogy nem voltam fogorvosnál
aztán lett egy lukas fogam és két hete felkerestem a testvérem fogorvosát, aki egy tündéri doktor néni és megcsinálta fogam, de nekem is idő volt mire rászántam magam mire elmentem, pedig én nem félek, de már gyökérkezelni is kellett
remélem tényleg ezután már jöhet a baba, őszintén szólva már az első beültinél is lukas volt
Tényleg valaki használja közületek a forever termékeket?
Nekem ajánlották és most vettem az aloe vera gélt, ami végül is méregtelenítő, három hónapos kúrát kell csinálni. Hátha segít a következőnél.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a talira, nagyon jók lettek a képen, mindenki nagyon szép és a babák is tündériek
Igyekszem minél hamarabb jönni
Puszi Tündi és Heni
2007.06.23 09:04
Sziasztok!!! 
Kacsa!
Az nem is lenne akkora baj, ha értelmes emberekkel kéne foglalkoznom egész nap, de nem azok!!!Sőt…
Köszi a vígaszt!
Csinálom az LH teszteket, de nincs 2. vonal!!!
Remélem, hogy tényleg csak egy kis segítség kell, hogy összejöjjön! Vagy hogy összejön magától, végre!!!
A besegítős munka az jól hangzik! Bár, ne tudom, ti hogy vagytok azzal, hogy Apa lenne a főnököd…?
Angie!
Hát te sem unatkozol, de olyan jó, hogy ilyen szuper összhangban van apa és fia!
Olyan jó, hogy tudtok otthonra szupi cuccokat varrni! Én olyan béna vagyok ehhez!!! Sajna a varrás nem megy. Furcsa, mert amúgy mindenféle kézzel készítős dolgot pikk-pakk megcsinálok, de az, hogy egy varrógép ott cammogjon végig egy anyagon ahol én szeretném,…
Pupy!
A dokis hír az nagyon jó!!! Hidd el, találnak valami megoldást!!!
E-mailt küldök!
Maci!
Ketten vagyunk a cégnél! Tehát nincs sok választásom…Ha a főnököm elutazik, akkor nekem kell vinni a hátamon a dolgokat! És attól, hogy ő elmegy, még zajlik az élet a szórakozóhelyeken, vannak fellépéseik a zenekaroknak, és házasodnak a fiatalok! Nincs mit tenni. Ráadásul, mivel nyár van, megvannak a szokásos teendőink is; Sziget szervezés, Félsziget, Balaton Sound, Parádé,…..
Ja, és idén még ugyebár a költözés !!!
Azt hiszem, nem lesz uncsi a nyár!!!
Heni!
Én használtam régen az Aloe Vera gélt, hatásos volt, de az íze…..
Az tény, hogy tisztít, meg megerősíti az innumrendszert!
Puszi Mindenkinek: Eszter
Kacsa!
Az nem is lenne akkora baj, ha értelmes emberekkel kéne foglalkoznom egész nap, de nem azok!!!Sőt…
Köszi a vígaszt!
Csinálom az LH teszteket, de nincs 2. vonal!!!
Remélem, hogy tényleg csak egy kis segítség kell, hogy összejöjjön! Vagy hogy összejön magától, végre!!!
A besegítős munka az jól hangzik! Bár, ne tudom, ti hogy vagytok azzal, hogy Apa lenne a főnököd…?
Angie!
Hát te sem unatkozol, de olyan jó, hogy ilyen szuper összhangban van apa és fia!
Olyan jó, hogy tudtok otthonra szupi cuccokat varrni! Én olyan béna vagyok ehhez!!! Sajna a varrás nem megy. Furcsa, mert amúgy mindenféle kézzel készítős dolgot pikk-pakk megcsinálok, de az, hogy egy varrógép ott cammogjon végig egy anyagon ahol én szeretném,…
Pupy!
A dokis hír az nagyon jó!!! Hidd el, találnak valami megoldást!!!
E-mailt küldök!
Maci!
Ketten vagyunk a cégnél! Tehát nincs sok választásom…Ha a főnököm elutazik, akkor nekem kell vinni a hátamon a dolgokat! És attól, hogy ő elmegy, még zajlik az élet a szórakozóhelyeken, vannak fellépéseik a zenekaroknak, és házasodnak a fiatalok! Nincs mit tenni. Ráadásul, mivel nyár van, megvannak a szokásos teendőink is; Sziget szervezés, Félsziget, Balaton Sound, Parádé,…..
Ja, és idén még ugyebár a költözés !!!
Azt hiszem, nem lesz uncsi a nyár!!!
Heni!
Én használtam régen az Aloe Vera gélt, hatásos volt, de az íze…..
Az tény, hogy tisztít, meg megerősíti az innumrendszert!
Puszi Mindenkinek: Eszter
2007.06.23 09:06
Annnyira tudtam!
Úgy utálok a lap tetején lenni
Már mikor elkezdtem regényt írni, tudtam, hogy át fog csúszni...
Úgy utálok a lap tetején lenni
Már mikor elkezdtem regényt írni, tudtam, hogy át fog csúszni...
2007.06.23 14:25
Sziasztok!
Mindenkinek felfrissülést kívánok.
Pupy
Köszönöm, hogy kerestél. Hallgatásomat ez esetben pozitívumként kell értékelni, megspékelve a szokásos pszichopata dolgaimmal.
Nagyon sajnálom anyukád eredményeit, remélem, hogy kitartásotok gyógyulást hoz.
Szerintem jól tetted a fogtömést, nem vagy hülye Én is két éve csináltattam meg mind, lassan megint rá kell nézni.
Eszter
De végre történik valami és a megoldás felé jártok. Én örülnék egy HSG vizsgálatnak, legalább valamiféle bizonyosságot ad. Nekem még nem indokolt, de töprengek rajta.
Panka
Érdekes gondolat a zebra vizualizálása. Hogy is volt az a csíkos kerítés sztori?
Nagyon tetszik Emili fülbevalója. (És Kingáé is )
Anikó
Ágoston nagyon szép nyugodt baba (a képen) .
Kacsa
Örülök, hogy Timcsád kiegyensúlyozott baba. Szép lett a bőre. A babás mamiknak mindig olyan formás izmos karjuk van. Nagyon aranyosnak hangzik a kínzás, amivel próbáltad felébreszteni, elolvadok.
Angie
Boldog szülinapot kívánok! Ügyi vagy a függönnyel, ugye milyen sok öröm van benne.
Juca
Nem cinikus megjegyzésnek szántam (Sztanyik), inkább viccesnek. Én is elégedett vagyok vele, csak általában rövid ideig tart a vizit és az az érzésem, hogy kevés információcsere zajlik.
Meggylekváááár!!! Biztosan jól sikerült. Keresztanyám készített olyan állati finom cseresznye-meggy lekvárt, amiben egészben voltak benne a darabok. Nyami. A recept sajnos nincs meg
J.maci
Visszaszámlálás... kezdőőődiiiiiik, kezdőődiiik,...
Úgy látszik, barnázós hetek vannak. Van egy hipotézisem, hogy a melegtől van (peteéréskor). Múlt hónapban is ez volt, előtte még soha. Kis nyomottság, rosszullét is volt. Most meg fáj a fejem.
Kedd-szerdán egy barátnőm elvitt Siófokra, nagyon jó volt a melegben pancsolni, a Balcsi nagyon meleg volt. Itt döbbentem rá, hogy mennyire szükség van rá így nyáron, idén még nem strandoltunk. Stresszoldónak sem utolsó. Remélem nem ott szedtem össze valamit, ami a barnázást okozza.
Most már egész helyrejöttem, a vizsgaidőszakot is egy hónap alatt hevertem ki általában. Most megtanultam értékelni a hétköznapok egyszerű örömeit, ilyenkor van esély helyrerázni az elcsúszott dolgokat. Vendégeink is voltak, így összekaptuk a lakást, most már ez is ok.
Megy valaki a múzeumok éjszakájára? 3 helyszínt néztem ki: Nemzeti: mongol hordák , Néprajzi: etno (Palya B.), MNB (saját képes bankjegy )
Egy érdekes szemszögből gondolkodtam a napokban a baba dolgon. Úgy szokták emlegetni, a szerelem gyümölcse... A többit hozzáképzelhetitek (pszichózis).
Ha tudtok, érdemes vízközelben pihegni most, mi is próbálunk (most már csak holnap).
üdv,
lili
Mindenkinek felfrissülést kívánok.
Pupy
Köszönöm, hogy kerestél. Hallgatásomat ez esetben pozitívumként kell értékelni, megspékelve a szokásos pszichopata dolgaimmal.
Nagyon sajnálom anyukád eredményeit, remélem, hogy kitartásotok gyógyulást hoz.
Szerintem jól tetted a fogtömést, nem vagy hülye
Én is két éve csináltattam meg mind, lassan megint rá kell nézni.
Eszter
De végre történik valami és a megoldás felé jártok. Én örülnék egy HSG vizsgálatnak, legalább valamiféle bizonyosságot ad. Nekem még nem indokolt, de töprengek rajta.
Panka
Érdekes gondolat a zebra vizualizálása. Hogy is volt az a csíkos kerítés sztori?
Nagyon tetszik Emili fülbevalója. (És Kingáé is
)
Anikó
Ágoston nagyon szép nyugodt baba (a képen)
.
Kacsa
Örülök, hogy Timcsád kiegyensúlyozott baba. Szép lett a bőre. A babás mamiknak mindig olyan formás izmos karjuk van. Nagyon aranyosnak hangzik a kínzás, amivel próbáltad felébreszteni, elolvadok.
Angie
Boldog szülinapot kívánok! Ügyi vagy a függönnyel, ugye milyen sok öröm van benne.
Juca
Nem cinikus megjegyzésnek szántam (Sztanyik), inkább viccesnek. Én is elégedett vagyok vele, csak általában rövid ideig tart a vizit és az az érzésem, hogy kevés információcsere zajlik.
Meggylekváááár!!! Biztosan jól sikerült. Keresztanyám készített olyan állati finom cseresznye-meggy lekvárt, amiben egészben voltak benne a darabok. Nyami. A recept sajnos nincs meg
J.maci
Visszaszámlálás... kezdőőődiiiiiik, kezdőődiiik,...
Úgy látszik, barnázós hetek vannak. Van egy hipotézisem, hogy a melegtől van (peteéréskor). Múlt hónapban is ez volt, előtte még soha. Kis nyomottság, rosszullét is volt. Most meg fáj a fejem.
Kedd-szerdán egy barátnőm elvitt Siófokra, nagyon jó volt a melegben pancsolni, a Balcsi nagyon meleg volt. Itt döbbentem rá, hogy mennyire szükség van rá így nyáron, idén még nem strandoltunk. Stresszoldónak sem utolsó. Remélem nem ott szedtem össze valamit, ami a barnázást okozza.
Most már egész helyrejöttem, a vizsgaidőszakot is egy hónap alatt hevertem ki általában. Most megtanultam értékelni a hétköznapok egyszerű örömeit, ilyenkor van esély helyrerázni az elcsúszott dolgokat. Vendégeink is voltak, így összekaptuk a lakást, most már ez is ok.
Megy valaki a múzeumok éjszakájára? 3 helyszínt néztem ki: Nemzeti: mongol hordák
, Néprajzi: etno (Palya B.), MNB (saját képes bankjegy )
Egy érdekes szemszögből gondolkodtam a napokban a baba dolgon. Úgy szokták emlegetni, a szerelem gyümölcse... A többit hozzáképzelhetitek (pszichózis).
Ha tudtok, érdemes vízközelben pihegni most, mi is próbálunk (most már csak holnap).
üdv,
lili
2007.06.23 17:35
Sziasztok!
Nem vesztünk el, csak nem voltunk itthon, ill. ha itthon voltunk nem nagyon volt időm gép elé ülni!
Szokásos módon visszaolvasni most sem tudok !
Remélem minden baba és mama,ill. kismamáink jól vannak!
Nekünk közben kibújt az első fogunk ,teljesen észrevétlenül, reggelre ott virított kis szájában !
A másik tudományunk pedig a mászás, kotor ezerrel és most már nem is marad meg kézben, mindig lefele kívánkozik!
További szép hétvégét Mindenkinek!
Nem vesztünk el, csak nem voltunk itthon, ill. ha itthon voltunk nem nagyon volt időm gép elé ülni!
Szokásos módon visszaolvasni most sem tudok
!
Remélem minden baba és mama,ill. kismamáink jól vannak!
Nekünk közben kibújt az első fogunk
,teljesen észrevétlenül, reggelre ott virított kis szájában !
A másik tudományunk pedig a mászás, kotor ezerrel és most már nem is marad meg kézben, mindig lefele kívánkozik!
További szép hétvégét Mindenkinek!
Csibe, Gábor és Péter
2007.06.23 20:44
Sziasztok!
Én is vagyogatok, készülünk a holnapi nagy szülinapi zsúrra... Úúúúúúristen csajok, egy éves lesz a fiam!!! 
Jucmuc!!!!?????
Hol vagy már???
Kacsa!
Nagyon édes a kislánykád!
Pupy!
Nagyon sajnálom anyud eredményét, és borzasztóan remélem, hogy lesz kiút…
Anikó!
Gyönyörű a kisfiad!! És az a hurkás kéz….
SzHeni!
Sajnálom a munkahelyet!
Tina!
Nagyon formás babócád van! Gratula hozzá!
Panka!
Emili nagyon csinatos!
Angie!
Ez az apás kép… Nagyon megható.
Na lépek is, ma 3 sütin vagyok túl, holnap még kettő… Jó éjt mindenkinek!
Én is vagyogatok, készülünk a holnapi nagy szülinapi zsúrra... Úúúúúúristen csajok, egy éves lesz a fiam!!!
Jucmuc!!!!?????
Hol vagy már???
Kacsa!
Nagyon édes a kislánykád!
Pupy!
Nagyon sajnálom anyud eredményét, és borzasztóan remélem, hogy lesz kiút…
Anikó!
Gyönyörű a kisfiad!! És az a hurkás kéz….
SzHeni!
Sajnálom a munkahelyet!
Tina!
Nagyon formás babócád van!
Gratula hozzá!Panka!
Emili nagyon csinatos!
Angie!
Ez az apás kép… Nagyon megható.
Na lépek is, ma 3 sütin vagyok túl, holnap még kettő… Jó éjt mindenkinek!
2007.06.24 07:26
Sziasztok!
Csak nagyvonalakban sikerült átolvasnom a nem is tudom hány napos kimaradást...
Angie!
Utólag nagyon boldog születésnapot kívánok!
Eszter!
Szorítok az utolsó vizsgádhoz!
Régebben hallottam egy olyan dolgot, hogy egy nőnél egy jól sikerült ( ) együttlét is kiválthat peteérést. Csak szeressétek egymást...
Pupy!
Én pont ápr.23-n kezdtem el fogdokihoz járni, az volt az utolsó mensim... Bár kissé parázok is miatta, ugyanis 2-szer röntgenen is voltam mikor még nem tudtam és nem egyszer megfordult a fejemben, hogy nehogy valami baj legyen Bár ahogy számolgattam bízom bene, hogy még a nagy találkozás előtt voltam.
Anikó, Andy, Kacsa!
Jók lettek a képek!
Panka!
Még talán Te kérdezted régebben. Voltam védőnőnél, egy alkalommal, aztán a többi tanácsadást "megtartom magamnak", az adatokat meg majd bediktálom neki. Így beszéltük meg, mert helyettesít is, nélkülem is van elég dolga, de mondta, hogyha bármikor bármi miatt szertnék vele beszélni hívjam bátran.
Nagyon jó ez az oklevél a babamasszázsról. A fülbevaló is nagyon csini.
Jucmuc!
Mi van veled??? Mi volt az UH-on?
Én most a Gravidát szedem, minden nap, bár előfordul, hogy kimarad egy-egy, de mellette rengeteg gyümölcsöt eszem.
Rólam egy picit: a reggeli hányingerek, émelygések mintha csökkentek volna (kop-kop-kop). Az viszont még tart, hogy hiába vagyok nagyon éhes, alig bírok valamit enni, leginkább csak gyümölcsöt. A Gravida nálam meg nemhogy szorulást okozna, inkább ellenkezőleg.. Már ha az okozza. Azért arra gondolok, mert még régebben mikor szedtem, akkor is voltak ilyenek. Majd megkérdezem odabent a többieket is, hogy nekik mik a tapasztalataik.
Hirtelenjében most ennyi. Köszönöm mindenkinek a Picurkánkra vonatkozó dícséreteket!
Megyek is, mert visszük a sógoromékat Pestre, a reptérre.
Sziasztok!
Csak nagyvonalakban sikerült átolvasnom a nem is tudom hány napos kimaradást...
Angie!
Utólag nagyon boldog születésnapot kívánok!
Eszter!
Szorítok az utolsó vizsgádhoz!
Régebben hallottam egy olyan dolgot, hogy egy nőnél egy jól sikerült (
) együttlét is kiválthat peteérést. Csak szeressétek egymást...
Pupy!
Én pont ápr.23-n kezdtem el fogdokihoz járni, az volt az utolsó mensim...
Bár kissé parázok is miatta, ugyanis 2-szer röntgenen is voltam mikor még nem tudtam és nem egyszer megfordult a fejemben, hogy nehogy valami baj legyen Bár ahogy számolgattam bízom bene, hogy még a nagy találkozás előtt voltam.
Anikó, Andy, Kacsa!
Jók lettek a képek!
Panka!
Még talán Te kérdezted régebben. Voltam védőnőnél, egy alkalommal, aztán a többi tanácsadást "megtartom magamnak", az adatokat meg majd bediktálom neki. Így beszéltük meg, mert helyettesít is, nélkülem is van elég dolga, de mondta, hogyha bármikor bármi miatt szertnék vele beszélni hívjam bátran.
Nagyon jó ez az oklevél a babamasszázsról.
A fülbevaló is nagyon csini.
Jucmuc!
Mi van veled??? Mi volt az UH-on?
Én most a Gravidát szedem, minden nap, bár előfordul, hogy kimarad egy-egy, de mellette rengeteg gyümölcsöt eszem.
Rólam egy picit: a reggeli hányingerek, émelygések mintha csökkentek volna (kop-kop-kop). Az viszont még tart, hogy hiába vagyok nagyon éhes, alig bírok valamit enni, leginkább csak gyümölcsöt. A Gravida nálam meg nemhogy szorulást okozna, inkább ellenkezőleg..
Már ha az okozza. Azért arra gondolok, mert még régebben mikor szedtem, akkor is voltak ilyenek. Majd megkérdezem odabent a többieket is, hogy nekik mik a tapasztalataik.
Hirtelenjében most ennyi. Köszönöm mindenkinek a Picurkánkra vonatkozó dícséreteket!
Megyek is, mert visszük a sógoromékat Pestre, a reptérre.
Sziasztok!
2007.06.24 14:51
Sziasztok!
Úgy látszik, ez a nyár már csak így fog elmenni, hogy tudok jönni egy kicsit, hol nem. Danival nem igen lehet bírni a lakásban, ezért minden napra programot kell szerveznem neki (és persze nekem is! )
Szóval nálunk (is) zajlik az élet!
Anyumék elmentek szerdán délelött, délután már menni kellett Danival a játszótérre, mert az ajtóban toporzékolt. Csütörtökön délelött itt voltunk az udvaron (pancsiztunk), délután elmentünk Balatonedericsre az Afrika múzeumba, pénteken pedig Vonyarcon voltunk fürcsizni. Daninak nagyon tetszett a Balcsi!!
Tegnap kint voltunk a csónakázó tónál a Szent Iván éji mulatságon, és körhintáztunk! Mondanom sem kell, volt hiszti amikor le kellett szállni!
Gyorsan dobok pár képet!
Pusz mindenkinek!
És bocsi, hogy mosatnában csak ennyi időre ugrok ide!
Andy
Úgy látszik, ez a nyár már csak így fog elmenni, hogy tudok jönni egy kicsit, hol nem. Danival nem igen lehet bírni a lakásban, ezért minden napra programot kell szerveznem neki (és persze nekem is!
)
Szóval nálunk (is) zajlik az élet!
Anyumék elmentek szerdán délelött, délután már menni kellett Danival a játszótérre, mert az ajtóban toporzékolt. Csütörtökön délelött itt voltunk az udvaron (pancsiztunk), délután elmentünk Balatonedericsre az Afrika múzeumba, pénteken pedig Vonyarcon voltunk fürcsizni. Daninak nagyon tetszett a Balcsi!!
Tegnap kint voltunk a csónakázó tónál a Szent Iván éji mulatságon, és körhintáztunk! Mondanom sem kell, volt hiszti amikor le kellett szállni!
Gyorsan dobok pár képet!
Pusz mindenkinek!
És bocsi, hogy mosatnában csak ennyi időre ugrok ide!
Andy
2007.06.25 05:38
Verőfényes szép jó reggelt!!!!!!!
Szalai Heni
Nem állítom, hogy olyan nagyon ismerem a foreveres cuccokat, de nekem eddig csak jó tapasztalataim voltak a termékekkel kapcsolatban. Az "elsősegélycsomagban" mindig van.
A natúr gélnek nem túl jó íze van, az ízesítettek egész jók.
A meló miatt ne keseredj el. Ezek szerint nem ez lett volna álmaid munkahelye. De ami késik, nem múlik.
Eszter
Hű, elég mozgalmas lesz a nyarad. Nem is tudtam, hogy szervezkedéssel foglalkozol.
Biztos, hogy ügyesen vetted az akadályokat.
Lilia
Irigykedek a Balcsi miatt. Én is mennék, ha nem ilyen lüke beosztásom lenne. Ráadásul itt van 1 lépésre.... Inkább várostnézni voltunk a tesómmal. Persze kocsival.
Tina
Örülök, hogy jól vagy és a rókakomák is elmenőben vannak.
De még 1 vonalzóval adós vagy.
Andy
Dani jó sok melót ad neked. Jó, hogy olyan sok helyre el tudtok menni pancsolni, másként ki se lehet bírni.
Szalai Heni
Nem állítom, hogy olyan nagyon ismerem a foreveres cuccokat, de nekem eddig csak jó tapasztalataim voltak a termékekkel kapcsolatban. Az "elsősegélycsomagban" mindig van.
A natúr gélnek nem túl jó íze van, az ízesítettek egész jók.
A meló miatt ne keseredj el. Ezek szerint nem ez lett volna álmaid munkahelye. De ami késik, nem múlik.
Eszter
Hű, elég mozgalmas lesz a nyarad. Nem is tudtam, hogy szervezkedéssel foglalkozol.
Biztos, hogy ügyesen vetted az akadályokat.
Lilia
Irigykedek a Balcsi miatt. Én is mennék, ha nem ilyen lüke beosztásom lenne. Ráadásul itt van 1 lépésre.... Inkább várostnézni voltunk a tesómmal. Persze kocsival.
Tina
Örülök, hogy jól vagy és a rókakomák is elmenőben vannak.
De még 1 vonalzóval adós vagy.
Andy
Dani jó sok melót ad neked. Jó, hogy olyan sok helyre el tudtok menni pancsolni, másként ki se lehet bírni.
2007.06.25 07:51
Kende baba! Nagyon boldog 1. szülinapot kívánok!!!!
Andy Klasszak a képek! Nem csoda, hogy Dani nem akar megmaradni a lakásban
Pupy Örülök, hogy lehet, hogy mégsem rosszindulatú a daganat! Ha úgyis műtik anyukádat, nem tudják egyúttal eltávolítani az egész daganatot?
Évi Hogy vagytok? Hogy viselte a kis Pipi az oltást? Ti is a Priorix-et kaptátok?
Tina Örülök, hogy jelentkeztél és hogy minden rendben van veletek!
Kicsit (nagyon) megint kiakadtam a szegedi szülészet kapcsán (bár tudom, ez nem érint titeket), de képzeljétek, állítólag azért nem vezethet mostantól szüléseket egy doktornő a klinikán, mert egy asszonya guggolva szült nála Azt hiszem nálunk sosem fog semmi változni 
Puszi mindenkinek!
Andy
Klasszak a képek! Nem csoda, hogy Dani nem akar megmaradni a lakásban Pupy
Örülök, hogy lehet, hogy mégsem rosszindulatú a daganat! Ha úgyis műtik anyukádat, nem tudják egyúttal eltávolítani az egész daganatot?Évi
Hogy vagytok? Hogy viselte a kis Pipi az oltást? Ti is a Priorix-et kaptátok?Tina
Örülök, hogy jelentkeztél és hogy minden rendben van veletek!Kicsit (nagyon) megint kiakadtam a szegedi szülészet kapcsán (bár tudom, ez nem érint titeket), de képzeljétek, állítólag azért nem vezethet mostantól szüléseket egy doktornő a klinikán, mert egy asszonya guggolva szült nála
Azt hiszem nálunk sosem fog semmi változni Puszi mindenkinek!
2007.06.25 08:07
Sziasztok!
Timika!
Köszi, egész jól viselte a Dóri a szurit, persze nagyon sírt, de könnyen megvigasztalódott, miután kimentünk a rendelőből. Ő is a Priorixet kapta, dokinéni szerint várhatóak majd mellékhatások, bár el tudnánk tekinteni tőle.
Tényleg elkeserítő a helyzet a klinikán, ahogy írtad Elképesztő. Eddig is ragaszkodtam az orvosomhoz és a "kórházamhoz", de ezek után még jobban megbecsülöm
Pupy!
Továbbra is nagyon drukkolok anyukádnak! Annyira jó lenne, ha ennek a dokinak lenne igaza!
Javítanál a táblában, ha megkérlek? 2. cn. Legalább megjött időben, és nem lett extra hosszú ciklus.
Majd a déli alvásidőben próbálok picit többet írni, addig remélem Jucmuc is jön majd.
Timika!
Köszi, egész jól viselte a Dóri a szurit, persze nagyon sírt, de könnyen megvigasztalódott, miután kimentünk a rendelőből. Ő is a Priorixet kapta, dokinéni szerint várhatóak majd mellékhatások, bár el tudnánk tekinteni tőle.
Tényleg elkeserítő a helyzet a klinikán, ahogy írtad
Elképesztő. Eddig is ragaszkodtam az orvosomhoz és a "kórházamhoz", de ezek után még jobban megbecsülöm
Pupy!
Továbbra is nagyon drukkolok anyukádnak! Annyira jó lenne, ha ennek a dokinak lenne igaza!
Javítanál a táblában, ha megkérlek? 2. cn. Legalább megjött időben, és nem lett extra hosszú ciklus.
Majd a déli alvásidőben próbálok picit többet írni, addig remélem Jucmuc is jön majd.
2007.06.25 08:33
Kende baba
Nagyon boldog 1. születésnapot!
Norwell
Kitartást a sütéshez!
Timika
Most dobtam 1 hátast! Ilyen hülyeség miatt ér hátrány egy orvost?! Le vagyok döbbenve.... Fekve, kikötözve én se akarnék szülni.
Jobbnak látom a helyzetem, ha nem ragaszkodok Szegedhez.
Évi
Ugye nincsenek még mellékhatások? És nem is lesznek... Ügyesen túl vagytok a szurin.
Nagyon boldog 1. születésnapot!
Norwell
Kitartást a sütéshez!
Timika
Most dobtam 1 hátast! Ilyen hülyeség miatt ér hátrány egy orvost?! Le vagyok döbbenve.... Fekve, kikötözve én se akarnék szülni.
Jobbnak látom a helyzetem, ha nem ragaszkodok Szegedhez.
Évi
Ugye nincsenek még mellékhatások? És nem is lesznek... Ügyesen túl vagytok a szurin.
2007.06.25 09:06
Sziasztok!
Kende!
Nagyon boldog szülinapot!
Képeket kérünk a tortarobbantásról!
Jucmuc!
????????
Lília!
Igen. Viszont, akkor tudod, hogy kicsit dadog. Ezért háromszor meggondolja, hogy meynnit beszéljen. Kérdezz (lista, felírni, nem vicc, mert ott elfelejted), és szedd ki belőle a választ, egészen addig míg nincs már kérdésed. Válaszolni fog hidd el.
Valamint szülés előtt már egészen megered a nyelve, és elereszt egy-két poént, amiket inkább ne tenne, mert nagyon faviccek. Nála ez a dadogás egyrészt jó, mert nem egy nagyképű, lekezelő ember, másrészt rossz, mert harapófogóval kell menned.
Timika!
Ez nekem egy kicsit sántít. Pusztán ennyiért nem fúrnak ki valakit. Amik a valós okok lehetnek (csak találgatok):
-volt valami baj, amiért ez a dolog kiderült. Egyáltalán honnan tudódott ki, biztos az anya "panaszkodott".
-nem volt baj, sőt, az anya dicsekedett fűnek-fának, a nőcinél akart szülni mindenki, vérszemet kaptak a kedves kollégák, és ezért megfúrták.
-ez egy "újhullámos" dokinő, aki fittyet hányt a vén rókák "szokásjog rendszerére", és másban is kilógott a sorból, nem tartotta a kort/nemet/hálapénzt/titulust jellemző dolgokat, ezért megfúrták.
Mindhárom logika gáz, de nagyon nem mindegy, hogy melyikért vágták ki. Hatvanban a 2. volt a dokinő "bűne", el is húzott Jászberénybe. Mondjuk ott nem alternatív szülésről volt szó, hanem alaposabb/türelmesebb/bevállalósabb volt, mint a kollégái.
Évi!
És mire kell számítani ennél a Priorixnél? Lázra, nyűgre, alvástöbbletre?
Maci!
Soha nem tudhatod, hogy mit akarsz majd a szüléskor, és milyen lesz a szülésed. A labda sokaknak nem jön be, nekem a gravitáció is csak egy ideig esett jól. A levitációt sajnos nem próbáltam. 
A zene, amit máskor szeretsz adott szituban idegesíthet, és csöndet akarsz. Engem spec. nem idegesítettek a műszerek, a fal, a függöny mintája, fel sem tűnt a "zord" környezet, nem volt időm ilyesmiken mélázni. És a szülőágyat lehetett mindenfélére állítani, és a teljesen fekvő jött be, még a félülő sem. És a kengyel bizony nem "csak" kínzóeszköz. Én spec örültem, mert nem kellett még a lábamra is figyelnem, meg tartanom. (Adott szituban nem föltétlenül azt a jelet küldi az agyad, hogy minél inkább tárd szét a lábad, hanem zárd, és szorítsd). Nem minden fekete, meg fehér. Persze, legyen lehetőség választani, meg dönteni, de hidd el, akkor nem azon fogsz molyolni, hogy vajon milyen dőlésszög lenne ideálíisabb a fáradt gerincednek, hanem azon, hogy mi a leginkább elviselhető, és mi visz előrébb, ha cm-ekkel is. Nekem spéci a kengyel nem volt kellemetlen, sőt segített, és baromira jobban lehetett benne kapaszkodni, mint a térdemben. Persze egyik kezeddel a párodat kell szorítani, csakhogy nehogy kimaradjon a buliból, de a másik kezeddel sem árt valamit kezdeni.
De ugye másnak a kád jön be (már, ha nem kell ctg), harmadiknak a laszti, negyediknek a gravitáció, ötödiknek meg a csülkös pacal nokedlivel.
Kende!
Nagyon boldog szülinapot!
Képeket kérünk a tortarobbantásról!
Jucmuc!
????????
Lília!
Igen. Viszont, akkor tudod, hogy kicsit dadog. Ezért háromszor meggondolja, hogy meynnit beszéljen.
Kérdezz (lista, felírni, nem vicc, mert ott elfelejted), és szedd ki belőle a választ, egészen addig míg nincs már kérdésed. Válaszolni fog hidd el.
Valamint szülés előtt már egészen megered a nyelve, és elereszt egy-két poént, amiket inkább ne tenne, mert nagyon faviccek.
Nála ez a dadogás egyrészt jó, mert nem egy nagyképű, lekezelő ember, másrészt rossz, mert harapófogóval kell menned.
Timika!
Ez nekem egy kicsit sántít. Pusztán ennyiért nem fúrnak ki valakit. Amik a valós okok lehetnek (csak találgatok):
-volt valami baj, amiért ez a dolog kiderült. Egyáltalán honnan tudódott ki, biztos az anya "panaszkodott".
-nem volt baj, sőt, az anya dicsekedett fűnek-fának, a nőcinél akart szülni mindenki, vérszemet kaptak a kedves kollégák, és ezért megfúrták.
-ez egy "újhullámos" dokinő, aki fittyet hányt a vén rókák "szokásjog rendszerére", és másban is kilógott a sorból, nem tartotta a kort/nemet/hálapénzt/titulust jellemző dolgokat, ezért megfúrták.
Mindhárom logika gáz, de nagyon nem mindegy, hogy melyikért vágták ki. Hatvanban a 2. volt a dokinő "bűne", el is húzott Jászberénybe. Mondjuk ott nem alternatív szülésről volt szó, hanem alaposabb/türelmesebb/bevállalósabb volt, mint a kollégái.
Évi!
És mire kell számítani ennél a Priorixnél? Lázra, nyűgre, alvástöbbletre?
Maci!
Soha nem tudhatod, hogy mit akarsz majd a szüléskor, és milyen lesz a szülésed.
A labda sokaknak nem jön be, nekem a gravitáció is csak egy ideig esett jól. A levitációt sajnos nem próbáltam.
A zene, amit máskor szeretsz adott szituban idegesíthet, és csöndet akarsz. Engem spec. nem idegesítettek a műszerek, a fal, a függöny mintája, fel sem tűnt a "zord" környezet, nem volt időm ilyesmiken mélázni. És a szülőágyat lehetett mindenfélére állítani, és a teljesen fekvő jött be, még a félülő sem. És a kengyel bizony nem "csak" kínzóeszköz. Én spec örültem, mert nem kellett még a lábamra is figyelnem, meg tartanom. (Adott szituban nem föltétlenül azt a jelet küldi az agyad, hogy minél inkább tárd szét a lábad, hanem zárd, és szorítsd). Nem minden fekete, meg fehér. Persze, legyen lehetőség választani, meg dönteni, de hidd el, akkor nem azon fogsz molyolni, hogy vajon milyen dőlésszög lenne ideálíisabb a fáradt gerincednek, hanem azon, hogy mi a leginkább elviselhető, és mi visz előrébb, ha cm-ekkel is.
Nekem spéci a kengyel nem volt kellemetlen, sőt segített, és baromira jobban lehetett benne kapaszkodni, mint a térdemben. Persze egyik kezeddel a párodat kell szorítani, csakhogy nehogy kimaradjon a buliból, de a másik kezeddel sem árt valamit kezdeni.
De ugye másnak a kád jön be (már, ha nem kell ctg), harmadiknak a laszti, negyediknek a gravitáció, ötödiknek meg a csülkös pacal nokedlivel.
2007.06.25 09:26
Juca
Barátném is szegeden szült, őt rögtön "kikötötték". Neki nem túl jó élményei maradtak az első szüléséről. A másodikról (Szabolcs utcai kórház) viszont áradozott, hogy nagyságrendekkel jobb volt.
Szeretnék valami vizet, meg nem tudom.... Addig még van időm, majd gondolok ezekre, amiket írtál.
Végülis, ha lehetne választani, akkor olyan szülést szeretnék, mint Angie.
Barátném is szegeden szült, őt rögtön "kikötötték". Neki nem túl jó élményei maradtak az első szüléséről. A másodikról (Szabolcs utcai kórház) viszont áradozott, hogy nagyságrendekkel jobb volt.
Szeretnék valami vizet, meg nem tudom.... Addig még van időm, majd gondolok ezekre, amiket írtál.
Végülis, ha lehetne választani, akkor olyan szülést szeretnék, mint Angie.
2007.06.25 11:02
Jaj, lányok, tavaly ilyenkor... Hüpp-hüpp-hüpp... Micsoda boldog voltam (amíg a doktor bácsika neki nem kezdett a stoppolásnak... ). Na de utána újra!!! Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a köszöntést!!! A szülinap szuper volt, Kende élvezte a nyüzsit, bár borzasztóan elfáradt, nem aludt rendesen ugyebár. Na de éjjel se! Nagyon xarul aludtunk... Sztem sok volt neki az inger, túlpörögte magát, és nem bírt pihenni (na meg aztán meleg is volt...). Képeket majd hozok, apát kell egy kicsit erőszakolnom érte...
Puszi mindenkinek!
Micsoda boldog voltam (amíg a doktor bácsika neki nem kezdett a stoppolásnak... ). Na de utána újra!!! Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a köszöntést!!! A szülinap szuper volt, Kende élvezte a nyüzsit, bár borzasztóan elfáradt, nem aludt rendesen ugyebár. Na de éjjel se! Nagyon xarul aludtunk... Sztem sok volt neki az inger, túlpörögte magát, és nem bírt pihenni (na meg aztán meleg is volt...). Képeket majd hozok, apát kell egy kicsit erőszakolnom érte... Puszi mindenkinek!
2007.06.25 11:29
Sziasztok!
Jucmuc, gyeremááááááááá Mesélj
Juca!
A mellékhatások 9-10 nappal az oltás után jelentkeznek, de akár két héttel utána is jöhetnek. Durva láz, kiütések, esetleg mumpsz is lehet, de ez elég ritka. A láz és a kiütések viszont majdnem biztos, hgy jönnek majd. Ezt mondta a dokinénink. Hétvégén kiderül, hgy nálunk melyik játszik. Azért ilyen gáz, mert ez az oltóanyag nem elölt, hanem csak legyengített kórokozókat tartalmaz, és azokkal azért meg kell küzdeni a csöpp kis szervezetüknek
Norwell!
Jaj, de kíváncsi vagyok a nagyfiú képeire
Jucmuc, gyeremááááááááá
Mesélj
Juca!
A mellékhatások 9-10 nappal az oltás után jelentkeznek, de akár két héttel utána is jöhetnek. Durva láz, kiütések, esetleg mumpsz is lehet, de ez elég ritka. A láz és a kiütések viszont majdnem biztos, hgy jönnek majd. Ezt mondta a dokinénink. Hétvégén kiderül, hgy nálunk melyik játszik. Azért ilyen gáz, mert ez az oltóanyag nem elölt, hanem csak legyengített kórokozókat tartalmaz, és azokkal azért meg kell küzdeni a csöpp kis szervezetüknek
Norwell!
Jaj, de kíváncsi vagyok a nagyfiú képeire
2007.06.25 11:41
Évi!
Mumpsz????
Kofa nem volt mumpszos.
Basszus, mára kikapcsolom a gépeket, és csak takarítok, csak rossz hírek jönnek.
Mumpsz????
Kofa nem volt mumpszos.
Basszus, mára kikapcsolom a gépeket, és csak takarítok, csak rossz hírek jönnek.
2007.06.25 12:21
Sziasztok!
Szombaton megjöttünk a nyaralásból. Nagyon jól sikerült, sok mindent láttunk, gyönyörű tájakat, kis eldugott falvakat, biofarmot stb. Aki nem volt még az Őrségben csak ajánlani tudom. Máté is jól bírta az utazást, a kocsiban mindig aludt. Viszont nagy volt a meleg, de gondolom Pesten még inkább. A Panzió ahol laktunk nagyon kellemes, családias volt. A tulajnő (Nagymama korú) nagyon bírta Mátét. Szerencsére az esti alvással sem volt gond, amitől kicsit féltem. Első este azért észrevette, hogy ez nem az ő ágyikója, vittem neki két-három játékot otthonról, hogy legalább legyen valami ismerős.
Meglestem a talis fotókat. Nagyon jók. Már nagyon várom a következőt, mert arra szeretnénk menni feltétlen.
Csibe
gratula a fogacskához, és a mászáshoz. Most majd szaladhatsz Gáborka után.
Kende baba
boldog szülinapot kívánok neked!!
és Angie neked is! (még ha egy kicsit megkésve is!)
Évi77
ez az oltás-Priorix- mi ellen van? Reméljük a mellékhatások enyhék lesznek és gyorsan eltűnnek.
Panka
aranyos Emili a fülcsivel. (nekem se egyforma helyen van a lyuk a két fülemben... egyik kicsit beljebb van.) És köszi a híreket Tündi30 ról.
SzHeni
Forever terméket épp pár hete vettünk egy ismerőstől. Páromnak bőrproblámája van, élesen körülhatárolt nagyobb piros felület, időnként viszket, meg száraz neki. Eddig sajnos nem volt hatásos a krém, de vettünk propolisz kapszulát is, az jó immunerősítőnek. Sajnálom a munkahelyet. de ha nem is jeleztek vissza, az nem lehet egy komoly hely.
Jucmuc
ugye nincs semmi gond? jelentkezz, várjuk az uh képet!
Na megyek is, mert dolog van. Párom Nagymamája (aki velünk lakik), kórházban van, míg mi nem voltunk itt leforrázta a lábát, nem súlyos, csak a kötözés miatt bent tartották pár napra. Hiányzik, hogy nem csoszog a botjával. Most a szobáját takarítom. Ablakpucolás, függönymosás stb.
Szombaton megjöttünk a nyaralásból. Nagyon jól sikerült, sok mindent láttunk, gyönyörű tájakat, kis eldugott falvakat, biofarmot stb. Aki nem volt még az Őrségben csak ajánlani tudom. Máté is jól bírta az utazást, a kocsiban mindig aludt. Viszont nagy volt a meleg, de gondolom Pesten még inkább. A Panzió ahol laktunk nagyon kellemes, családias volt. A tulajnő (Nagymama korú) nagyon bírta Mátét. Szerencsére az esti alvással sem volt gond, amitől kicsit féltem. Első este azért észrevette, hogy ez nem az ő ágyikója, vittem neki két-három játékot otthonról, hogy legalább legyen valami ismerős.
Meglestem a talis fotókat. Nagyon jók. Már nagyon várom a következőt, mert arra szeretnénk menni feltétlen.
Csibe
gratula a fogacskához, és a mászáshoz. Most majd szaladhatsz Gáborka után.
Kende baba
boldog szülinapot kívánok neked!!
és Angie neked is! (még ha egy kicsit megkésve is!)
Évi77
ez az oltás-Priorix- mi ellen van? Reméljük a mellékhatások enyhék lesznek és gyorsan eltűnnek.
Panka
aranyos Emili a fülcsivel. (nekem se egyforma helyen van a lyuk a két fülemben... egyik kicsit beljebb van.) És köszi a híreket Tündi30 ról.
SzHeni
Forever terméket épp pár hete vettünk egy ismerőstől. Páromnak bőrproblámája van, élesen körülhatárolt nagyobb piros felület, időnként viszket, meg száraz neki. Eddig sajnos nem volt hatásos a krém, de vettünk propolisz kapszulát is, az jó immunerősítőnek. Sajnálom a munkahelyet.
de ha nem is jeleztek vissza, az nem lehet egy komoly hely.
Jucmuc
ugye nincs semmi gond? jelentkezz, várjuk az uh képet!
Na megyek is, mert dolog van. Párom Nagymamája (aki velünk lakik), kórházban van, míg mi nem voltunk itt leforrázta a lábát, nem súlyos, csak a kötözés miatt bent tartották pár napra. Hiányzik, hogy nem csoszog a botjával. Most a szobáját takarítom. Ablakpucolás, függönymosás stb.
2007.06.25 12:44
Évi
Hű, ennyire komoly mellékhatása is lehet 1 védőoltásnak. Bízom benne, hogy nem lesz semmi gond.
Juca
Még adós vagy a meggylekvár beszámolóval.
Syry
Az Őrségbe már mi is készülünk, remélem, sikerül eljutni.
Nagyon sajnálom a nagymamát, mielőbbi felépülést kívánok neki.
Lassanként átadom a melót a váltásnak. Nekik is jusson a jóból. További szép, napos időt!
Hű, ennyire komoly mellékhatása is lehet 1 védőoltásnak.
Bízom benne, hogy nem lesz semmi gond.Juca
Még adós vagy a meggylekvár beszámolóval.
Syry
Az Őrségbe már mi is készülünk, remélem, sikerül eljutni.
Nagyon sajnálom a nagymamát, mielőbbi felépülést kívánok neki.
Lassanként átadom a melót a váltásnak. Nekik is jusson a jóból.
További szép, napos időt!2007.06.25 13:39
syry!
Klassz, hogy jól sikerült a nyaralás Nagymamának mielőbbi hazatérést, és gyors felépülést. Azért a forrázás elég fájdalmas, egyszer nekem is sikerült az ölembe öntenem egy bögre forró tejet
Az oltás mumpsz, rubeola és kanyaró ellen van, ez a 15 hónaposoknak kötelező.
Maci!
Már csak 6 nap, húúúúúúúúúúúú... Hogy fogsz addigra állni ciklusilag? Csinálsz babagyártós vonalzót?
Nem tudjátok véletlenül esetleg, hogy a Kaáliban a konzultációra is olyan későre adnak időpontot? Ilyenkor is van várólista, vagy majd csak a beavatkozásnál? Lehet, hogy lassan be kellene jelentkezni
Klassz, hogy jól sikerült a nyaralás
Nagymamának mielőbbi hazatérést, és gyors felépülést. Azért a forrázás elég fájdalmas, egyszer nekem is sikerült az ölembe öntenem egy bögre forró tejet
Az oltás mumpsz, rubeola és kanyaró ellen van, ez a 15 hónaposoknak kötelező.
Maci!
Már csak 6 nap, húúúúúúúúúúúú... Hogy fogsz addigra állni ciklusilag? Csinálsz babagyártós vonalzót?
Nem tudjátok véletlenül esetleg, hogy a Kaáliban a konzultációra is olyan későre adnak időpontot? Ilyenkor is van várólista, vagy majd csak a beavatkozásnál? Lehet, hogy lassan be kellene jelentkezni
2007.06.25 14:52
Sziasztok!
Lányok!
A babócák tündériek, jó látni róluk képeket, feldobja az embert .
Sajnos még mindig csak képeket van időm nézegetni
Köszönöm Mindenkinek a sok drukkot a diplomavédéshez, megérkeztek, túlestem rajta, és 4-t kaptam . Ünneplésre majd csak a jövőhéten gondolhatunk, mert vasárnap költözünk, úgyhogy megy a dobozolás ezerrel.
Pupy!
Sajnálom Anyukád leletét
Juca!
Köszönöm mégegyszer!
A vonalzóm nem jó, sajnos nem ott tartok ahol a táblában, most vagyok a 25. napon.
most mennem kell dobozolni, mindenkinek szép napot
Lányok!
A babócák tündériek, jó látni róluk képeket, feldobja az embert
.
Sajnos még mindig csak képeket van időm nézegetni
Köszönöm Mindenkinek a sok drukkot a diplomavédéshez, megérkeztek, túlestem rajta, és 4-t kaptam
. Ünneplésre majd csak a jövőhéten gondolhatunk, mert vasárnap költözünk, úgyhogy megy a dobozolás ezerrel.
Pupy!
Sajnálom Anyukád leletét
Juca!
Köszönöm mégegyszer!
A vonalzóm nem jó, sajnos nem ott tartok ahol a táblában, most vagyok a 25. napon.
most mennem kell dobozolni, mindenkinek szép napot
dido
2007.06.25 16:28
Sziasztok!
Voltunk a 7végén babaúszáson, Emili élvezte, megyünk most is 7végén.
Dobok 2 képet
Dido!
Gratulálok a diplomádhoz!
Syry!
Örülök, hogy jól telt a nyaralás!Nagymamának pedig jobbulást!
KENDE Babó!
Isten éltessen sokáig szülinapod!Nagyon sok boldog szülinapot kívánok!A tortádat majd megmutizod?
Voltunk a 7végén babaúszáson, Emili élvezte, megyünk most is 7végén.
Dobok 2 képet
Dido!
Gratulálok a diplomádhoz!
Syry!
Örülök, hogy jól telt a nyaralás!Nagymamának pedig jobbulást!
KENDE Babó!
Isten éltessen sokáig szülinapod!Nagyon sok boldog szülinapot kívánok!A tortádat majd megmutizod?
2007.06.25 19:46
Sziasztok!
Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek, hogy gondoltatok ránk! Szinte egész délelőtt nosztalgiáztam, olyan hihetetlen érzés volt, úgy rámtört minden egyszerre... Eszembe jutott minden, ami egy évvel ezelőtt történt.
Évi!
A képekkel az a helyzet, hogy videóról fogom őket csinálni, mert nem sok hely volt a memókártyán, a vidijóért meg apát köll szekálnom... Na de majd ráhatok...
Ez az oltás... Nem is gondoltam volna, hogy ilyen durva mellékhatásai vannak/lehetnek...
Panka!
Szuperjó a kép Emiliről! Látszik, hogy élvezte a pancsit.
Jucmuc!!!
Nagyon várlak már!!!
Na akkor egy kis beszámoló a tegnapi napról: délután 4-re hívtuk a vendégeket, nem akartunk a nagy melegben ünnepelni, meg ugye van még két babóca, akik elvileg ebéd után alszanak (természetesen Kende nem aludt, csak egy fél órát, így fél hétkor már dülöngélt, mint a részegek...), ezt igyekeztünk figyelembe venni. Amikor mindenki megjött, Kendét szépen belecsüccsentettük az etetőszékbe, és eléraktam a tortáját az égő gyertyával (persze egyelőre csak tisztes távolságba... ). Nagyon meglepődött, főleg, amikor elkezdtük énekelni a Boldog szülinapot című dalt (Halász Jutka-féle). Csak nézett rám, hogy most mi van, ezek itt mit kornyikálnak? Pedig én sokat énekelek neki, na de hogy egy egész énekkar??? Aztán elfújtuk a gyertyát közösen, és vágtam neki a tortából. Nem mert hozzányúlni!!! Ugyebár máskor nincs megengedve neki, hogy belenyúlkáljon a tányérba, a drágám nem is nyúlt bele, ahogy tanulta... Aztán kisebb falatokat gyártottam neki, akkor felbátorodott, és azért elkezdte enni. Megkapta az ajándékokat is, azt sem tudta, hova nyúljon... Fél nyolcig bírta a gyűrődést, akkorra már totál fáradt volt.
Jól elfáradtunk mi is, főleg, hogy az éjjel sem sikerült pihizni... De legalább napközben aludt jól, délelőtt egy, délután két órát szunyált.
Majd azért még benézek Jucmuc miatt...
Pusszancs!
Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek, hogy gondoltatok ránk! Szinte egész délelőtt nosztalgiáztam, olyan hihetetlen érzés volt, úgy rámtört minden egyszerre... Eszembe jutott minden, ami egy évvel ezelőtt történt.
Évi!
A képekkel az a helyzet, hogy videóról fogom őket csinálni, mert nem sok hely volt a memókártyán, a vidijóért meg apát köll szekálnom... Na de majd ráhatok...
Ez az oltás... Nem is gondoltam volna, hogy ilyen durva mellékhatásai vannak/lehetnek...
Panka!
Szuperjó a kép Emiliről! Látszik, hogy élvezte a pancsit.
Jucmuc!!!
Nagyon várlak már!!!
Na akkor egy kis beszámoló a tegnapi napról: délután 4-re hívtuk a vendégeket, nem akartunk a nagy melegben ünnepelni, meg ugye van még két babóca, akik elvileg ebéd után alszanak (természetesen Kende nem aludt, csak egy fél órát, így fél hétkor már dülöngélt, mint a részegek...), ezt igyekeztünk figyelembe venni. Amikor mindenki megjött, Kendét szépen belecsüccsentettük az etetőszékbe, és eléraktam a tortáját az égő gyertyával (persze egyelőre csak tisztes távolságba...
). Nagyon meglepődött, főleg, amikor elkezdtük énekelni a Boldog szülinapot című dalt (Halász Jutka-féle). Csak nézett rám, hogy most mi van, ezek itt mit kornyikálnak? Pedig én sokat énekelek neki, na de hogy egy egész énekkar??? Aztán elfújtuk a gyertyát közösen, és vágtam neki a tortából. Nem mert hozzányúlni!!! Ugyebár máskor nincs megengedve neki, hogy belenyúlkáljon a tányérba, a drágám nem is nyúlt bele, ahogy tanulta... Aztán kisebb falatokat gyártottam neki, akkor felbátorodott, és azért elkezdte enni. Megkapta az ajándékokat is, azt sem tudta, hova nyúljon... Fél nyolcig bírta a gyűrődést, akkorra már totál fáradt volt. Jól elfáradtunk mi is, főleg, hogy az éjjel sem sikerült pihizni...
De legalább napközben aludt jól, délelőtt egy, délután két órát szunyált.Majd azért még benézek Jucmuc miatt...
Pusszancs!
2007.06.25 19:58
Sziasztok!
Kende!
Boldog születésnapot!
Én sajnos nem tudok olyan szép és vicces képeket feltenni neked, mint a többiek, mert béna vagyok hozzá
Pupy!
Hol vagy? Anyukád?
Várom a mail-t tőled!!!!!
És mi újság van baba fronton? Tünetek? Hő?????
Panka!
Cuuuukkkkiiii a kis vizi manód
Dido!
Gratulálok a sulihoz! Jajj, de jó lenne már itt tartani
Maci!
6 nap múlva egymásra ugrás lesz???
Rólunk: Ma voltam vizsgázni, és szerintem megvágtak, de akkor majd legfeljebb megyek szóbelizni! Hulla vagyok, mert napok óta nem alszom normálisan, mert mindig nyomja a fejemet a BTK.
Lányok!
Azt hiszem, ma érik a petém
Életemben először naggyon egyforma lett a 2 vonal az LH teszten!!!
Úgyyhogy elküldtem Lacit fürcsizni!!!!
De nem rménykedek, mert akkor koppanás a vége!!!
Puszi: Eszter
Kende!
Boldog születésnapot!
Én sajnos nem tudok olyan szép és vicces képeket feltenni neked, mint a többiek, mert béna vagyok hozzá
Pupy!
Hol vagy? Anyukád?
Várom a mail-t tőled!!!!!
És mi újság van baba fronton? Tünetek? Hő?????
Panka!
Cuuuukkkkiiii a kis vizi manód
Dido!
Gratulálok a sulihoz! Jajj, de jó lenne már itt tartani
Maci!
6 nap múlva egymásra ugrás lesz???
Rólunk: Ma voltam vizsgázni, és szerintem megvágtak, de akkor majd legfeljebb megyek szóbelizni! Hulla vagyok, mert napok óta nem alszom normálisan, mert mindig nyomja a fejemet a BTK.
Lányok!
Azt hiszem, ma érik a petém
Életemben először naggyon egyforma lett a 2 vonal az LH teszten!!!
Úgyyhogy elküldtem Lacit fürcsizni!!!!
De nem rménykedek, mert akkor koppanás a vége!!!
Puszi: Eszter
2007.06.25 19:59
Sziasztok!
Csak gyors bekukk! Nagyon fáradt vagyok, Dani kiszívja az energiámat!
Ma meglett a laboros eredményem is, és negatív lett ott is a terhességi teszt! Na, de semmi gond ám! A doki írt fel gyógyszert, így 5 napig szednem kell, utána 2-3 nap múlva megjön, és piri után mehet is a tesóbabaproject!
Na, majd holnap jövök!
Pupy!!
Anyuddal mi van????
Andy
Csak gyors bekukk! Nagyon fáradt vagyok, Dani kiszívja az energiámat!
Ma meglett a laboros eredményem is, és negatív lett ott is a terhességi teszt! Na, de semmi gond ám! A doki írt fel gyógyszert, így 5 napig szednem kell, utána 2-3 nap múlva megjön, és piri után mehet is a tesóbabaproject!
Na, majd holnap jövök!
Pupy!!
Anyuddal mi van????
Andy
2007.06.25 21:34
Sziasztok!
Most csak nagyon rövid leszek, aztán megyek aludni
Évi Tuti jó az összhang megint a dokijaink között Az enyém ugyanis azt mondta, hogy nagyon RITKÁN van szövődmény - oltás után kb. 2 héttel jelentkezhet láz és valamennyi kiütés, de nem jellemző Basszus én már nem tudok kiigazodni a dokikon!!!
Hogy döntöttetek végül, ebben a hónapban megcsináltatjátok a PCT-t?
Jmaci Ha esetleg tanácsot adhatok: te Székesfehérváron laksz, az nincs nagy távolságra Pesttől, keress ott egy jó dokit és egy normális kórházat és menj fel oda szülni, kerüld el messzire ezt a helyet!!!
Juca Meg fogom tudni pontosan, hogy mi volt az ok, de ha itt laknál és ismernél pár dolgot, ami itt zajlik, akkor nem lennél meglepődve!!! Évek óta itt dolgozott már egyébként az említett doktornő, tehát nem hiszem, hogy hirtelen féltékenyek lettek volna rá a kollegái
Az, hogy mi esik jól szüléskor, az nyilván csak akkor derül ki, viszont azt gyűlölöm, hogy meg sem adják az esélyt a választásra!!!!
Eszter Drukk a petikének!
Dido Gratulálok a diplomádhoz!!!
Norwell Mégegyszer Isten éltesse a kis Kendét!
Jucmuc Továbbra is várunk
Most csak nagyon rövid leszek, aztán megyek aludni
Évi
Tuti jó az összhang megint a dokijaink között Az enyém ugyanis azt mondta, hogy nagyon RITKÁN van szövődmény - oltás után kb. 2 héttel jelentkezhet láz és valamennyi kiütés, de nem jellemző Basszus én már nem tudok kiigazodni a dokikon!!!Hogy döntöttetek végül, ebben a hónapban megcsináltatjátok a PCT-t?
Jmaci
Ha esetleg tanácsot adhatok: te Székesfehérváron laksz, az nincs nagy távolságra Pesttől, keress ott egy jó dokit és egy normális kórházat és menj fel oda szülni, kerüld el messzire ezt a helyet!!! Juca
Meg fogom tudni pontosan, hogy mi volt az ok, de ha itt laknál és ismernél pár dolgot, ami itt zajlik, akkor nem lennél meglepődve!!! Évek óta itt dolgozott már egyébként az említett doktornő, tehát nem hiszem, hogy hirtelen féltékenyek lettek volna rá a kollegái Az, hogy mi esik jól szüléskor, az nyilván csak akkor derül ki, viszont azt gyűlölöm, hogy meg sem adják az esélyt a választásra!!!!
Eszter
Drukk a petikének! Dido
Gratulálok a diplomádhoz!!!Norwell
Mégegyszer Isten éltesse a kis Kendét! Jucmuc
Továbbra is várunk
2007.06.26 05:43
Jó reggelt!
Jucmuc még mindig nincs?!
Évi
Igen csak fogynak a napok, nemrég még 30 felett volt a napok száma.
Csinálok majd új vonalzók, a mensinek hétvége fele kellene érkeznie. Majd ha "befut", lesz új vonalzóm is.
Nálatok is aktuális lesz a Tesóbaba projekt...
Dido
Nagy gratula a jó diplomavédéshez! Jó költözködést!
Eszter
Ha a zembör is itthon lesz, akkor ....
Remélem, tegnap megszeretgetted Lacit a nagy vizsga előtt.
Timika
Köszi a tanácsot. Pestre már én is gondoltam... Majd körbepillantok ezügyben a neten. Holnaptól éjszakázok, lesz időm.
Jövőre tervezünk egy erdélyi kirándulást, a párom mindig azzal viccelődik, hogy majd ott születik meg a gyerkőc és így román-magyar állampolgár lesz.
Viccnek is rossz.
Jucmuc még mindig nincs?!
Évi
Igen csak fogynak a napok, nemrég még 30 felett volt a napok száma.
Csinálok majd új vonalzók, a mensinek hétvége fele kellene érkeznie. Majd ha "befut", lesz új vonalzóm is.
Nálatok is aktuális lesz a Tesóbaba projekt...
Dido
Nagy gratula a jó diplomavédéshez! Jó költözködést!
Eszter
Ha a zembör is itthon lesz, akkor ....
Remélem, tegnap megszeretgetted Lacit a nagy vizsga előtt.
Timika
Köszi a tanácsot. Pestre már én is gondoltam... Majd körbepillantok ezügyben a neten. Holnaptól éjszakázok, lesz időm.
Jövőre tervezünk egy erdélyi kirándulást, a párom mindig azzal viccelődik, hogy majd ott születik meg a gyerkőc és így román-magyar állampolgár lesz.
Viccnek is rossz.
2007.06.26 09:30
Sziasztok Csajszik. !
Anno ennek a topik-nak a lakója voltam. Nagyon sokat kaptam tőletek lelkileg, érzelmileg, és köszönöm mégyegyszer nektek!!!
Januárban átköltöztem az augusztusban szülök babásai közé.
Életem legboldogabb pillanata volt. Boldog időszak.
Április 12-én szakadt meg a szívem, mikor el kellett a kisfiamtól válnom. 5hónapot 1 hetet lehetett velem. Fejlődési rendellenessége volt, amit nem vettek észre a 12 hetes uh-n, sem az afp-ből nem gyanították, sőt a 20 hetes uh-n is csak annyit mondtak kicsit kisebb majd kinövi ne aggódjon. Persze nem hagytam annyiban, és továbbmentem. Sajnos nem nőhette ki.
Kisfiam halálát "mondjuk rá" feldolgoztam, számtalanszor eszembe jut, de biztosan el soha nem feledem.
Legnehezebb feldolgozni, amitől még a mai napig is szenvedek, az hogy hogyan csinálták. Embertelenség és megalázottság. Lehetett másként is, talán máként is elhagyhatott volna a fiam
Ha kíváncsiak vagytok a történetemre nagyon szívesen elmesélem részletesen. Néha olyan jó kiírni magamból a gondolataimat.
Már csak egy mensi, és újra lehet próbálkozni. Alig várom már hogy eljöjjön az én időm.
Ezért is gondoltam rátok, hogy visszajönnék közétek.
Ezer Ölelés
Nyusz
Anno ennek a topik-nak a lakója voltam.
Nagyon sokat kaptam tőletek lelkileg, érzelmileg, és köszönöm mégyegyszer nektek!!!
Januárban átköltöztem az augusztusban szülök babásai közé.
Életem legboldogabb pillanata volt.
Boldog időszak.
Április 12-én szakadt meg a szívem, mikor el kellett a kisfiamtól válnom. 5hónapot 1 hetet lehetett velem. Fejlődési rendellenessége volt, amit nem vettek észre a 12 hetes uh-n, sem az afp-ből nem gyanították, sőt a 20 hetes uh-n is csak annyit mondtak kicsit kisebb majd kinövi ne aggódjon. Persze nem hagytam annyiban, és továbbmentem. Sajnos nem nőhette ki.
Kisfiam halálát "mondjuk rá" feldolgoztam, számtalanszor eszembe jut, de biztosan el soha nem feledem.
Legnehezebb feldolgozni, amitől még a mai napig is szenvedek, az hogy hogyan csinálták. Embertelenség és megalázottság. Lehetett másként is, talán máként is elhagyhatott volna a fiam
Ha kíváncsiak vagytok a történetemre nagyon szívesen elmesélem részletesen. Néha olyan jó kiírni magamból a gondolataimat.
Már csak egy mensi, és újra lehet próbálkozni. Alig várom már hogy eljöjjön az én időm.
Ezért is gondoltam rátok, hogy visszajönnék közétek.
Ezer Ölelés
Nyusz
2007.06.26 11:20
Sziasztok!
Nyusz!
Rettenetesen sajnálom a kisfiadat!
Megkerestelek a másik topikon, elolvastam, amit írtál és potyognak a könnyeim. Én április 10-én szültem ...
Borzalmas, amit ott leírtál, hogy hogy bántak Veled!
Viszont annak nagyon örülök, hogy túl vagy rajta, már amennyire egy ilyenen túl lehet lenni ... És főleg annak örülök, hogy újra próbálkozhattok és próbálkoztok is!
Drukkolok Nektek nagyon!!!
Eszter!
Hát igen, Apa főnökségétől én is tartok. Bár talán a könyvelés az olyan meló, hogy ha odafigyel az ember és nem üti mellé a számokat és szakmailag is érti a dolgokat, akkor nagyon nem lehet elcseszni. Nos, nálam a szakma az OK, a figyelemre még gyúrnom kell vagy legalábbis ellenőrízni magam! Az viszont mindenképpen pozitív lenne, hogy akár részmunkaidősként, itthonról tudnék dolgozni. És nem kellene végigjárnom a munkakeresés rögös útját újra és újra, kisgyerekes anyaként. Amihez végképp semmi humorom, mert szülő korú nőként ezt már végigjártam ...
Ami Téged illet, néztem, hogy a ciklusaid 30 nap körüliek. Úgyhogy az jutott eszembe, hogy nekem igazoltan nem volt pé-m, viszont a ciklusaim 40-60-70- napig is eltartottak. Szóval, ha ügyesen logikázom, akkor csak kell, hogy legyen pé-d! Bár erre nem esküszöm meg! Az tuti, hogy pé után 12-14 nappal van mensi, ez százezer %, csak a ciklus első fele tud megnyúlni. Azt meg kizártnak tartom, hogy ne lenne pé-d sosem és így is mindig megjönni kb. időre. Egy hormonmegűhatározást mindenképpen kellene csináltatnod! 3., 14., 21. napon!!!
Kende baba!
Boldog szülinapot!!!
--------
Most hirtelen ennyi, megyek ebédelni, mert aztán kel Tökfej és lefoglal!
Nyusz!
Rettenetesen sajnálom a kisfiadat!
Megkerestelek a másik topikon, elolvastam, amit írtál és potyognak a könnyeim. Én április 10-én szültem ...
Borzalmas, amit ott leírtál, hogy hogy bántak Veled!
Viszont annak nagyon örülök, hogy túl vagy rajta, már amennyire egy ilyenen túl lehet lenni ... És főleg annak örülök, hogy újra próbálkozhattok és próbálkoztok is!
Drukkolok Nektek nagyon!!!
Eszter!
Hát igen, Apa főnökségétől én is tartok. Bár talán a könyvelés az olyan meló, hogy ha odafigyel az ember és nem üti mellé a számokat és szakmailag is érti a dolgokat, akkor nagyon nem lehet elcseszni. Nos, nálam a szakma az OK, a figyelemre még gyúrnom kell vagy legalábbis ellenőrízni magam! Az viszont mindenképpen pozitív lenne, hogy akár részmunkaidősként, itthonról tudnék dolgozni. És nem kellene végigjárnom a munkakeresés rögös útját újra és újra, kisgyerekes anyaként. Amihez végképp semmi humorom, mert szülő korú nőként ezt már végigjártam ...
Ami Téged illet, néztem, hogy a ciklusaid 30 nap körüliek. Úgyhogy az jutott eszembe, hogy nekem igazoltan nem volt pé-m, viszont a ciklusaim 40-60-70- napig is eltartottak. Szóval, ha ügyesen logikázom, akkor csak kell, hogy legyen pé-d! Bár erre nem esküszöm meg! Az tuti, hogy pé után 12-14 nappal van mensi, ez százezer %, csak a ciklus első fele tud megnyúlni. Azt meg kizártnak tartom, hogy ne lenne pé-d sosem és így is mindig megjönni kb. időre. Egy hormonmegűhatározást mindenképpen kellene csináltatnod! 3., 14., 21. napon!!!
Kende baba!
Boldog szülinapot!!!
--------
Most hirtelen ennyi, megyek ebédelni, mert aztán kel Tökfej és lefoglal!
2007.06.26 12:30
Csak nem bírtam ki, le kell hogy írjam most.
Három évig vártunk egy kisbabára. Már mindent kipróbáltam, hőmérőzés, teszt, gyógynövények stb, már teljesen kezdtem belezizülni, hogy már a sex is szinte arról szólt hogy gyereket…gyereket. A vége az lett, hogyha megláttam egy kisbabát rögtön bőgni kezdtem, teljesen lelkileg kikészültem a sikertelenségtől. Egy utolsó óriási nagy bőgés után úgy döntöttem, hogy kész, vége, nem érdekel, feladom. De úgy teljesen feladtam. Kell egy kis erő, hogy újra nekifogjak. Elhatároztuk, hogy akkor kezdjük az esküvőt szervezni, összeházasodunk, addig is a szervezkedésbe vetjük magunkat, majd utána indulunk Szegedre, vagy Pestre meddőségi kivizsgálásra stb……..
Gyönyörűen megszerveztük az esküvőt. Időpont lefoglalva, zenekar, vőfély, fotós, hely, polg.hivatal lezsírozva, szakácsnénik elintézve. Menyasszonyi ruhát megvettem, gyönyörű szépet. (nagyon jó áron jutottam hozzá):) . Szóval megvolt minden.
Mensim természetesen össze-vissza. 36-41 nap között. Állandó hasfájások kínoztak.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy nagyon sokat járok pisilni. És igen, és igen még fel sem fogtam. Két tesztet is vettem, a mai napig őrzöm őket. Iszonyatosan jó érzés volt. Csak ültem a széken és néztem magam elé. Egyszerűen nem fogtam fel. Nekem kisbaba. Pedig most mondtam le róla. Istenem ennél nagyobb ajándék kell még az életünkbe?
Ezzel a lendülettel úgy ahogy volt lefújtuk az egész esküvőt. Buktunk egy rakás pénz, mert volt aki nem adta vissza az előleget, pedig 7 hónappal az esküvő előtt szóltunk. De nem is ez volt a lényeg, repkedtünk a boldogságban.
12 hetes uh-ról fülig érő mosollyal jöttem ki, megmutatták a babámat. Izgett-mozgott, megvolt mindene.
20 hetes uh. Nagy csend. Hümmögés. Én meg csak fekszek. Hümmögés. Hát…… A végtagjaival kicsi baj van, még picikék a testéhez képest, de ne aggódjon kismama, majd behozza a lemaradást, majd kinövi , jöjjön vissza két hét múlva kontrollra.
Már akkor éreztem hogy ez valahogy nem jó. Nagyon rossz érzésem volt. Hazarohantam, bőgtem egy sort, majd felhívtam a saját dokim, hogy mi van. Azonnal behívatott, és adott beutalót a megyei kórházba másnapra.
Párom jött velem, ő kint maradt az autónál én meg mentem be, valahogy éreztem nem kell bejönnie. 9-15-re került rám a sor. Előtte a váróteremben pont az RTL-en ment a reggeli műsor, amibe a rendellenességekről beszéltek, és hogy milyen kicsi rá az esély. Én úgy mentem be az uh-ra, hogy megmondják hogy minden rendben.
Beszólítottak, négy nővel egyszerre vetkőztem. Felfekszem az ágyra, és nézik, majd megkérdezi a nő hogy miért küldtek ide. Mondom neki azért mert azt mondták kicsit kisebb a keze + lába, de majd kinövi. Válasz: EGYÉRTELMŰ, EZEN NINCS MIT KINŐNI, MEG KELL SZÜLNI. SAJNÁLOM. Így közölték velem a hírt, hogy véget ér az anyaságom, eddig tartott a boldogság. Rögtön át kellett mennem egy uh specialistához a szomszéd helységben. Ott vártam az ajtó előtt, potyogtak a könnyeim, a sok kismama mint a birka bámult rám. Alig bírtam magam visszafogni, hiszen itt nem borulhatok ki, itt nem bőghetek, viselkednem kell, de nem nagyon ment. Ez a doki 12-kor engedett ki az uh-ról. Szörnyű volt lányok. Ott feküdtem az ágyon és kivetítve egy óriási monitoron ott ficánkolt a kisfiam. Ő, akit annyira vártam. Folyamatosan pityeregtem, nagyon nehéz volt erősnek lennem. Az orvos ennyit mondott: EZEN MÁR KÁR SÍRNI. Hát látja nem??? Hát nem látja? Egyértelmű, meg kell szülni.. Nem tudta pontosan megállapítani a rendellenességet, ezért ütötte a hasamat, hogy behorpad-e a fiam feje, Folyamatosan püfölt, én már könyörögtem hogy hagyja már abba nem bírom, mindenem tiszta szutyok lett attól a kenőcstől amit az uh-n használnak, nem foglalkozott vele senki hogy itt fogok meghallni, le voltam xarva. Jöttek a szülészetről orvosok, vagy négyen, hogy bámulják a kisfiamat, Rébuszokba beszéltek, analizálták minden porcikáját, én meg ott probáltam magam visszafogni a teljes összeroppanástól, de nagyon nehéz volt. Azt akarta az orvos, hogy jöjjön be a párom is, hogy lássa ő is. Na hiányzott volna szegénykémnek. Elég ha az én emlékeimben él.
Gondolatok cikáztak bennem, miért pont én, miért pont velünk, miért így, miért nem hamarabb, de ezekre a miértekre soha az életben nem találom meg a választ.
Közölték velem hogy a szülés kedden lesz. Pont az apukája születésnapján. Nem kellett több, teljesen elkezdtem zokogni, de a doki még vizsgált, és szúró tekintetével jelezte hagyjam abba mert még vizsgál. Én meg csak néztem a kisfiam a monitoron, csak néztem, és néztem, már alig láttam a könnyeimtől. Bal kezét a nyakához tette, a jobbal pedig integetett nekem, és olyan volt mintha mosolygott volna: Itt vagyok anyucikám szeretlek, ne felejts el engem. Jó volt veled! Ott búcsúzott el tőlem. Én meg bőgtem tovább. Nem kívántam semmi mást, csak hogy kijöhessek onnan, menekülhessek, rohanjak a páromhoz, mert kell hogy átöleljen, kell hogy átöleljek valakit mert belehalok.
Mindez húsvét előtt történt csütörtökön. Akkor már nem tudtam befeküdni, meg kellett várni az ünnepeket. Csütörtöktől keddig folyamatosan bőgtem, ő folyamatosan rugdosott: hiszen anyu itt vagyok még, nem dobj el, szeress addig amíg veled vagyok. Szörnyűek voltak a napok, lassan teltek. Hétfőn este már olyan voltam mint egy zombi, nem éreztem semmit, csak néztem ki a fejemből, mint egy élő hulla. A párom aznap estéig bírt erős lenni, utána kibukott ő is.
Kedden a hosszadalmas betegfelvételnek köszönhetően már későn vettek fel, így csak szerdán kezdődhetett a rémálom. Talán ez nyugtatott: nem a születésnapján hal meg!!!!!
Este kaptam lamináriumot, nagyon fájt. Görcsölt egész éjjel a hasam. Másnap reggel hétkor indították a szülést infúzióval. Együtt szültem egy lánnyal, akinek 15 hetes babáját kellett megszülni rendellenesség miatt. Feküdtünk két egymás melletti ágyon, és bámultunk rezzenéstelenül, sírtunk, néha elkaptuk egymás pillanatát, megrémült tekintetét még élek nem felejtem el
Első megdöbbenésem az volt hogy behoztak egy frissen szült kismamát a termünkbe. Mi csak néztünk, hogy most mi van??? Aztán betolták mellé a kisbabáját is. Döbbenettől levegőt nem bírtunk venni. Csak bámultuk a családi idillt, és potyogtak a könnyeink. Megérkezett az ifjú kispapa is fényképezőgéppel, ott sírtak együtt a boldogságtól, mi meg 3 méterre a fájdalomtól és a szomorúságtól. És ez, hogy oda tolták be a kismamát babástól mit sem változott. Négy szülést „éltem át” minden rezzenését átéltem, ugyanúgy sírtam mint az újdonsült anyuka mikor megszületett a gyermeke. Aztán eljött egy pont, ahonnan nem számoltam. Teltek az órák. Volt egy készülék, amin a kisbaba szívdobogását lehetett hallani. Ott szólt a hangszóró a fejünknél a szomszéd rekeszben. Folyamatosan.
1 órakkor „szomszédom” megszült. Premier Plan totál végignéztem az egészet, mert nem volt függöny az ágyak között, bocs, de mosodában van. Mai napig kísért a látvány. A sikolytól a vértócsáig, a vesetálon át mindent de mindent láttam.
Velem meg nem történt semmi. Fájásaim voltak, de még nem az igazi. Egyedül maradtam a teremben. Nem tudtam megnyugodni, mindig új és új kismamát hoztak be. Gyönyörű dolog új életet a világra hozni, csodálatos érzés. Én csak hallgató voltam, de így is megható. De fájt, hogy miért nem visznek ki innen???
Eljött egy pillanat, amikor már nem boxolt a hasamba senki. Vége. Meghalt??? Nem tudom. A mai napig nem tudom hogy hogy született meg. De még mindig nem szültem meg. Jött a váltás, az esti műszak. Elküldtek tusolni. A tusolóban összeestem, már nem bírtam tovább, könyörögtem hogy vegyék ki, vagy csináljanak valamit, de csak ennyit mondtak: NEM MAGA DÖNTI EL. Aztán azon tanakodtak, hogy visszatesznek a kórterembe, majd holnap folytatjuk. Sírva könyörögtem, hogy kérem szépen legyen vége, nem bírom már tovább, csináljuk valamit mert megszakad a szívem. Nem bírom.
Aztán az estiműszakos szülésznő már más volt. Átrakatott a szülőszoba legvégére . Ott már nem nagyon zavart senki. Ott vajúdtam tovább. Néha egy egy kósza kismama arratévedt szülni, de már rutinszerűen fel sem vettem az egészet.
Velem nem történt semmi. Természetesen fájt, de elválni még nem akart tőlem A méhszáj nem akart tágulni. Kaptam gyógyszert nem történt semmi. Jött az az orvos, aki az uh-n vizsgált. Ott toporgott a lábam között, miért nem akarok már megszülni, este tíz van, menne haza, és ő még a gyereket látni akarja, mert nem mindennap lát ilyen rendellenességet az ember. Én meg mint egy kísérleti állat ott feküdtem.
Úgy gondolta ez az orvos,hogy majd ő megvizsgál, majd ha ő hozzámnyúl majd megszülök. Két nővérke fogott le két oldalt, egy a hátamat nyomta vissza, a doki a lábam között, én meg ordítottam. Kézi méhszájtágítás. Na majd erre megszülök.
De nem történt semmi. A fájások egyre gyakoribbak voltak és erősebbek. Jött egy másik orvos, majd ő, majd ő is megnyomogat. Ugyanez a pozíció, de ekkor már többen voltak körülöttem, nem emlékszem másra csak hogy ordítottam, és valakinek véresre karmoltam a kezét, és elsötétül minden.
Nem történt semmi.
Akkor repesszünk burkot. Ugyanez a póz, ez már nem volt ennyire fájdalmas. Azt mondták majd a természet elintézi. Közben az infúzió folyamatosan ment. De még mindig nem történt semmi. Két óránként sétáltattak, tusoltattak. Hagy járkáljak. A bokámra már rá volt a vér száradva, a köppenyem már nem is fehér volt, hanem piros, így sétáltattak a folyosón. Néha néha egy kispapa sajnálkozó tekintetét elkaptam, a takarítónéni úgy bámult, mintha egy nagy cafat lennék én is a műtőbe, amit mielőbb ki kellene hajítani a kukába. A tusolóba menet ugyanígy véresen szembetalálkozom kispapákkal. Persze ők is ott voltak, mert apás szülés már mindennapos, csak nekem ez a helyzet nem.
Visszamentem, mert nem történt semmi a sétálgatás során, úgyhogy infúzió újra. Még mindig semmi, de már szakadok is szétfele. Megmondták, hogy nem tudnak velem mit csinálni sajnálják, ki venni nem lehet, ez van. Két fájás között bealudtam a kimerültségtől. Legvégső megoldásként valami sokkoló infuziót kaptam. Sokkoló is volt. Iszonytató érzés, egyszerűen úgy fájt, mint még soha semmi, és ott voltam egymagam, és kimentek a teremből, hagy vajúdjak, annyit mondtak ha valami van csak kijabáljak, és ha fáj már nyomjak is. Úgyanúgy sétáltam tovább . Vajúdtam a wc-n, a folyosón estem össze, az ágy mellett a széken, a végén már az ágytálon. Hajnal fél négykor lett vége. Nem éreztem semmit. Csak néztem a plafont. Elvágták a köldökzsinórt, és átvitték a szomszéd helységbe. Ott tömörült a kisfiam fölött az egész banda, már cincálták is szét. Én meg egyedül a szomszédban feküdtem.
Miután kimozizták magukat vittek fel műtétre. Nem is tudtam hogy műteni is fognak, senki nem mondta. Tehát műszeres befejezéssel lett vége. Pénteken haza is engedtek.
Utólag kiderült a kontrollon, hogy szövetdarabot is hagytak bennem.
Már százszor jobban vagyok, a kisfiam halálát úgy érzem feldolgoztam, csak a körülményeken nem tudok túllépni. Nap mint nap eszembe jut amit láttam, amit hallottam…..
Hát „röviden” ennyi az én történetem. Nem tehetem hogy feladom, mert nem lehet. Erősnek kell lennem, mert nincs más választásom, akkor is megmutatom a sorsnak, hogy mégegyszer nem fogja velem ezt csinálni. Hiába mondtak nekem 50% esélyt arra hogy a köv.babó egészséges lesz, ezt sem hiszem el. Csak abban hiszek hogy ez mégegyszer nem fog előfordulni, és soha soha az életben nem kell erre a helyre visszamennem.
Kicsit sok lettem ne haragudjatok, de úgy egészben szerettem volna nektek elmondani a történetem.
(Ezt elküldöm egy másik régi topikomba is. )
Sok sok pusz
Nyusz
Három évig vártunk egy kisbabára. Már mindent kipróbáltam, hőmérőzés, teszt, gyógynövények stb, már teljesen kezdtem belezizülni, hogy már a sex is szinte arról szólt hogy gyereket…gyereket. A vége az lett, hogyha megláttam egy kisbabát rögtön bőgni kezdtem, teljesen lelkileg kikészültem a sikertelenségtől. Egy utolsó óriási nagy bőgés után úgy döntöttem, hogy kész, vége, nem érdekel, feladom. De úgy teljesen feladtam. Kell egy kis erő, hogy újra nekifogjak. Elhatároztuk, hogy akkor kezdjük az esküvőt szervezni, összeházasodunk, addig is a szervezkedésbe vetjük magunkat, majd utána indulunk Szegedre, vagy Pestre meddőségi kivizsgálásra stb……..
Gyönyörűen megszerveztük az esküvőt. Időpont lefoglalva, zenekar, vőfély, fotós, hely, polg.hivatal lezsírozva, szakácsnénik elintézve. Menyasszonyi ruhát megvettem, gyönyörű szépet. (nagyon jó áron jutottam hozzá):) . Szóval megvolt minden.
Mensim természetesen össze-vissza. 36-41 nap között. Állandó hasfájások kínoztak.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy nagyon sokat járok pisilni. És igen, és igen még fel sem fogtam. Két tesztet is vettem, a mai napig őrzöm őket.
Iszonyatosan jó érzés volt. Csak ültem a széken és néztem magam elé. Egyszerűen nem fogtam fel. Nekem kisbaba. Pedig most mondtam le róla. Istenem ennél nagyobb ajándék kell még az életünkbe?
Ezzel a lendülettel úgy ahogy volt lefújtuk az egész esküvőt. Buktunk egy rakás pénz, mert volt aki nem adta vissza az előleget, pedig 7 hónappal az esküvő előtt szóltunk. De nem is ez volt a lényeg, repkedtünk a boldogságban.
12 hetes uh-ról fülig érő mosollyal jöttem ki, megmutatták a babámat. Izgett-mozgott, megvolt mindene.
20 hetes uh. Nagy csend. Hümmögés. Én meg csak fekszek. Hümmögés. Hát…… A végtagjaival kicsi baj van, még picikék a testéhez képest, de ne aggódjon kismama, majd behozza a lemaradást, majd kinövi , jöjjön vissza két hét múlva kontrollra.
Már akkor éreztem hogy ez valahogy nem jó. Nagyon rossz érzésem volt. Hazarohantam, bőgtem egy sort, majd felhívtam a saját dokim, hogy mi van. Azonnal behívatott, és adott beutalót a megyei kórházba másnapra.
Párom jött velem, ő kint maradt az autónál én meg mentem be, valahogy éreztem nem kell bejönnie. 9-15-re került rám a sor. Előtte a váróteremben pont az RTL-en ment a reggeli műsor, amibe a rendellenességekről beszéltek, és hogy milyen kicsi rá az esély. Én úgy mentem be az uh-ra, hogy megmondják hogy minden rendben.
Beszólítottak, négy nővel egyszerre vetkőztem. Felfekszem az ágyra, és nézik, majd megkérdezi a nő hogy miért küldtek ide. Mondom neki azért mert azt mondták kicsit kisebb a keze + lába, de majd kinövi. Válasz: EGYÉRTELMŰ, EZEN NINCS MIT KINŐNI, MEG KELL SZÜLNI. SAJNÁLOM. Így közölték velem a hírt, hogy véget ér az anyaságom, eddig tartott a boldogság.
Rögtön át kellett mennem egy uh specialistához a szomszéd helységben. Ott vártam az ajtó előtt, potyogtak a könnyeim, a sok kismama mint a birka bámult rám. Alig bírtam magam visszafogni, hiszen itt nem borulhatok ki, itt nem bőghetek, viselkednem kell, de nem nagyon ment. Ez a doki 12-kor engedett ki az uh-ról. Szörnyű volt lányok. Ott feküdtem az ágyon és kivetítve egy óriási monitoron ott ficánkolt a kisfiam. Ő, akit annyira vártam. Folyamatosan pityeregtem, nagyon nehéz volt erősnek lennem. Az orvos ennyit mondott: EZEN MÁR KÁR SÍRNI. Hát látja nem??? Hát nem látja? Egyértelmű, meg kell szülni.. Nem tudta pontosan megállapítani a rendellenességet, ezért ütötte a hasamat, hogy behorpad-e a fiam feje, Folyamatosan püfölt, én már könyörögtem hogy hagyja már abba nem bírom, mindenem tiszta szutyok lett attól a kenőcstől amit az uh-n használnak, nem foglalkozott vele senki hogy itt fogok meghallni, le voltam xarva. Jöttek a szülészetről orvosok, vagy négyen, hogy bámulják a kisfiamat, Rébuszokba beszéltek, analizálták minden porcikáját, én meg ott probáltam magam visszafogni a teljes összeroppanástól, de nagyon nehéz volt. Azt akarta az orvos, hogy jöjjön be a párom is, hogy lássa ő is. Na hiányzott volna szegénykémnek. Elég ha az én emlékeimben él.
Gondolatok cikáztak bennem, miért pont én, miért pont velünk, miért így, miért nem hamarabb, de ezekre a miértekre soha az életben nem találom meg a választ.
Közölték velem hogy a szülés kedden lesz. Pont az apukája születésnapján. Nem kellett több, teljesen elkezdtem zokogni, de a doki még vizsgált, és szúró tekintetével jelezte hagyjam abba mert még vizsgál. Én meg csak néztem a kisfiam a monitoron, csak néztem, és néztem, már alig láttam a könnyeimtől. Bal kezét a nyakához tette, a jobbal pedig integetett nekem, és olyan volt mintha mosolygott volna: Itt vagyok anyucikám szeretlek, ne felejts el engem. Jó volt veled! Ott búcsúzott el tőlem.
Én meg bőgtem tovább. Nem kívántam semmi mást, csak hogy kijöhessek onnan, menekülhessek, rohanjak a páromhoz, mert kell hogy átöleljen, kell hogy átöleljek valakit mert belehalok.
Mindez húsvét előtt történt csütörtökön. Akkor már nem tudtam befeküdni, meg kellett várni az ünnepeket. Csütörtöktől keddig folyamatosan bőgtem, ő folyamatosan rugdosott: hiszen anyu itt vagyok még, nem dobj el, szeress addig amíg veled vagyok. Szörnyűek voltak a napok, lassan teltek. Hétfőn este már olyan voltam mint egy zombi, nem éreztem semmit, csak néztem ki a fejemből, mint egy élő hulla. A párom aznap estéig bírt erős lenni, utána kibukott ő is.
Kedden a hosszadalmas betegfelvételnek köszönhetően már későn vettek fel, így csak szerdán kezdődhetett a rémálom. Talán ez nyugtatott: nem a születésnapján hal meg!!!!!
Este kaptam lamináriumot, nagyon fájt. Görcsölt egész éjjel a hasam. Másnap reggel hétkor indították a szülést infúzióval. Együtt szültem egy lánnyal, akinek 15 hetes babáját kellett megszülni rendellenesség miatt. Feküdtünk két egymás melletti ágyon, és bámultunk rezzenéstelenül, sírtunk, néha elkaptuk egymás pillanatát, megrémült tekintetét még élek nem felejtem el
Első megdöbbenésem az volt hogy behoztak egy frissen szült kismamát a termünkbe. Mi csak néztünk, hogy most mi van??? Aztán betolták mellé a kisbabáját is. Döbbenettől levegőt nem bírtunk venni. Csak bámultuk a családi idillt, és potyogtak a könnyeink. Megérkezett az ifjú kispapa is fényképezőgéppel, ott sírtak együtt a boldogságtól, mi meg 3 méterre a fájdalomtól és a szomorúságtól. És ez, hogy oda tolták be a kismamát babástól mit sem változott. Négy szülést „éltem át” minden rezzenését átéltem, ugyanúgy sírtam mint az újdonsült anyuka mikor megszületett a gyermeke. Aztán eljött egy pont, ahonnan nem számoltam. Teltek az órák. Volt egy készülék, amin a kisbaba szívdobogását lehetett hallani. Ott szólt a hangszóró a fejünknél a szomszéd rekeszben. Folyamatosan.
1 órakkor „szomszédom” megszült. Premier Plan totál végignéztem az egészet, mert nem volt függöny az ágyak között, bocs, de mosodában van. Mai napig kísért a látvány. A sikolytól a vértócsáig, a vesetálon át mindent de mindent láttam.
Velem meg nem történt semmi. Fájásaim voltak, de még nem az igazi. Egyedül maradtam a teremben. Nem tudtam megnyugodni, mindig új és új kismamát hoztak be. Gyönyörű dolog új életet a világra hozni, csodálatos érzés. Én csak hallgató voltam, de így is megható.
De fájt, hogy miért nem visznek ki innen???
Eljött egy pillanat, amikor már nem boxolt a hasamba senki. Vége. Meghalt??? Nem tudom. A mai napig nem tudom hogy hogy született meg. De még mindig nem szültem meg. Jött a váltás, az esti műszak. Elküldtek tusolni. A tusolóban összeestem, már nem bírtam tovább, könyörögtem hogy vegyék ki, vagy csináljanak valamit, de csak ennyit mondtak: NEM MAGA DÖNTI EL. Aztán azon tanakodtak, hogy visszatesznek a kórterembe, majd holnap folytatjuk. Sírva könyörögtem, hogy kérem szépen legyen vége, nem bírom már tovább, csináljuk valamit mert megszakad a szívem. Nem bírom.
Aztán az estiműszakos szülésznő már más volt. Átrakatott a szülőszoba legvégére . Ott már nem nagyon zavart senki. Ott vajúdtam tovább. Néha egy egy kósza kismama arratévedt szülni, de már rutinszerűen fel sem vettem az egészet.
Velem nem történt semmi. Természetesen fájt, de elválni még nem akart tőlem A méhszáj nem akart tágulni. Kaptam gyógyszert nem történt semmi. Jött az az orvos, aki az uh-n vizsgált. Ott toporgott a lábam között, miért nem akarok már megszülni, este tíz van, menne haza, és ő még a gyereket látni akarja, mert nem mindennap lát ilyen rendellenességet az ember. Én meg mint egy kísérleti állat ott feküdtem.
Úgy gondolta ez az orvos,hogy majd ő megvizsgál, majd ha ő hozzámnyúl majd megszülök. Két nővérke fogott le két oldalt, egy a hátamat nyomta vissza, a doki a lábam között, én meg ordítottam. Kézi méhszájtágítás. Na majd erre megszülök.
De nem történt semmi. A fájások egyre gyakoribbak voltak és erősebbek. Jött egy másik orvos, majd ő, majd ő is megnyomogat. Ugyanez a pozíció, de ekkor már többen voltak körülöttem, nem emlékszem másra csak hogy ordítottam, és valakinek véresre karmoltam a kezét, és elsötétül minden.
Nem történt semmi.
Akkor repesszünk burkot. Ugyanez a póz, ez már nem volt ennyire fájdalmas. Azt mondták majd a természet elintézi. Közben az infúzió folyamatosan ment. De még mindig nem történt semmi. Két óránként sétáltattak, tusoltattak. Hagy járkáljak. A bokámra már rá volt a vér száradva, a köppenyem már nem is fehér volt, hanem piros, így sétáltattak a folyosón. Néha néha egy kispapa sajnálkozó tekintetét elkaptam, a takarítónéni úgy bámult, mintha egy nagy cafat lennék én is a műtőbe, amit mielőbb ki kellene hajítani a kukába. A tusolóba menet ugyanígy véresen szembetalálkozom kispapákkal. Persze ők is ott voltak, mert apás szülés már mindennapos, csak nekem ez a helyzet nem.
Visszamentem, mert nem történt semmi a sétálgatás során, úgyhogy infúzió újra. Még mindig semmi, de már szakadok is szétfele. Megmondták, hogy nem tudnak velem mit csinálni sajnálják, ki venni nem lehet, ez van. Két fájás között bealudtam a kimerültségtől. Legvégső megoldásként valami sokkoló infuziót kaptam. Sokkoló is volt. Iszonytató érzés, egyszerűen úgy fájt, mint még soha semmi, és ott voltam egymagam, és kimentek a teremből, hagy vajúdjak, annyit mondtak ha valami van csak kijabáljak, és ha fáj már nyomjak is. Úgyanúgy sétáltam tovább . Vajúdtam a wc-n, a folyosón estem össze, az ágy mellett a széken, a végén már az ágytálon. Hajnal fél négykor lett vége. Nem éreztem semmit. Csak néztem a plafont. Elvágták a köldökzsinórt, és átvitték a szomszéd helységbe. Ott tömörült a kisfiam fölött az egész banda, már cincálták is szét. Én meg egyedül a szomszédban feküdtem.
Miután kimozizták magukat vittek fel műtétre. Nem is tudtam hogy műteni is fognak, senki nem mondta. Tehát műszeres befejezéssel lett vége. Pénteken haza is engedtek.
Utólag kiderült a kontrollon, hogy szövetdarabot is hagytak bennem.
Már százszor jobban vagyok, a kisfiam halálát úgy érzem feldolgoztam, csak a körülményeken nem tudok túllépni. Nap mint nap eszembe jut amit láttam, amit hallottam…..
Hát „röviden” ennyi az én történetem. Nem tehetem hogy feladom, mert nem lehet. Erősnek kell lennem, mert nincs más választásom, akkor is megmutatom a sorsnak, hogy mégegyszer nem fogja velem ezt csinálni. Hiába mondtak nekem 50% esélyt arra hogy a köv.babó egészséges lesz, ezt sem hiszem el. Csak abban hiszek hogy ez mégegyszer nem fog előfordulni, és soha soha az életben nem kell erre a helyre visszamennem.
Kicsit sok lettem ne haragudjatok, de úgy egészben szerettem volna nektek elmondani a történetem.
(Ezt elküldöm egy másik régi topikomba is. )
Sok sok pusz
Nyusz
2007.06.26 12:31
Csak nem bírtam ki, le kell hogy írjam most.
Három évig vártunk egy kisbabára. Már mindent kipróbáltam, hőmérőzés, teszt, gyógynövények stb, már teljesen kezdtem belezizülni, hogy már a sex is szinte arról szólt hogy gyereket…gyereket. A vége az lett, hogyha megláttam egy kisbabát rögtön bőgni kezdtem, teljesen lelkileg kikészültem a sikertelenségtől. Egy utolsó óriási nagy bőgés után úgy döntöttem, hogy kész, vége, nem érdekel, feladom. De úgy teljesen feladtam. Kell egy kis erő, hogy újra nekifogjak. Elhatároztuk, hogy akkor kezdjük az esküvőt szervezni, összeházasodunk, addig is a szervezkedésbe vetjük magunkat, majd utána indulunk Szegedre, vagy Pestre meddőségi kivizsgálásra stb……..
Gyönyörűen megszerveztük az esküvőt. Időpont lefoglalva, zenekar, vőfély, fotós, hely, polg.hivatal lezsírozva, szakácsnénik elintézve. Menyasszonyi ruhát megvettem, gyönyörű szépet. (nagyon jó áron jutottam hozzá):) . Szóval megvolt minden.
Mensim természetesen össze-vissza. 36-41 nap között. Állandó hasfájások kínoztak.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy nagyon sokat járok pisilni. És igen, és igen még fel sem fogtam. Két tesztet is vettem, a mai napig őrzöm őket. Iszonyatosan jó érzés volt. Csak ültem a széken és néztem magam elé. Egyszerűen nem fogtam fel. Nekem kisbaba. Pedig most mondtam le róla. Istenem ennél nagyobb ajándék kell még az életünkbe?
Ezzel a lendülettel úgy ahogy volt lefújtuk az egész esküvőt. Buktunk egy rakás pénz, mert volt aki nem adta vissza az előleget, pedig 7 hónappal az esküvő előtt szóltunk. De nem is ez volt a lényeg, repkedtünk a boldogságban.
12 hetes uh-ról fülig érő mosollyal jöttem ki, megmutatták a babámat. Izgett-mozgott, megvolt mindene.
20 hetes uh. Nagy csend. Hümmögés. Én meg csak fekszek. Hümmögés. Hát…… A végtagjaival kicsi baj van, még picikék a testéhez képest, de ne aggódjon kismama, majd behozza a lemaradást, majd kinövi , jöjjön vissza két hét múlva kontrollra.
Már akkor éreztem hogy ez valahogy nem jó. Nagyon rossz érzésem volt. Hazarohantam, bőgtem egy sort, majd felhívtam a saját dokim, hogy mi van. Azonnal behívatott, és adott beutalót a megyei kórházba másnapra.
Párom jött velem, ő kint maradt az autónál én meg mentem be, valahogy éreztem nem kell bejönnie. 9-15-re került rám a sor. Előtte a váróteremben pont az RTL-en ment a reggeli műsor, amibe a rendellenességekről beszéltek, és hogy milyen kicsi rá az esély. Én úgy mentem be az uh-ra, hogy megmondják hogy minden rendben.
Beszólítottak, négy nővel egyszerre vetkőztem. Felfekszem az ágyra, és nézik, majd megkérdezi a nő hogy miért küldtek ide. Mondom neki azért mert azt mondták kicsit kisebb a keze + lába, de majd kinövi. Válasz: EGYÉRTELMŰ, EZEN NINCS MIT KINŐNI, MEG KELL SZÜLNI. SAJNÁLOM. Így közölték velem a hírt, hogy véget ér az anyaságom, eddig tartott a boldogság. Rögtön át kellett mennem egy uh specialistához a szomszéd helységben. Ott vártam az ajtó előtt, potyogtak a könnyeim, a sok kismama mint a birka bámult rám. Alig bírtam magam visszafogni, hiszen itt nem borulhatok ki, itt nem bőghetek, viselkednem kell, de nem nagyon ment. Ez a doki 12-kor engedett ki az uh-ról. Szörnyű volt lányok. Ott feküdtem az ágyon és kivetítve egy óriási monitoron ott ficánkolt a kisfiam. Ő, akit annyira vártam. Folyamatosan pityeregtem, nagyon nehéz volt erősnek lennem. Az orvos ennyit mondott: EZEN MÁR KÁR SÍRNI. Hát látja nem??? Hát nem látja? Egyértelmű, meg kell szülni.. Nem tudta pontosan megállapítani a rendellenességet, ezért ütötte a hasamat, hogy behorpad-e a fiam feje, Folyamatosan püfölt, én már könyörögtem hogy hagyja már abba nem bírom, mindenem tiszta szutyok lett attól a kenőcstől amit az uh-n használnak, nem foglalkozott vele senki hogy itt fogok meghallni, le voltam xarva. Jöttek a szülészetről orvosok, vagy négyen, hogy bámulják a kisfiamat, Rébuszokba beszéltek, analizálták minden porcikáját, én meg ott probáltam magam visszafogni a teljes összeroppanástól, de nagyon nehéz volt. Azt akarta az orvos, hogy jöjjön be a párom is, hogy lássa ő is. Na hiányzott volna szegénykémnek. Elég ha az én emlékeimben él.
Gondolatok cikáztak bennem, miért pont én, miért pont velünk, miért így, miért nem hamarabb, de ezekre a miértekre soha az életben nem találom meg a választ.
Közölték velem hogy a szülés kedden lesz. Pont az apukája születésnapján. Nem kellett több, teljesen elkezdtem zokogni, de a doki még vizsgált, és szúró tekintetével jelezte hagyjam abba mert még vizsgál. Én meg csak néztem a kisfiam a monitoron, csak néztem, és néztem, már alig láttam a könnyeimtől. Bal kezét a nyakához tette, a jobbal pedig integetett nekem, és olyan volt mintha mosolygott volna: Itt vagyok anyucikám szeretlek, ne felejts el engem. Jó volt veled! Ott búcsúzott el tőlem. Én meg bőgtem tovább. Nem kívántam semmi mást, csak hogy kijöhessek onnan, menekülhessek, rohanjak a páromhoz, mert kell hogy átöleljen, kell hogy átöleljek valakit mert belehalok.
Mindez húsvét előtt történt csütörtökön. Akkor már nem tudtam befeküdni, meg kellett várni az ünnepeket. Csütörtöktől keddig folyamatosan bőgtem, ő folyamatosan rugdosott: hiszen anyu itt vagyok még, nem dobj el, szeress addig amíg veled vagyok. Szörnyűek voltak a napok, lassan teltek. Hétfőn este már olyan voltam mint egy zombi, nem éreztem semmit, csak néztem ki a fejemből, mint egy élő hulla. A párom aznap estéig bírt erős lenni, utána kibukott ő is.
Kedden a hosszadalmas betegfelvételnek köszönhetően már későn vettek fel, így csak szerdán kezdődhetett a rémálom. Talán ez nyugtatott: nem a születésnapján hal meg!!!!!
Este kaptam lamináriumot, nagyon fájt. Görcsölt egész éjjel a hasam. Másnap reggel hétkor indították a szülést infúzióval. Együtt szültem egy lánnyal, akinek 15 hetes babáját kellett megszülni rendellenesség miatt. Feküdtünk két egymás melletti ágyon, és bámultunk rezzenéstelenül, sírtunk, néha elkaptuk egymás pillanatát, megrémült tekintetét még élek nem felejtem el
Első megdöbbenésem az volt hogy behoztak egy frissen szült kismamát a termünkbe. Mi csak néztünk, hogy most mi van??? Aztán betolták mellé a kisbabáját is. Döbbenettől levegőt nem bírtunk venni. Csak bámultuk a családi idillt, és potyogtak a könnyeink. Megérkezett az ifjú kispapa is fényképezőgéppel, ott sírtak együtt a boldogságtól, mi meg 3 méterre a fájdalomtól és a szomorúságtól. És ez, hogy oda tolták be a kismamát babástól mit sem változott. Négy szülést „éltem át” minden rezzenését átéltem, ugyanúgy sírtam mint az újdonsült anyuka mikor megszületett a gyermeke. Aztán eljött egy pont, ahonnan nem számoltam. Teltek az órák. Volt egy készülék, amin a kisbaba szívdobogását lehetett hallani. Ott szólt a hangszóró a fejünknél a szomszéd rekeszben. Folyamatosan.
1 órakkor „szomszédom” megszült. Premier Plan totál végignéztem az egészet, mert nem volt függöny az ágyak között, bocs, de mosodában van. Mai napig kísért a látvány. A sikolytól a vértócsáig, a vesetálon át mindent de mindent láttam.
Velem meg nem történt semmi. Fájásaim voltak, de még nem az igazi. Egyedül maradtam a teremben. Nem tudtam megnyugodni, mindig új és új kismamát hoztak be. Gyönyörű dolog új életet a világra hozni, csodálatos érzés. Én csak hallgató voltam, de így is megható. De fájt, hogy miért nem visznek ki innen???
Eljött egy pillanat, amikor már nem boxolt a hasamba senki. Vége. Meghalt??? Nem tudom. A mai napig nem tudom hogy hogy született meg. De még mindig nem szültem meg. Jött a váltás, az esti műszak. Elküldtek tusolni. A tusolóban összeestem, már nem bírtam tovább, könyörögtem hogy vegyék ki, vagy csináljanak valamit, de csak ennyit mondtak: NEM MAGA DÖNTI EL. Aztán azon tanakodtak, hogy visszatesznek a kórterembe, majd holnap folytatjuk. Sírva könyörögtem, hogy kérem szépen legyen vége, nem bírom már tovább, csináljuk valamit mert megszakad a szívem. Nem bírom.
Aztán az estiműszakos szülésznő már más volt. Átrakatott a szülőszoba legvégére . Ott már nem nagyon zavart senki. Ott vajúdtam tovább. Néha egy egy kósza kismama arratévedt szülni, de már rutinszerűen fel sem vettem az egészet.
Velem nem történt semmi. Természetesen fájt, de elválni még nem akart tőlem A méhszáj nem akart tágulni. Kaptam gyógyszert nem történt semmi. Jött az az orvos, aki az uh-n vizsgált. Ott toporgott a lábam között, miért nem akarok már megszülni, este tíz van, menne haza, és ő még a gyereket látni akarja, mert nem mindennap lát ilyen rendellenességet az ember. Én meg mint egy kísérleti állat ott feküdtem.
Úgy gondolta ez az orvos,hogy majd ő megvizsgál, majd ha ő hozzámnyúl majd megszülök. Két nővérke fogott le két oldalt, egy a hátamat nyomta vissza, a doki a lábam között, én meg ordítottam. Kézi méhszájtágítás. Na majd erre megszülök.
De nem történt semmi. A fájások egyre gyakoribbak voltak és erősebbek. Jött egy másik orvos, majd ő, majd ő is megnyomogat. Ugyanez a pozíció, de ekkor már többen voltak körülöttem, nem emlékszem másra csak hogy ordítottam, és valakinek véresre karmoltam a kezét, és elsötétül minden.
Nem történt semmi.
Akkor repesszünk burkot. Ugyanez a póz, ez már nem volt ennyire fájdalmas. Azt mondták majd a természet elintézi. Közben az infúzió folyamatosan ment. De még mindig nem történt semmi. Két óránként sétáltattak, tusoltattak. Hagy járkáljak. A bokámra már rá volt a vér száradva, a köppenyem már nem is fehér volt, hanem piros, így sétáltattak a folyosón. Néha néha egy kispapa sajnálkozó tekintetét elkaptam, a takarítónéni úgy bámult, mintha egy nagy cafat lennék én is a műtőbe, amit mielőbb ki kellene hajítani a kukába. A tusolóba menet ugyanígy véresen szembetalálkozom kispapákkal. Persze ők is ott voltak, mert apás szülés már mindennapos, csak nekem ez a helyzet nem.
Visszamentem, mert nem történt semmi a sétálgatás során, úgyhogy infúzió újra. Még mindig semmi, de már szakadok is szétfele. Megmondták, hogy nem tudnak velem mit csinálni sajnálják, ki venni nem lehet, ez van. Két fájás között bealudtam a kimerültségtől. Legvégső megoldásként valami sokkoló infuziót kaptam. Sokkoló is volt. Iszonytató érzés, egyszerűen úgy fájt, mint még soha semmi, és ott voltam egymagam, és kimentek a teremből, hagy vajúdjak, annyit mondtak ha valami van csak kijabáljak, és ha fáj már nyomjak is. Úgyanúgy sétáltam tovább . Vajúdtam a wc-n, a folyosón estem össze, az ágy mellett a széken, a végén már az ágytálon. Hajnal fél négykor lett vége. Nem éreztem semmit. Csak néztem a plafont. Elvágták a köldökzsinórt, és átvitték a szomszéd helységbe. Ott tömörült a kisfiam fölött az egész banda, már cincálták is szét. Én meg egyedül a szomszédban feküdtem.
Miután kimozizták magukat vittek fel műtétre. Nem is tudtam hogy műteni is fognak, senki nem mondta. Tehát műszeres befejezéssel lett vége. Pénteken haza is engedtek.
Utólag kiderült a kontrollon, hogy szövetdarabot is hagytak bennem.
Már százszor jobban vagyok, a kisfiam halálát úgy érzem feldolgoztam, csak a körülményeken nem tudok túllépni. Nap mint nap eszembe jut amit láttam, amit hallottam…..
Hát „röviden” ennyi az én történetem. Nem tehetem hogy feladom, mert nem lehet. Erősnek kell lennem, mert nincs más választásom, akkor is megmutatom a sorsnak, hogy mégegyszer nem fogja velem ezt csinálni. Hiába mondtak nekem 50% esélyt arra hogy a köv.babó egészséges lesz, ezt sem hiszem el. Csak abban hiszek hogy ez mégegyszer nem fog előfordulni, és soha soha az életben nem kell erre a helyre visszamennem.
Kicsit sok lettem ne haragudjatok, de úgy egészben szerettem volna nektek elmondani a történetem.
(Ezt elküldöm egy másik régi topikomba is. )
Sok sok pusz
Nyusz
Három évig vártunk egy kisbabára. Már mindent kipróbáltam, hőmérőzés, teszt, gyógynövények stb, már teljesen kezdtem belezizülni, hogy már a sex is szinte arról szólt hogy gyereket…gyereket. A vége az lett, hogyha megláttam egy kisbabát rögtön bőgni kezdtem, teljesen lelkileg kikészültem a sikertelenségtől. Egy utolsó óriási nagy bőgés után úgy döntöttem, hogy kész, vége, nem érdekel, feladom. De úgy teljesen feladtam. Kell egy kis erő, hogy újra nekifogjak. Elhatároztuk, hogy akkor kezdjük az esküvőt szervezni, összeházasodunk, addig is a szervezkedésbe vetjük magunkat, majd utána indulunk Szegedre, vagy Pestre meddőségi kivizsgálásra stb……..
Gyönyörűen megszerveztük az esküvőt. Időpont lefoglalva, zenekar, vőfély, fotós, hely, polg.hivatal lezsírozva, szakácsnénik elintézve. Menyasszonyi ruhát megvettem, gyönyörű szépet. (nagyon jó áron jutottam hozzá):) . Szóval megvolt minden.
Mensim természetesen össze-vissza. 36-41 nap között. Állandó hasfájások kínoztak.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy nagyon sokat járok pisilni. És igen, és igen még fel sem fogtam. Két tesztet is vettem, a mai napig őrzöm őket.
Iszonyatosan jó érzés volt. Csak ültem a széken és néztem magam elé. Egyszerűen nem fogtam fel. Nekem kisbaba. Pedig most mondtam le róla. Istenem ennél nagyobb ajándék kell még az életünkbe?
Ezzel a lendülettel úgy ahogy volt lefújtuk az egész esküvőt. Buktunk egy rakás pénz, mert volt aki nem adta vissza az előleget, pedig 7 hónappal az esküvő előtt szóltunk. De nem is ez volt a lényeg, repkedtünk a boldogságban.
12 hetes uh-ról fülig érő mosollyal jöttem ki, megmutatták a babámat. Izgett-mozgott, megvolt mindene.
20 hetes uh. Nagy csend. Hümmögés. Én meg csak fekszek. Hümmögés. Hát…… A végtagjaival kicsi baj van, még picikék a testéhez képest, de ne aggódjon kismama, majd behozza a lemaradást, majd kinövi , jöjjön vissza két hét múlva kontrollra.
Már akkor éreztem hogy ez valahogy nem jó. Nagyon rossz érzésem volt. Hazarohantam, bőgtem egy sort, majd felhívtam a saját dokim, hogy mi van. Azonnal behívatott, és adott beutalót a megyei kórházba másnapra.
Párom jött velem, ő kint maradt az autónál én meg mentem be, valahogy éreztem nem kell bejönnie. 9-15-re került rám a sor. Előtte a váróteremben pont az RTL-en ment a reggeli műsor, amibe a rendellenességekről beszéltek, és hogy milyen kicsi rá az esély. Én úgy mentem be az uh-ra, hogy megmondják hogy minden rendben.
Beszólítottak, négy nővel egyszerre vetkőztem. Felfekszem az ágyra, és nézik, majd megkérdezi a nő hogy miért küldtek ide. Mondom neki azért mert azt mondták kicsit kisebb a keze + lába, de majd kinövi. Válasz: EGYÉRTELMŰ, EZEN NINCS MIT KINŐNI, MEG KELL SZÜLNI. SAJNÁLOM. Így közölték velem a hírt, hogy véget ér az anyaságom, eddig tartott a boldogság.
Rögtön át kellett mennem egy uh specialistához a szomszéd helységben. Ott vártam az ajtó előtt, potyogtak a könnyeim, a sok kismama mint a birka bámult rám. Alig bírtam magam visszafogni, hiszen itt nem borulhatok ki, itt nem bőghetek, viselkednem kell, de nem nagyon ment. Ez a doki 12-kor engedett ki az uh-ról. Szörnyű volt lányok. Ott feküdtem az ágyon és kivetítve egy óriási monitoron ott ficánkolt a kisfiam. Ő, akit annyira vártam. Folyamatosan pityeregtem, nagyon nehéz volt erősnek lennem. Az orvos ennyit mondott: EZEN MÁR KÁR SÍRNI. Hát látja nem??? Hát nem látja? Egyértelmű, meg kell szülni.. Nem tudta pontosan megállapítani a rendellenességet, ezért ütötte a hasamat, hogy behorpad-e a fiam feje, Folyamatosan püfölt, én már könyörögtem hogy hagyja már abba nem bírom, mindenem tiszta szutyok lett attól a kenőcstől amit az uh-n használnak, nem foglalkozott vele senki hogy itt fogok meghallni, le voltam xarva. Jöttek a szülészetről orvosok, vagy négyen, hogy bámulják a kisfiamat, Rébuszokba beszéltek, analizálták minden porcikáját, én meg ott probáltam magam visszafogni a teljes összeroppanástól, de nagyon nehéz volt. Azt akarta az orvos, hogy jöjjön be a párom is, hogy lássa ő is. Na hiányzott volna szegénykémnek. Elég ha az én emlékeimben él.
Gondolatok cikáztak bennem, miért pont én, miért pont velünk, miért így, miért nem hamarabb, de ezekre a miértekre soha az életben nem találom meg a választ.
Közölték velem hogy a szülés kedden lesz. Pont az apukája születésnapján. Nem kellett több, teljesen elkezdtem zokogni, de a doki még vizsgált, és szúró tekintetével jelezte hagyjam abba mert még vizsgál. Én meg csak néztem a kisfiam a monitoron, csak néztem, és néztem, már alig láttam a könnyeimtől. Bal kezét a nyakához tette, a jobbal pedig integetett nekem, és olyan volt mintha mosolygott volna: Itt vagyok anyucikám szeretlek, ne felejts el engem. Jó volt veled! Ott búcsúzott el tőlem.
Én meg bőgtem tovább. Nem kívántam semmi mást, csak hogy kijöhessek onnan, menekülhessek, rohanjak a páromhoz, mert kell hogy átöleljen, kell hogy átöleljek valakit mert belehalok.
Mindez húsvét előtt történt csütörtökön. Akkor már nem tudtam befeküdni, meg kellett várni az ünnepeket. Csütörtöktől keddig folyamatosan bőgtem, ő folyamatosan rugdosott: hiszen anyu itt vagyok még, nem dobj el, szeress addig amíg veled vagyok. Szörnyűek voltak a napok, lassan teltek. Hétfőn este már olyan voltam mint egy zombi, nem éreztem semmit, csak néztem ki a fejemből, mint egy élő hulla. A párom aznap estéig bírt erős lenni, utána kibukott ő is.
Kedden a hosszadalmas betegfelvételnek köszönhetően már későn vettek fel, így csak szerdán kezdődhetett a rémálom. Talán ez nyugtatott: nem a születésnapján hal meg!!!!!
Este kaptam lamináriumot, nagyon fájt. Görcsölt egész éjjel a hasam. Másnap reggel hétkor indították a szülést infúzióval. Együtt szültem egy lánnyal, akinek 15 hetes babáját kellett megszülni rendellenesség miatt. Feküdtünk két egymás melletti ágyon, és bámultunk rezzenéstelenül, sírtunk, néha elkaptuk egymás pillanatát, megrémült tekintetét még élek nem felejtem el
Első megdöbbenésem az volt hogy behoztak egy frissen szült kismamát a termünkbe. Mi csak néztünk, hogy most mi van??? Aztán betolták mellé a kisbabáját is. Döbbenettől levegőt nem bírtunk venni. Csak bámultuk a családi idillt, és potyogtak a könnyeink. Megérkezett az ifjú kispapa is fényképezőgéppel, ott sírtak együtt a boldogságtól, mi meg 3 méterre a fájdalomtól és a szomorúságtól. És ez, hogy oda tolták be a kismamát babástól mit sem változott. Négy szülést „éltem át” minden rezzenését átéltem, ugyanúgy sírtam mint az újdonsült anyuka mikor megszületett a gyermeke. Aztán eljött egy pont, ahonnan nem számoltam. Teltek az órák. Volt egy készülék, amin a kisbaba szívdobogását lehetett hallani. Ott szólt a hangszóró a fejünknél a szomszéd rekeszben. Folyamatosan.
1 órakkor „szomszédom” megszült. Premier Plan totál végignéztem az egészet, mert nem volt függöny az ágyak között, bocs, de mosodában van. Mai napig kísért a látvány. A sikolytól a vértócsáig, a vesetálon át mindent de mindent láttam.
Velem meg nem történt semmi. Fájásaim voltak, de még nem az igazi. Egyedül maradtam a teremben. Nem tudtam megnyugodni, mindig új és új kismamát hoztak be. Gyönyörű dolog új életet a világra hozni, csodálatos érzés. Én csak hallgató voltam, de így is megható.
De fájt, hogy miért nem visznek ki innen???
Eljött egy pillanat, amikor már nem boxolt a hasamba senki. Vége. Meghalt??? Nem tudom. A mai napig nem tudom hogy hogy született meg. De még mindig nem szültem meg. Jött a váltás, az esti műszak. Elküldtek tusolni. A tusolóban összeestem, már nem bírtam tovább, könyörögtem hogy vegyék ki, vagy csináljanak valamit, de csak ennyit mondtak: NEM MAGA DÖNTI EL. Aztán azon tanakodtak, hogy visszatesznek a kórterembe, majd holnap folytatjuk. Sírva könyörögtem, hogy kérem szépen legyen vége, nem bírom már tovább, csináljuk valamit mert megszakad a szívem. Nem bírom.
Aztán az estiműszakos szülésznő már más volt. Átrakatott a szülőszoba legvégére . Ott már nem nagyon zavart senki. Ott vajúdtam tovább. Néha egy egy kósza kismama arratévedt szülni, de már rutinszerűen fel sem vettem az egészet.
Velem nem történt semmi. Természetesen fájt, de elválni még nem akart tőlem A méhszáj nem akart tágulni. Kaptam gyógyszert nem történt semmi. Jött az az orvos, aki az uh-n vizsgált. Ott toporgott a lábam között, miért nem akarok már megszülni, este tíz van, menne haza, és ő még a gyereket látni akarja, mert nem mindennap lát ilyen rendellenességet az ember. Én meg mint egy kísérleti állat ott feküdtem.
Úgy gondolta ez az orvos,hogy majd ő megvizsgál, majd ha ő hozzámnyúl majd megszülök. Két nővérke fogott le két oldalt, egy a hátamat nyomta vissza, a doki a lábam között, én meg ordítottam. Kézi méhszájtágítás. Na majd erre megszülök.
De nem történt semmi. A fájások egyre gyakoribbak voltak és erősebbek. Jött egy másik orvos, majd ő, majd ő is megnyomogat. Ugyanez a pozíció, de ekkor már többen voltak körülöttem, nem emlékszem másra csak hogy ordítottam, és valakinek véresre karmoltam a kezét, és elsötétül minden.
Nem történt semmi.
Akkor repesszünk burkot. Ugyanez a póz, ez már nem volt ennyire fájdalmas. Azt mondták majd a természet elintézi. Közben az infúzió folyamatosan ment. De még mindig nem történt semmi. Két óránként sétáltattak, tusoltattak. Hagy járkáljak. A bokámra már rá volt a vér száradva, a köppenyem már nem is fehér volt, hanem piros, így sétáltattak a folyosón. Néha néha egy kispapa sajnálkozó tekintetét elkaptam, a takarítónéni úgy bámult, mintha egy nagy cafat lennék én is a műtőbe, amit mielőbb ki kellene hajítani a kukába. A tusolóba menet ugyanígy véresen szembetalálkozom kispapákkal. Persze ők is ott voltak, mert apás szülés már mindennapos, csak nekem ez a helyzet nem.
Visszamentem, mert nem történt semmi a sétálgatás során, úgyhogy infúzió újra. Még mindig semmi, de már szakadok is szétfele. Megmondták, hogy nem tudnak velem mit csinálni sajnálják, ki venni nem lehet, ez van. Két fájás között bealudtam a kimerültségtől. Legvégső megoldásként valami sokkoló infuziót kaptam. Sokkoló is volt. Iszonytató érzés, egyszerűen úgy fájt, mint még soha semmi, és ott voltam egymagam, és kimentek a teremből, hagy vajúdjak, annyit mondtak ha valami van csak kijabáljak, és ha fáj már nyomjak is. Úgyanúgy sétáltam tovább . Vajúdtam a wc-n, a folyosón estem össze, az ágy mellett a széken, a végén már az ágytálon. Hajnal fél négykor lett vége. Nem éreztem semmit. Csak néztem a plafont. Elvágták a köldökzsinórt, és átvitték a szomszéd helységbe. Ott tömörült a kisfiam fölött az egész banda, már cincálták is szét. Én meg egyedül a szomszédban feküdtem.
Miután kimozizták magukat vittek fel műtétre. Nem is tudtam hogy műteni is fognak, senki nem mondta. Tehát műszeres befejezéssel lett vége. Pénteken haza is engedtek.
Utólag kiderült a kontrollon, hogy szövetdarabot is hagytak bennem.
Már százszor jobban vagyok, a kisfiam halálát úgy érzem feldolgoztam, csak a körülményeken nem tudok túllépni. Nap mint nap eszembe jut amit láttam, amit hallottam…..
Hát „röviden” ennyi az én történetem. Nem tehetem hogy feladom, mert nem lehet. Erősnek kell lennem, mert nincs más választásom, akkor is megmutatom a sorsnak, hogy mégegyszer nem fogja velem ezt csinálni. Hiába mondtak nekem 50% esélyt arra hogy a köv.babó egészséges lesz, ezt sem hiszem el. Csak abban hiszek hogy ez mégegyszer nem fog előfordulni, és soha soha az életben nem kell erre a helyre visszamennem.
Kicsit sok lettem ne haragudjatok, de úgy egészben szerettem volna nektek elmondani a történetem.
(Ezt elküldöm egy másik régi topikomba is. )
Sok sok pusz
Nyusz
2007.06.26 13:10
Sziasztok Lanyok!
Sajnalom, hogy hiaba vartatok a napokban. Pentek reggel nagy tragedia törtent a csaladban azota sem tertünk magunkhoz.
A babam jol van, 17.4 mm volt csütörtök este. Uh szerint holnap töltöm a 9. hetet. Pont egy het csuszas van igy de azt mondta az orvos, hogy az a mervado amit a gep mond.
Felteszem a mostani uh kepet is.
Köszönöm megegyszer mindenkinek az aggodast! Nem olvastam meg vissza bar mar kimasoltam az elmult napokat majd szep lassan jövök es reagalok. Azt viszont lattam, hogy Junko irt Nektek par sort rolam, nagyon szepen köszönöm Junko!
Puszi mindenkinek!
Sajnalom, hogy hiaba vartatok a napokban. Pentek reggel nagy tragedia törtent a csaladban azota sem tertünk magunkhoz.
A babam jol van, 17.4 mm volt csütörtök este. Uh szerint holnap töltöm a 9. hetet. Pont egy het csuszas van igy de azt mondta az orvos, hogy az a mervado amit a gep mond.
Felteszem a mostani uh kepet is.
Köszönöm megegyszer mindenkinek az aggodast! Nem olvastam meg vissza bar mar kimasoltam az elmult napokat majd szep lassan jövök es reagalok. Azt viszont lattam, hogy Junko irt Nektek par sort rolam, nagyon szepen köszönöm Junko!
Puszi mindenkinek!
2007.06.26 13:22
Kecskeméten a Megyei Kórházban. :(
Soha az életben nem szeretném többet betenni oda a lábam. Vágóhíd Sokat utánakérdeztem, hogy tán én láttam elkeseredésembe annyira rossznak a helyzetet ott, de többen is "megnyugtattak", hogy bizony ez így van.
Uh-ra meg megyek magán inkább kifizetem kéthetente azt a pénzt, csak legyek már ott hogy fizethessem.
Ponén: zárójelentésbe beírva: tanácsokkal elbocsájtva. Annyit nem mondtak fogd meg a fülem.
(ui: a nővérkék nagyon aranyosak voltak, nekik kellene több pénzt adni. )
:(
Soha az életben nem szeretném többet betenni oda a lábam. Vágóhíd
Sokat utánakérdeztem, hogy tán én láttam elkeseredésembe annyira rossznak a helyzetet ott, de többen is "megnyugtattak", hogy bizony ez így van.
Uh-ra meg megyek magán inkább kifizetem kéthetente azt a pénzt, csak legyek már ott hogy fizethessem.
Ponén: zárójelentésbe beírva: tanácsokkal elbocsájtva.
Annyit nem mondtak fogd meg a fülem.
(ui: a nővérkék nagyon aranyosak voltak, nekik kellene több pénzt adni. )
2007.06.26 13:31
Sziasztok!
Én egy másik topik lakója vagyok, csak Nyuszifülű írásait szoktam lesni, hogy informálódjak, mi újság vele. (Régi az ismeretségünk, itt "találkoztunk" az egyik topikban, egy városból származunk.)
Nyuszifülű, ismét végigbőgtem az írásodat, és megdöbbenve ülök, rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet valakivel...
Írtam az iwiw-en is, mikor megírtad, hogy mi történt veled, nem tudom olvastad-e.
Azt is olvastam a másik topikban, hogy szombaton férjhez mész! Gratulálok, és rengeteg boldogságot kívánok Nektek, nagyon megérdemelnétek már!!!
Otthon leszek, mikor lesz az esküvőtök, ha megírnád, hogy hány órakor lesz a polgári (vagy templomi), akkor szívesen elmennék megnézni az álomszép esküvői ruhádat!
Egyébként mi se bánnánk, ha jönne a kistesó, így lehet, hogy benézek néha hozzátok, ha befogadtok.
Vannak itt ismerősök is.
Andi
Én egy másik topik lakója vagyok, csak Nyuszifülű írásait szoktam lesni, hogy informálódjak, mi újság vele. (Régi az ismeretségünk, itt "találkoztunk" az egyik topikban, egy városból származunk.)
Nyuszifülű, ismét végigbőgtem az írásodat, és megdöbbenve ülök, rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet valakivel...
Írtam az iwiw-en is, mikor megírtad, hogy mi történt veled, nem tudom olvastad-e.
Azt is olvastam a másik topikban, hogy szombaton férjhez mész!
Gratulálok, és rengeteg boldogságot kívánok Nektek, nagyon megérdemelnétek már!!!
Otthon leszek, mikor lesz az esküvőtök, ha megírnád, hogy hány órakor lesz a polgári (vagy templomi), akkor szívesen elmennék megnézni az álomszép esküvői ruhádat!
Egyébként mi se bánnánk, ha jönne a kistesó, így lehet, hogy benézek néha hozzátok, ha befogadtok.
Vannak itt ismerősök is.
Andi
2007.06.26 13:32
Nyusz!
Ez rettenetes!!!
Hogy lehetnek ennyire kegyetlenek és lelketlenek?!
Viszont az hihetetlen, hogy ennyi erő van Benned!!! Kívánom, hogy mihamarabb újra boxoljanak a pocidban!
----
Nem írtam még, de most eszembe jutott az én szülésem utáni este és reggel, mikor még fent voltam az örzőben. Reggel betoltak egy "anyukát", aki üveges tekintettel nézett maga elé (nem volt rajtam a szemcsim, de így félig vakon is láttam, hogy vmi. nem OK). Aztán egyszer csak jött a csecsemős, hozott a csaszis szobába egy babát és odafordult a lányhoz "akkor nem is akarja megszoptatni, ugye?". Nem is kellett többet mondani, összeállt a kép --> a csaj lemondott a babáról. Én ott feküdtem fél nappal a szülés után, alig vártam, hogy felhozzák Timcsát és el nem tudtam képzelni, hogy vki. önként lemondjon egy ilyen csodáról.
Aztán pár nap múlva meglátogatott a szülésznőm és kérdeztem tőle, hgoy tudja-e, hogy mi volt a csajjal. És amit mondott, még az eddig sejtettnél is megdöbbentőbb volt. A csaj huszonéves, biológia szakos egyetemista. Ez a 2. szülése volt, mindkét babát otthagyta. OK, ez egy dolog, végülis joga van lemondani róla. Bár minek csináltatja fel magát az ilyen, ráadásul 2-szer is. De, ami igazán megdöbbentő biológiás létére nem járt sem terhesgondozásra, sem UH, semmire. Egyszerűen a mai napig nem tudom felfogni, hogyha már vki. nem akar egy babát megtartani és nem veteti el, hanem örökbe adja, akkor leglaább miért nem jár el a legalapvetőbb vizsgálatokra, hogy ne adj Isten, de ne egy beteg babát hagyjon a társadalmora ... És azért aki már szült, az tudja, hogy a szülés nem egy leányálom. És ő már másodszor csinálta végig a semmiért?!? A szülészet vezetője is lejött megmosni a fejét, de ez sem érdekelte ...
Komolyan mondom, hogy még ma sem élrtem, hogy egy jól szituált, értelmes nő hogy lehet erre képes ...
És itt lép be a sors: neki 2 egészséges babát is adott, míg mástól, aki évekig küzd elveszi ...
Igazán nem hiszek sem sorsban, sem más egyébben, de ha bármi is létezik, ami irányít bennünket, azért megkérdezném tőle, hogy hol ebben a logika és az igazságosság???
Ez rettenetes!!!
Hogy lehetnek ennyire kegyetlenek és lelketlenek?!
Viszont az hihetetlen, hogy ennyi erő van Benned!!! Kívánom, hogy mihamarabb újra boxoljanak a pocidban!
----
Nem írtam még, de most eszembe jutott az én szülésem utáni este és reggel, mikor még fent voltam az örzőben. Reggel betoltak egy "anyukát", aki üveges tekintettel nézett maga elé (nem volt rajtam a szemcsim, de így félig vakon is láttam, hogy vmi. nem OK). Aztán egyszer csak jött a csecsemős, hozott a csaszis szobába egy babát és odafordult a lányhoz "akkor nem is akarja megszoptatni, ugye?". Nem is kellett többet mondani, összeállt a kép --> a csaj lemondott a babáról. Én ott feküdtem fél nappal a szülés után, alig vártam, hogy felhozzák Timcsát és el nem tudtam képzelni, hogy vki. önként lemondjon egy ilyen csodáról.
Aztán pár nap múlva meglátogatott a szülésznőm és kérdeztem tőle, hgoy tudja-e, hogy mi volt a csajjal. És amit mondott, még az eddig sejtettnél is megdöbbentőbb volt. A csaj huszonéves, biológia szakos egyetemista. Ez a 2. szülése volt, mindkét babát otthagyta. OK, ez egy dolog, végülis joga van lemondani róla. Bár minek csináltatja fel magát az ilyen, ráadásul 2-szer is. De, ami igazán megdöbbentő biológiás létére nem járt sem terhesgondozásra, sem UH, semmire. Egyszerűen a mai napig nem tudom felfogni, hogyha már vki. nem akar egy babát megtartani és nem veteti el, hanem örökbe adja, akkor leglaább miért nem jár el a legalapvetőbb vizsgálatokra, hogy ne adj Isten, de ne egy beteg babát hagyjon a társadalmora ... És azért aki már szült, az tudja, hogy a szülés nem egy leányálom. És ő már másodszor csinálta végig a semmiért?!? A szülészet vezetője is lejött megmosni a fejét, de ez sem érdekelte ...
Komolyan mondom, hogy még ma sem élrtem, hogy egy jól szituált, értelmes nő hogy lehet erre képes ...
És itt lép be a sors: neki 2 egészséges babát is adott, míg mástól, aki évekig küzd elveszi ...
Igazán nem hiszek sem sorsban, sem más egyébben, de ha bármi is létezik, ami irányít bennünket, azért megkérdezném tőle, hogy hol ebben a logika és az igazságosság???
Társoldalunk kínálatából
A diák sokszor nem tudja, hogy mit miért kellene tanulnia – Gondolatok a tanulás hasznosságáról, tanári hozzáállásról
Minden fórumot megragad a gondolkodni vágyó emberek tudásszomjának... »
