2006.11.09 00:20
2006.11.11 12:10
2006.11.11 12:10
2006.11.11 20:25
2006.11.30 21:08
2006.12.12 16:06
2006.12.13 09:18
2006.12.13 11:55
2006.12.14 11:35
2006.12.14 14:56
2006.12.14 18:53
2006.12.15 14:49
2006.12.25 11:02
2007.01.02 17:01
2007.01.06 00:03
2007.01.07 14:50
2007.01.07 14:50
2007.01.08 15:23
2007.03.11 15:18
2007.05.19 15:19
2007.08.14 19:21
2010.01.18 14:29
2011.01.21 16:22
2014.07.29 11:43
Sziasztok. Hosszú leszek.
Én nagyon nem vagyok vele megelégedve, sőt nem egyszer gondolkoztunk azon, hogy írunk a szakszervezetnek. Ráckevén ő rendel az sztk-ban, így fiatal és tapasztalatlankén, aki még soha nem is volt nőgyógyászati rendelésen kerültem hozzá. 19 éves múltam, amikor otthon teszt segitségével kiderült, hogy a párommal gyermekáldást kaptunk. (Persze beletartozik a történetbe, hogy előtte 2 hónappal hagytam ott a munkahelyemet, ahol 2 évig dolgoztam és nem mi írtuk a történéséket) A tesztelés utáni 3-4 héttel mentem el hozzá, hosszas utánaolvasgatás után, hogy a 6 hét után érdemes meglátogatni. Mivel az elköltözésem után egszer nem voltam a helyi sztk-ban, pici hátránnyal indultam az itteni szókásoknak. Reggel 8 körül érkeztem meg, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen pici városnak majdnem az összes női tagja bezsúfolja magát már reggel egy kb. 6x4 négyzetméteres térbe kamaszlányoktól kezdve, kismamákig és öregasszonyokig. 8-kor kezdődne egy rutinszerű nőgyászati rendelés, tehát reménykedtem, hogy hamar lefogják futatni a dolgot, arról nem beszélve, hogy pánikbeteg létemre tűrtöztettem magam. Ez körülbelül fél 10-ig sikerült, amikor elájultam és a nővérke vitt be a rendelőbe közölve, hogy nem sokára ideér az orvos. Naiv létemre arra gondoltam, hogy tuti a forgalom meg stb, előfordul. Mikor megérkezett első alkalommal olyan szintű szemérmetlen megvetéssel közölte, hogy 8 hetes 5 napos terhes vagyok, hogy az örömtől kába arcomról szépen lassan a szégyen vette át a helyet. Egyszerűen undorítóan közölte a kötelező vizsgálatokat és hogy mit ne egyek. "Ne egyen édességet, fehét kenyeret..." Meg sem hallgatta, hogy lisztérzékeny és cukorbetegségre hajlamosként semelyiket nem eszem több éve.
Minden vizsgálat krülbelül úgyanígy telt, azt leszámítva, hogy reggel hatra érkeztem onnatól az Sztk-ba és körülbelül fél egyre jutottam be.
Dr. Béres László 11 órától fél 1-ig étkezik, ctg-re felszól, hogy addig szünet van, közben a levegőtlen térben lévő harmadik trimeszterben lévő kismamák ájuldoznak.
Ahányszor bent voltam nála, egy rutinszerű pár perces vizsgálat tartott körülbelül 25-30 percig, de mellette elküldött pár "fontos" üzenetet facebook-on, gmail-en, gondolom vásárolt az e-bayról is és a telefonja mintha a füléhez lett volna tapadva, nem beszélve, hogy néha a felesége is bejött társalogni vele és még az alapvető kérdéseimre is flegmán, semmitmondóan válaszolt.
Várakozások alatt kiderült, hogy 90%-ban téves eredményeket mutat ki, hogy kevesebben járjanak hozzá, nálam a tetőpont egy méhnyakrákkal küzdő lány volt, akinek a panaszaira végig azt mondta, hogy semmi baja, majd amikor nagyon komolyra fordult a dolog, közölte, hogy kemoterápia...
Egy alkalommal előfordult, hogy haramadikként érkeztem és fél 3-ig ott ültem, amikor sírógörccsel felhívtam a párom, aki munkahelyét otthagyva jött leordítani a recepciót, hogy tényleg mit képzelnek ott a rendelőben, amikor szégyenkezve, hogy nem tudták, hogy 27 hetes, pánikbeteg kismama vagyok behívtak.
32 hetes ultrahangon közölte, hogy nagyon kevés a magzatvizem és a baba nem fejlődik, majd gusztustalan hangnemben kb. egy cigányasszonyhoz hasonlítva közölte, hogy biztosan alkoholt iszok, cigizek és nem tartom be a lisztdiétámat és megsem hallgatva laborba küldött, hogy bebizonyítsa az igazát. Jah és szemrehányóan mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, de igazából nem érdekelte, hogy 7 órát vártam arra, hogy talán szíveskedik behívni. Szóhoz sem jutottam és nem bírtam abbahagyni a könnyezést. Kiérve az sztk-ból befutottam a gyógyszertárba és maradék 3 ezer forintomból vettem egy magzatvitamint. (Régen szednem kellett volna, de annyira megoszlottak a vélemények róla és pénzben sem jöttünk volna jól ki, de már bánom, hogy nem az elejétől vettem) Annyira kivoltam akadva, hogy édesanyámék, akikkel nem vagyunk jóban, felvittek pestre, ami tényleg egy másik történtet, de Béresnek a diagnózisa, hogy magzatvizem kevés lenne, azt már ott megcágolták és persze a laboreredményem is jó lett. Semmi bajunk! Arról nem beszélve, hogy egész terhesség alatt rengeteg gyümölcsöt és lehet, hogy magzatvitamint nem az elejétől, de a többi vitaminforrást bejutattam a szervezetembe.
Tehát soha többet nem megyek hozzá, ha megtehettem volna, hogy felfogadjam talán maga lett volna a mézes-mázas csokinyuszi és nem hozza rám egy hétre a sírógörcsöt, de mint munkanélküli, aki fizeti az egészségbiztosítást elvártam volna egy minimális, toleráns bánásmódot. Bánom, hogy nem inkább egy dokira költöttem ezt a pénzt. Undorító...