Sziasztok!
Remélem mindenkinek jó hétvégéje volt!
Majola:
Én is sokat gondolok rátok... mikor kint vagy Julcsival a kertben, Annát mindig viszed magaddal? Vagy bent mered hagyni a házban ha mondjuk alszik? Magyarul mennyire mered "magára" hagyni egyik gyereket míg a másikkal vagy?
Ayse:
David általában nem ér túl későn haza, vacsorára/fürdetésre itthon szokott lenni. Ez azt jelenti, általában 6 órára már itthon van, gyakran korábban. Elmenni se szokott korán általában, ma is 9-kor indult be a munkahelyére, ezáltal én gyorsan el tudtam menni a Tescóba reggel úgy, hogy csak Zsuzsát kellett magammal vinnem. Tegnap meg itthon volt már du 3-kor,igaz, azért (is) mert én délután orvoshoz mentem, és akkor ő vigyázott mindkét lányra.
Viszont mikor itthon van sincs igazán itt, mert dolgozik, ráadásul még mindig nem nagyon lehet lekülöníteni azt a részt ahol az ő computere van, így akkor még a két lány tetejébe ott van az apuka aki egyrészt feszélyez (pl Vivit nem szabad sírni hagyni egy pillanatra sem, mert akkor már rohan és felkapja, pedig egy pár perc nyöszörgés után már elaludt volna) vagy ideges mert zavarják a gyerekek, és akkor én se csinálhatom a dolgom, mert arra kell helyette figyelnem hogy Zsuzsa nehogy az apja közelébe menjen.
Azt már én is kitűztem mint nemes célt, hogy egy hétre előre eltervezem, mi lesz a kaja és úgy fogok bevásárolni, de egyelőre csak 2-3 napra előre sikerült ezt így kivitelezni...
Az egyedül vásárlás velük még OK, ha hipermarketbe megyünk... leginkább a hátam bánja, amúgy elég jól el szoktak lenni hálistennek. A piac az necces kettővel.
Mea:
Szerintem nagyon is tiszteletreméltó, hogy te felmérted hogy mire van kapacitásod, és ahhoz tartod magad. Néha mikor nagyon rossz passzban vagyok, én úgy gondolom, nagyon elszúrtam mert nem mértem fel reálisan az erőmet és most mindannyian emiatt szívunk.
Gyerek és a kapcsolat:
Ebben az egyben szerintem kivételek vagyunk, szerintem David hangulathullámzásait nagyon is lerögzítette a család, szerintem biztos hátteret jelentünk neki, emiatt ő is stabil. Az más kérdés, hogy még stabilan is egy hangulatember, és a legrosszabb hogy én is az lettem.
Vagy a hormonok, vagy az együttélés hatása, de én egy higgadt, sőt még talán kicsit érzelemmentes ember is voltam azelőtt, most meg... kész csőd. Ezzel együtt szerintem elég jól funkcionál maga a kapcsolat, persze lehet azért mert szinte alig van időnk ezzel foglalkozni, mert általában leköt minket a gyerekek körüli tűzoltás.
Megann:
Jól fogalmaztál... én is mindig rácsodálkozom, mikor David szemszögéből hallok vissza eseményeket. Pl az hogy játszótérre viszem Zsuzsát az egy szívesség (!!!!) merthogy nem azért panaszkodtam, hogy nem tudok elég időt tölteni vele külön, akkor most lám tessék David feláldozza magát és itthon marad Vivivel. Az persze egyszer nem jutna eszébe hogy Ő vigye el Zsuzsát a játszótérre, és én itthon maradnék Vivivel. Az meg szerintem külön idegsokkot okozna, ha azt merném felvetni, hogy egyszer vigye el MINDKETTŐT és én itthonmaradnék egyszál magamban...
És David a belevaló apuka kategória, egy csomót foglalkozik a lányokkal... pl megkértem egyik nap, mikor Zsuzsa anyuval volt, hogy aludjon ő Vivivel, én meg ZSuzsa szobájában szeretnék egy átaludt éjszakát. Megtette (és nem először van hogy ő kel Vivihez etetni és lefejt tejet ad neki), de egész délután hallgattam hogy micsoda dolog hogy az a FÉRFIEMBER nem alhat a NŐJE mellett. (Illetve hogy a NAGY MAJOM a párja mellett...) Tehát megtesz nekem dolgokat, de az az igazság, kétszer is meggondolom, kérek-e valamit, mert vagy felháborodik rajta, vagy "humor" címszó alatt hallgathatom napokig hogy milyen vagyok én...
Majola!
Babysitteretek Újpestre nem jönne ilyen áron?
Juci!
Nagyon aranyos vagy! Hátam fáj
De tegnap voltam magánrendelésen egy ortopéd orvosnál akit itt Újpesten sokan ajánlottak nekem, és most van feladat. Tornázni kell (gerinctorna vagy Pilates), krémmel kenegetni, övet viselni, és 6 hét múlva visszamenni... most akarok elmenni a gyógyszertárba mindezt beszerezni...
De ez szerintem jó hír, mert legalább nem valami hiperdrága kezelésre kell járni hetente háromszor. Attól féltem.
Wow. Nem tudtam, hogy ti Árpival csak másfél hónapig voltatok együtt! Most jön a hülye kérdés... ezek szerint Marci nem volt tervezett? Vagy mégis? Mi Daviddel kb másfél évig voltunk együtt mielőtt Zsuzsa fogant, de ennek nagy részét külön töltöttük - ő Amerikában csinálta a másoddiplomáját, én Magyarországon. És végül szeptemberben költöztünk össze, és december elején fogant Zsuzsa.
Beszéd:
Érdekes, Zsuzsa nem csap le azonnal a csúnya szavakra... semmiféle érzelemszót nem mond. A kedvenc "beszélős" tevékenysége a dolgok megnevezése. Úgy kezdi, ahogy kipattannak a szemei, hogy mutatja a szobájában a bagolyképet és mondja hogy owl picture, vagy a virágokat a függönyön (flowers curtain), vagy hogy hozzak neki tejet (mama, milk please) vagy hogy vegyem ki (mama, come out please). De olyan hogy szeretem vagy tetszik vagy szép vagy akármi, ilyet egyáltalán nem mond.
Totka!
Nagyon sajnálom. Gondolom nem is a pénz hanem a papírok után való mászkálás a legbosszantóbb... Én se szoktam bezárni a bejárati ajtót, lásd a szomszéd néni esetét aki egyszerűen besétált... még jó hogy ő és nem más, ezek szerint...
Ayse:
Nagyon-nagyon szájbarágósan leírnád hogy csinálod a görög salátádat?
Meg hogy hol lehet azt a másik fajta oreganót venni? Azóta nézem a közértekben, de csak egyfajtát látok (egyszerű oregano felirattal).
Visszatérve Bodza gondolatára, amire kommentáltál, nekem is megakadt rajta a szemem. Szerintem a dolog kulcsa egy olyan partner aki ezzel nem él vissza, akarva/akaratlanul. Mert ha Őrs mindennap 9-10-ig elmenne squasholni otthagyva Andit a két gyerekkel, lehet belőle is áradna némi kényszer.
Ha kölcsönösen működik a dolog, akkor nagyon szép. Ha csak az egyik oldalról, akkor jön a lábtörlő című történet...
Egyébként én is szoktam bátorítani Davidet, hogy menjen el haverokkal. Lehet nem olyan nemes indíttatásból mint Bodza, de látom rajta, hogy fáradt, feszült, túl sokat dolgozik, és az ő élete is csak a munka meg a család körül forog. Sajna David ebben is rapszodikus, csinál egy programot majd az utolsó pillanatban lemondja, vagy ha nincs jókedve, akkor csak magában punnyadva ül a vendégségben...
Cserébe persze David is kapható arra, hogy én elmenjek valahova, és ő vigyáz a gyerekekre. Nálunk inkább az időzítéssel van a baj, én úgy látom, mindketten igyekszünk a másik kedvét keresni, de valahogy sokszor rossz időben, nem akkor amikor a másik azt értékelné...
Egyébként már én is eljutottam a "kész, ez a feladat, ezt kell szeretni" gondolatig, de érzelmileg úgy látszik még lázadok ellene.
A dolog iróniája az, hogy David úgy gondolja, akkor lenne boldogabb ha többet lehetne itthon a gyerekekkel, én meg úgy gondolom, akkor lennék boldogabb ha többet mehetnék el, mondjuk dolgozni. Tehát rohadt egyszerű lenne a megoldás: én megyek dolgozni, ő marad itthon. Ez is volt a terv elejétől kezdve, de arra már nem számítottunk (két naiv szülő) hogy a szoptatás mennyire nem teszi ezt lehetővé. De most is úgy tervezem, hogy szeptembertől, mikor Zsuzsa bölcsibe megy, Szilvit leadom vagy anyunak vagy babysitternek, és én is megyek valami munkát vállalni. Lehet hogy eleinte az összes keresetem elmegy a bölcsi meg a babysitter árára, de szerintem megéri!!!
Aaaaah, most olvasom, nálatok is megint összejöttek a dolgok!!! Gyógyulást neked, te is elkaptad Lilitől??? Végül mit csináltatok Andris kullancs csipésével? Mentetek orvoshoz?
Csikken:
NEkem is rosszak lettek az értékeim mindkét terhességgel, és a másodikkal rosszabbak mint az elsővel, pedig kevesebbet híztam... De majd elmúlik a diéta pedig nem vészes, sőt kifejezetten egészséges.
Megann:
Zsuzsa is kiszúrja a vonalzókon a legkisebb szösszenetet is... valakién tehén van, és itt mutogatott rá, én meg nem értettem hol lát tehenet a babaneten
Majola:
Jaj, azt én is nehezen bírom mikor már rákészülök egy kis könnyebbségre, aztán valami oknál fogva kimarad!