NNNa végre elaludt, nagyon álmos volt már, de azért az utolsó pillanatig tiltakozott.
Jackkel nem csináltak igazán semmit a kórházban, csak megnézegették, lefertőtlenítették a homlokán és az orra felett lévő horzsolásokat, és mivel nem veszítette el az eszméletét, nem hányt, nem volt aluszékony, szépen hazaküldtek minket. Amúgy Jack 10 perccel az esés után már játszott az udvaron, alig bírtuk rávenni, hogy kijöjjön a kis műanyag házból (éppen telefonált, majd arról is töltök fel videót
), de én ragaszkodtam hozzá, hogy nézze meg egy orvos, mert csúnya esés volt, és a homloka is jól feldagadt, nem beszélve a zöld-kék-lila-bordó foltról. Most már leesett a var az orra feletti horzsolásról, a homloka éppen sárga színben pompázik, de már sokkal kisebb terjedelemben, és a jobb szeme és orra közötti részen is múlik a fekete folt.
Én persze végigbőgtem az egész napot, éjjel is negyedóránként nézegettem, hogy minden rendben van-e, és még most sem nyugodtam meg igazán, ijesztgetem magam, hogy az ütéstől akár vérrög is keletkezhetett a Jack agyában, mert egyszer láttam egy ilyen filmet.... jaj szörnyű vagyok
.
Ezeket leszámítva sokkal jöbban éreztük magunkat, mint gondoltam, Jack mintagyerekként viselkedett, nagyon jól bírta a repülőt, vonatozást, idegen helyeket, és az ikrekkel is jól eljátszott.
5 napot a tengerparton töltöttünk anyósékkal, nem volt ugyan strandidő, de volt játszótér, park kacsákkal, madarakkal, lehetett nagyokat sétálni. Aztán elvonatoztunk Fatimebe, ahol az esküvő volt, tipikus, hogy anyósék nem jöttek velünk a korábbi vonattal (9.15), mert ők nem bírnak felkelni olyan korán, külön jöttek a délutáni vonattal, azaz csak jöttek volna, mert lekésték, így külön fuvart kellett nekik szervezni
.
Az esküvő szép volt, egy is dimbes-dombos falu templomában, Jack a ceremónia alatt is mintagyerek volt, a templom oldalsó-hátsó részsén szaladgált, tologatta az autóit, meguzsonnázott, ahol nem zavart senkit.
Slide show az esküvőről:
http://s84.photobucket.com/albums/k14/L ... 237363.pbw
A gond az volt, hogy túl sok volt ez a 10 nap, nagyon elfáradtunk a végére, legalább is mi Johnnal jó nyűgösek voltunk már az utolsó 3 napban, és alig vártuk, hogy hazaérjünk.
Végül vettem a Zarában egy szoknyát, ahhoz a húgom kölcsönadta azt a barna szandált, amit már 5 évvel ezelőtt is kölcsönadott a Carol esküvőjére
, és nekemadta az egyik barna csini kis blúzát, amit ő már knőtt
. Nem én voltam a bálkirálynő
, de jól éreztem magam a ruhámban, amúgy is ilyenkor mindenki a menyasszonyt nézi
.
A marks n Spenseres ruci, amit Mártival kinéztünk sajnos nagy volt rám, azt egy sokkal magasabb valakire tervezték.
Ayse, én is sok-sok gyógypuszit küldök Lilinek, milyen jó, hogy még idejében észrevette a dokinéni ezt a tüdőgyulladást. Sajnálom a fellépést, tényleg nagy csalódás lehet ez Lilinek.
Jaj Réka, sajnálom, hogy olyan bunkó volt az orvos, én is biztosan sírdogáltam volna, olyan szemétség így viselkedni egy kismamával
. Az viszont jó hír, hogy minden rendben
. Közelebb jártok már a végleges névhez? Bár még van időtök gondolkodni rajta.
Jó pihenést Nektek!
Márti, nekünk szertintem olyan babakocsink van amilyet Ti is néztetek, én nagyon szeretem, a kerekei nagyobbak, mint általában az esernyőkocsiknak, de ezáltal terepen is egész jól megállja a helyét, az viszont tény, hogy a Timiéké kisebb helyet foglal el, és valószínűleg könnyebb is (bár ez sem nehéz, nem esik nehezemre aluljárózni vele).
Timi, tényleg, ugye teszel majd fel képeket
Hú Fanni milyen kis gombóc volt tavaly februárban.
Lányok, Panna nemsokára itthon lesz, ki kellene tűzni a tali időpontját, gondolom nem lesz egyszerű megtalálni azt az időpontot ami mindenkinek jó.