Kiemelt témák

Kedves Mindenki!

Szeretnék tapasztalot cserélni, ötleteket gyûjteni, hogy ki hogyan éli meg ezt a számomra igen nehéz helyzetet. Én 32 éves vagyok, elsõ házasságomból van egy wegészséges tíz éves gyerekem. számomra nagyon fontos a család, gyerekek. Párommal két éve vagyunk együtt több, mint egy éve együtt lakunk. Lányommal jól kijönnek egymással, a lakásunk megfelelõ méretû, a jövedelmünk biztos megélhetést jelent. Õ mégis várna még. Én kérdem, hogy mire? De erre nem igazán tud válaszolni. Azt mondja, hogy még nem szeretné, még korainak tarja, hogy apa legyen. Pedig már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Nem értem! Tud nekem valaki mondani valami okosat, hogy hogyan segíthetnék páromnak, hogy felébredjen benne az apaság iránti vágy!?
Köszönöm!!!
Gyöngyvér

Kedves Gyönygyvér!
Az apaság iránti vágy szerintem tudatosan nem ébred fel senkiben akinek mág nincs gyereke.
Az én párom szintén nem akart még gyereket, persze én igen, és asors iróniája, vagy a természet akarata, de terhes lettem. A hír hallatán én jobban kétségbe estem, õ pedig már büszke apa vigyorral nézett a terhességi tesztre!!!!!!! És akkor még nem is beszéltünk az Uh-kon való részvételrõl, a kis jövevény nemének felfedésérõl, stb...
Szóval a terhesség elõrehaladtával ért meg benne a vágy, a felelõsségtudat.
És le a kalappal elõtte, de õ sokkal jobban viselte az elsõ pár nehéz hónapot, és a hirtelen ránkszakadt felelõsséget!
Persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy a megkérdezése nélkül ess teherbe!!!!!!!! csak bizz a a sorsszerüségben. Persze vehetsz egyszer kétszer egy Kismama, vagy Baba maagazint, amiben rengeteg helyesebbnél helyesebb baba mosolyog rá. Nem is beszélve az apáknak szóló cikkekrõl.
Sok sikert és gyermekáldást kivánok: TR
UI: ja, és most várjuk második babánkat, egy fiú után egy kislányt, akit szintén a sors hozott az utunkba!

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy írtál! Igazán jó, hogy nem vagyok egyedül ilyen problémával. Én is úgy gondolom, hogy apává menet közben érik egy férfi. És nagyon más egy "idegen" gyerek, mint a sajátok, de ezek érzések és elég reménytelennek tûnik megértetni. Kösz a tanácsot, de babás magazinokat évek óta veszek és "véletlenül" elõl hagyom õket. Nem tudom van-e hatása, nekem nem tûnt fel!
Nyilván nem akarok a "háta mögött", véletlenül teherbe esni, bár úgy hozná a sord! Erre minimális az esélyem.
még próbálkozom finoman. Remélem lelkesedésem átragad rá!
Van még valakinek ötlete, tapasztalat?
Köszi: Gyöngyvér

Kedves Gyöngyvér!
Nálunk csak a mikor legyen a kistesó? témában kellett a páromat gyõzködni. Mi óriás kibeszélést tartottunk, amikor elmondtam, hogy mik a az indokaim a sietségre, és õ is elmondhatta, hogy miért gondolja azt, hogy ráér. Az "eredmény" most 4 hónapos.
Próbáld meg nagyon-nagyon türelmesen, egyetlen "de", "csak", "nem" közbevetése nélkül rávenni, hogy fogalmazza meg mitõl tart. Pl. hogy megváltozik az alakod, a baba elvesz tõle, nagyot kellene változtatni az életmódotokon. Akkor legalább lesz honnan továbblépni.
A magazinok babaképeitõl ne várj csodát, a gyermektelen férfiak nagy százalékának kimondottan ellenszenvesek a csecsemõk, még ha hangosan nem is mondják. De õk is fantasztikus apák lesznek.

Sok sikert!
Borcsa

Szia mindenkinek!!!!

Elég rég volt az utolsó hozzászolás ehhez a topichoz, de azért leirom. Én a barátommal 9 éve vagyok együtt. Tavaly teveztük az esküvõt,de külföldre sodrott minket az élet, igy a lagzi is elmaradt. Persze számunkra ez csak egy papir. A lényeg hogy én nagyon szertnék egy kisbabát, de õ meg tart a dologtól. Eccerûen nem tudom meggyõzni.Persze nem szertenék erõszakos lenni vele. Félek, hogy mire oda jutnk már annyira ráleszek görcsölve a dologra, hogy nem fog összejönni.Nem tudom mivel lehetne meggyõzni. Pedig imádja a kicsiket, a családba lévõ gyerekek kedvence.Tudom ha most terhes lennék akkor örülne, de magamtól nem tudok teherbe esni.))
Ha valakinek van valami ötlelte a babamagazinon kivül, az irjon.

Köszi petra

EZ most nem szep dolog lesz, de: mi lenne ha eljatszanad hogy terhes vagy, pl. egy teszttel. megtudnad mit is gondol. aztan persze amikor megjon, akkor sirjal hogy pedig mar azt hitted stb. ez amugy is nagyon szar lelkiallapotot jelent es akkor hatha o is ugy gondolja (mert mondjuk beleelte magat) hogy nosza probaljatok aktivan.

Tudom hogy csunya dolog, de meg mindig jobb mint azt tanacsolni legyel ugy terhes hogy ot nem kerdezed meg. nem?

Milla

Petra!

Szerintem nem a becsapás a megoldás. Inkább azt kellene megtudnod, igazából miért nem akar? Mitõl fél, mitõl tart. Ha ezt megtudod, lehet, hogy meg tudod oldani a problémát!

Évi

Szia Petra!
A Borcs által javasoltak nem váltak be? (Borcsa Boszorka (borsts) 2002 Octóber 02 szerda - 10h)

Sziasztok!

A nickném tolvaj ellopta a nevemet (látható, hogy névtelenül írt). SOHA NEM TANÁCSOLNÉK OLYAT, HOGY HAZUDJ A KEDVESEDNEK. És soha nem írnék le olyat, hogy sz....
Ráadásul van ékezet a gépemen!!!

Ugyan nem akartam írni, de ha már itt vagyok, elmondom, hogy szerintem egy gyereket mindkét félnek akarni kell, hiszen ez a papa és a mama számára is nagy kihívás és komoly próbatétel. Ha nem akarja a kedvesed, inkább várjatok. Ha igazán szeret és a gyerekeket is szereti, elõbb utóbb megjön a kedve.

Sziasztok
Milla (az igazi)

Én sajnos ismerek olyan házaspárt, akik 8 éve vannak együtt, a lány nagyon vágyik gyerekre, de a párja kategórikusan elzárkózik (egyszerûen azért mert az egyetlen kisgyerek akit rendszeresen lát egy hiperaktiv kisfiú). Mindketten harminc fölött. És nem lennék meglepve ha ezen menne tönkre a házasságuk. A lány már elment tanitani, mondván ha sajátja nem lehet, had szeresse a másét.
Nekem meg a szivem szakad meg érte.

Sziasztok!

Én saját példámból írnék, hátha valakinek ez is segít.
29 éves vagyok. 10 éve voltam együtt a barátommal, mire feleségül vett ( végre ). Gyerek témát már végképp nem mertem erõltetni, mert egy-egy elszólásból éreztem, hogy még korainak tartja.
Az esküvõ és a baba témához úgy érzem, az lendített sokat rajta, hogy igyekeztem vele tudatosan olyan társaságokat, párokat látogatni, közelebbi kapcsolatba kerülni, akik boldog házasságban élnek, illetve babájuk van.
A babát nagy nehezen beterveztük jó elõre, hogy majd jövõre, de hogy hogynem elõbb lett majd egy évvel Bár rendkívül figyelmes volt a terhesség alatt is, de saját bevallása szerint a pici születése óta örül igazán, hogy mennyire jó dolog apának lenni.
Mostmár a kistesót õ sürgeti.

M.

Hahó!

A történetem hasonló az elõttem szólóhoz. 3 évet vártam a babára. Már teljesen depis voltam, de a férjem nem akart. Aztán véletlen bejött, és vége volt a szenvedésemnek. Õ is elfogadta, megszokta, megszerette. 2 hét múlva születik a második babánk, és már nagyon várja. Rengeteget változott jó irányba.
Hasonló sikereket kívánok!
anna

Sziasztok!

Sajnos az én történetemet nemlehet ilyen egyszerüen leírni.
Teljesen elvagyok keseredve ugyanis a párommal már 11 éve vagyunk eggyütt és még mindíg nem akar gyereket.
Albérletben lakunk évek óta, lakásra semmi lehetõségünk nincs.
Eléldegélünk a fizetésünkbõl de nem valami sok.
Én lassan beleõrülök abba hogy nem lehet kisbabám már a 30 évemet is betöltöttem és nagyon félek hogy kifutok az idõbõl.
Az a baj hogy ha véletlenül szóbakerül a gyerek azonnal ideges lessz és hallani sem akar rólla.
Nagyon szeretem õt és ezért nem akarom elhagyni de ott a kérdés "Akkor most mit tegyek?????????"
ha valaki tud nekem segítenni abban hogy mit tegyek kérem irja le.

Üdv.Mamszi

A pszichológusok ilyenkor mindig azt mondják, hogy meg kellene tudni, miért van benne ekkora ellenállás. Volt-e valami a gyerekkorában vagy máskor, ami miatt így hárít.
Ha az kiderülne, hogy miért nem akarja, lehet, hogy közelebb kerültök a megoldáshoz. Az nem jó indok, hogy egzisztencia, karrier, stb. Mert, ha tényleg ezek miatt nem akarja és nem csak "takarózik" ezekkel, akkor kár vesztegetni rá az idõt, még akkor is, ha szereted. Bár ez a legutolsó gondolat már egészen szubjektív véleményem.

Kedves Névtelen!

Azt tudom hogy nem volt valami fényes a gyerekkora de az nem azt jelenti hogy én emiatt lemaradjak az anyai Örömökrõl mikor már semmi másra nem vágyom csak arra hogy a kisbabámat a karjaimban tartsam.
Tudod volt 5 éve egy vetélésem amit a mai napig nem hevertem ki és állandóan eszembe jut az hogyha megmaradt volna már lenne egy 4 éves kisfiam.
Akkor véletlenül jött össze a baba ugyanis nemszedek semmit csak õ védekezik a maga módján.

Mamszi

Épp ezért mondom, hogy szerintem 2 lehetõség van: vagy ráveszed, hogy foglalkozzon a problémájával, keressen szakembert (pszichológust), vagy neked kell mást keresned. Ill. van még a bizonyos "csõbehúzós" módszer, vagyis kész helyzet elé állítani, de az elég rizikós.

Kedves Névtelen!

Mi lenne az a csõbehúzós módszer ha állandóan odafigyel

Mamszi

Itt passzolom a kérdést. Talán tényleg szakemberhez kéne fordulnotok vagy elgondolkodnod, hogy van-e így jövõje a kapcsolatnak, ill. van- e értelme ekkora áldozatot hozni érte?

Szia Névtelen!

Hát szakemberhez nemigazán akar fordulni,egyébként õ is szeretne gyereket csak szerintem fél a kötõdségtõl vagy nemtudom, maga a tudattól.
De mivel én az idén már betöltöttem a 30 évemet ígyhát kész tények elé fogom állítani csak egy kicsit most hagyom mert elég csúnyán összevesztünk a hétvégén.Majd ha kibékülünk akkor fogom megemlíteni neki a babát.
Még az idén szeretnék pocaklakót ha lehet és nemvagyok hajlandó tovább várni kész pont.
Azért köszönöm hogy megpróbáltok segíteni,majd beszámolok a fejleményekrõl

Mamszi

Na sziasztok.

Hát sajnos még mindíg ott tartok ahol a part szakad.
Se pocaklakó se semmi.
A párom még mindíg védekezik, nekem már sokminden eszembejutott hogy hogyan tudnék véletlenül teherbe esni de az sem jött be, nem estem teherbe pedig egészséges vagyok.
Most méherősítő injekcióra járok hátha ebből leveszi az adást de nemsok a hatás.
De viszont ebből talán érzi hogy mostmár nincs visszaút.

Csak tudnám hogy mit csináljak
Várom a válaszotokat,kérem segítsetek
Kétségbeesett Mamszi

Mamszi,
baráti körötökben nincsenek babák, gyerekek? Lehetne velük többet találkozni gyerekestül. Kirándulni, állatkertbe menni, csupa olyan programot szervezni, amitől még a jéghegy is elolvad.
Esetleg egy romantikus vacsoránál, vagy pillanatban teljesen más oldalról megközelíteni, hogy miért is ellenkezik ennyire.
A pasik sokszor nem csak a felelősségtől félnek, de féltik az önállóságukat, és félnek az ismeretlentől.
Nem történt vmi tragikus az életében, ami gyermekkel kapcsolatos? Vagy olyan, amit nem tudott feldolgozni? Ha pszichológushoz nem tudod/akarod elcipelni, akkor ezeket az okokat kellene megtalálnod ahhoz, hogy megtudd, milyen úton érheted el az áhított célt. Lehet, hogy csak meg kellene bizonyosodnia róla, hogy a gyermekkel járó kötöttségek jól idomíthatóak.

Nem ismerem a párod, de ha erőlteted, vagy megkerülöd őt, akkor lehet, hogy pont az ellenkezőjét éred el annak, amit szeretnél. De ha mégis, akkor csináld úgy hogy mindkettőtöknek jó legyen. Megpróbáltad már amúgy istenesen elcsavarni a fejét? Beleadni apait anyait, hogy ne is legyen ideje odafigyelni az együttlét alatt? A ciklusod rendben? Esetleg megpróbálhatnál egy Gynevac kúrát, azt mondják segít. De én sosem kerülném, meg a párom. Persze könnyen beszélek.
A korábbi terhességednél hogyan reagált? Nem okozhatja az az ellenkezést?

Solya

Kedves Solya
-A baráti körben nagyon sok baba van 0-tól 10 évesig
-Már mindent kipróbáltam a romantikus vacsorától a nemtudom miig....
-A ciklusom rendben.
-Ginevacot most szedem már a 4 szurinál tartok
-A korábbi terhességnél ő volt a legboldogabb apukajelölt,de sajnos nemsokáig és nagyon sirt amikor elveszítettük a babát
-Nem tudom hogy mi a baj,szerintem a megélhetés miatt nem akar gyereket.

Egy szomorú Mamszi

Szomorú Mamszi,
Szerintem ott a válasz a soraidban.
Beszéltesd ki a korábbi boldog apukajelöltet belőle. Lehet, hogy az újabb tragédiától fél? Lehet, hogy nem tudta feldolgozni a baba elvesztését. Segíts neki, hogy újra boldogan tudjon egy babára várni. 5 év hosszú idő, nem tudom, szoktatok-e beszélgetni elvesztett kisbabátokról?
Ha "csak" a megélhetés a gond, akkor biztosítsd róla, hogy az nem lehet akadály. Egy babának szeretetre van szüksége, nem a legmárkásabb cuccokkra.
Solya

Solya

Tudod már beszélgettem erről vele, de ahogy kiveszem a szavaiból a megélhetés miatt nem akar babát.
Nemtudom mitévő legyek,lassan közeledek a 31-ik szülinapomhoz és attól rettegek hogy kifutok az időből.
Tudod voltunk már abban a helyzetben is amikor nemigazán volt pénzünk még kajára sem, de valahogy mindíg helyrerázódtunk, és ő erre mindíg azt mondja hogyha most lenne gyerekünk akkor mit adnánk neki enni.
Na erre sosem tudtam válaszolni.
Már úgy vagyok vele hogy rá sem merek kérdezni hogy mikor szeretne már babát nehogy felidegesítsem, csak nemtudom hogy meddíg birom magamban tartani.........

Mamszi

Ha netalán valakinek van valami ötlete szívesen meghalgatom....
Tudom hogy ha véletlenül teherbe esnék nagyon boldog lenne és örülne a kisbabának.
Mostanában már egy párszor elmondogatta még ismerősöknek is hogy mennyire szeretne babát már...hát kérdem én akkor miért???? miért vigyáz, miért nem tesz érte semmit.
Énmár évek óta nem szedek semmit(fogamzásgátlót).Csak várok a véletlenre mert már hallottam arról hogy aki a megszakított közösüléssel védekezik az nem 100 %-os védettség és bekövetkezhet a terhesség.
Úgylátszik ez nállam nem jön be.

Mamszi

Mamszi,
én nem csak hallottam . A lányom valahogy így érkezett.

Ha legközelebb újra megkérdezi, nyugodtan válaszold, hogy anyatejet, mi mást! És akkor is, ha babás lennél, még lenne 8 hónapja arra, hogy tegyen vmit a család fenntartása érdekében. És ott van a "valahogy mindig helyrerázódtunk"! Eztán sem lesz másként! Baba mellett is lehet dolgozni, ha muszáj. Nekem pl. kifejezetten jól jönne.
Én nem félnék belevágni abba a beszélgetésbe! Ha máshol mondja, hogy szeretne, akkor már csak pár lépést kell megtenned ahhoz, hogy végre önfeledten szerethessétek egymást!
Solya

Solya

Igazad van ,csak én annyira rettegek már attól hogy megint veszekedésbe torkollik a beszélgetésünk.
Ahányszor elkezdtem a babáról beszélni mindíg az lett a vége, pedig én nem veszekedni szeretnék hanem egy édes kisbabát.
Már öt éve szenvedek amióta elveszítettem az én picikémet, nemtudom hogy meddig bírom még.
Ezt most nem értettem hogyhogy a lányod így érkezett???? gondolom ti nem védekeztetek?

Mamszi

Mamszi,
este elalvás előtt rólatok beszélgettünk a férjemmel. Nem könnyű eset, annyi bizonyos. Én biztos nem lennék olyan türelmes, mint te, és már régen szakítottam volna, ha valaki makacsul nem akar tőlem gyereket. Bár nem tudom, mert nem írtad, hogy az öt évvel ezelőtti vetélésed tervezett terhesség volt-e, vagy kivételesen nem volt a férjed elég óvatos?
Mivel foglalkoztok, hogy ilyen nehezen éltek? Nincs mód a váltásra se nála, se nálad? Gyerektelen, fiatal emberek vagytok(?), hogy nem találtok valami jövedelmezőbb lehetőséget? Tanulni se lehetetlen még, ha az kell egy jobb álláshoz, hiszen előttetek a jövő.
Másodállás, harmadállás? Nem is értem, hogy már csak a magatok boldogulásáért is miért nem néztetek már eddig utána minden lehetőségnek.
Vissza a kérdőjelhez: nem tudjuk azt sem, hogy a férjed milyen idős. Esetleg jóval idősebb, mint te, azért fél? Vagy még nagyon, túl fiatal? Nem lehet, hogy van már gyereke mástól, onnan a rossz tapasztalat?
Szóval tele vagyok/vagyunk kérdésekkel, amúgy érthetetlen ez a történet. Két ember, ha szeretik egymást, gyereket is szeretnének. Ha látom, hogy a másik valamit nagyon-nagyon akar, engedek. Cserébe biztos máskor nekem engednek majd.
Én a magam részéről azt sem értem, hogy bírtad bő egy évtizedig, hogy az együttlétek mindig megszakítással végződtek??? Ez merénylet a saját szexualitásoddal szemben! Hisz pont a lényeg marad el, a megnyugtató összebújás, ami nélkül az egész csak tornamutatvány Szerintem erre még egy férfinak is szüksége van.
Összegezve: tényleg meg kell beszélni vele a dolgokat, minél előbb és minél határozottabban! Ha semmiképpen nem akar kötélnek állni, én bizony alaposan megfontolnám a helyedben, hogy 31 év ide vagy oda, vannak még más palik is a világon. Akikkel akár még boldog is lehetsz.
Kíváncsi

Kedves Kíváncsi

Tudod én jól keresek ha a 100 e. annak számít a párom meg egy boltba kezdett bele ami eggyenlőre veszteséges na meg a hitel
A párom 33 éves lessz pár nap mulva,nincs még gyereke legalábbis remélem mástól ha pedig van arról nemtudok.
Nagyon érzékeny lelkileg de ezt ő nemmutatja ki, de én ismerem már lassan 13 éve és tudom hogy milyen.
Hát a megszakított közösülés nem valami jó a végén,de elmondhatom magamról hogy még mindíg szerelmes vagyok bele.
Igaz volt már olyan időszak amikor azt mondtam magamban hogy nembírom tovább gyerek nélkül és lelépek, de mire hazaértem meggondoltam magam.
Most szurikra járok Ginevac-ra és ha beszedtem akkor valószinü megmondom neki a magamét,hogy mit szeretnék végre és hogy azthiszem szenvedtem eleget ezalatt a pár év alatt gyerektelenség miatt.(vagy nemmerem megmondani)
Ez még a jövő.......

Mamszi

Szia!
Mi a párommal 6 éve vagyunk együtt. A gyerek téma nálunk is kritikus volt. Ugyan abban egyetértettünk, hogy persze legyen, csak a mikor volt a kérdés. Mindíg az volt, hogy ő még nem elég érett. Így egy csomó ideig nem is hoztam elő a dolgot, de anno megbeszéltük azt is, hogy 30 éves korom előtt kellene mindenképpen az első, biológiai okok miatt is. Így egy idő után belevágtunk.
Nemsokára megszületik a baba, a párom lelkesedése eléggé vegyes... Ultrahangra soha nem jött el velem, de a fényképre mindíg kiváncsi volt. Volt jó sok vitánk, hogy magamnak szülöm a gyereket, vagy kettőnknek. Volt olyan, hogy bevallotta, hogy elszégyelte magát más apukajelöltek beszámolóikor, mivel ő nem annyira lelkes. Volt olyan, amikor az jutott eszembe, hogy ha a lelkesedés ilyen szintű marad a baba megszületése után is, akkor tönkre fog menni a kapcsolatunk.. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a gyerek neme is nagy valószínűség szerint nem olyan, amilyent ő szeretne...
Most, hogy közeledik az szülés időpontja, már azért alakul, bár ebben nagyon sok "munkám" van. Mindenesetre lelkileg nagyon nehéz időszak van mögöttem. (ehhez hozzátartozik, hogy a terhesség viszonylag komplikációmentes, így soha nem volt az, hogy ápolni, vagy sajnálni, vagy különösképpen foglalkozni kellett volna neki velem)
Bízom benne, hogy ha megszületik a baba, még nagyobb lesz a változás. (állítólag így szokott lenni) Majd kiderül.
Mindenesetre jól gondold meg, mit szeretnél. Ha nagyon nem akar a párod babát, lehet, hogy másik pár után kellene nézni.. De biztosan meg lehet beszélni vele a dolgokat.
Mindenesetre így, hogy a gyerek leginkább észérvek miatt fogant, nagyon nehéz..

Drága Mamszi!

A férjed azt érdemelné, hogy kinyomtasd és a kezébe nyomd elolvasni ezt az egész babanetes levelezést........
Egy nőt ha ennyire hagynak szenvedni egy olyan dolggal kapcsolatban ami a legmélyebb és legtartósabb szomorúségot okozza, merénylet.
Én elgondolkodnék rajta, hogy mennyire szeret a párom, vagy hogy milyen ember...
Ne haragudj, ha kemény voltam, de nagyon megértelek és eszed ágába ne jusson lemaradni erről a csodálatos dologról miatta.
Részed kell hogy legyen benne, vagy vele vagy nélküle!!
Évici

Kedves Évici

Én teljesen igazat adok neked amiket ide leirtál.De teszek hamarosan még egy lépést hogy meglássam hogy reagál a dologra és nyiltan megmondom neki hogy mit szeretnék és hogy mire vágyom, igaz ő tisztában van azzal hogy én mennyire szeretnék már kisbabát de szerintem az is lehet a gondja hogyha én már nemleszek kereső képes akkor mi lessz velünk, mert az én fizum ha nem lenne nemtudom mihez kezdenénk
Tehát ez van.

Majd kialakul valahogy már nem várok sokáig és szeretném ha már ebben az évben beköltözne valaki a pocakomba
Gondoltam már a postásra is de mi van ha nemhasonlít majd rá (csak vicc volt)

Mamszi

Mamszi,
siekrült! Végre mások is rátaláltak a topicra és remélem, majd használható ötletekkel bombáznak. Én visszavonulót fújok. Sok sikert, vagy vele vagy nélküle. De én feltenném a kérdést, hogy miért maradtam mégis mellette 10 évig, mielőtt ukmukkfukk otthagynám.

Egy év volt az életünkben, amikor nem szerettem volna, ha teherbe esek. A tablettától problémáim voltak, maradt a gumi és a természetes védekezés. Még abban az évben megszületett a lányom.
És még vmi. Én nem érzem annyira tragikusnak a helyzetet, mint a többiek. Az igény mindkét oldalon megvan, korábban volt már boldog babavárás... Én itt keesgélnék. Persze nem vagyok pszichomókus, csak megérzés. Aztán lehet, hogy mellédurrantok.
Solya

Solya

Köszönöm nagyon aranyos vagy, eszem ágában sincs otthagyni a páromat hisz nagyon szeretem.Majdcsak kitalálok valamit
A gumit nem szeressük(égett gumiszag fúúj)Tablettát nem szedek, a természetes-től meg 5 éven keresztül nem estem teherbe
A korábbi terhességem sem tudom hogy jöhetett létre mert mindíg kiszál félúton
Na nembaj majd csak összejön(még az idén)

Pusz

Mamszi

Solya

Gyömörű gyerekeid vannak
Mamszi

Mamszi,
hiszen nem maradtok pénz nélkül, ha te szülsz! Hat hónapig kapod a teljes fizetésedet, aztán a gyerek két éves koráig a 70 százalékát, utána meg akár vissza is mehetsz dolgozni, ha csak a pénzen múlik! Na meg a férjed is találhatna valamit a kezdő vállalkozása mellé, ami fix pénzt hoz! Ne legyen már olyan nyámnyila! Nehogymá egy vállalkozás miatt maradjon el a baba!
De mintha még mindig érezném a te hangodban is a bizonytalanségot: szólok neki - talán, majd csak összejön... Legyél sokkal határozottabb, különben ő se hiszi el, hogy komolyan gondolod!
Kíváncsi

(Solya, a gyerekek tényleg gyönyörűek, de mitől olyan fekete az a Máté gyerek? )

Kiváncsi

OK

Hazamegyek lecsavarom és had szóljon

Mamszi

Mamszi,
ha lehet: inkább elcsavard. Mármint a fejét, azzal többre mész!

köszi, hízik a májam.
Kíváncsi,
cipőt pucolt
Solya

Solya

Már annyira elcsavartam hogy a fenekét látja a hasa helyett
Ezt el kell mondanom:tegnap láttam egy azanyok kis bugyikát az volt az elejére irva,hogy
NE KÍMÉLJ!

Mamszi

azanyok=aranyos
már irni sem tudok

Mamszi,
ez valami freudi lesz, azanyok az annyi, mint azanyád!
Kíváncsi

Kíváncsi

Az Zanyád nem rossz

De jó neked mennyi babád vana párom még régebbenazt mondta neki 4 gyereke lessz ahoz képes most még egy sincs
Akkoriban mondtam neki hogy akkor nézzen magának valami fiatalabb Bigét mert én már ennyi időssen nem szülök annyit.

Mamszi

27 voltam az elsőnél...és 39, amikor a babszem született!

27 voltam az elsőnél...és 39, amikor a babszem született!

Úgy irigyellek most ilyen szinem van lassan már 31 leszek és még nincs virágszálam.
De remélem hamarosan lessz.

Mamszi

Szia Mamszi,

hasonló cipőben jártunk mindketten. Én mos várom a kisbabámat, a 14. hétben járok. A párom 5 hetes terhesen elhagyott. Én már évek óta szerettem volna kisbabát, de ő mindik kitalált valamit. Ne meneküljek a rossz munkahelyemről gyerekszülésbe (ekkor 25 voltam, ő 26). Várjunk amíg befejezi a főiskolát (én 27 ő 28.) Idén januárban elhatároztam, hogy én ugyan tovább nem várok, lesz ami lesz, ha a házasságom az ára hát legyen (bár nagyon reméltem, hogy ez nem fog bekövetkezni). Szóval januárban elmagyaráztam neki, hogy 29 éves leszek néhány hónap múlva, és úgy érzem nincs már időm várni, meg nincs is nagyon mire. A házunk elkészült, van autónk, az ő vállalkozása beindult, szülői segítségre is számíthatunk, ha a part szakad. El is jött velem februárban az Optimális Családtervezési Tanácsadóba. Bár nem volt túl lelkes, de eljött. Májusban már terhes is voltam, de sajnos a babát 5-6 hetesen elvesztettem. Mikor elmondtam neki, hogy azt hiszem terhes vagyok csak annyit kérdezett, hogy biztos-e. Mikor elkezdtem vérezni és elmentem orvoshoz, és a doki kórházba küldött akkor a kedves férjem először azt mondta miért nem megyek be egyedül. Mondtam neki, hogy ugye ezt ő sem gondolja komolyan, és aztán csak bevitt. A kórházben sem segített megkeresni az orvost vagy ilyesmi, én rohangáltam, mint egy hülye. Sajnos a babát már nem lehetett megmenteni. Talán itt kellett volna kapcsolnom, de az ember lánya annyira vak tud lenni. Szóval innentől kezdve a kapcsolatunk elindult az igazi lejtőn, csak én nem akartam tudomásul venni. Én csak vártam, hogy elteljen 3 ciklus, és újra teherbe eshessek. Ez júliusban be is következett. Mikor elmondtam a páromnak csak annyit mondott:"Hát jó." Egy héttel ezután rájöttem, a kedves férjem megcsal, mégpedig az egyik barátnőmmel. Mikor megmondtam neki, hogy mindent tudok, csak a vállát vonogatta, hogy sajnálja, de ő szerelmes. Gondolkodási időt kért, másnap elköltözött. Bennem pedig egy világ omlott össze. Ennek ellenére nagyon-nagyon örülök a kisbabámnak. Biztos nem csak a gyerek kérdés miatt ért így véget a házasságom, de szerepet játszott benne.
Pszichomókusnál is voltam a történtek óta, egy dologban megerősített. Jól döntöttem, mikor úgy határoztam, hogy ha ennyire szeretnék gyereket, akkor akár a kapcsolatom árán is. Az anyaság nagyon fontos egy nő életében.
Én azt mondom, azt gondold meg, hogy mi lesz majd 10, 15, 20 év múlva, ha nem lesz gyereked. És akkor már ugye nem is biztos, hogy lehet. Akkor nem fogod úgy érezni, hogy valami olyan dolog maradt ki az életedből, amit más nem pótolhat. Mert ugye férjet lehet találni (bár biztos nem könnyű), de a gyerek azért nem olyan egyszerű kérdés.
Egyébként, ha kerek-perec megmondja, hogy ő nem akar gyereket, azt hiszem elhagytam volna.
M.

Kedves M.

Nagyon sajnálom ami veled történt tudod nállunk egy kicsit azért más a helyzet mert se lakásunk se semmink nincs.
Albérletben lakunk 12 éve és nem tudunk saját kis lakást venni.
A szülőkre pedig nem számíthatunk mert az enyémek szegények a páromé viszont elég jól élnek de nem segytenek.
Nagyon szeretem a páromat és tudom amikor egy nap töbször is megpuszil meg megölel hogy ő is engem.
Csak valamitől fél szerintem a kötöttségtől.
Igaz ő most 33 éves nemtudom mennyit szeretne még várni de én már semmit.
Valószinü hamarosan elé fogok állni és megkérdezem hogy mikor szeretne babát és akkor minden kiderül.

Neked pedig azt kívánom hogy légy nagyon boldog és vigyázz a kisbabádra és úgyis jön egy királyfi aki mind a kettőtöket imádni fog

Üdv.
Mamszi

Sziasztok
Egy kis biztatásra lenne szükségem

Szerintetek hogy áljak oda a párom elé és mondjam el neki hogy mostmár babát szeretnék.
Annyit gondolkodtam rajta de semmi jó nemjut az eszembe
Segítsetek léccccccccccciiiiiiiii

Mamszi

Mamszi,
így!!!
Komolyan, mintha apukádtól szeretnél kérni valamit, nem egy egyenrangú partnertől. Mitől félsz? Teljesen normális dolgot kérsz, ha ágáll, neki kell magyarázkodni, nem neked! Legyél sokkal magabiztosabb, tudod, hogy neked van igazad, és bizonytalanítsd inkább őt el, hiszen amit ő akar, az semmi, amit te, az valami!!!
Amúgy megkérdeztem a páromat, szerinte is jóval nehezebb úgy megszakítani, hogy te vagy felül. Próbáld meg. Bár lehet, hogy a te férjed mindenre képes, az enyém meg nyúlbéla , de szerintem is könnyebb a nőnek irányítania a dolgot, ha "felülre kerekedik". Na ennyit a reggeli szexről.
Kíváncsi