Sziasztok!
EGY pohárban EGY fogkefe a mosdókagyló szélén... Van ennél árvább dolog a világon?!?!
Nem kis küzdés árán megfürdettem az este Lacikát, de ágyba dugnom nem, és nem sikerült. Most megtapasztaltam azt, amirõl már többen is írtatok, hogy milyen az, amikor egy gyerek nem hajlandó elaludni.
Megint nagy optimizmusról tettem tanúbizonyságot, mikor tegnap azt írtam, sokkal rosszabb nem lehet az éjszakánk, mint amilyen mostanában lenni szokott. Hát, sokkal rosszabb volt.
Lacika sarkig kinyitotta a szemét, és egyértelmûen látszott, hogy teljes erõvel küzd az elalvás ellen. Mindent kipróbáltam, dajkáltam, énekelgettem, az ágyunkba vittem, de semmi nem használt. Végül fél12kor betettem az ágyába, hogy ha úgyse alszik, azt ott is tudja csinálni, még az se zavarja benne, ha bõg. Azután 2-3 perc múlva vadul elszégyelltem magam, szegény Kicsikém, milyen rossz lehet neki, õ biztosan nem érti még, mi az, hogy Apa kiküldiban van.
Milyen rémítõ érzés lehet neki, hogy eltünt az Apja. Erre még én is magára hagyom. Fúj, Anya az ilyen?! Gyorsan felkaptam, magamhoz öleltem, õ meg szipogott kettõt, és ELALUDT!
Két óráig aludt, akkor megint elkezdett üvölteni. Átvittem megam mellé, és utána már kisebb-nagyobb ébredésekkel elvoltunk reggelig.
Henke! Sajnos nem aludta még ki Lacika most sem, de az megnyugtatóan hangzik, ha nem csak nálunk húzódik el ennyire a gyógyulás. Nem mintha örülnék a más bajának, de akkor ez biztosan ilyen hosszú "lejáratú" vírus.
Az apanélküliség ügyében nagyon köszönöm az együttérzést, el se hiszed, mennyire jól esett. Többször volt már, hogy panaszkodtam, mennyire elfoglalt mostanában Laci, és valahogy soha nem kaptam rá egy "Ó, te szegény"-t, vagy egy "Tarts ki, majdcsak jobb lesz hamarosan"-t, de legalább egy "Mit nyarvogsz, másnak se jobb"-at se. Igyekeztem levenni a témát a napirendrõl, és nem panaszkodni errõl, ha már ennyire nem reagált rá senki, csak most megint kibukott belõlem. Meg is bántam, alig küldtem el, úgyhogy különösen jól esett az együttérztésed! Köszönöm!
A fürdetés azért alakult így nálunk, mert ezen kívül olyan keveset találkoznak Apa és Fia, hogy Laci ezt a mókát kategórikusan kisajátította. Persze ilyenkor rossz, de egyébként olyan helyesek együtt, hogy mindig elérzékenyülök, amikor figyelem õket pancsizás közben.
Norci! Arra az egyre emlékeztem határozottan, hogy mi félidõig a jénai saját tetejével lefedve szoktuk sütni a májat.
Azt hiszem, az volt a baj, hogy túlságosan tele sikerült pakolnom a tálat. A máj sajnos nem lett készen, és a füstölõ sütõben nem is tudtam befejezni. De a sali az jó volt, csak talán egy kicsit túlhagymáztam. Te sima vöröshagymával szoktad csinálni?
Zsuzsa! Igen, átgondoltam a dolgot, és káronkodás helyett inkább káromkodtam egy cifrát.
Remélem Lacika nem jegyezte meg a szófordulatot!
Utána Lacikát beledugtam az overáljába (csak nézett bután, sétáni?! Ilyenkor?!
), és kinyitottam minden ablakot. Végül bedobtam egy korty Baileys-t, és felhívtam a pizzafutárt.
Én nem érzem magam fõzési antitálentumnak. Mostanában rendszeresen fõzök, és az esetek többségében határozottan fincsire sikerülnek azok a kaják is, amiket életemben elõször próbálok meg elkészíteni. Ha még azt is figyelembe vesszük, mennyire nehezített pálya úgy fõzni, hogy egy pici gyermek közben a lábunk alatt játszik, szerintem minden ehetõre sikerült kajáért kezet csókolhatnak nekünk a pasik, nem?!
Edit! Mi is tervezzük, hogy ha májusban hosszabb idõre ki kell mennie, akkor mi is elmegyünk Lacival. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy az jó lenne nekem, nyelvtudás nélkül egy idegen városban pici gyerekkel... Akkor már inkább egyedül a saját kényelmes és megszokott otthonunkban. Na mindegy, majd kialakul. Nap közben nem olyan rossz, mert akkor úgyis magunk szoktunk lenni, és igyekszem mindent a megszokott napirend szerint intézni, hogy Lacika érezze, minden oké. Az esték és az éjszakák a kritikusak, de már csak kettõt kell túlélnünk!
A gyógyikat köszönjük, majdcsak hatnak már lassan!
Márti! Neked is köszönjük a gyógyokat, és a forró gyógytea 5letet is elloptam, bár Lacika azt hiszem, nem fog kapni belõle. Esetleg ha kicsit meghûlt.
Szila! A Sübában nincs dr. cipõ? A McDonald's-ról sajna gõzöm sincs, hogy merre lehet, majd megkérdezem Lacit, ha hazajön. A héten úgyse indulunk el cipõt venni. Bár én lehet, hogy be is érem sima Siestával. Neked van valami különösebb okod arra, hogy a dr.-hoz ragaszkodsz, vagy csak egyszerûen az sokkal jobb?
BMárti
