Szia Anita,
amit a műsorból "tanultam" - de még nem saját tapasztalat - , egyrészt, hogy ne görcsölj, hanem vedd játékosra az etetést. Pl. nagy kerek szemeket meressz rá, nagyra tátott mosolygós szájjal, vidám arccal. Kb. mint a cirkuszi bohócok.
És, először is, cseréld ki a tányérját, egy sokkal érdekesebbre, szebbre. Majd, nem tudom, hogy mennyi idős a kicsi, de ha még 2-3 alatt van, akkor csak a játék, a lazaság, a semmi görcsölés segít, és hogy ne kapjon folyamatosan mindig valamit enni. Szorítkozzatok csak bizonyos időpontokhoz.
Ha pedig 2-3 körül van, akkor ugyanez, de úgy tedd elé az étel, olyan "észrevétlenül", mintha tök mindegy lenne, hogy megeszi-e vagy sem. DE ígérj be neki egy szép, fényes csoda matricát, olyat, amire tudod, hogy ugrik. Mond azt neki, hogy pl. "Ha megpuszilod a sültkrumpit kapsz egy kis matricát." De lazán, mosolyogva. És hagyd ott. Megteszi, ha elfordulsz, és nem látja, hogy látod, és reszketsz érte. VISZONT lássa, hogy van nagyobb, fényesebb matrica is. A "puszisat" játszd el vele pár napig, és ha el kezdi kérni a nagyobbakat, akkor mondd azt, hogy ahhoz be kell, hogy kapja a szájába az ételt. (Nem baj, ha kiköpi, az íz a mézesmadzag.) Ha azonnal kéri, akkor azonnal mondd ugyanezt. Lehet, hogy azonnal bekapja. Érted? A matricák helyett lehetnek szalagok is, apró mütyűrök, viszont nem lehet zsarolás szagú, és ne is könyörögj neki. Pl ne mondj olyat, hogy akkor játszhatsz, ha megetted, vagy akkor kapsz csokit, ha megetted. Megjegyzem, a csokit ne is kösse az étkezésekhez
Szóval, lazán, nem görcsölve, játékosan. Hidd el, újra enni fog.
Remélem nem röhög ki senki "gyakorlottabb anyuka" a tanácsom miatt, de én hiszek ebben a módszerben: kedvesség, játék, semmi görcsölés. Szerintem bejön. Egy próbát megér. Majd még írok ezzel kapcsolatban, ha gondolod.
Viszont, sajnos, már nincs babucim.
Tegnapelőtt elindult a vetélés, és tegnap művileg kellett befejezni. Altatás, egy napig kórház, stb. Hát, ennyi.
Hat hetes volt.