Hali!
Lányok, hát nem volt túl szerencsés a szülinapom! De nem akarok nyafizni, csak nem éppen így képzeltem el a mai napot, na de nem is én lennék, ha nem ilyenre sikerül.
Szóval elindultunk reggel anyuékhoz Üllőre kaja után, még megálltunk Érden, az Osváth cukibn vettünk csokitortát, gyertyát, stb.
Na, utána nekilódultunk az útnak. Megyünk, megyünk, erre kb. úgy az út felénél, az autópálya letérő ágánál kifogyott az üzemanyag. Kisteherautónk van, tehát nem egy könnyen vonható-tolható autócska. Nem tehettünk róla, hogy kifogyott, ugyanis az a nyúvadt mutató kb. a tank feléig mutatta, hogy van benne gázolaj. Csak amikor kanyarodtunk volna a kijáraton, akkor nézi a párom, hogy hirtelen felvillant egy pillanatra az üzemanyaghiányt jelző lámpácska, és akkor éreztük, hogy kezd bizony belassulni az autó. Na, most akkor mi van. Hát kiderült, hogy innen bizony sehova. Most mi legyen. Ugrasztottuk a tesómat, hogy hozzon legalább pár lityi gázolajocskát, és megadtuk a helyzetünket. Ne tudjátok meg, a kb. negyedórányi utat 2 óra alatt tette meg apuval az anyósülésen, mert nem találtak meg bennünket. Hozzátenném, hogy amíg ott vártuk a csodát és a tesómékat, addig ketten is megálltak, hogy érdeklődjenek, mégis merre kell menniük, mert nem tudják. A jelzőtáblák hihetetlen szarul vannak feltűntetve ezek szerint, több emberke tolatgatott visszafelé, mert nincs egyértelműen jelezve semmi, és aki nem rutinos autózó, az bizony póruljár. Na a lényeg, hogy két óra várakozás után csak el tudtunk indulni, hogy keressünk egy benzinkutat. De az első benzinkút zárva volt.
Én pedig már majd bepislantottam, mert persze a fiúk ugye könnyen elintézik az ilyet, elő a kis kukaccal, és kifacsarjuk, na de én. Természetesen körös-körül szinte csak betonút, meg egy marha mély szakadékféle, na most ott azért meredek lenne pisilni. Azért ha nagyon muszáj, leguggolok, de nem szeretem mindenkinek mutizni a holdamat.
Hát nagyjából ennyi a nagykaland mára. Bár nem végződött rosszul a dolog (legalábbis rosszabb is lehetett volna), nem kívánok ilyet senkinek, pláne kismamiknak a 9. hónap tájékán.
Anyapoc, de klassz lehetett nektek, repülők+pancsi, mindkettőt imádom.
Nos, a nevekkel még hadilábon állunk, az 5 név megvan, nem tudom, mikor lesz ebből az az egy kiválasztva, lehet, hogy csak a kiskrapek születésekor.
Fogadás? Na erre kíváncsi lennék. Mármint én is úgy gondolom, hogy hamarabb jön a bébink, de fogadást nem biztos, hogy kötnék rá, mert ezeknél a kismanóknál sosem lehet tudni, mikor szándékoznak kimászni a pocakból. Hol túl korán jönnek, hol meg azzal idegölik anyucit, hogy az Istennek nem akarnak kibújni.
A smaragdgyűrű úgy néz ki, hogy arany karikán trapéz alakban van a foglalat, rajta körben pici strasszkövecskék, a közepén pedig zöld smaragdkövecske pihizik. Olyan kis csinibini. Mindig ilyen kis nőieset szerettem volna.
Pusza mindenkinek
U.i.: Tonti írt nekem SMS-ben, hogy nyomja keményen az ágyat, annyira lebetegedett, fáj mindene, és elvileg 1-kor volt dokinál. Remélem, nincs komolyabb baja, és hamar meggyógyul, aztán ír nekünk. Jobbulást neked, ha olvasod Tonti!
Nemsokara Te is megerezheted majd a mocorgast! 
Még követni is nehéz az utitervet!
Neked!
