2003.02.26 13:30
Szerző: myssnia
sziasztok!
Jelentem:
Szilár 10/10 apgarral
4050 grammal
59 cm-rel születte 20-án 15:50-kor.
hétvégén csinálok képeket is.
Mint látom, Manó2 írt neketek, hogy megszületett Szilárd.
Már leírtam a friss mamik topikba is, és most csak átkopizom neketek is, hogy hogy is ment a szülés:
Szerda este 8 körül megkezdõdtek a fájások, kb 20, majd 15 és este 11-re már 5 percesek. Namost ezek a fájások nem igazán voltak pontosak, volt, de általában rövidebbek lettek az idõszakok. Fél 12-kor behívtak a szülõszobába, amit szerintem nagyon csini, szép és modern volt, hogy ott vajudjak, és néha-néha ctg-t is raktak rám. Ez ment reggel 8-ig, amikor már hulla fáradt voltam és a ctg-re rakva két fájás között aludtam. Érdekes módon ekkor már kezdtek elhalványodni a fájások valahogy nem az igaziak voltak. Ekkor jött a dokim és megállapította, hogy már két újnyi a méhszáj, és burkot repeszt. Elõtte beöntés, és borotválás, mert én már nem voltam elég alapos
Egyik sem volt vészes, csak ha jött néha-néha egy fájás akkor kutyául voltam. Tehát a dokim burkot repesztett, ami követkzetében elindult a magzatvíz, ez nagyon furi érzés volt. Azonkívul még kicsit még kézzel is rásígített, hogy leváljon a burok. Na innentõl kezdve jöttek szépen a durvábbná durvább fájások. 40 percig bírtam,amikor szoltam a dokimnak, hogy kérek EDÁ-t. Azt hittem vagyok olyan hõs, hogy megszülök nélküle, de amikor már úgy érzed nem vagy úra a testednek, akkor nagyon vágy enyhülésre. Kb 20 perc múlva jött az aneszteziológus, egy nõvel, akik hihetetlen kedvesek, türelmesek, empatikusak voltak velem, annyira jól esett, ahogy törödnek velem. Az Eda bevezetése abszolult fájdalommentes, semmit nem érzetem. Rövidesen megszünt minden fájdalmam, és csak feküdtem és beszélgettünk a aneszteziológusokkal. Közben oxiticint kaptam (remélem jól írtam)infuzión keresztül, hogy erõsõdjenek az méhösszehúzódások. Kb 2 óra hosszat tartott ez a nyugis állapot, mikor már 3 újnyi volt a méhszáj. Majd innentõl kezdve nem kaptam több érzéstelenítõt, és jöttek szépen megint a fájások. Ez az a pillanat, amikortól nem tudom pontosan leírni nektek mi történt, mert már nem voltam tisztában magammal. Annyira jó hogy ott volt kispapi is mert sokszor az õ kezébe tudtam csak kapaszkodni, és szorítottam, hogy túlvészeljem a görcsöket. És persze õ törölgetett hidegvizes ruhával is. A fájások közben pisilési és kicsit kakilási ingert is éreztem, és mondtam a dokimnak is. Majd megnéztek, és mondta, hogy ez még nem a tolófájás, csak nagyon lent van már Szilárd buksija. Közben hogy segítsenek rajtam megpisiltettek valami katétellel. Egy idõ után már olyan erõs fájások jöttek, hogy mondta a doki, hogy nyomjak. Nyomtam, de nem igazán akart összejönni. Mindig visszacsúszott a törpe feje, és mikor nem volt fájás, akkor kézzel segítette a doki, hogy ne csússzon annyira vissza a buksi. Na ez baromi fájdalmas volt. Már nem tudom hanyadikat nyomtam,mikor egyre hamarabb lettek vége a fájásaimnak, és kevés volt ahhoz, hogy szilárd haladjon valamit a szülõcsatornában. Folyamatosan adagoltak még oxitocint, hogy jöjjenek a fájások, de nem sokat segített. (Közben kaptam nospát is infuzióba, nem igazán tudom mire, pedig mondta a dokim.) Ekkor már a dokim belenyomott a hasamba (többször megfogtam a kezét, mert éreztem, hogy roppan a bordám), hogy segítsen az elõrehaladásban, közben biztattott, hogy jól csinálom,és tartsam a levegõt. Akkor hallottam, hogy mondja, hogy fájásgyenge vagyok, és ezért nem megy a nyomás. Ezek után szólt egy másik dokinak, hogy segítsen. Közben egyszer elment az áram, és ott mondogatták, hogy nincs áram, ezért nincs ctg-n szívhang sem. Ja, és a dokim belerugott véletlenül valamibe, és üvegek törtek össze. (tiszta vészhelyzet )Nem tudom hanyadjára, de egyszer csak éreztem,hogy kicsusszan Szilárd, és nagyon megkönnyebültem, mert tudtam, hogy sikerült. Egyböl felsírt, de nem keservesen, hanem csak jelzésképpen, hogy itt vagyok. Gyorsan letisztogatták, és rárakták a mellkasomra. Én meg sírtam, mert annyira jó volt megszórítani, és simogatni. Ezután elvitték lemérni megmosdantni stb... Utána jött a méhlepény, nekem ez is fájdalmas volt, de gyorsan és feleljthetõen kicsúszott. Közben újra kaptam edát, hogy a varrásokat ne érezzem. Sajna most nem úgy jött össze, és fájt a varrás, márcsak azért is mert kb 1 órát tartott, kívûl-belül.... Ekkor mondták, hogy majdnem császár lett a vége. Majd jött a 2 óra megfigyelés, amikor odahoszta a szülésznnõ Törpét, hogy szopizhasson. Nagyon ügyesen rámcuppant.
Este 8 körül vittek vissza a szobámba, ahol állítólag össze vissza beszéltem. Még odahozták szilárdot nekem, de nem tudtam megfelelõen foglalkozni vele, és elvitték a többi újszülötthöz.
hát ennyi a szüléstörténet, kicsit hosszú lett, és lehet, hogy zavaros is mert nem olvastam vissza. Egy dologra rájöttem, hogy akármennyire is fájdalmas és nehéz volt, mindennél jobban örülök Szilárdnak. Életem legjobb döntése, hogy ö megszülethetett, nem lehet elmondani, milyen érzés, hogy van egy mini-manóm! Imádom!
Sajnos a szopi még nem az igazi, mert kevés a tejem, de küzdünk nagyon.
myssnia+szilárd
myssnia
Budapest XI. kerület
) ugy néz ki mint egy kicsit bohokás müvész. 10 nap tulhordás után, Ö mondta rá az áment a szülésinditásra nálam. 
