Ancsi!
Bármit veszel fel, biztos vagyok benne, hogy nagyon csini leszel!!!
És csak óvatosan azzal a takarítással, kedves kismama!
Benianyu!
Lili tegnap kikönyörögte az eurovíziós dalfesztivált. Az eredményhirdetést nem nézhette meg, de így legalább 8-ig aludt! Andris meg a fél hetes szopi után visszatettem a kiságyába és ő is elnézelődött szépen 8-ig. Ez már kellett az idegeimnek...
Éljen a bábszínház!
Megann!
Ez nekem is nagy dilemmám volt, hogy neveljem-e aggresszívnak Lilit, de egyrészt nem is megy, másrészt meg inkább nem. Annyi aggressziót, önérvényesítő képességet, ami az élethez kell, majdcsak magára szed valahogy.
A szomszédok megint alakítottak tegnap. Egyszer csak dörömbölnek az ajtón és a két kislány volt az. Kérték, hogy hadd jöjjenek be pisilni, mert az anyukájuk az utca végén van, és nekik már nagyon kell. Persze tudtam, hogy honnan fúj a szél és mondtam nekik, hogy oké, de mi most nem fogunk kimenni játszani. Közben térültem-fordultam és arra lettem figyelmes, hogy a kislány átordít az utca túloldalán levő anyjának, aki közben ideért, hogy akkor itt maradhatnak-e?
Erre mondtam neki, hogy mi most nem fogunk kimenni, ezt az előbb is világosan megmondtam. A végére ideért az anyuka is, elég kellemetlen volt
. Ne higyjétek, hogy nem szeretem, ha együtt játszanak, meg ha itt vannak, de azt nem hagyom, hogy hülyére vegyenek és azt sem, hogy rám bármikor rám lehet törni az ajtót és akkor álljak rendelkezésre. Mert az anyuka nem jön át, igaz, ő úgy gondolja, hogy legyenek kinnt a gyerekek egyedül, ő órákra kicsapja őket, sőt az ötéves kislányt múltkor az utca végéről vakartam össze, mert kapujuk egyelőre nekik sincs. Szóval én nem engedem, hogy egyedül legyenek kinnt és 4 gyerekre vigyázni meg fogok akkor, amikor nekik ilyen gondolatuk támad. Az hiszem, megérett a helyzet, hogy beszéljek a szülőkkel
Másik kínos helyzet: Lili elkezdte kérdezgetni, hogy hogyan lesz a kisbaba. Először mondtam, hogy úgy, hogy az apuka meg az anyuka nagyon szeretik egymást és nagyon szeretnének kisbabát és akkor születik is. De ez persze nem volt kielégítő válasz, úgyhogy azt mondtam, hogy még egy kicsit tovább mondom, de itt megállunk egyelőre. Szóval annyit mondtam még, hogy az apukának és anyukának találkozik egy sejtje és abból keletkezik a kisbaba az anyuka pocakjában. Erre Lili megkérdezte:
- És hogy, úgy, hogy összeteszik a pocakjukat?
- Igen, az is benne van. - mondtam, miközben a férjem majdnem lenyelte a kanalat. Ebédeltünk éppen.
Na most itt állok a pácban, szerintem még korai ez a téma és reméltem is, hogy csak később kell erről beszélgetni.
De nem sok időm van, hogy összeszedjem magam, végül is ezt a szülőknek kell elmagyarázni, nem akarom, hogy mástól tudja meg. Jajj de kínos....
Vélemények, tapasztalatok?????