Timka!
Uhh, még jó, hogy nem történt komolyabb az ütközésnél.... Mondjuk nekem is jókor jön ez a sztorid, mert én meg magamra erőltetem mostanság, hogy ha autóval megyünk vhova, akkor én vezetek(tudjátok pont olyan félős és bizonytalan vagyok, mint Juc volt az elején)...
Közös csajos kép nagoyn aranyos! Olyan, mintha Kitti arcán az lenne, hogy "jajj, most mi van ilyenkor?".
Az egyedüli képen is édi Kitti! Szólj, ha nincs igazam, de nekem úgy rémlik, hogy Fanni totál másként nézett ki ilyen idősen. Pl Kittinek olyan, mintha fekete szeme lenne. Persze ez nem baj, mármint, hogy nem egyformák, elvégre nem ikrek
Popsiverés: Arra Lizi is nagyon érzékeny, pedig igen ritkán kap seggrepacsit(1 kezemen bőven megszámolom az eddigieket), sajna én is hajlamos vagyok arra, hogy eljárjon a kezem.
Tamesz!
Fúúú, de irigyellek most! Én is akarok bulizniiiiiiiiii! Liló szemecskéjének gyors gyógyulást! Nem semmi, hogy búvárkodik.
Fanka!
Nagyon szépek vagytok a képen Pannival! A cikket én sem olvastam el
A melóba visszamenetel vágyadat teljesen megértem. Én is már 2,5 éve vagyok itthon, és nekem is nagyon hiányzik a felnőtt társaság.
Ezzel kapcsolatban többieknek is: Én nemtom, ki vagyok magamon akadva. Egyre inkább azt veszem észre, hogy unatkozom itthon. egyszerűen nem elégít ki, hogy mosogatok, mosok, főzök, gyerekezek stb. Legtöbbször full álmosság van rajtam(nem vérnyomi leesés, mert ilyenkor megmérem), és sztem az unalom miatt. Azt tudni kell, hogy nálunk annyira nyugodt a környék, hogy az már gáz. nekem legalábbis. nem tudok egész nap senkivel sem kommunikálni, nincs a közelben senki, aki hadrafogható lenne, egy közös játszóterezésre, vagy dumcsira. Ha kimegyünk az utcára, akkor is max öreg nénikékkel találkozunk, de leginkább még azzal sem. Szóval marad, hogy heti 1x jön anyukám, anyósom, ha bemegyünk a városba(busszal fél óra), az vmi fantasztikus, de ugye akkor is idegenekkel vagyunk körbevéve, de legalább van forgatag. Nem is tudom miért panaszkodom.... Száz szónak is 1 a vége, hogy remélem nem követek el hibát azzal, hogy mindennek ellenére kistesó projectre készülünk. Mondjuk más választásom nemigen van, mert melóhelyre úgyse kellenék vissza, ha kellenék sem akarnék oda visszamenni, mert messze van. Új melóhely keresésébe meg nem szívesen kezdenék. De remélem ez így nem egyenes út a depi felé.........
Ráadásul olyan nehéz itthon bármit is csinálnom, ugyanis Lizi jóformán állandó foglalkoztatást kívánna. Ha mosogatok, vagy bármi, akkor könyörög, hogy menjek vele játszani(persze próbálom bevonni, de nem mindig megy).Ha alszik, csendben kell lennem, mert túl jó a ház akkutsztikája. Ha a konyhában megcsörren 1 kanál, állítom a gyerekszobában jobban hallatszik,mint a zaj forrásánál. Ha jó idő van, és nem vagyok kint vele, akkor lelkifurdalásom van, de ha kint vagyunk, akkor meg a benti dolgaimom agyalok. Szóval vhogy béna vagyok. Lizi, és az itthoni teendőim(annak ellenére, hogy véletlen sincs pedantéria), full lekötnek, mármint fizikailag. És full nem tudom elképzelni, hogy mit fogok csinálni, ha még 1 babánk lesz......(de azért szeretnénk)
Bocsika a sok-sok írkálásomért!!!!