Lányok!Mindenki,aki dokihoz zavar engem
Sajnossajnos nem tudtam ma elmennia dokimhoz, pedig én TÉLLEG AKARTAM.De már csak husvét után tud fogadni.Ugyhogy marad a(z édes) bizonytalanság. Ez van.
Bgabi!
Rajtam nem mulik a dolog!Amint jelentkezik a lurko,ott a helyem
Kriszti
Igazán nem akarom az egészségedet veszélyeztetni,meg gondolom,unjátok is már a nyavalygásomat,ugyhogy részemröl "én" lezárva. Majd ha tudok már vmit(akármit),akkor szolok.
Zsofi!
Ne haragudj,hogy miattam még1szer fel kellet idézned ezt a szörnyü élményt
Bejácska
Velem kapcs.ld.hozzászolásom elejét
Jázmin
Izgulok érted
Igen,valszeg akkor fogom elhinni a bébit,ha már megszületett.Az a biztos,nem?
Éva!
Ismerem ezt az érzést.De ha meghalsz,hogy lesz babád?Mikor rámtör az ilyen hangulat,én erre szoktam gondolni.Nagyon akarod a babát és mégis megfosztanád magad a lehetöségtöl?
Találtam a Nök Lapjában egy verset.Mintha magamrol olvasnék:
Elöször sirsz.
Aztán átkozodsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszited
Körömszakadtáig maradék eröd.
Akarsz,eget ostromlo akarattal
S a lehetetlenség konok falán
Zuzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha ujra eszmélsz,mindent ujra kezdesz.
Mondod magadnak:mindegy,mindhiába:
a bün,a betegség,a nyomoruság,
A mindennapi szörnyü szürkeség
Tömlöcéböl nincsen,nincsen menekvés!
S akkor-magátol-megnyilik az ég,
Mely nem tárult ki átokra,imára,
Erö,akarat,kétségbeesés,
Bünbánat-hasztalanul ostromolták.
Akkor-magátol-szünik a vihar,
Akkor-magátol-minden elcsitul,
Akkor-magátoléled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak ugy magátol-friss gyümölcs terem.
Ez a magátol:ez a KEGYELEM.
Nadin