Kõbe vésve.....
Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen
törölte a másikat, aki megsértõdött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kõbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kõbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha
valaki jót tesz velünk, véssük kõbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET
PEDIG KÕBE VÉSNI!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz,
egy pillanat mûve. Megszeretni egy nap elég, de az illetõ
elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.