Sziasztok!
Én ennyire nem voltam elájulva a kórháztól. Igaz nincs összehasonlítási alapom, máshol milyen. 2006 decemberben voltam ott, tehát alig 5 hónapja. Így utólag sajnálom hogy nem alapítványi szobába kértem magam (igaz így utólag most azt mondom, hogy a bent töltött 4 nap "áráért" most megvan az etetőszékem...)
A mellékhelyiségben naponta talán egyszer ha takarítottak. nem vagyok finnyás, de szerintem egy frissen szült anyukánál ez igenis fontos. Abban az állapotban ugye jön sokminden az emberből, én sosem hagytam magam után "koszt", valahogy megoldottam a takarítást. De igazán kirakhattak volna valami felmosóvödröt, hogy megkönnyítsék az ember dolgát... Úgyhogy ha legközelebb szülök, alapítványi szobába megyek.
A szomszéd szobába éppen hadd ne mondjam kik voltak, szerencsére csak az első éjszakámon. Egész éjjel ricsajoztak, üvöltöztek meg dübörögtek. Senki nem szólt nekik... A másik szobából el is tűnt egy anyuka mobilja, sosem lett meg szerintem, a rendőrség is kint járt stb. A szobát nem lehetett zárni, és egyedül voltam benne, úgyhogy még a WC-re se mertem kimenni első nap... Erről ugyan nem a kórház tehet, de az hogy a "látogatókat" kicsit megfékezze, igenis a kórház feladata lett volna.
A csecsemősökkel tényleg nem volt gond, volt köztük olyan aki nagyon kedves és lelkiismeretes volt, volt aki átlagos, talán egy aki szinte személyes sértésnek vette ha kérdeztem valamit.
Beöntés: sokan nem akarják, félnek tőle. Nos, én pont azt mondom, hogy kell az, nekem pl. még csak kellemetlen sem volt. Sőt végigröhögtük a szülésznőmmel, Magdival!
De ha nem kérsz, szülés után az első alkalommal amikor mész "nagydologra", rögtön megbánod... Ezt nem csak én mondom, a barátnőm szerint is így van, aki kétszer szült, az első alkalommal beöntéssel, a másodiknál meg anélkül mert nem volt már rá idő. Úgyhogy van mit megfontolnotok...
Na mennem kell, remélem segítettem valamit.
Gabica