elmúlt az ünnep, hál'istennek nem voltak locsolóink. Én nem kedvelem ezt a szokást, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy nyugiban voltunk itthon. Elmenni bárhová tiszta gáz, hisz mindenki menekül otthonról és az utak bedugulnak.
Délután Lellével kimentünk Berekaljára keresztszüleimhez, de a Kiliántól állt a sor. Visszafelé ugyan ez.
A kislányunk neve egy régi magyar név. Igen, elég ritka, de nem emiatt adtuk neki ezt. Engem leginkább a jelentése és a csilingelő hangzása fogott meg. A jelentése egyébként lélek. Olyan szép.
Nah, hát leírom nektek a szüléstörténetem, de hosszú lesz, mindegy, úgyis pang kicsit most ez a topik.
Szőval, mi Gödöllőn laktunk és nem rég költöztünk vissza Miskolcra. Azt, hogy kisbabánk lesz április 23-án tudtuk meg. Nagyon nagy boldogság volt, olyan izgatottak voltunk mindvégig.
Júniusban voltunk először az orvosomnál, akkor volt a mi kis drágánk 8 hetes. Ahogy kijöttünk az orvostól annyira nem tudtuk, hogy mi van, hogy rossz hévre szálltunk fel és végig kellett menni a végállomásig meg vissza meg átszállni, szóval nem is a földön jártunk.
Minden rendben volt, olvastam megannyi cikket, könyvet, hallgattam mindenki tanácsát...stb. Az AFP vizsgálat nagyon alacsony lett. A védőnő úgy hívott fel, mintha egy gnómot hordanék a szívem alatt, hogy ez milyen borzasztóan alacsony, nem tudja mi lesz. Sírva hívtam a férjem és az orvosom is, aki azonnal berendelt genetikai ultrahangra, de mindent rendben talált, nem volt semmi eltérés. Kértünk egy új vérvétel. Az is alacsony lett. Teljesen magam alatt voltam, a férjem is, csak ő nem mutatta, bátorított, hogy nincs semmi baj. Az orvosom a második alacsony eredmény után elküldött a Schöpf-Méreibe genetikai tanácsadásra. Ott is vérvétel, azonnali eredménnyel, minden rendben volt, kezdtem megnyugodni. Ezt a kis "balhét" leszámítva nagyon jó volt minden. Gyönyörű időszak volt várandósnak lenni.
A 16. héttől minden héten jártam kismama tornára és ha tehettem elmentem szülésfelkészítőre.
Az orvosom nagyon jó fej, nem az a bratyizós típus, de nem is baj, hanem olyan nagyon rendes, egyenes, nem kertelős, türelmes, minden kérdésemre válaszolt és várta is őket.
December 29-re a férjem szülinapjára voltunk kiírva. A 36. héttől izomlázszerűt éreytem a fenekemnél és a combtövemben, azt hittük hamarabb meglesz Lelle és karácsonyi babánk lesz, de nem. Majd jött 29-e, akkor sem. Talán egy szilveszteri kislány lesz, hát az sem. Minden nap jártunk CTG-re, semmi fájást nem mutatott. A baba nagyon jól volt. 8 nappal hordtam túl. Az orvosom befektetett egy csütörtöki napon, korán reggel kellett menni, hogy még akkor felteszi a zselét, ami majd segít. Épp front volt és a szülészet és a csecsemős részleg is dugig volt, így mondta, hogy csak holnap reggel, mert nem tudja, hogy hol szüljünk, ha szülünk.
A Flór Ferenc kórházban Kistarcsán, ahol szültünk 3 szülőszoba és egy vajúdó szoba van. Mindegyik nagyon gyönyörű és jól felszerelt. Minden szülőszobában van sarokkád, vagy éppen egy pezsgő fürdő, nagyon modern szülőágy, szülőszék, labda, minden alternatív dolog. Semmi kórházi jellege nincs, nagyok, színesek, otthonosak. Ha tudok, teszek fel képet is majd.
Nah, bent voltam a kórházban, amit nagyon nem akartam. Kérleltem a kislányunkat, hogy jöjjön már ki, ne engedje, hogy holmi zselével indítsák meg a szülést. Sokáig nem is váratott magára. Este 11 óra után lettem figyelmes fájásokra, 7 perces fájások voltak. A takaró alatt írtam sms-t a férjemnek, hogy nekem lehet olyan fájásaim vannak. Mondta, hogy azonnal szóljak a nővérkének. Szóltam a nővérkének, de mondta, hogy feküdjek csak le, hogy ha holnap netán szülnék, legyen erőm. Éjfél után elfolyt a magzatvíz. Félig feküdtem az ágyon és egy pukkanásszerűt éreztem, felálltam, aztán elöntött a magzatvíz. Gyors zuhany, pizsi csere, szóltam megint a nővérnek, hogy hoppácska elfolyt a magzatvíz. Szóltam megint a férjemnek, aki nagyon türelmetlenül várta az sms-eimet és hívásomat, de a nővér csinált CTG-t és közölte, hogy kevés fájás és magzatvíz elfolyás után kössem fel a gatyámat, mert hosszú és nehéz szülésem lesz. De mondta, hogy pakoljam a cuccom és irány a szülőszoba.
A szülészeten az ügyeletes orvos megvizsgált, közölte, hogy több mint két ujjnyira nyitva vagyok, azonnal értesítette az orvosomat én pedig végre valahára hívhattam aggódó férjem. Indult is, de olyan sokkos állapotban volt, hogy még vissza fordult, mert azt hitte elütött valakit…. J
Az orvosom is megérkezett hamarabb, mint a férjem, mert ő csak 50-nel mert jönni, nehogy valami gond legyen, azt sem tudta, hogy mi van, fiú-e vagy lány. De megérkezett ő is.
A szülőszobán megvizsgált az orvosom, a szülésznő megnézte Lelle szívhangját, mindent rendben találtak. A doki mondta, hogy szóljunk neki, ha bármi kérdésünk, kérésünk lenne, nem háborgat minket. A szülésznő is néha, ha kellett jött. Ketten voltunk, majdnem hárman. Olyan jó volt, hogy a férjem ott volt és csakis rá számíthattam. Mi minden lehetséges módón vajúdtunk. Labdán, szülőszéken, ez nagyon jó volt. Vízzel teli kádban, ez is isteni volt, csak amikor 3 perces fájásaim voltak, a vízben lelassult, így inkább kicsit kijöttem. Tovább folytatódott a szülőszéken, ágyon, labdán. Majd amikor 1-2 perces fájásaim voltak, vissza a vízbe, itt megtaláltam a legmegfelelőbb pózt, nagyon jó volt. Néha persze hujjujjjujoztam, meg fel-fel szisszentettem, a férjem pedig folyamatosan segített, hol masszírozott, hol biztatott, hogy velem együtt fájt mindene.
A vízben éreztem, hogy nagyon közeli a szülés, már volt egy-két tolófájásom, nah, úgy ahogy voltam (csupaszon) ki a vízből, ágyra fel. A férjem szaladt a dokiért és szülésznőért, már ki-ki kandikált Lelle kobakja. Az dokim megmutatta, hogyan fogjam meg a lábam, a férjemnek is elmondta, hogy miben tud itt segíteni és nyomtunk, két fájás között volt gátmetszés, szerencsére nem éreztem jóformán abból semmit, és volt még két tolófájás és megszületett 04:16-kor a mi csodálatos kislányunk Lelle Hanna, 3520 gramm és 55 centi volt. A férjem kiabált, hogy itt a mi kislányunk. A köldökzsinór a kis nyakán volt, de azonnal felsírt, rátették a hasamra és olyan gyönyörű volt. Egyszerre sírtunk-nevettünk-örültünk. Majd megfürdették és elvitték, de kisvártatva felöltöztetve vissza is hozták. Az apukájánál volt, mert engem épp a dokim stoppolgatott. A méhlepény elég nehezen jött ki, azt kicsit kitolták belőlem. De miután mindennek vége volt, még két órát töltöttünk megfigyelésen a szülőszobán, addig Lelle természetesen ott volt velünk.
Majd a két óra letelte után bevittek a szobába, Lellét pedig megmelengették egy kicsit, de már 9 órakor a karjaimban tarthattam ismét. Onnantól kezdve el sem engedtem. Pénteken szültem és hétfőn már otthon voltunk. A kórházban töltött napok sem voltak vészesek, sokat tanultam.
Nagyon jó és szép kórház. A férjem, a családom ha tehették, velünk voltak. Az orvosom is gyakran benézett hozzánk, hogy hogy vagyunk.
Nagyon jó volt kismamának lenni, szülni és anyává válni. Egyik nap még csak házaspár, rá pár napra családként tértünk haza Apa, Anya és a csöpp Lelle.
A szülésem olyan volt amilyenről álmodoztam és titkon kívántam. Nagyon jó volt.
Remélem nem untattam senkit, de ez olyan szép és feledhetetlen élmény, amit bármikor bárkivel szívesen megosztok.
Találtam pár képet, de ez nem mind, mert most az én gépem rossz, de van egy cikk is, ha érdekel olvassátok el:
1168357200.47.pdf
Szép napot kívánok hát mindenkinek!!!
ez a vajúdó szoba, ha valakinek épp kedve támad egy kis tévézéshez
